Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-09 / 185. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 9., KEDD 3 Kis lap, kis botrány Mintha a vajdasági magyarságnak nem lenne éppen elég gondja-baja, s tájékoztatási eszközei nem kerültek volna az anyagi szempontból az ebek harmincadjára, újabban ismét egymás ellen fordult a szabadkai sajtó­társadalom egy része. Egy évvel ezeló'tt ugyanis a csak­nem ötvenéves 7 Nap című hetilap gyakorlatilag meg­szűnt létezni, hiszen az alapítói jogokat gyakorló tarto­mányi képviselőház — pénzhiányra hivatkozva — jó­szerével teljesen megszüntette a hetilap támogatását. A kulisszák mögött azonban tudta mindenki, hogy nem erről, hanem a szerkesztőség politikai elkötelezettségé­ről van szó. Ugyanis, akárcsak az újvidéki székhelyű egyetlen magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó, a 7 Nap gárdája sem volt hajlandó beállni a háborús uszí­tok sorába. Büntetésképpen nem kapott támogatást. Bi- acsi Antal főszerkesztő hajlott a hatalom iránti kompro­misszumra, az újságírók azonban kőkeményen kitartot­tak és egyszerűen elhagyták régi helyüket. Megalapítot­ták az Uj Hét Nap-ot, s az alapítói jogokat a saját, de szinte tevékenység nélküli kft.-vel rendelkező Gerlovics Szilveszter propagandistára ruházták. A régi hétnapo­sok a mai napig reménykednek, hogy megszánja őket a rezsim és lapjuk megjátszhatja a főnixmadarat. így lett egy újságból kettő. Az amőbaszerű osztódás azonban ezzel nem fejeződött be. A napokban újabb botrány ka­varta fel a szabadkai sajtóberkeket. Az Új Hét Nap ti­zenhárom tagú szerkesztősége, Dudás Károly főszer­kesztővel, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­ségének, nemrég óta a Vajdasági Magyarok Szövetsé­gének prominens személyével az élen, egyenlő tulajdon­jogú részvénytársasággá szerették volna átalakítani a vállalkozást. Gerlovics azonban erről hallani sem akar. Tény, hogy az ő kezében van az adu, mert a lap bírósá­gi bejegyzése az ő nevére szól Ennek tudatában éppen a napokban az újság további anyagi támogatásáról tár­gyalt Szekeres Imrével, a Magyar Szocialista Párt alel- nökével. Ugyanakkor Dudás és köre bejelentette, hogy létrehozzák a Szabad Hét Nap nevű újságot. Talán mondani sem kell hogy ők is elsősorban a magyaror­szági alapítványok segítségére számítanak. A tizenkilencezres példányszámot elért Új Hét Nap olvasói most zavarban vannak, hiszen fogalmuk sincs, hogy a sok közül melyik Hét Nap az ő újságuk. A re­zsim emberei pedig nyilván elégedetten dörzsölik tenye­rüket, hiszen a délvidéki magyarság már nem csak a politika színterén (lásd VMDK—VMSZ), hanem a tájé­koztatásban is egymásnak esett. Ha legalább önmagunkkal szemben őszinték aka­runk lenni be kell vallanunk, hogy minden a magyar hagyományok szellemében történik: akkor szorongat­juk egymás torkát, amikor egymás kezét kellene fog­nunk. (b. m.) A tihanyi apátságot a pannonhalmi Szent Benedek- rend kapta meg a Veszprémi Megyei Önkormányzat közgyűlésének történelmi szintű döntésének következté­ben. Ezzel a bencések harmadik visszatérése történt meg Tihanyba. Az apátság 1996-ra szinte teljesen meg­szépül — restaurálás keretében — a bencések 1000 éves ünnepségére MTI-felvétel Polgármesterek tiltakozása ✓ Átjárható határokat követelnek (Folytatás az 1.1oldalról) A magunk részéről soha­sem szűntünk meg hangsú­lyozni, hogy az európai nor­máknak akkor felelünk meg maradéktalanul, ha a határok átjárhatósága nemcsak szé­pen hangzó jelszó lesz, ha­nem a gyakorlatban is alkal­mazott valósággá válik. Most mégis mélységesen megdöbbenve vesszük tudo­másul, hogy Pozsonyban megtartott magyar—szlovák csúcsértékezleten a tervezett három új határátkelóíhely megnyitásáról szóló jegyzék­váltás helyett a magyar kor­mánydelegáció csak szóban és csupán egynek (Szalka— Letkés) a megnyitását tudta elérni. Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy hosszas előkészü­letek, vizsgálatok után 1993. augusztus 17-én a szlovákiai Komáméban új magyar— szlovák határátkelőhelyek megnyitásáról szóló jegyző­könyvet írtak alá — kor­mányfelhatalmazással — a két kormány szakértői. A jegyzőkönyben foglal­tak alapján legkésőbb 1993. december 31-ig véglegesen meg kellett volna nyitni a kétoldalú forgalom számára az alábbi határátkelőhelye­ket: 1. Letkés—Salka, 2. Pá­cin—Velky Kamenec, 3. Sá­toraljaújhely—Slovenské Nővé Mesta. A határsorompók azon­ban nem emelkedtek fel, mert Szlovákia december­ben váratlanul azzal állt elő, hogy kizárólag csak abban az esetben járul hozzá új ha­tárátkelőhelyek megnyitásá­hoz, ha Magyarország előtte' megköti velük az úgyneve­zett toloncegyezményt. Po­zsony hivatalos álláspontja az volt, hogy ha a tolonc- egyezmény aláírása előtt újabb határátkelőhelyeket nyitnának meg Magyaror­szág és Szlovákia között, ez újabb megoldatlan kérdések forrása lehetne! Tekintettel azonban arra, hogy az említett határátkelő- helyek egyike sem nemzetkö­zi, s azokat csupán a két or­szág állampolgárai vehetnék igénybe, üzembe helyezésük elhalasztásának politikai mo­tiváltsága egyértelmű volt! Nem megfelelő körültekin­téssel járt el a magyar kor­mánydelegáció akkor, ami­kor a szlovák fél által érthe­tetlen okokból szorgalmazott árukapcsolásos módszert el­fogadta, sőt annak aláírása után előnytelen helyzetet te­remtett számunkra! Meggyőződésünk, hogy a magyar delegáció a határát­kelőhelyek tekintetében fel­készületlenül érkezett Po­zsonyba, elutazása előtt nem vette fel a kapcsolatot a terü­letileg illetékes helyi vám­szervekkel, így nem tudta, hogy például a Pácin—Nagy- kövesd határátkelő esetében a szlovák kormány napokkal a csúcstalálkozó előtt átvezet­tette és beköttette a telefon- vonalat a magyár területen lévő vámépületbe, továbbá szigorú utasítást adott a terü­letileg illetékes ágcsemyői (Cliema Nad Tisou) parancs­noknak az augusztus 5-i nyi­tásra való felkészülésre! A magyar fél elhibázott lé­pése miatt világossá vált szá­munkra, hogy a háromból két határátkelőhely a szep­tember 30-i szlovák ország- gyűlési választások után egyáltalán nem nyílhat meg, sajnos ebből a szempontból a gyakorlatban is jól ismer­jük a várhatóan újra minisz­terelnökként visszatérő Vla­dimír Meciar gondolkodás- módját! A pácini és sátoraljaújhe­lyi határátkelőhely teljesen elkészült állapotban, kihasz­nálatlan torzó marad, a páci­ni esetében ráadásul a ma­gyar fél a szlovák félre eső infrastrukturális költségeket is átvállalta, a magyar terüle­ten kialakítva a forgalomel­lenőrzési pontot. Fontosnak tartjuk megje­gyezni, hogy már több mint egy éve az illetékes magyar szervek felvették a három ha­tárátkelő személyi állomá­nyát, ezen túl fizetik a vámé­pületek fenntartásának, állag- megóvásának költségeit, fe­leslegesen emésztve ezzel az államkasszát! Ebben a helyzetben más lehetőséget nem látván, tisz­telettel felkérjük Göncz Ár­pád és Michal Kováé köz- társasági elnököket, hogy személyesen lépjenek fel or­száguk kormányánál a min­den szempontból teljesen kész pácini és sátoraljaújhe­lyi határátkelő legkésőbb 1994. augusztus 31-ig törté­nő megnyitására! Jakus Péter polgármester Nagykövesd Szlovák Közt. Barati Attila polgármester Pácin Magyar Közt. Sivák János polgármester Slov. Nővé Mesto Szlovák Közt. Laczkó Károly polgármester Sátoraljaújhely Magyar Közt. Zimán Vilmos polgármester Salka Szlovák Közt. Kovács István polgármester Leikés Magyar Közt. Mégiscsak kérdés Fönnmaradj on-e a Duna tévé? Vastagh-találkozás Györgyivel Örömmel nyugtázta Fodor Gábor művelődési és közokta­tási miniszter, valamint Csiha Judit, az IM politikai államtit­kára tegnapi közös sajtótájé­koztatóján azt a tényt, hogy a tervek szerint még aznap befe­jeződnek a szabad rádiózásról és televíziózásról szóló tör­vénytervezetet előkészítő mé­diaegyeztetések. A miniszter nagyon színvonalasnak nevez­te az egyhetes tárgyalássoro­zatot, s annak a reményének adott hangot, hogy a függet­len szakértői bizottság ezen egyeztetéseken elhangzott ja­vaslatokat beépítve két hét alatt kidolgozhatja a médiatör­vény-tervezet szövegét. Fo­dor Gábor szerint rendkívüli jelentőségű, hogy az egy hét során egy asztalnál ültek a rá­diós és televíziós szakma, va­lamint a politikai pártok kép­viselői. A miniszter hozzátet­te: nincsenek illúziói a tekin­tetben, hogy minden kérdés­ben százszázalékos konszen­zust sikerült, illetve a jövőben sikerülni fog kialakítani, de fontosnak mondta, hogy pre­koncepció nélkül érkeztek a koalíciós pártok a megbeszélé­sekre, s ezzel esélyt adtak ar­ra, hogy a tárgyalás résztve­vői alakítsák ki a majdani tör­vény koncepcióját. Gálik Mihály, a kodifikáci- ós bizottság tagja, a közgazda­ságtudományi egyetem docen­se a sajtótájékoztatón azt emelte ki: számára meglepő és megható volt, hogy az ér­dekvédelmi szervezetek mi­lyen komolyan vették az egyeztetést. A kodifikációs bizottság tagja az MTI kérdésére el­mondta: semmi nem köti a szakértői munkát az előző par­lament által elvetett médiatör­vény-tervezethez, ugyanak­kor a definíciók több mint 90 százalékát a jogi szakértők át­ültetik a készülő szövegbe. Egy másik kérdésre válaszol­va határozottan visszautasítot­ta Jakab Zoltán, az MTV ve­zetője által megbízott szakér­tő azon a hétfői sajtóban meg­jelent állítását, miszerint a bi­zottság bizonyos prekoncepci­ók alapján tárgyalna. Ezt Fo­dor Gábor is megerősítette. Csiha Judit pedig hozzátette: furcsának tartja, hogy Jakab Zoltán, aki egy intézmény képviseletében végigülte a tár­gyalásokat, a sajtóban magán- véleményének adott hangot. A miniszter szerint már há­rom éve vitatéma, hogy priva­tizálni kell-e a televízió 2-es csatornáját. A sajtótájékoztató résztve­vői nem kívántak határozot­tan állást foglalni sem abban a kérdésben, hogy fennmarad- jon-e a Duna Televízió, sem pedig abban, hogy hány csa­tornája legyen az MTV-nek és hány adója az MR-nek, ha­nem arra utaltak, hogy mind­ez a készülő törvénytervezet­ben mint koherens rendszer­ben jelenik majd meg, figye­lembe véve a jelen realitásait. Vastagh Pál igazságügy­miniszter és Csiha Judit politikai államtitkár ma fel­keresi hivatalában Györ­gyi Kálmán legfőbb ügyészt. Az MTI értesülé­se szerint a találkozón szó­ba kerülnek a kormány- programban meghatáro­zott egyes feladatok: az új alkotmány megalkotása, a jogalkotásról és az ügyész­ségi szolgálati viszonyról szóló törvénytervezetek előkészítése. Valószínűleg megvitatják az ügyészség alkotmányos helyzetének kérdéseit, ezzel összefüg­gésben az ügyészségi re­form sorsát. Á megbeszé­lés résztvevői minden bi­zonnyal kifejtik vélemé­nyüket a Legfelsőbb Ügyészség és az Igazság­ügyi Minisztérium együtt­működéséről. Szakemberek Mint megtudhattuk a minap, Mester Ákos nem kí­vánja újra indítani a 168 Órát, merthogy beleszere­tett az újságszerkesztésbe. Bizony az újságszerkesz­tésbe előbb vagy utóbb (Mester Ákos esetében utóbb) bele lehet szeretni, s ezt az elmúlt négy év­ben ugyancsak megtapasztalhattuk, hiszen a szer­kesztők tán 90 százaléka a Kádár-rendszerben olyan mértékben szeretett bele „hivatásába”, hogy őket székeikből nehezebben lehetett elmozdítani, mint egy kaput az Országházon. Csak reményked­ni merek benne, hogy Mester Ákos nem azért szere­tett bele a főszerkesztésbe, merthogy az osztás-szor­zás és főképp összeadás után csak-csak rájött, ez egy egész tisztességes megélhetést biztosít számára, s nem is azért, amit viszont az újból beindított Gon­dolatjel főszerkesztője Bölcs István mondott. Sze­rinte Magyarországnak nem média-háborúra, ha­nem médiabékére van szüksége. Ismételten kijelen­tem, hogy olyanfajta médiabékére, amelyik azokon a hazugságokon alapul, amelyeket a rádióból a Ká­dár-rendszerben reggeltől estig hallgattunk, s eszi, nem eszi nem kap mást alapon tudomásul vettünk, nincs szükség. Sietve hozzáteszem, a nemzeti politi­kát folytató pártoknak és remélhetőleg gombamód szaporodó csoportoknak és társaságoknak a véle­ményét is hangoztatom: Mester Ákos és Bölcs Ist­ván nélkül működő rádiót is el tudok képzelni, mint ahogy szép emlékeim vannak arról az időszak­ról, amikor nem ők fémjelezték a nemzeti médiát. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents