Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-06 / 156. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. JULIUS 6., SZERDA Falu a hagy folyó ölelésében Szigeten, de nem elszigetelten A fővárostól északra, ahol a Duna szeszélyesen két ágra oszlik, a medrek egy földrajzi léptékkel mérve tenyérnyi, mindössze 56 négyzetkilométernyi területet fognak közre. Ezt a nagy folyó két ága által átölelt földnyelvet ma a Szentendrei-sziget néven ismerjük. Hozzávetőleg ötezren lakják. Hajdan, a feudalizmus virágkorában a szigeten tíz különböző település is létezett. Kisoroszfal- va, Vácrév, Bogdánrév, Szentpéter, Várad, Torda és Bolgárfalva a hosszúra nyúló török hódoltság alatt megroppant, a falvacskák elnéptelenedtek, • s emléküket már csak a história őrzi. Négy település viszont megmenekült. Közülük most a sorrendiséget követve a fővároshoz legközelebb eső Szigetmonostort mutatjuk be. Az imént azt írtam, hogy a Szentendrei-sziget eltűnt településeit már csak a história őrzi, ám annak, hogy a történelmi emlékezetet megidézhessük, alapvető feltétele, hogy tárgyi és írásos bizonyítékok álljanak a rendelkezésünkre. És épp ezek azok — s ezen már több ízben is füstölögtem —, amelyek, legalábbis a Pest megyei települések vonatkozásában, fölöttébb foghíjasak. Örültem hát, hogyne örültem volna, amikor hosszas kutakodás után egy Egerből e vidékre került történelem szakos tanárnő személyében megleltem azt az embert, aki összegyűjtötte, s egyetlen vékonyka kötetnyi anyagba mentette át választott otthona itt-ott még fellelhető relikviáit. Az Emlékezet könyve Grósz Ágnes tizenkét éve él a szigeten, Monostor általános iskolájában tanít történelmet és angolt. Tíz évig egy helytörténeti klubot vezetett. A gyerekek segítségével látott hozzá az írásos és tárgyi emlékek összegyűjtéséhez, s tulajdonképpen a kezdeti sikerek adták az ötletet egy alaposabb kutatómunkához, amelynek során számos forrást felkutatott. Őt, a témában a legilletékesebbet kérdeztem hát a szigeti községről. Szigetmonostort 1214- ben, II. Endre uralkodása idején alapította a Kurtái nemzetségbeli Tiburc ispán. A tulajdonképpeni Monostor a Nagy-Duna partján, Göd felsővel átellenben állt, s előbb a bencések, majd a ciszterciták birtokolták, később a premontreiek, a pálosok, s végül a kolduló rendek vették át. A Monostor lakói tehát katolikus vallásúak voltak, de a falu népe igen korán, már a reformáció kezdetekor, 1521—24 között megismerkedett az új tanokkal. Egyebek között erről is olvasható feljegyzés a szigetmonostori református egyház tulajdonát képező Emlékezet könyvében, amelynek érdekessége és értéke páratlan helytörténeti dokumentum jellege. A kézzel írott könyv első bejegyzése 1754-ből származik. Egy Balog János nevű református lelkész kezdte el vezetését, azóta a mindenkori reformátusegyház-veze- tők rendszeresen feljegyzik bele mindazt, ami jelentős eseménynek számít a hívek és a település életében. Mint fentebb már említést tettünk róla, a község valamikor a Nagy-Duna partján helyezkedett el a monostor körül. Balog János prédikátor, az első krónikás — alighanem szájhagyomány alapján — arról is említést tesz, hogyan költözött a község lakosságának egy része a török elől menekülve jelenlegi helyére Buda bevétele időszakában (1541). Lapozzunk bele ismét az Emlékezet könyvébe, amely nemcsak történelmi, hanem nyelvészeti szempontból is fölöttébb tanulságos olvasmány: „...mikor az Istentelen Budai Bas- sa valamellyt el szökött pribékeknek vádjokra a Dunán által vitelért a Bírót karóba húzatta. A szegény prédikátor nagy bajjal megmentette életét. Osztón egész falustól által költöztenek ide a szövevényes közzé, minémű akkor volt, hogy falujok ne lenne olyan kitettző helyen. ” Az átköltöző emberekre sok szenvedés várt. Kemény munkával kellett lakhatóvá és termővé tenniük a bozótos, mocsaras területet, s nagy szegénységben új életet kezdeniük. Az átköltöző lakosság főként reformátusokból állt, hiszen a református pappal az élükön menekültek el a Nagy- Duna partjáról. Ez kitűnik abból is, hogy katolikus vallási gyülekezetről majd csak a XVIII. században esik szó. Azt pedig, hogy a református eklézsia a falu jelenlegi helyére való átköltözés után fennállt, két tárgyi emlék is bizonyítja. Mindkettő a török hódoltság éveiből származik. „Hogy igen régi legyen az Ekklésia abbúl is meg tettzik, mert a több Asztalhoz való eszközei között színre selyemmel meg varratott Patyolat Keszkenője kétfejű sas orma rajta 1626, igen szép betűkkel I. N. R. I. És egy veres réz tányérja az Ur Asztalához, amellyen 1572 kellett lenni. ” A keszkenő és a tányér ma a kecskeméti egyházmegyei gyűjteményben van. A tányér egyike az ország legrégibb kegyszereinek. Szorgalmas magyarok A XVIII. században Pázmány Péter által megindított ellenreformáció Monostoron is érztette hatását. Az Emlékezet könyve 1670— 1676-ig tartó siralma üldözésekről beszél. A protestánsüldözések után a Cserháti Tractus Catalogusa számba vette a megmaradt református egyházakat, s a felsorolásban Monostor is szerepel. S most, hogy kellőképp megvetettük lábunkat az időben, még mindig az Emlékezet könyvére hivatkozva, ugorjunk előre majd kétszáz évet. 1750 körül Zichy Ferenc monostori birtokát zálogba adta Horányi Gábor földes- úrnak. Horányi Gábor 1737-től Pest vármegye országgyűlési követe, 1747- től pedig Pest vármegye alispánja volt. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Monostoron zálogos birtokos volt Horányi Antal is, Horányi Gábor fia. A Horányi uraságok sok szenvedést okoztak a falu népének. (Ennek ellenére nevük fennmaradt. A Szigetmonostor melletti kedvelt üdülőtelep neve Ho- rány.) Katolikus vallású lévén, Horányi Gábor úr „pápista lakosokat kezdett szállítani” a faluba, és „R. Ca- tholicum Templomot építtetett. Barátokat tartott itt.” (Emlékezet könyve.) Ettől kezdve kétvallású a falu lakossága. A falu területileg is két részre oszlott: az alvégen volt a katolikus templom, és itt laktak a katolikusok, köztük a Mócsaiak; a felvég református volt, s itt laktak a Szalaiak. Ez a két család vagyonosabb lévén, mivel más felekezethez tartoztak, örökös harcban álltak egymással, rivalizáltak az elsőbbségért. Gyakran, hogy rokonságban maradjon a birtok, egymás között házasodtak. A nagy folyó ölelése védelmet nyújt, ám gyakran épp ez a védelem fordul visz- szájára, s a meglehetősen gyakori áradások miatt védtelenné, kiszolgáltatottá is teszi a szigetlakokat. Külön elmélkedés tárgya lehetne az itt élők lelki beállítottsága. Egyfelől az önállóság, az elszigeteltség vágya, a távolságtartás, az idegenekkel szembeni bizalmatlanság, az individualizmus a maga jó és rossz vonásaival, másfelől a gyakori veszélyek miatt kialakuló kényszerű kohézió, az egymásra utaltság érzése, divatos szóval a kollektivitás, a közösség erejében való bizalom. A falut gyakran pusztította árvíz, közülük nem egy jóvátehetetlennek tűnő károkat okozva. Emlékezetes e tekintetben az 1770-es áradás, amelyet éppen csak túlélt a falu, hogy aztán kilenc évre rá, 1779-ben kis híján a tűz martalékává váljon. Tetemes kárt okozott az 1799-es áradás, majd a legnagyobb 1838-ban, amely „az egész falut elborította, házaik összeomoltak, ingó javaink elpusztultak” — írja az Emlékezet könyve. Szörnyű pusztításokat végzett az 1876-os, majd az 1896-os árvíz, ez utóbbi magasságát kis tábla őrzi a református templom falán. De a sok szomorú esemény és természeti csapás ellenére a falu népe rendesen dolgozott. Ahogy Bél Mátyás már 1728-ban megállapította, Monostort „szorgalmas magyarok lakják”. A falu lakóinak főfoglalkozása kezdetektől fogva a földművelés volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a falu pecsétéiben 1732-től kezdve szerepelt a három szál gabona, a csorosz- lya és az ekevas. Az eper íze A falunak a harmincas években már hajóállomása is volt. Ez idő tájt jelentős változás következett be a falu életében. Felismerték, hogy a sziget talaja kitűnő víztűrő tulajdonsággal rendelkezik, s a Fővárosi Vízművek ekkor települt a szigetre. Ekkor épült azoknak a kutaknak java része is, amelyek ma Budapest vízellátásának 70 százalékát biztosítják, s ezzel kezdődött meg a földek kisajátítása is. Az iskola ma is álló új épületét 1958-ban avatták fel hét tanteremmel. A nyolcadik tantermet 1968-ban építették hozzá, 1980-ban pedig tornateremmel bővült az iskola, amelynek felépítésében a falu lakói is segítettek. Kiss Károly, az iskola igazgatója ma arra a számítástechnikai tanteremre a legbüszkébb, amelyet a közelmúltban szereltek fel, s amely egyedülálló a környéken. Az sem általános, ahogyan tanítványaikkal nem csupán a „magas tudományokat ismertetik meg, de a ház körül végzendő teendőkre is felkészítik őket. A lányok számára például főzőtanfolyamot indítottak be. Nemrégen fejezték be egy korszerű sportpálya megépítését, s a „külkapcso- latokat” építendő, a bajorországi diessenfeni iskolával tartanak szoros barátságot. Mócsai János, a község idős polgármestere, helybéli lakos, a régmúlt emlékei után a közelmúlt eseményeit meséli. Közülük első helyen a biztonságot adó gátrendszert említi. Az 1964- es nagy áradást „megúszta” a falu, ezt követően kezdték el 1965-ben egy korszerű vízvédelmi rendszer kiépítését, amely most újabb erősítésre szorul, lévén, az 1991-es árvíz Suránynál átszakította ezt a gátat is, s csak emberfeletti erőfeszítéssel tudták a falut megvédeni. Most körbeerősítik a gátakat egy betonlábazattal, s úgy intézkedtek, hogy a biztonság érdekében kiirtják a töltés oldalából az amúgy a sziget szépségét is garantáló fás részeket. A monostoriak egy része a vízművek alkalmazottja, többen a Pest Megyei Kishajózási Vállalat horányi javítóműhelyében dolgoznak, a munkaképes lakosság 30 százaléka Szentendrére, Vácra, Pestre ingázik. Legfőbb jövedelmi forrásuk viszont még ma is az eper. Bár a legjobb földjeiket kisajátították a vízművek, a szigeti talajnak olyan adottságai vannak, amelyek különleges ízt, zamatot adnak az itt termett epernek. Szigetmonostor egy része most fel van túrva, s ez jó jel, hisz csatornáznak, gázt és telefont vezetnek, s mindez a fejlődés irányát mutatja. Paizs Tibor Szukebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Szigetmonostor község a török uralom után a Zichy család kezére került, majd még 1750 előtt Zichy Ferenc zálogba adta Horányi Gábornak, Pest megye alispánjának, aki itt kúriát építtetett. Ekkor még nem volt katolikus templom a faluban, és a miséket Horányi Gábor kúriájának házikápolnájában tartották. Ennek az egykori kápolnának emlékét őrzi ma is a torony a plébániaház utcai homlokzatán. 1768 után ugyanis, amikor Szigetmonostor nagyrészt az óbudai koronauradalom birtoka lett, és önálló plébániává vált — miután 1752-ben új római katolikus temploma is felépült —, az új kegyúr (a koronauradalom) Horányi Gábor kúriáját alakíttatta át a plébániaépület céljaira. A hosszan elnyúló földszintes ház az utcai homlokzatán 11 szép, füles kerete- zésű ablakával és közepe táján az egyemeletes toronnyal még ma is magán hordja barokk jellegzetességeit. Az épület maga L alaprajzú, az udvar felé benyúló, csatlakozó szárnnyal és keskeny tornáccal, amely öt pilléren nyugvó, lapos ívű árkádból áll. Az egykori kápolna a torony alatt húzódott meg. Bejáratának kőből faragott díszes ajtókerete — ez most a plébánia bejárata — az érett barokk választékosán szép példája. A kápolnahelyiséget két oldalról fülkés falak határolják, míg az épület felé ugyancsak szépen faragott kőkeretes ajtó vezet. A kápolna feletti hasáb alakú tornyot tetszetős, úgynevezett francia pavilontető, azaz kétszer megtört sisak fedi, alatta pedig fekvő téglalap alakú, keretezett ablakok húzódnak. A csak kevés átalakítással megbolygatott szép barokk épület tulajdonképpen vidéki kúriaépítészetünk egyik jellegzetes példája, bár ma plébániaház rendeltetését tölti be. Az épület védettségi besorolása: műemlék jellegű. Pamer Nóra A feltúrt utcák nem bosszantják a monostoriakat, hiszen erre vártak. Itt épp a telefonvonalat építik Talum Attila felvétele
