Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-21 / 169. szám
_É PEST MEGYE! HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK 3 Szuhay Balázs Nem magyarkodunk! Mi, magyarok ott is jelen vagyunk, ahol nem. Például a labdarúgó-világbajnokságon. A magyar csapat nemhogy a döntőig, magáig a világ- bajnokságig sem jutott el. Es a két legnagyobb esemény mégis jelentős magyar részvétellel zajlott: a döntőnek magyar játékvezetője volt (és senki sem kiabálta, hogy „hülye a bíró!’), a világbajnoksághoz kapcsolódó világraszóló kulturális eseményt, a három nagy tenor pompás koncertjét pedig magyar stáb hozta létre. Közbevetőleg egy régi történet: Annak idején azt beszélték a rossz nyelvek, hogy Abody Béla azért vállalta el a Vidám Színpad igazgatását, mert így kőhajításra dolgozhatott álmai épületétől, az Operaháztól... A pletykában lehetett valami, mert Bélánk, ha csak tehette, át-átcsörtetett az Operába, hogy meghallgasson egy-egy áriát. Egy alkalommal egyidejűleg volt premier a Vidámban és az Operában. A szünetbéli koccintgatásról azonban Béla megszökött. „Odaát is most van szünet. Meghallgatom, mit beszélnek a nézők az operapremierről!” Aztán lógó orral jött vissza. „Mi bajod?”— kérdezte Kazal László. „Mindenki csak a délutáni meccsről beszélt. Az operáról senki.”Mire Kazal: „Tudod mit?! Majd akkor szólj, ha a meccs közönsége a két félidő között az operapremiert tárgyalja!” Nos, Kazal vágya Los Angelesben alighanem teljesült. Gyanítom, hogy a brazil—olasz döntőn sokan emlegették az előző esti Domingo—Carrerase—Pavarotti koncertet. Mert hogy a két legjobb labdarúgócsapat egymás ellen játsszon, az rendszeresen előfordul — de hogy a világ három legjobb tenoristája együtt énekeljen, az olyan ritka, hogy egy sztahanovista fűrészgépkezelő is az egyik kezén meg tudja számolni. (Neki — mint a régi vicc óta köztudomású — két ujja van...) A koncert valóban csodálatos volt. És nem nélkülözte a magyar elemeket sem. Talán a magyar rendezők kérésére, talán egy nekik nyújtott gesztusként, a műsorban magyar szerzők (Brodszky Miklós, Lehár Ferenc) dallamai is felcsendültek, sőt, míg az első rész az amerikai himnusszal indult, a második rész nyitányaként a Rákóczi-induló hangzott el. Mármint magán a koncerten. És a külföldi tévécsatornákon közvetített programban. Mert a Magyar Televízióban Berlioz halhatatlan műve hallhatatlanná változott. Ugyanis a Magyar Televízió a közvetítésből a Rákó- czi-indulót kihagyta. Kivágta. Kirekesztette. Hogy miért? Ki tudja... Talán a mai exlex állapotban senki sem merte ezt a magyarkodást megkockáztatni. Még hogy a Rákóczi induló?! Még mit nem! Aki hallani akarja, keljen föl hajnalban, hiszen a Kossuth rádió műsora mindennap azzal indul... Nem kijelentem, csak kérdem: cenzúrázták a Rákó- czi-indulót? Nagyon sajnálom, hogy a magyar csapat nem jutott ki a világbajnokságra. Már csak azért is, mert kíváncsi lennék: a pályán felcsendülő magyar himnusz elhangozhatott volna-e a magyar televízióban? Ezek csak kérdések. De jó lenne választ kapni. Magyarkodást nem várok a tévétől. De magyarázatot igen. S Újabb MDF-kabinetek alakultak Indokolatlan elbocsátások Nyomaiban fellelhetők az új baloldali kormány gazdasági programjában a konszenzusra lehetőséget teremtő elemek, ugyanakkor a komoly kihívásokra adandó válasz nem tűnik elég meggyőzőnek — állapította meg Bogár László a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának gazdasági kabineté nevében tegnapi sajtótájékoztatóján. Az ugyancsak tegnap bemutatkozó külügyi és biztonságpolitikai kabinet vezetője Csóti György képviselő a kormányprogramnak az európai integrációt körvonalazó elképzeléseit ítélte ellentmondásosnak. Biztatónak nevezte az MDF-es frakció gazdasági politikáját segítő kabinet részéről Bogár László, hogy a kormányprogram, bár burkoltan, de céloz rá: az ország gazdasági bajai nem az elmúlt négy évben kezdődtek. A képviselő hangsúlyozta: a külföldről beáramló tőke az eladósodott gazdaság kamatterheinek csupán a fedezésére elegendő. Á forráshiány pedig azt jelenti, hogy az elmúlt évekbelihez képest gyökeresen más gazdaságpolitikát nem lehet folytatni. A leg- súlyosab kérdés az, mely társadalmi rétegnek kell az átalakulás terheit viselnie. Erre pontos válasz nem olvasható ki a kormányprogramból. Nagyon nehéz, inkább a politika, mint a gazdaság szférájába utalandó jelenségnek nevezte, hogy az átalakulás velejárója az általános, elszegényedés közepette egy szűk kör kirívónak tűnő meggazdagodása. Egyenesen veszélyprogramnak titulálta a baloldali kormányelképzeléseket Bo- gárdi Zoltán, a gazdasági kabinet másik előadója. Érthetetlennek tartotta a mezőgazdasági szakembernek számító képviselő, hogy a vidék fel- emelkedésének célja nem is szerepel benne. Ezzel szemben rossz szájízt keltő módon gyakorta lelhető fel a „szövetkezetekre ” való hivatkozás. Félő, hogy a szocialisztikus ideológiai elemek feltűnése riasztóan hat az emberekre, és a javak felhalmozása helyett ismét a felélés gyakorlatához térnek vissza. * Reményét fejezte ki Csóti György immár a külügyi és biztonságpolitikai kabinet nevében, hogy a valóságban is megmarad a magyar külpolitikát eddig jellemző konszenzusos módszer. Kelemen András képviselő ezért aggodalmaskodott, hogy indokolatlan elbocsátásokra került sor a külügyi apparátusban. Az ország szempontjából károsnak ítélte, hogy a harmadik világ országaiban több nagy- követségünket bezárás fenyegeti. Ez gazdasági kapcsolatainkban okozna kárt. Mind Csóti György mind Csapody Miklós kabinettag a készülő alapszerződések megkötéséről szólva hangoztatta, hogy a magyar részről kimondott területi követelésről való lemondás önmagában nem elegendő a szerződés megkötéséhez. Szlovákia és Románia, a magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartásáról szóló ígéretei nem ki- elégítőek. A szavakban kinyilvánított deklarációit jól kitapintható intézkedéseknek is bizonyítaniuk kell. Csapody Miklós azt is kifejtette, hogy a nemzeti tájékoztatási hivatal megszüntetése oly módon, hogy helyette nem áll fel új apparátus hazánk hiteles nemzetközi képének kialakításáért, érthetetlen lépés. Annál is inkább, mert ez a feladat szerepel a baloldali kormány írott programjában is. Németh Zsolt Horn Gyula fogadta Markó Bélát Az RMDSZ autonómiát kíván (Folytatás az 1. oldalról) Ennek kapcsán megelégedéssel nyugtázta, hogy a dokumentum tartalmazza azokat az alapelveket, amelyeket a romániai magyarság szervezete is kiemelten fontosnak tart. így például azt, hogy külpolitikájának formálásában Budapest a határon túl élő magyarok véleményét is kikéri az őket érintő kérdésekben. A mostani találkozón Hóm Gyula megerősítette, hogy a kormány igényli az RMDSZ véleményét olyan ügyekben is, mint például a magyar—román alapszerződés. Hóm Gyula és Markó Béla egybehangzó véleménye szerint nem képzelhető el olyan szerződéstervezet, amelyben ne szerepelne a romániai magyarság jogainak védelme. Markó Béla utalt arra is, hogy az RMDSZ különféle autonómiaformákban látja ren- dezhetőnek a romániai magyarság helyzetét. A politikus hozzátette még: önmagában nem elegendő, hogy csak a nemzetközi kisebbségvédő standardokra, dokumentumokra hivatkozzanak. A sajátos helyzetek rendezésében támaszkodni kell az egyes országok gyakorlati megoldásaira is. Ennek kapcsán dél-tiroli, illetve a finnországi példára hívta fel a figyelmet. Mindezek a konkrét helyzeteket érintő konkrét megoldások, nem moshatóak egybe a nemzetközi standardok fogalmával. Az elhangzottakhoz Tabaj- di Csaba hozzáfűzte: a kormány tudatos politikája, hogy a programtervezetet eljuttatták a határon túli magyarok szervezeteihez. Ezzel is jelezni kívánták: számítanak véleményükre. Ellentmondásos pártvélemények Kinevezték a médiavezetőket (Folytatás az 1. oldalról) Az MTI — miután Göncz Árpád köztársasági elnök tegnap kinevezte a médiavezetőket — arról kérdezte a parlamenti pártok médiaügyben illetékes szakértőit, illetve vezetőit, hogy miként fogadták az államfő lépését. — Örülök annak, hogy viszonylag gyorsan lezajlott a kinevezési procedúra — válaszolta az MSZP-s Jánosi György. Ez azt jelenti, hogy a rádió és a televízió hamarosan megindulhat a médiabéke megteremtése felé — jelentette ki Jánosi György. Kedvező lépésként értékelte a tévé és a rádió vezetőinek kinevezését Molnár Péter, az SZDSZ vezető médiaszakértője. Kifejtette: a kulturális bizottság ülésén is meggyőződhetett a 3-3 jelölt, illetve az immár kinevezett vezetők rátermettségéről. — Olyan szakemberekről van szó, akiknek személyét a tévés és rádiós szakmai, érdekvédelmi szervezetek nem véletlenül fogadtak el. A televízió és a rádió mostanra kialakult helyzetét, állapotát nézve ezt a szakmai egyetértést és az új vezetők hozzáértését, felelősségérzetét bizonyos szempontból a jelenlegi helyzetben szinte fontosabbnak tartom, mint azt, hogy a személyük körül nem jött létre politikai egyetértés. Fekete György (MDF), úgy nyilatkozott, hogy az államfő lépése többé-kevésbé várható volt, személy szerint mégis el van képedve. A képviselő emlékeztetett, az MDF korábban arra kérte Göncz Árpádot, hogy az „alá nem írásban” legyen konzekvens. Ez a lépés rossz üzenet a médiatörvény tárgyalása előtt. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke úgy vélekedett, hogy súlyos politikai hiba volna, ha az ellenzék most az államfőt vádolná a kinevezések miatt. — Színjátéknak lehet csak nevezni a rádió és televízió leendő vezetőiről folytatott hatpárti tárgyalásokat. Úgy tűnik, az ellenzék csak sorminta lehetett volna a már eldőlt kérdések margóján. Az ellenzéknek ez a periferikus helyzete nyilvánvalóan a médiában is tükröződni fog — jelentette ki Giczy György. A KDNP médiaszakértője emlékeztetett arra, hogy az ellenzék több „pofont” kapott az egyeztetések során. Az első az volt, amikor Horn Gyula kormányfő már a tárgyalások közben aláírta a kinevezéseket. Az elnézést kérő koalíciós nyilatkozatokat újabb „pofon” követte, amikor a kulturális bizottság hatpárti konszenzus nélkül hallgatta meg a jelölteket. — Ezek után teljes egészében a koalíciónak, a kormányfőnek és az államfőnek kell vállalnia a felelősséget a köz- szolgálati intézményben történtekért — hangsúlyozta a képviselő. Igazságügyi helyzetkép A jog nem lehet a politika puszta eszköze, és ezt elsősorban az Igazságügyi Minisztériumban illik tudni, valamint képviselni. Ezt Vastagh Pál, az új igazságügy-miniszter mondta a tegnap megtartott minisztériumi értekezleten, amelyen először találkozott munkatársaival. A szocialista párti miniszter bemutatta a tárca új vezető munkatársait: Csilla Judit (MSZP) politikai államtitkárt, Konkoly Csaba helyettes államtitkárt, Szelecz- ki Ida kabinetfőnököt, Rusz- nákné Demeter Juditot, a miniszteri titkárság vezetőjét, valamint Lakatos Lászlót, aki az alkotmányelőkészítést koordinálja majd. ■ Vastagh Pál bevezetőjében hangsúlyozta: a legteljesebb bizalommal van a minisztérium dolgozói iránt. Jelenleg nem kíván lényegesen változtatni a tárca szervezetén. Focistáink is profik Országszerte azt beszélik az agitátorok, hogy profik és szakemberek irányítása alá került az ország. Ám egy sporthasonlattal élve: gyanítom, hogy a magyar futballválogatott is profi, azaz tagjai abból élnek, hogy futballoznak, merthogy egyikük sem dolgozik például a szállítmányozási, avagy a vendéglátó-ipari szférában, hanem azért kapja a fizetését, hogy rúgja a labdát. Ismétlem, profik. Az őket irányítók, az őket edzők pedig szakemberek, akik azért kapják a fizetésüket, hogy kidolgozzák a mérkőzések taktikáját, stratégiáját... Ennek ellenére, az a fránya labda, hiába a szakemberek, hiába a professzionisták hada, oda megy, ahová nem kellene mennie, azaz a mi kapunkba. Ugyanez természetesen a politikára is értendő, merthogy a futballpályán sem az dönti el a dolgokat, hogy ki mennyi pénzt kap, hiszen hiába fizetnének a magyar futballistáknak annyit, ameny- nyit a vb-győzelemért a brazilok kaptak, akkor sem tudnának úgy futballozni, mint ők. Ok ugyanis azért tudnak úgy futballozni, mert nemhogy csak megfizetik őket, hanem mert mindnyájan olyan szívvel születtek, ami bármilyen eredmény eléréséhez nélkülözhetetlen, hiszen a kitűnő asztalos sem azért lesz kitűnő, mert ők megfizetik, hanem azért fizetik meg, mert szívvel-lélekkel áll hozzá a munkájához. Ezt a szívet-lelket átültetéssel nem lehet egy szervezetbe betelepíteni, azaz félő, hogy a profikból és szakértőkből álló magyar kormány, mely rövid működése alatt is követett el már javíthatatlan hibákat, nélkülözi. Nélküle viszont a szakember lelketlenül végzi feladatát, azaz nem tudja önmagát alárendelni nemesebb céloknak. Kevés tehát, ha profik és szakemberek ülnek a bársonyszékekben, jobb lenne, ha szolgálni kész, szent célért önmagát is alárendelni tudó jellemek, persze profik és szakemberek ülnének az említett székekben. (Vödrös)
