Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-09 / 185. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 9., KEDD Német konzulátus Jerikóban Izraeli—Jordániái megbékélés Husszein jordániai király tegnap akabai palotájában látta vendégül Jichak Rabin izraeli miniszterelnököt és magas rangú kíséretét, s ezzel véget ért a 46 évig tartó ellenséges viszony a két ország között Jasszer Arafatot aggasztja a jordániai—izraeli közeledés. Tegnap történelmi vendéglátásra került sor a vörös-tengerparti Akaba városban. Husszein király a téli palotájában fogadta Jichak Rabin izraeli miniszterelnököt és Simon Perez külügyminisztert. A meghívott vendégek között volt Matan Vilnay tábornok, a dél-izraeli katonai körzet parancsnoka is, aki a jordán határ átlépése után tegnap kijelentette: „Ezt a határt a múltban kizárólag páncélosokkal szoktuk átlépni.” Az akabai fogadás előtt a két állam határán Jichak Rabin izraeli kormányfő és Ha- szan herceg, jordániai trónörökös — Husszein király öcs- cse —fölavatták az Arává határátkelőt. A megnyitón jelen volt Warren Christopher amerikai külügyminiszter is. Haszan herceg ünnepi beszédét Ozeás próféta könyvéből vett, a Jordán- völgy békéjébe vetett hitre vonatkozó héber nyelvű idézettel fejezte be. Holnap Rabin—Arafat- csúcs lesz a Gáza-övezetet Izraeltől elválasztó Erez határállomáson. Jeruzsálemi hírmagyarázók szerint erre a villámtalálkozóra azért van szükség, mert a jordániai—izraeli megbékélés nyomán a PFSZ vezetője a palesztin ügy elhanyagolásától tart. Németország tegnap elsőként nyitott konzulátust a palesztin autonóm területen. A Jerikó városában megnyílt német konzulátus vezetője, Martin Kobler közvetlenül a bonni külügyminisztériumnak van alárendelve. Hering József Itt valahol, ott valahol, négy-öt magyar összehajol. Miért is, miért is? — Hogy magyarázza, hogy megmagyarázza a májusi választási kudarcot. Igen, ez foglalkoztatja azt a 28 százalékát a szavazóknak, akik a keresztény-nem- zeti-konzervatív irányzathoz tartoznak, még jobban leszűkítve a kört a legnagyobb vesztesre, az MDF-re, a hűséges 12 percentet. Sok okosat, még igazat is, sok meggondolandót, még elfogadhatót is, sok biztatót, még reménykeltőt is írtak-írtunk a választásokról, de elfeledkeztünk arról, amit pedig Antall József jó előre megmondott: az ő kabinetje kamikázekormány, tehát amit ők vállaltak, az áldozat. Persze sok mindent lehetett volna jobban csinálni, de — az adott körülmények között — eredményesebben aligha. Azért nem árt, ha a volt kormánytagok megvizsgálják ténykedésüket. Nem árt, ha megteszik ugyanezt a volt és újraválasztott képviselők. Különösen sok elemezni való akad az MDF mint párt körül, mert ez a politikai alakulat alig-alig felel meg a párt kritériumainak. Nem véletlenül írta egy MDF-es elemző, hogy „az MDF veresége alapvetően a négy év politizálásából fakad”. Bár, ki tudja? Hátha véletlenül írta? Néhány szakasszal előbb ugyanis elismerte, hogy Antall József „nem véletlenül nevezte kormányát kamikázekormánynak”. Mint látható, sok ellentmondás, sőt önellentmondás található az elemzésekben. Mert ugye vagy kamikáze, vagy politizálási hiba. A múltat, különösen a közelmúltat meg kell ismernünk, meg kell értenünk, hiszen a tegnap határozza meg a mát, a ma a holnapot, s ha nem tudjuk, mit kell megváltoztatnunk, akkor a holnap nagyon fog hasonlítani a teg- napelőttre. Tegnapelőtt, tehát a kommunista kurzus kádári korszakában sokszor elemezgettük baráti társaságban ’56 bukásának okait. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a siker titka az égyüttcselekvés. Tehát egyszerre kellene fellázadni mindegyik szocialista államban, beleértve a Szovjetuniót is. Itt rögtön felmerült két óriási akadály. Egyrészt a párt-, állami és szovjetalkalmazottak többmilliós táborának ellenállása, hiszen e jelentős társadalmi réteg (különösen a vezetői kategóriába tartozók csoportja) megszokta kedvezményezett helyzetét, viszonylagos jólétét, s azt a felelőtlen állapotot, melyben nem az jelentett pozicionális vagy egzrsztenciális veszélyt, ha rosszul dolgoztak, hanem a pártkapcsolatok megromlása. A másik akadály az egész dolgozói társadalom elkényelmesedése és igénytelensége. „Az állam fizetget, mi dolgozgatunk” — helyzettel való megelégedettség. Ilyen körülmények között egyesekben megszülethet a változtatás, a forradalom vágya, de a tettekhez hiányoztak a társak, a tömeg. Bécsi vélemény a pozsonyi tárgyalásokról Érésen korlátozott kisebbségek Havannai tüntetés Inog Castro széke? A pénteki havannai tiltakozó megmozduláson 35-en sebesültek meg — köztük 10 rendőr. Ezt közölte vasárnap a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja, a Juventud Re- belde, belügyi forrásokat idézve. A Havanna központjában és a régi városrészben lezajlott megmozdulással kapcsolatban ez az első hivatalos számvetés, amely kiemeli, hogy a megmozdulás legsúlyosabb sebesültje egy rendőr, akinek eltört a nyakcsigolyája, illetve a polgári rendfenntartó erők egyik tagja, aki elvesztette fél szemét. Az újság az AFP szerint azt is megírta, hogy ebben a negyedben még a tiltakozás kirobbanása előtt meggyilkoltak egy rendőrt, amikor elraboltak egy motoros bárkát, amely rendszeres utas- forgalmat bonyolított le a Havannai-öbölben. Több tekintetben is jelképesnek tartja a magyar— szlovák csúcstalálkozót Peter Martos, a bécsi Die Presse kelet-európai szakértője. Tegnapi vezércikkében az új határátkelőhelyekről aláírt szerződésből az utazási szabadság és a kisebbségi jogok közti szoros összefüggésre következtet. Amíg a határközeli kelet-szlovákiai településen A Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség ügyvezető elnökségének kezdeményezésére 1994. augusztus 6-án Beregszászon tanácskozást tartottak a Szojvai Magyarok Kulturális Szövetségének, a KMKSZ técsői városi szervezetének, a KMKSZ ungvári városi középszintű szervezete vezetőségének, valamint a Magyar Értelélő magyar csak több tucat kilométeres kerülővel tudja meglátogatni rokonát a határ túloldalán, addig aligha lehet beszélni a határok átjárhatóságáról. Ez erősen korlátozza a kisebbségek oktatási és egyéb esélyeit. Csakis a szlovákiai magyarok által is szorgalmazott területi autonómia jelentene bel-szlovákiai javulást miségiek Kárpátaljai Közössége vezetőségének képviselői, és megalakították a Kárpátaljai Magyar szervezetek Fórumát. E jogilag önálló szervezetek tanácskozásukon kinyilatkoztatták, hogy a továbbiakban lehetetlennek tartják az együttműködést a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség jelenlegi megyei vezetésével. A nagyvilág hírei 4P Fokozódott a harcok hevessége tegnap virradóra a boszniai kormányerők és a boszniai szerb csapatok között — jelentette a DPA. A szerb alakulatok erőteljes támadásokat intéztek a Tesanj térségében lévő muzulmán állások ellen. 4P Minden valószínűséggel Alfred^ Moses lesz az Egyesült Államok új bukaresti nagykövete —írja a Romania Libera című román napilap tegnapi száma. Jk Az egyik vezető szingapúri napilap szerint Japán a jövőben „elkerülhetetlenül” nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalommá válik, de enyhítheti szomszédainak ezzel kapcsolatos aggodalmait azzal, ha aktívan részt vesz az ASEAN regionális Fórumában. — íqa. VÉLEMÉNY Mutatis mutandis, vagyis lényegében a magyarországi helyzetre is érvényesek ezek a megállapítások. Itt azonban volt egy forradalom, ami arra kényszerítette a kommunista vezetőket, hogy jobb életkörülményeket biztosítsanak a népnek, s azok számára, akik még többre vágynak, lehetővé tegyék a (korlátozott és ellenőrzött) vállalkozás valamilyen formáját (háztáji, vállalati munkaközösség, magánkereskedelem, kisipar és így tovább). Megteremtették az önkizsákmányoláson alapuló „szocialista jóléti államot”. S elősegítették (utazások, nyugati filmek és így tovább), hogy az emberekben kialakuljon az igazi jóléti állapot vágyképe. így hát 1989-ben Magyarországon szinte mindenki változást akart, de senki sem gondolt forradalomra. A reformkommunisták önként átadták a hatalmat (amit legalizáltak a választások), így megelőzték rendszerük ösz- szeomlását. A 180 fokos fordulat vértelenül (sőt bírósági ítélet nélkül) zajlott le. Az „összeomlás” pedig.a demokratikus kormány időszakában következett be. A kommunista kurzus utolsó éveiben már kétjegyű infláció tovább folytatódott (de soha nem emelkedett 40 százalék fölé), a kapun belüli munkanélküliség kapun kívülivé vált, s a szocialista rendszerben ismeretlen munka- nélküli segéllyel járt (de soha nem érte el a korábbi rejtett munkanélküliség mértékét). A társadalom legkiszolgáltatottabb, mert szakképzetlen vagy rosszul képzett rétege azonban elvesztette azt a biztonságot jelentő „államatyai” gondoskodást, ami nem egyszer nagyobb jövedelmet adott a tanulatlan segédmunkásnak, mint a szakmunkásoknak. A kisnyugdíjasokról, az egészség- ügyiekről, a könnyűiparban dolgozó munkásokról és más, a szocialista bérezésen belül is szinte nyomorhelyzetben tartott rétegekről ne is szóljunk. A társadalom eme jelentős részével az MDF vezette koalíció nem tudta megértetni, hogy a politikai változásoktól nem várhatják a múltból örökölt siialmas helyzetük gyors javulását. Vágyaik nem teljesültek, így a változás csalódást okozott számukra. Ezt a tudatot a sajtó nem segített megváltoztatni, sőt. Ezek a csalódott emberek sorakoztak föl az MSZP- tagság, illetve a valamilyen okból a párthoz kötődő szavazók mögé. Ha mindezt reálisan végiggondoljuk, nem is olyan sok az a kétmillió szocialista szavazat. Mivel az emberek lelkében a szocialista-SZDSZ-es kormánynyal szemben is irreális elvárások élnek, csalódásuk okán sokan el fogják hagyni őket is. Persze ezáltal nem válnak a keresztény-nemzeti-konzervatív irányzat híveivé. De ők is belekerülnek a megnyerendők táborába. Tudós elemzők is megállapították, hogy. a vallás és a haza emlegetésével nem lehet politikai tábort növelni ma Magyarországon. Mások szerint nem az értékelvű, hanem az érdekeket szolgáló politika eredményes. Maslow amerikai tudóstól tudjuk, hogy amíg az egzisztenciális igények nincsenek kielégítve, addig más, magasabb értékkategóriák nem érdeklik az embereket. Szabó Dezső már a század elején megmondta: üres hassal nem lehet himnuszt énekelni. Persze májusban nemcsak az „üres hasúak” szavaztak a másik két irányzatra, hanem sokan a fordulat haszonélvezői közül is. Negyven év ateista és internacionalista nevelése nem volt eredménytelen. Az ateistából előbb lesz szektás hívő, mint a keresztény eszmeiség követője, s a kommunista nemzetköziségben nevelkedett ember könnyebben válik kozmopolitává, mint hazafivá. Ragyogóan megírta ezt 1925-ben Szekfű Gyula: „...midőn... vereséget szenvednek,... a marxista anyagi kényszer és szellemi erőszáktétel hívei előveszik a régi liberális programot, és szabad fejlődést, szabad versenyt, szabad organizálást követelnek, jogrend után kiabálnak.... magukra öltik a liberális köpönyeget.” (Volt moszkvai követünk hozzáteszi: „de csak azért, hogy minél előbb ledobhassák magukról”.) Ha a rádióba nincs beépítve az URH, hiába sugározzuk e hullámhosszon a legigazabb gondolatokat. Rákosi néprádióján nem lehetett fogni a BBC-t vagy az Amerika Hangját. S ezért ne a rádiót hibáztassuk, hanem azt, aki ilyenné tette. A néprádióba be kell építeni az URH-t. Ez igen hosszadalmas munka, mert e művelet csak készülékenként végezhető el. Közben azonban nem szabad elfeledkezni a Maslow-'i tételről, Szabó Dezső igazáról sem. Ez persze nem pártprogram (bár lehet annak egyik része). Megvalósítása hosszú-hosszú időt és kitartó munkát igényel, s a munkához kiváló szakembereket. Korunkban csak a minőség győzhet. Termékben és eszmékben egyaránt. Az üres ateizmust a tartalmas felebarát-segítő hit, a rideg önzést takargató kozmopolitizmust pedig a lényege szerint nem támadó, hanem a társadalmat szolgáló hazafiság. Mégpedig úgy, hogy nem szavak magyarázzák a tetteket, hanem tettek helyettesítik a szót. Ezért minden eszmeváltó „összehajolásnak” csak akkor van értelme, ha tettek követik. Vl (Török Bálint) Miért is, miért is? Kárpátaljai viták Megosztott magyarság