Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-09 / 185. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. AUGUSZTUS 9., KEDD Megkérdeztük Meddig kell szivattyúzni a Dunán? A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság a napokban — augusztus 3-án — kezdte meg a szivattyúzást a Dunán. A munkálatok elsődleges célja a vízminőség védelme, ezzel együtt így megakadályozható a hal- és kagylópusztulás, az algásodás. Tartanak-e még a munkálatok, és eddig mennyi vizet kapott a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág? — kérdeztük Gráczer Imrét, a vízkár-elhárítási osztály vezetőjét. A francia királylánytól a furfangos juhászig — Addig folytatjuk a szivattyúzást, amíg a Duna ilyen alacsony vízállású — válaszolta. — Az európai aszály mindenütt érezteti hatását, a Nagy-Duna vízállása is alacsony, így a Ráckevei Dunáé is. Napi másfél millió köbméter vizet szivattyúzunk, aminek eredménye, hogy a Ráckevei. (Soroksári)-Duna-ág vízszintje néhány centiméterrel megnövekedett. A munkálatoknál természetesen a legfontosabb a víz felfrissítése, de szükség van erre az öntözés, a horgászat, a vízi sportok miatt is. Mintegy kétezer-négyszáz hektárnyi területet öntöznek az innen nyert vízzel. Becslésem szerint még vagy tíz napig folytatnunk kell a szivattyúzást, mert ha lennének is záporok Németországban e héten, ahhoz több idő kell, hogy emelkedjen a vízszint. A szivattyúzás megkezdése óta 6,7 millió köbméter vízzel frissült fel a folyó. Nem kevés költséggel jár ugyan ez a tevékenység, de ha nem tennénk, tönkremenne az élővilág. Az utóbbi években egyébként szinte mindig sort kellett kerítenünk a szivattyúzásra, bár ez nemcsak nyári feladat. Télen is adódhatnak olyan helyzetek, amikor szükség van rá. (Ugyanezzel a térséggel foglalkozik egy, az 5. oldalon olvasható írásunk is.) (szí) Tatabánya expóért Élénk érdeklődés előzi meg az augusztus 24. és 28. között Tatabányán első ízben megnyíló Vértes Expót. Eddig 80, többségében dunántúli vállalkozó, termelő, szolgáltató és a forgalmazó cég jelentkezett és kapott bemutatkozási lehetőséget. A vásár fő szervezője, a tatabányai székhelyű Alfadat-Press Kft. A szakmai program középpontjába a környezet- védelmet állította, mivel a jelentkezők többsége ilyen irányú tevékenységet folytat. A vásár ideje alatt tartják meg ezt a tanácskozást is, amelyen a résztvevők mérlegelik: melyek azok a programok, amelyeket a budapesti világkiállítás elmaradása ellenére is célszerű megrendezni a régióban. A Vértes Expót a rendezők elképzelései szerint ezentúl minden évben megrendezik a komáromi megyeszékhelyen. Az 1995-ös vásárt nép- művészeti bemutatókkal és nemzetiségi seregszemlével kívánják bővíteni. Kezdetben vala a fa, a papír, a textil és az ötlet. Majd értő kezek egymáshoz igazítják őket. A gondolat erejével életre kelnek az anyagok, mozogni, táncolni, beszélni kezdenek. Lelkűk lesz, új tulajdonságokat kapnak a történet fonalában. E nem mindennapi átváltozásnak és csodát teremtő kemény munkának volt tanúja a múlt héten a Biator- bágyi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola öreg épülete. A nyári szünet csendjét kopácsolás, furulyaszó, beszélgetés és próbák zaja verte fel. A folyosó, az udvar és a tantermek először raktárrá, majd műhellyé, végül pedig előadóteremmé alakultak át. Mindebből bizonyára már sejteni lehet, hogy bábjátékostáborról van szó. Résztvevői: huszonkét, főleg Pest megyei óvónő és általános iskolai pedagógus, akik úgy érzik, munkájukhoz nélkülözhetetlen ennek a műfajnak az elsajátítása. A tábor egy egész éves alapfokú tanfolyamra teszi fel a koronát, melyet a Prospero Bábegyüttes vezetője, Náná- si Mária tartott. A munkát a bábegyüttes tagjai, valamint Tóth Mátyás Lajosné zenepedagógus vezette, a Pest Megyei Közművelődési és Információs Központ és a Szabadművelődési Alapítvány támogatta anyagilag. A tábor lakóinak egy kijelölt művet kellett „szőröstül bőröstül” feldolgozniuk, vagyis dramatizálni, bábokat, díszleteket készíteni és színpadra állítani. A hétfőn kezdődő munka eredményeképpen már szombat este három előadás bemutatójára várták az érdeklődőket a bábjátékosok. A családtagokból, barátokból és helybéliekből álló közönség elsőnek a francia királylány történetét tekinthette meg. Az olasz népmesét szicíliai marionettbábokkal dolgozták fel, és egy tanterem padlóján adták elő. A francia királynak csak lányai születtek, akik közül a legkisebb húzza ki a bajból, mikor a spanyol király hadai megtámadják. A királylány nem törődik a fenyegető veszélyekkel, bátran áll ellenfele elé, akinek szépségével szerelemre lob- bantja a szívét. A második előadás egy kesztyűs játék volt, az Aranyszőrű bárány című magyar népmese feldolgozása. A történet közismert, a rossz szándéka miatt bárányhoz tapadt lány tánca előcsalja a vénasszonyt és a papot is, akik szintén a varázslat foglyai lesznek. És ezt is csak a királylány és a juhászfiú szerelme oldhatja fel és változtathatja újra szabaddá a szereplőket. Az utolsó előadás egy külön teremben volt. A hatalmas paraván mögül nemsokára Ré, az egyiptomi napisten teremtésének története tűnt elő. A xilofonok és dobok hangjára előbb csak a főszereplő jelent meg, majd körülvették a főistenek. Ré egy bambuszcsónakba ülve körbeutazta a világot, és nyomában mindenhol megelevenedett az élet. Folyt a Nílus éltető vize, a vetés és aratás munkája. A csónak visszaérkezése tette teljessé az univerzumot és a Napisten felé elhangzó dicséretekben benne volt: szent a teremtés, mely az élet nem szűnő folyamát indítja el. Ezt a csodát élhették velünk együtt át a tábor lakói is. Kezük teremtő munkáját, amely a holt anyagba is élő és egyetemes világot képes lehelni. (-más) Felavatták Kölcsey Ferenc szobrát Határok nélküli ünnep Sződemeteren (Folytatás az I■ oldalról) Az ünnepséget hosszas előkészület előzte meg, ám elérkezett a nagy nap. A kicsiny, mára már maroknyi magyar lelket számláló Sződemeter még soha nem látott ennyi vendéget, mint az elmúlt hét végén. Az aszfaltutat is nélkülöző falucskában a szó szoros értelmében nagy port vertek fel a látogatók, akik az ország különböző részeiből, a határon túlról, valamint a környező településekről érkeztek. Tornai József, a Magyar írószövetség elnöke, a Magyarok Világszövetsége nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, s Csoóri Sándor üdvözletét tolmácsolta. Szoboravató beszédében kiemelte: Kölcsey szava hallatszani fog az eljövendő évszázadokban is. — Hiszen abban, hogy minden kultúrának megvannak a maga — senki máséival össze nem téveszthető — értékei — hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Egy nemzet attól nemzet — fűzte hozzá —, hogy vannak közös gondjai és gondolatai a New York-i, a budapesti és a székelyföldi magyarnak. Ám ezek az eszmék, elmélkedések más-más időben is lehetnek közösek. Kölcsey Ferenc több mint 170 évvel ezelőtt ugyanazt fogalmazta meg, amit most mi gondolunk — mutatott rá az RMDSZ elnöke. Nekünk nem kellett Himnuszt váltanunk, mert Kölcsey műve ma is érvényes — tette hozzá. Az ünnepségen felszólalt Bálint-Pataki József a Hatá- rontúli Magyarok Hivatalának főtanácsosa, majd Tőkés László, a Királyhágó- melléki Református Egyház- kerület püspöke méltatta Kölcsey alakját. — Meg kell szívlelnünk a verseiből kiolvasható — sokszor könyörtelen, de igaz — kritikát — figyelmeztetett Tőkés László. — O azon nagyjaink közé tartozott, aki nem akart nemzetének hízelegni. Féltő szeretet indulatával, ám az igazmondás szigorúságával szólott, s ha kellett, fejére olvasta népének bűneit. Az ótestamentumi gyakorlatot követte, a prófétáknak nyomdokait. Nézzük mi is önkritikusan jelenünket, s tartsunk önvizsgálatot! Kölcsey ugyanis azt írja: „a dicső nép, amely tanult izzadni, izzadás közt hősi vért aratni, névben él csak, többé nincs jelen”. Ez a kérdés foglalkoztat itt Szodemeteren, s e kérdés marcangol bennünket Romániában, illetve a többi utódállamban is. A borúlátóbbakat még a saját országában élő nemzet iránti aggodalom is elfogja: névben él csak? Többé nincs jelen? — tesz- szük fel a kérdést, mely lehetséges megfogalmazása jelenkor s jövendőbeli állapotunknak. Kölcsey versei nyomán sorskérdéseink vetődnek fel, s verseiből meg- hasonultságunk képe is felvillan. Éppen a Himnuszban olvashatjuk: „hányszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre?” Ám él bennünk a remény, hogy „teremnek tán jobb fiák és védvén állják körül e hazát”. Hálát adunk Istennek, hogy „áldó imádság mellett” mondhatjuk el Kölcsey Ferencnek szent nevét. — Mint író sokoldalúságával és általános műveltségével tűnt ki korának társadalmából, ám filozófus és. költő is volt egyszemélyben — emlékezett az ünnepekre Temfli József, a nagyváradi római katolikus egyházmegye püspöke. A püspök hangsúlyozta: Kölcsey protestáns ember volt, ám éppúgy tisztelte a katolikusokat -is. Mindennél jobban szerette ezt a sokat szenvedett népet. Nemzeti imánk szerzőjének szobránál mújt, jelen és jövő'... Jobb oldalon Tornai József, a Magyar írószövetség elnöke . A szerző felvételei „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” — idézte a Himnusz sorait Tempfli József, a nagyváradi római katolikus egyházmegye püspöke — E szoboravatás alkalmából annak a debreceni kollégiumnak az üdvözletét hozom, amely az ősi iskola eszközéül szolgált Kölcsey Ferenc géniuszának kibontakoztatásában, az egyetemes és magyar kultúra megismertetésével — mondta Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. — Kölcsey talán sehol másutt nem bontakozhatott volna ki a Himnusz bibliai reformátori, prófétai ihletett- ségű szerzőjévé, európai műveltségű és a jövő történelmi távlataiba tekintő humanista, szabadelvű reformpolitikussá. Ezt a várost — Debrecent — a nagy kortárs Kossuth Lajos nem véletlenül nevezte „a szabadság őr- városá”-nak. Ezzel az örökséggel indult tehát útjára Kölcsey Ferenc, hogy a korabeli Szatmár vármegye közéletében,, majd a pozsonyi országgyűlésen, a pesti irodalmi körökben, mint koszorús költő, író és reform- politikus fejtse ki páratlan képességeit, tudását a haza minden polgára javára. Kölcsey valóban szobrot érdemel — mutatott rá Kocsis Elemér, de nem neki van szüksége erre a szoborra, hanem nekünk, késői utódoknak — fűzte hozzá. — Manapság a szobrok sorsa bizonytalan, de Kölcsey életműve úgysem e szobortól függ. Ő „ércnél maradóbb” emléket állított magának. Őrizzék ezt a szobrot magyarok és románok egyforma tisztelettel, mert „ez a hely szent” — mondta végezetül. A szoboravatón felszólalt Taxner-Tóth Ernő irodalom- történész, a Kölcsey Társaság elnöke is, valamint a szomszédos települések és Szatmárcseke polgármestere. A költő szobrát negyven- nyolc különböző társadalmi szervezet képviselői koszo- rúzták meg, s többek között a szentendrei Móricz Zsig- mond Irodalmi Társaság tagjai is letették a kegyelet virágait. Tibay Ágnes Bábosok a biatorbágyi kastélyban
