Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-07 / 157. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 7., CSÜTÖRTÖK 5 * Gyötrelmes privatizáció Ocsán Megmentették hétszáz ember kenyerét autók gyáron belüli bütykölé- sét. Ezekre a népszerűtlen intézkedésekre mindenki felfigyelt, arra viszont már kevesen, hogy kilenc hónap alatt a deficites termelés nyereséggé vált, s így meg lehetett védeni a bezárástól a gyárat. A következő lépésként Vér Iván megpróbálta rávenni a dolgozókat, hogy saját érdekükben vegyenek üzletrészt: már tízezer forinttal be lehetett nevezni. Az eredmény lesújtó volt, mindössze ötvennégyen éltek a lehetőséggel. A nagy többségben kétlaki dolgozók nem látták át e dolgozói tulajdon előnyeit, mint ahogy ahhoz a merőben új helyzethez is nehezen Férfiasán bevallom, ha nem kapok fülest, aligha nézem meg a június 30-án este vetített „Győztesek és vesztesek” című riportfilmet a Tv2 csatornán. A cím ugyanis nem mondott semmit, s a programszerkesztők is újfent felesen” vizsgáztak. A Magyarország egyik példaértékű privatizálásáról szóló kétrészes dokumentumfilm bemutatására az éjféli órákat tartották a „legalkalmasabbnak”, amikor a nézők többsége már rég alszik. A kapott hír birtokában nyomban felhívtam Vér Ivánt, az ócsai konvektorgyár igazgatóját, akivel másfél évvel korábban több alkalommal is készítettem interjút a gyár privatizálásának egy- egy mozzanatáról. Utoljára akkor, amikor a gyár vezetői konkrétan bizonyították, hogy a külföldi pályázók befektetési szándékát egyetlen dolog motiválja: megfojtani a magyar gázkonvektogyár- tást, majd saját termékükkel egyeduralmat teremteni a magyar piacon. Az ezt követő eseményekről nem volt tudomásom, illetve csak annyi, hogy Vér Iván eget-földet megmozgatott, hogy megmentse a gyárat a saját dolgozóinak. Részvényjegyzésre buzdított, kft.-t szervezett, s hitelek után talpalt. A tét óriási volt: a FÉG felszámolásával megbízott Reorg Rt. csupán az ócsai gyáregység ellenértékét több mint 800 millió forintban állapította meg, s a pályázati kiírás feltételei továbbra sem zárták ki a külföldi cégek jelentkezését. — Eddig tárgyalta a történteket a film első része — mondotta Vér Iván, amikor a hír hallatán felhívtam. — Nézze meg és utána elbeszélgetünk. Van miről: a forgatás óta eltelt idő sem szűkölködött eseményekben. Naponta ezer konvektor készül Nyilván sokan nem látták a filmet, ezért dióhéjban felvázolom a gyötrelmes privatizáció történéseit. A FEG, és ezen belül az ócsai konvektorgyár, jelentős veszteségekkel zárta az 1990-es évet, ez a KGST-re épülő alaptevékenységet tekintve még csak érthető, ám a hazai konvektor iránti igények ismeretében már aligha. Feltételezem, hogy a veszteségesség felszámolása végett neveztek ki új igazgatót az ócsai gyár élére, azt viszont ma sem értem, mivel sikerült rávenniük e hálátlan feladatra a műszaki egyetem egyik tanárát, Vér Ivánt, aki 1991. március 1-jén lépett be az új állásba. Egy sokatmondó adat: ezen az emlékezetes napon 78 darab gázkonvektor készült el, ennyi volt az akkor 450, ma már 700 fős gyár teljesítménye. Hogy mennyire nem volt kihasználva a kapacitás, mennyire szükség volt az erős kézre, ezt a napjaink termelési mutatója bizonyítja. A gyárban jelenleg 900-1000 konvektort készítenek naponta, s erre a mennyiségre folyamatosan van is vevő. Az erőskezű vezető aligha tarthat igényt népszerűségre, ha a privilégiumként kezelt, hallgatólagosan eltűrt szabálytalanságokat ki akarja iktatni: a munkaidő alatti italozást, a fusizást vagy a magánNem tudták őket leírni Magyarország legkorszerűbb víztisztító állomása, csupán ez 30 millió forintba került Vér Iván: ameddig nem fizetjük vissza a tartozást, addig nem hordok nyakkendőt szoktak hozzá, miszerint a háztáji fáradalmait nem a gyárban kell kipihenni. Erről a filmben nem esett szó, viszont az emberekkel folytatott beszélgetések során jól érzékeltem ezt a tényt. Tegyem hozzá, az új elvárásokkal szembeni ellenszenv magyar szindróma, a negyvenéves álhumánus politika egyenes következménye. A reformok eredményeként 1992-ben 100 millió forint nyereséget könyvelhettek el a gyárban, amire azonnal felfigyeltek a hazai befektetők is. Sajátos módon nem úgy, hogy kölcsönnel segítsék Vér Ivánt. A betartás különböző formáit lehetett tapasztalni, s az sem kizárt, hogy a dolgozók tüzelését is ezek manipulálták a háttérből, azt híresztelve, hogy az igazgató és a köréje felzárkózott szűk csoport akarja megkaparintani a gyárat, felhasználva ehhez a dolgozók pénzét is. A lejáratási akció részben sikerült, máig ismeretlen .jóakarók” olyan dokumentumokat loptak ki és hoztak nyilvánosságra, melynek következményeként a bankok hitelkészsége „lelohadt”. Vér Iván szerzett pénzt Vér Iván válaszként újabb bizonyítást produkált, az 1993-as év első negyedét 100 millió forint nyereséggel zárta, s hogy végül is ő került ki győztesen a viadalból, abban nagy része volt annak, hogy tumfilm vetítését követő napon barna sportingben fogad az irodájában, se zakó, se nyakkendő. — Százötvenmillió hitelt vettem fel a gyártás finanszírozására. Megfogadtam, amíg ezt nem fizetem vissza, nem hordok nyakkendőt. Szegény ember ne flangáljon — teszi hozzá nevetve. — Elégedett? — Fogalmazzunk úgy, a gyár dolgai jó úton haladnak ahhoz, hogy majdan elégedett lehessek. Sikerült megakadályozni a külföldi konkurencia előretörését, végleg megvetettük a lábunkat a haza piacon. — A film során az is elhangzott, önök nem tájékoztatták folyamatosan a dolgozókat a vállalat ügyeiről. Vajon mennyit tudnak az emberek ezeknek a beruházásoknak az anyagi hátteréről? — Élek a gyanúval, hogy nem igazán érdekli őket, nem hajlamosak a hosszú távon gondolkodásra. Márpedig az ilyen beruházások csak hosszú távon térülnek meg. A filmben elhangzott információ- igény egészen más jellegű volt: olyan kérdéseket érintett, amelyek szerintem üzleti titoknak minősülnek. Következésképp nem óhajtottam ezeket kiszivárogtatni. — Végül is volt ami kiszivárgott, ami egyfajta fiaskó, megrendül tőle az ember bizalma. Ön miképp minősíti ezt az „árulást"? — Nem kutattam a bűnösök után, óvatosabb vagyok, de nem bizalmatlan. Bizalmatlan légkörben nem lehet dolgozni, elvonja az ember figyelmét. Abból indulok ki, hogy az emberek többsége tisztességes, s ez mindenekelőtt a közvetlen környezetemre érvényes. Mint ahogy a film címe is sugallta, vannak győztesek és vannak vesztesek. Győztesek vagyunk mi, akik megmaradtunk, s vesztesek azok, akik nem tudtak bennünket leírni. — Most, hogy sikerrel zárult a privatizáció, nagyobb a népszerűsége? — A 12 ezer forintos átlagfizetéseket sikerült feltornázni 30-35 ezerre. Ez a tény alap lenne a népszerűségre. Viszont azt még ma is sokan rossz néven veszik, amiért következetesen túladok az italozókon, vagy nem tűrök el egy kulcsreszelést sem. Nem fér bele a munkaidőbe. Mi volna, ha mindenki megreszelgetné a A FÉG valamennyi termékét a gyár kollektívája tervezi a nemzetközi normák figyelembevételével A szerző felvételei maga kis kulcsát? Én csak racionálisan tudok gondolkodni. A gyár nem hitbizományi intézmény, s ez tőlem lefelé mindenkire érvényes. — Mik a közeljövő tervei? — Három évre van kidolgozott programunk, s teljes egészében a gyár korszerűsítésére irányul. 1994-ben 120, ’95-ben 150, ’96-ban 200 millió forintot kívánunk beruházni korszerűsítésbe, s ennek függvényében a termékskálánk bővítésére. — Egy veszetséges gyárat lábra állított, megbirkózott a privatizációval. Miben látja a siker titkát? — Következetesen tartottam magamat ahhoz a stratégiához, amit a most leköszönő ipari miniszter, Latorczai János is hirdetett. A veszteséges üzemeket nem központi támogatással kell a bajból kihúzni, önerőből kell megmaradjanak. De mielőtt végleg bezárnánk egy gyár kapuját, adni kell egy utolsó lehetőséget a vezetőknek, hogy bizonyítsanak. Én megkaptam, éltem vele, bizonyítottam. Ehhez persze partnerek is kellenek. Ma olyan szakembergárda áll mögöttem, akik az országos élvonalba tartoznak. — Az új poltikai viszonyok mennyiben befolyásolhatják a gyár további sorsát? — Nem látok összefüggést a két dolog között. Meggyőződésem, hogy az új kormány nem kíván élni a múlt módszereivel. A negyven év tapasztalatai megtanítottak mindenkit arra, ha egy gyáron belül a politika irányít és nem a gazdaság, akkor gyakorlatilag felborul minden. A politika ne irányítson, ez viszont nem záija ki, sőt igényli, hogy a mindenkori politikusok odafigyeljenek a gazdasági szférákra. Matula Gy. Oszkár a Reorg Rt. igazgatója, Sugár Dezső mindenre kiterjedő óvatossággal, a törvények maradéktalan betartásával hajtotta végre a privatizálást. Az újonnan meghirdetett pályázaton csak azok vehettek részt, akik a teljes vételárról garanciát tudtak nyújtani, amivel az ügyeskedőket, szélhámosokat eleve kizárták. Amire sokan nem számítottak, Vér Iván szerzett pénzt. Menet közben sikerült megnyernie a Bankár és Lenkes Kft.-két partnernek. így indult el az önállóság útján tavaly szeptemberben a FEG Konvektorgyártó Rt., s ezzel új szakasz kezdődött a hazai konvektorgyártás történetében. * Vér Iván külsőségekben egy kicsit megmaradt egyetemi tanárnak, még soha nem láttam csak fehér ingben, nyakken- dősen, zakóban. A dokumenSzámomra ebben elsősorban az a nyereség, hogy megmentettük 700 ember kenyerét. Az elmúlt másfél év alatt bővítettük a termékskálánkat, kifejlesztettük a H 120-as és a H 10-es vízbojlerek két-két típusát. Ezek ma csúcstechnológiát képeznek Európában, a NOX- és CO-kibocsátásuk jóval alatta van a nemzetközileg előírt normáknak. Csakhogy ehhez megfelelő hátteret kellett biztosítani: olyan laboratórium kialakítása és műszerezése szükséges, amelyben a méréseket, kísérleteket, korszerűen el lehet végezni. Ittlétem alatt sokszor elhangzott: hová tettük a nyereséget? Nos, ebbe a laboratóriumba és a víztisztító állomásba: a kettő összesen több mint százmillió forintba került. Ehhez tudni kell azt is, a víztisztítás alapvető probléma volt, mivel közel álltunk ahhoz, hogy a szakhatóságok megvonják az üzemeltetési engedélyünket. Ennek veszélye végleg elmúlt, jelenleg a mi víztisztítónk a legkorszerűbb Magyarországon. Szintén a nyereségből vásároltunk öt japán targoncát, ezt is az utolsó percben. A 15 éves bolgár targoncák ugyanis már nem voltak képesek megbirkózni a belső szállítással. \
