Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-07 / 157. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. JULIUS 7., CSÜTÖRTÖK Megkérdeztük Milyen a Balaton vize? Evek óta visszatérő téma nyáridőben kedvelt üdülő­helyünk, a Balaton vízminőségének kérdése. Akik idén már megfordultak a tó partján, tapasztalhat­ták, hogy iszapos a meder, másutt fehér szöszök in­gának a vízen. Lehet-e fürödni, s milyen vízminő­ségre számíthatunk az idén? — kérdeztük Szabó Mátyást, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatóját. — Intézményünk vízügyi kezelője a Balatonnak — válaszolta —, a minőség tekintetében megoszlik a felelősség közöttünk és a területi környezetvédelmi felügyelőség között. Ami az említett jelenségeket il­leti; a „szöszök” feltehető­en a nyárfákról kerültek a tóba, s a szélcsend miatt ülnek meg a víz felszínén. Az iszaposodás a Balaton jellegzetességéből adódik, amit az áramlás okoz. A déli part lassan mélyülő, homokos medrű, az északi gyorsan mélyül és isza­pos. Igaz, ezen kotrással lehet segíteni, hét-nyolc évenként érdemes is elvé­geztetni ezt a munkát. Ám a strandoknak erre nincs elég pénzük. Mindent egy­bevetve, jelenleg nincs semmi olyan gond, ami za­varhatná a fürdőzőket. Az igazán komoly, izgalmas kérdés az algásodás, és a halpusztulás. A rekkenő hőség kapcsán jelenik meg a vízen lépedék for­májában az alga — erre mondják azt, hogy „bezöl- dül” a tó — ez most nincs. Remélhetően idén nem kell találkoznunk egyik jelenséggel sem. (szi) Felállították Telekit (Folytatás az. L oldalról) Egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a pol­gármester jószerével min­den, az ő esetleges jogsérté­sével kapcsolatos állítást és bizonyított tényt vitatott. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelek szerint a péceli önkormányzati botrány egy időre nyugvópontra kerül, mivel a feljelentések alap­ján vizsgálat indult. S amíg hatályos lesz Teleki Gyula munkavégzés alóli felfüg­gesztése, a polgármesteri te­endőket a képviselő-testület nagyobb részének határoza­ta alapján Márkus János lát­ja el. Ezért hivatalos közeg jelenlétében megtörtént a hi­vatali szoba szabályos át­adása is. B. M. A biztosítópénztárakon a sor A dolgozóknak is jó Újdonságnak számító komplex biztosítópénztári szolgáltatás elindítását je­lentette be egy tegnapi saj­tótájékoztatón Filvig Ist­ván, a Signal Biztosító Részvénytársaság vezér- igazgatója. A magyar—né­met—osztrák—olasz tulaj­donban lévő Signal által vezetett 4,9 milliárd forin­tos alaptőkével rendelkező konzorciumban az osztrák Creditanstalt (CA) bank magyarországi érdekeltsé­ge, a CA Értékpapír Rész­vénytársaság és a Hardy & Pintér ügyvédi iroda vesz részt. Az új szolgáltatás a Nyu- gat-Európában már évtize­dek óta jól bevált három­pillérű — a társadalombiz­tosításon, magánbiztosító­kon és az önkéntes biztosí­tópénztárokon nyugvó — rendszer hazai meghonosí­tásának jelentős állomása — hangsúlyozta a vezér- igazgató. Majd hozzátette: a konzorcium az önkéntes kölcsönös biztosítópénztá­rak megalapítását és mű­ködtetését vállalja fel. Ezt a feladatot a Signal több mint huszonöt képviselet­tel rendelkező országos há­lózatának segítségével vég­zi majd. A pénztárak mind a munkaadók, mind pedig a dolgozók számára rendkí­vül előnyös lehetőség, hi­szen társadalombiztosítási és adókedvezményekkel jár. A pénztáraknak nyújtott törvényi kedvezmények miatt a pénztári befektetés a bankoknál és az itthon is egyre elterjedtebb magán- biztosításoknál előnyö­sebb anyagi feltételeket biztosít a leendő tagoknak. Mint Pintér Márk projeckt- vezető rámutatott: ezt az előgondoskodási formát egyrészt nagyvállalatok ré­szére kínálják, másrészt pe­dig azon kis- és közepes cégeknek, amelyek számá­ra nem gazdaságos saját biztosítópénztár fenntartá­sa. K. M. A honismeretre az óvodában is nevelnek Az egészséges nemzet ápolja hagyományait Szekcióülésekkel, plenáris tanácskozással folytatódott tegnap Vácott a XXII. or­szágos honismereti akadé­mia. A résztvevők előbb há­rom szekcióban előadáso­kat halgattak meg, illetve kötetlen beszélgetést folytat­tak a honismereti nevelés is­kolai és iskolán kívüli kere­tek közötti módszereiről, le­hetőségeiről, a honismereti nevelés óvodai lehetőségei­ről, az Ipoly menti magyar általános iskolákban vég­zett honismereti képzésről, több kistelepülésen műkö­dő honismereti kör tevé­kenységéről, középiskolá­soknak szervezett régészeti táborokról. Összegzésként elmondha­tó: az előadások alapján rendkívül gazdag, színes módszertana van a honisme­reti nevelésnek, amely, mint az az egyik előadásból kiderült, játékosan már az óvodában is eredményesen megvalósítható. Az országos honismereti akadémián tegnap részt vett, s előadást is tartott a Honismereti Szövetség Bél Mátyás Emlékplakettjének egyik idei kitüntetettje, Bor­si Ernő népdalgyűjtő, zene­pedagógus, hegedűtanár, számos honismereti monog­ráfia, tanulmány szerzője, a honismereti mozgalom „nagy öregje” is. — Egy rendkívül gaz­dag múltú, hagyományait ma is őrző faluban, Sály- ban születtem, Sárospata­kon nevelkedtem — mond­ta lapunk érdeklődésére a 74 éves kora ellenére rend­kívül fiatalos Barsi Ernő. — Itt kaptam máig tartó tö­retlen kedvet, lelkesedést, tanáraimnak köszönhető­en, a rendkívül gazdag ma­gyar népművészeti hagyo­mány, azon belül is első­sorban a népdalkincs kuta­tására. — Fiatal koromban egyebek mellett gyorsíró is voltam, aminek azóta is nagy hasznát veszem: hon­ismereti kutató, népdal­gyűjtő munkám során soha nem volt gondom be­szélgetőpartnereim szavai­nak lejegyzésével, ma is követni tudom írásban a fo­lyó beszédet. — Ön református teológi­át végzett, majd a Zeneaka­démiára jelentkezett, ahová fel is vették. Milyen útrava- lót kapott ettől az intéz­ménytől? — Hegedűtanári szakra jártam, amit sikeresen el is végeztem. Akadémiai éve­im során tanított többek kö­zött Kodály Zoltán is, aki­nek hatására, példáját követ­ve, magam is népdalgyűjtő­vé váltam. A diploma meg­szerzése után sehol nem kaptam állást, így vissza­mentem szülőfalumba édes- apámékhoz. Társadalmi munkában tanítóskodtam hosszú éveken át. A tanítás mellett népműveléssel is foglalkoztam, lelkes helybé­liekkel együtt alapítottam egy 80 tagból álló énekkart. Ennek csodájára járt az or­szág, több újság is írt ró­lunk annak idején. — Soroljon fel, kérem, néhányat a megjelent honis­mereti munkái közül. — Az egyik, szívemhez legközelebb álló munkám címe, egyben egy monográ­fia is: A zene egy sályi pász­tor életében 1964-ben ké­szült el, 8 évi munka után, ám mindössze 10 éve, két évtized fiókban való poroso­dás után jelent, pontosab­ban jelenhetett csak meg. Napvilágot látott azután szá­mos további monográfiám, honismereti könyvem, s né­hány évvel ezelőtt egy tan­könyvem is: Néprajz az ál­talános iskola kezdő szaka­szában címmel. — Van valamiféle ars po­eticája, ami néprajzos, hon­ismereti munkáját összefog­lalja ? — Vallom, hogy bármely nemzet csak akkor fejlőd­het egészségesen, akkor él­het, ha történelmét, hagyo­mányait becsben tartja, ápolja. Amely nép nem őr­zi, nem gondozza féltőn nemzeti örökségét, az, le­gyenek bár mégoly mélyre nyúló, erős gyökerei, lassan elveszti identitástudatát és végső soron meghal. (ribáry) Erdélyi tanítóképzősök tábora Kezükben a nép jövője (Folytatás az 1. oldalról) Az üdvözlő szavakat követő­en a tábor résztvevői — va­lamennyien a Székely Kör költségén érkeztek Budake­szire, s vesznek részt a júli­us 16-áig tartó rendezvénye­ken — Katona Imre törté­nész, egyetemi tanár előadá­sát hallgathatták meg, ame­lyet a neves kutató a honfog­lalás témaköréből állított ösz- sze. Az előadásból kitűnt: a Kárpát-medencében élő ma­gyarságnak — ellentétben a gyakran hangoztatott tételek­kel —, nincs oka lelkiisme- ret-furdalásra, önmarcango- lásra, hiszen honfoglaló őse­ink nyugati irányú orientáló­dása nem valamely végzetes keleti vereség következmé­nye, hanem a kazár-féle „hármas vezetés” (főpap, hadvezér, bíró) ellenében szerveződő, igazi magyar törzsszövetség főemberei­nek taktikai felismerésének az eredménye. Magyarán: honfoglalásunk a keresz­ténység központjában egyre nyugatabbra való áttételével —- Bizáncba, majd Rómába való megtelepedésével — irányban és időben is szinte megegyezik. A magyarság — hangoztatta az előadó — a barbarizálódó Ázsiának fordított hátat a mindinkább kereszténnyé váló Európa hí­vására. — Számunkra nem csak felemelő érzés ezekről a dol­gokról hallani, tudni — mondotta az előadás szüne­tében Bakó Botond tanár, aki a híres nagyenyedi Beth­len Gábor Kollégiumban ké­szíti elő „tanítóképzőseit” —, hanem létszükséglet is, hiszen az erdélyi magyarság bajain, gondjain elsősorban a közülük kikerülő tanítók, tanárok hivatottak segíteni. És ezt csupán úgy tudják megtenni becsülettel, ha tisz­tában vannak önmaguk­kal... magyarságukkal, an­nak múltjával. Minket ott any- nyi vádaskodás és acsarko- dás ér, hogy csupán felké­szültségünkkel, tudásunk magasabb szintjével le­szünk képesek fölülemelked­ni a bajokon. Ezért köszönet jár a Budapesti Székely Kör­nek (a budakeszieknek is), akik meghirdették a népraj­zi pályázatot. Megtudtuk: az idei tábor­ban való részvétel feltétele egy-egy pályamű beküldése volt, majd ennek alapján döntött a zsűri, ki vehet részt a tábor munkálataiban. Kérdésünkre Domokos Je­nő, a Budapesti Székely Kör vezetője elmondta, igaz, Er­dély nincs már bekerítve”, de így is sok pénzbe kerül egy-egy erdélyi diák táboroz­tatása; idén már több mint 341 ezer forintot költöttek ér­dekükben; s váiják a támoga­tókat, mert ellenkező eset­ben munkájukat aligha tud­ják folytatni. (bágyoni) Kié lesz a budaörsi repüló'tér? Budaörs város önkormány­zatának keddi képviselő-tes­tületi ülésén a napirenden szereplő témák közül egyet tárgyaltak csak meg, azt, mely a budaörsi repülőtér hasznosításával és tulajdon­jogával foglalkozott. Ám ér­demi döntés ebben sem szü­letett. Napirenden kívül azon­ban megvitatták és elfogad­ták a képviselők azt az elő­terjesztést, amely a városi utak építéséről, s az építé­sek hozzájárulásáról rendel­kezik. Eszerint a földutak szilárd burkolattal való ellá­tása érdekében meghatáro­zott feltételek mellett útépí­tő közösségek alakulhatnak. A továbbiakban a repülő­tér tulajdonjogáról és hasz­nosításáról szólt a vita. A re­pülőtér nem budaörsi, ha­nem állami tulajdon (s a XI. kerület területén fek­szik), ám kezelője az Air Service nevű cég, melynek vezetője, egyben válságme­nedzser is, mivel a létesít­mény korábban már a mű­ködésképtelenség határáig eladósodott. Az említett cég mint kezelő — a repülő­tér későbbi privatizációja esetén elővásárlási joggal bír. A repülőtér hasznosításá­ra egy gazdasági társasá­got alakítanak majd, mely­ben érdekeltté akarják ten­ni a Magyar Honvédséget, Budaörs és a XI. kerület ön- kormányzatát is a tőkét ho­zó, beruházó cégek mel­lett. A társaság célja a repü­lőtér korszerűsítése és fej­lesztése lesz, hogy a későb­biekben nemzetközi légi forgalmat is bonyolíthas­sanak itt. Budaörsöt egye­lőre azzal a kéréssel keres­ték fel, hogy 1 millió 800 ezer forinttal támogassa a tervezési költségeket. Az önkormányzat úgy vélte, hogy egy több száz­millió forintos beruházás létrehozásában a kért ösz- szeg elhanyagolható. Ekko­ra hozzájárulás mellett nem várhatják el, hogy be­leszólási garanciákat kapja­nak. Az Air Service jelen lévő képviselői úgy érvel­tek, hogy az elhamarkodott döntés helyett üljön össze egy kijelölt időpontban a két érintett fél, mikor rész­letes terveiket az önkor­mányzat illetékesei elé tár­ja a cég. A testület elfogad­ta a javaslatot. N. V.

Next

/
Thumbnails
Contents