Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-05 / 155. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 5.. KEDD Százötvenezer aláírás támogatásával Magyar hármaskoalíció Pozsonyban Útban van a del-jemeni főváros felé az a hajó, amely többtonnányi palackozott vizet szállít a város félmillió szomjúságtól elkínzott lakójának. A Dzsibutiból Ádenbe tartó hajó előreláthatólag az esti órákban érkezik meg, ám a lehallgatott északi rádiójelentések Jelentős fordulatot vett a francia alakulatok — eddig kimondottan humanitárius célúnak szánt -— ruandai beavatkozása: a France Info nevű párizsi rádiócsatorna tegnapi híre szerint a francia egységek parancsot kaptak, hogy akár katonai erővel is szánjanak szembe a kormány ellen küzdő Ruandai Hazafias Fronttal (FPR), ha az folytatja előrenyomulását az ország nyugati része felé. Párizs eddig éppen ellenkező állásponton volt: attól félvén, hogy a „Türkiz akciót” ellenző FRP-vel alakulatai valamiféle összetűzésbe keverednek, francia részről még a találkozást is el akarták kerülni a felkelőkkel, A fordulatot a hazafias front szakadatlan előrenyomulása váltotta ki: a felkelők tegnap nem pusztán Kigalit, hanem az ország második legnagyobb városát, Butaret is elfoglalták, s mind közelebb kerülnek a franciák által vészerint nagy a veszelye annak, hogy a hajót gíz alá veszik. A magát nemrégiben egyoldalúan függetlennek nyilvánított dél-jemeni állam elnökhelyettese a Reuternek mindazonáltal elmondta: reméli, hogy a szállítmány biztonságban megérkezik. dett menekülttáborokhoz, például a Butarétól mindösz- sze 30 kilométerre lévő Gi- kongorohoz, ahol 150 francia katona állomásozik. A párizsi vezetés csak a visszavonulás (s ezzel a menekültek magárahagyása), vagy pedig ez utóbbiak megvédel- mezése között választhatott, s a jelek szerint az utóbbi változat mellett döntött. A France Infonak nyilatkozott a francia alakulatok gikon- gorói parancsnoka, egy ezredes, aki megerősítette: utasítást kaptak, hogy „mindenkivel szemben” védjék meg a lakosságot, s hogy akadályozzák meg a település esetleges elfoglalását. Az FPR hívei és egy francia egység között vasárnap már sor került az első összecsapásra, s ha ez utóbbiak valóban egyfajta ütközőerő szerepére készülnek, ezzel teljes egészében belesodródhatnak a harcokba — vélik a katonai megfigyelők. A három szlovákiai magyar politikai erő képviselői tegnap megállapodtak abban, hogy a három jelentős szlovákiai magyar párt, az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt az ősszel esedékes parlamenti választásokig és azt követően is szorosan együttműködve, hármaskoalíción belül, egységesen fogja képviselni a szlovákiai magyarság érdekeit. Ismeretes, hogy eddig az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alkotta a szlovák parlament magyar koalícióját. Az előző választási időszakban a Magyar Polgári Párt is parlamenti és kormánypártként működött. A polgári párt fél éve a sajtó és a szlovákiai közvélemény jelentős részének támogatását élvezve azt szorgalmazza, hogy az egységes magyar politizálás érdekében hozzák létre a három politikai erő koalícióját. Ennek érdekében közel százötven- ezer aláírást is összegyűjtöttek. A tegnap létrejött megállapodást követően A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke az MTI tudósítójának nyilatkozott. A. Nagy „rendkívüli jelentőségűnek” minősítette az egyezséget, mert nem csak a választási és parlamenti együttműködésben, de a koalíció politikai céljaiban, valamint az egyeztetett cselekvési terv alapján működő egységes politizálási elvekben is nézetazonosságot tudtak kialakítani. Elmondta: „A képviselőlistákon a magyarok számára kínálkozó 200 helyből a Magyar Polgári Párt 18 helyet kap, de korántsem a Magyar Polgári Párt számára kedvező körzetenkénti felosztásban. A párt számára e felosztás által kínált esélyek, valamint a listákon kialkudott helyezési sorrendek nem éppen hízelgőek, de mi a maximális kompromisz- szumkészségünkkel elsősorban a szlovákiai magyarság érdekeit tartottuk szem előtt.” A. Nagy megítélése szerint pártja „tényleges súlyával ellentmondóan, súlyos kompromisszumot kötött” — de az a meggyőződése, hogy „a Magyar Polgári Párt megmérettetése a választások eredményeiben mutatkozik majd meg”. Mint elmondta: nagyon bízik abban, hogy „a választó- polgárok meghatározó módon támogatják majd a Magyar Polgári Párt jelöltjeit, ami' szám szerint azt jelenti, hogy minden választókerületből lesz képviselőjük”. A nagyvilág hírei % Oroszországban belső harc folyik, amelyben a háború és az új imperializmus hívei éppen úgy megtalálhatók, mint akár még a fasizmusé is — figyelmeztetett Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter az amerikai Time magazinnak nyilatkozva. Burhanuddin Rabbani afgán elnök beleegyezett, hogy a további vérontás elkerülése érdekében átadja a hatalmat egy semleges kormánynak. * Két izraeli katona életét vesztette, kettő' pedig megsebesült, amikor hétfőn az Irán-barát Hezbollah szervezet gerillái rakétákkal és robbanó lövedékekkel lőtték az izraeli csapatok riha- nei állásait Dél-Libanon- ban. * A börtönbüntetés lehetséges leghosszabb időtartamát az eddigi húszról harminc évre emelték Kubában. A többi között ezt tartalmazza a büntető' törvénykönyv most elfogadott módosítása, amelyről vasárnap számolt be a helyi sajtó. * Harminchétén haltak meg az észak-karolinai Charlotte városának közelében szombaton történt repülőgép-szerencsétlenségben. Húszán élték túl a katasztrófát, közülük tizenhat sérültet még mindig a charlotte-i kórházakban ápolnak. Lesz-e béke Boszniában? Genfbe érkezett tegnap Haris Silajdzic boszniai miniszterelnök. A svájci konferenciavárosban a boszniai válság megoldásáért tevékenykedő összekötő csoport tárgyalóküldöttségei a nap folyamán próbálják véglegesíteni annak a boszniai tervezetnek az utolsó részleteit, amelyet ma írnak alá e csoport külügyminiszterei. A harcoló feleknek 10-15 nap áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy nyilatkozzanak a tervről, amelynek felvázolásán április óta dolgoznak a csoport szakértői. A nagyhatalmak figyelmeztették a szemben álló erőket, hogy az elutasítás újabb szankciók életbe léptetését vonná maga után. A tervezet Bosznia 51 százalékát juttatná a muzulmánoknak és a horvátoknak, míg 49 százalékot a szerbeknek, akik a köztársaság területének 70 százalékát tartják ellenőrzésük alatt. Heves harcok Ruandában Háborúba sodródó franciák? VÉLEMÉNY A T. Ház szomorúsága Félreértés ne essék: nem az egész Ház szomorú, csak az egyik része. A kisebbik. A nagyobb rész örül és vigyorog a kamerákba. Felelős nagyok nyilatkoznak a demokrácia gyönyörűségeiről. íme, a második szabad választás gyermeke: a második szabad parlament és az ő csemetéje, a második szabad kormány. Mindenki szabad. A pluralista demokrácia csúcstechnikája, a „politikai vetésforgó” máris meghozta gyümölcsét — 180 fokos fordulat formájában. Rotáció ez a javából! Nem is érti az ember, miért oly fancsali a kisebbik rész ábrázata. Na, de hát, uraim! Csupán röpke négy évről van szó! Az elvtársak is megmondták: 4 év. És akkor majd megint jön a pluralista csúcstechnika: a „vetésforgó”. Ha jön. Ugyanis egy okos angol már rég megmondotta, hogy minden, ami elromolhat — elromlik. Tehát ez a zseniális politikai rotációs mechanizmus is megállhat. Nem forog, hanem áll. Ott, ahol éppen van. Talán erre gondolt néhány kisebbségi honatya, midőn fátyolos-homályos tekintetüket elkapta a kamera?... Az újság azt írta, hogy „együtt énekelték a Himnuszt”. De vannak gonoszak, akiknek a megboldogult szovjet himnusz jutott eszébe, annak is ez a két sora: „A nép így akarta — És megalkotta így!” (Nem biztos, hogy hű voltam a kanonizált fordításhoz.) Nekünk viszont — egyszerű halandóknak —, akik a tévé segítségével — működés közben — láthattuk a demokrácia csodáját — a „vetésforgót” — néhány napja van időnk gondolkodni ezen a káprázatos valamin, na meg persze az újságok (nem tudom, hogy nagyon szükséges-e a többes szám használata?) tudósításain. Például a miniszteri életrajzokon. Csak úgy tallózva...: Moszkvában végezte ...-tól-ig MSZMP ez vagy az ...marxista-leninista esti egyetem... ilyen-olyan szakszervezet, kerületi, városi stb. pártbizottság tól-ig... KISZ-bizottság... SZOT és így tovább, megszakítás nélkül. Persze nem csupán a miniszterek és a képviselő elvtársak (akinek nem inge, ne vegye magára) együttesére áll ez, hanem a „kisegítő személyzetre” is. Pletykák száll- dosnak arról, hogy hamarosan találkozni fogunk az Apró-nemzetségből való kiválósággal. (Hiába: szép hazánkban van ennek valami charme-.ja, hogy „de genere” ... Kékvérűek előre!) Szinte visítunk a gyönyörűségtől, mikor az egyikben ezt olvassuk: (Kitelepítve 1951—53-ig ...iskoláit a ...-i ferences gimnáziumban végezte.” (Magánmegjegyzés: jó társaságba került az úr.) Na, de félre a tréfával: ez a demokráciás rotáció, és különben is, a politikában szembe kell nézni a tényekkel. Meg az arcokkal. Mert ez utóbbiak sok mindent elárulnak. Például a szakértelmet; olyannyira, hogy az egyik jövendőbeli illetékes — újságírói kérdésre, mármint hogy bizalmas természetű munkájának milyen ellenőrzési garanciái lesznek — legfőbb garanciaként, szerényen, önmaga becses személyét jelöli meg. Na, meg a tények is fontosak. Például tény az, hogy a sajtó — most! — 1994 nyarán, mintha nem firtatná annyira azt a fránya szakértelmet, mint tette azt 1990 megfelelő időszakában, illetve attól kezdve egyhuzamban a választásokig. Tette ezt alpárian, gorombán, rágalmazva, sértegetve magyarságot, kereszténységet és humanizmust — á la bolsevik. Most nem teszi. Most vaj’h miért nem fontos számára ugyanaz a dolog? ... Netán a bennünk lakozó kisördögnek lenne igaza, aki szerint a szakértelem a mai parlamenti képviselők és a kormány tagjai számára eleve adva van, hiszen az egyetemes szakértelmet bizonyító okmányokon ott van — az életrajzokat is hitelesítő pecsét: MSZMP (valamint ennek erőszakszervei és hatóságai). Itt van az eb elhantolva — ahogy Pesten mondják. Ezek az urak és elvtársak szinte tobzódnak a szakértelemben; ezért nem fárasztja magát dicső sajtónk efféle dolgokkal. És valóban: a mende-mondák, hallomások, hírcafatok igazolják ezt. Egyik leendő miniszterünkről írják például, hogy még az Antall-éra kellős közepén, egy vidéki MSZP-taggyűlésen (ahol csupa MSZMP-s elvtárs szidta a nemzeti kormányt), szakértelmével megpendítette a recski koncentrációs tábor újraindításának szükségességét is, kifejezetten az 1990—94-es parlament számára. Már akkor! Micsoda bátorság, micsoda lenyűgöző szakértelem! Egyébként elég az országgyűlési ülésterem bal szárnyának arcképcsarnokát végigpásztázni, hogy megrendüljön az ember a vetésforgó eme üd- vözültjeit látva. Őszintén: megnyugszunk. Ezek az arcok beszélnek, szemben a néma szavakkal, melyekkel tele van rádió, tévé, sajtó és minden. Aggályok?... Szamárság. No, persze, azok, akik azt hitték, hogy 1990-ben a magyarok megfogták az Isten lábát és 45 évig tartó diktatúra után visszatérhetnek önmagukhoz — honfoglalásukhoz, Szent Istvánhoz és ezeréves történelmükhöz, keresztény erkölcseikhez, hagyományaikhoz, templomaikhoz, hőseikhez és államférfiaikhoz — megrabolt és meggyalázott múltjukhoz — azok tévednek. Csak szemfényvesztés volt az egész; suba alatt ez volt a helyzet már 1990 és 1994 között is, miként 1945 és 1948 között ugyancsak készen volt már minden: fél évszázados sorsunk. Még csak hetek választanak el bennünket a magyar nép döntésétől, de már kirúgtak egy kislányt egy zenekarból, mert nem megfelelő helyen, időben és szellemben tüntetett, meggyaláztak egy katolikus, úmapi körmenetet, emberi ürülékkel mocskoltak össze egy keresztény oktatási intézményt, a „kalauz” már ismét kommunista ügynökről elnevezett utcát kiált és így tovább. Egy kórházi orvos szerint a magukat magyarnak és kereszténynek valló orvosokat, nővéreket fasisztának, amennyiben azonban személyük kedves valamelyik nagyfőnöknek, úgy csak „csudabogárnak” nevezik. Napilap, hetilap már alig van nemzeti kézen; a rádióban és a tévében küzdő végvári vitézeink fegyverletétel előtt. Semmi sem változik. Folytatódik minden ott, ahol 1989-ben, a Technikai Szünettel abbamaradt. Persze modem fazonban. Mert a társadalom fejlődik — elvtársak. (Kajetán Endre) Jemen vérzik és szomjazik
