Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-29 / 176. szám
a PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 29.. PENTEK Könyvespolc Kultúrfölényben Szíj Rezső könyve régi adósságot törleszt, amikor a Horthy-korszak, a Trianon után ezer sebtől vérző megcsonkított ország könyvkiadását mutatja be tényekkel, tárgyilagosan. A mű olvasása közben szinte egyik ámulatból esünk a másikba az akkori gazdag és gazdaságos könyvkiadás adatainak olvastán. Abban az időben az egy főre jutó könyvkiadás terén negyedik helyen álltunk a világon! Amiből az is látható, hogy a szomszédos államokhoz viszonyított akkori „kultúr- fölényünknek” legalább a könyvkiadás terén igencsak volt alapja. A könyvből azt is megtudjuk, mennyire hamis az a legenda, hogy a két világháború között rosszul éltek illetve éheztek a magyar írók. Nyilvánvalóan volt ilyen, ahogy ma is van. De nem ez volt akkor a jellemző. A mai viszonyokat ismerve pedig hihetetlenül hangzik, hogy a harmincas években Márai Sándor például egy-egy vasárnapi vezércikkért 1001 pengő honoráriumot kért és kapott! Más írók, Mó- ricztól Kosztolányiig, szintén óriási jövedelmekkel rendelkeztek, miközben állandóan panaszkodtak a „magyar könyv halálán”. Csak mi, kései utódok, látjuk igazán milyen nagyszerű és irigylésre méltó volt az a negyedszázad könyvkultúránk szempontjából is. A szerző pedig már könyve ajánlásában tudtunkra adja, kiknek az érdeme volt ez elsősorban: Horthy Miklós kormányzóé, Teleki Pál miniszterelnöké, valamint Klebelsberg Kunó, Hó- man Bálint és Szinyei Merse Jenő kultuszminisztereké. Szíj Rezső: Könyvkiadásunk és könyvkultúránk a Horthy-korszakban 1920— 1944. Szenczi Molnár Társaság, 1993 Bp., 117 old. 280 Ft. Bognár József Páneurópai kulturális központ Nagymaroson Elkészültek a nagymarosi kulturális és sportcentrum tervei. E munkára az ön- kormányzat adott megbízást. Az elképzelés szerint a 100 millió forintból megépülő új központ a nagyközség központjában, a lebontásra ítélt művelődési központ helyén valósulna meg. (Itt eredetileg egy szálloda állt, amelyet a második világháborúban bombatalálat ért.) Az új központ könyvtárnak, kulturális találkozónak, kiállításoknak, nemzetközi rendezvényeknek adna helyet, kifejezve ezzel a népek együvé tartozásának gondolatát. Ezért is kapná a páneurópai elnevezést. A tervek megvalósításához, a pezsgő nemzetközi kulturális élet feltételeinek megteremtését szolgáló épületegyüttes megvalósításának anyagi fedezetét részben a Páneurópai Uniótól várja az önkormányzat. Bátorítja őket arra, hogy Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, az Európa Parlament újraválasztott tagja Nagymaros díszpolgára is. A Kossuth-kocsma A tinnyei Kossuth-házzal szemben lévő művelődési házat az elmúlt év végén vásárolta meg egy vállalkozó, aki szépen felújította az épületet, csupán az a szépséghibája, hogy egy sörgyártó cég reklámtáblája került a történelmi személyiségről elnevezett ház falára Vimola Károly felvétele A szentendrei Duó Ungarese mindennapjai Mit ér a tehetséges muzsikus, ha magyar? A szentendrei Hajdú Ildikó hegedűművész és Déri György csellóművész azon ritka fiatalok közé tartozik, akik kitartanak főiskolásként tett elhatározásuk mellett, intézményi és rendszeres anyagi támogatás híján mindennapi kemény munkával immár hat éve dolgoznak együtt az általuk alapított Duó Ungarese kamaraegyüttesben. A „szabadúszás” nehézségeiről, munkájukról, a munkával járó feladatokról és örömökről beszélgettünk a közelmúltbeli angliai turnéjukról hazatérő két huszonéves előadóművésszel. — A hegedő és cselló elég szokatlan duó-összeállítás. Mikor és hogyan határozták el, hogy együtt muzsikálnak? — kérdeztem. — Az együtt muzsikálást eredetileg mi is egy trió vagy egy vonósnégyes alapjának szántuk. De hiába volt jó zongoristánk, hiába próbáltunk vonósnégyesezni, amikor koncertre került sor, mindig ketten maradtunk. Első teljes estét betöltő hangversenyünkön, 1986-ban Händel Passacaglia szonátáját, a Ravel-szonáta néhány tételét, Bartók-duókat, valamint Kodály duóját játszottuk. Később egyre több darabot találtunk, amit érdemes eljátszani... — Ezeket a műveket eredetileg is erre a hangszerösz- szeállításra írták? — kérdeztem a két fiatalt, akikről köztudott, hogy nem csak rendszeresen búvárkodnak könyvtárakban, de műsorukon számos olyan mű is szerepel, amit maguk írtak alá a két hangszerre. — Akármilyen meglepő, legalább háromszáz művet írtak erre az összeállításra. Legalábbis kutatásaink mai állása szerint — tette hozzá Déri György, de rögtön mentegetőzött a „kutatás” szó használata miatt. — A műfaj először a 18. században volt népszerű elsősorban a német választófejedelmek udvari zeneszerzőinél. Ugyanakkor Haydn és Berger híres hat duója például az Esterházyak megrendelésére készült. A műfaj a 20. században ismét népszerűvé vált. A három „nagy mű”: Kodály duója, Ravel szonátája és Honegger szonatinája mellett például hazánkban Kadosa Pál, Seiber Mátyás, Szelényi István és mások írtak erre a hangszer-ösz- szeállításra. Az eredeti művek mellett mintegy húszelég idő, ugyanakkor a munka színvonala sem elégített ki bennünket — mondta Déri György de rögtön mentegetőzött, nehogy nagyképűnek tartsam. — A duózáshoz napi négy óra gyakorlásra és kétórás próbára van szükség —, tette hozzá. — Koncertfelkérésekben megtériil-e a kemény munka? Egyáltalán: kik támogatják, hogy pódiumra kerüljenek? — Saját magunk, de ettől éhen is halhatnánk — nevetnek. A legbiztosabb pont Hajdú Ildikó és Déri György. Dolgoznak és reménykednek harminc átiratunk is szerepel repertoárunkon: Rimskij- Korszakov Dongója, egyes darabok Bartók Mikrokozmoszából, a Gyermekeknek- ből, a Román táncokból, Händel Chaconja, Mozart, Telemann és mások művei. Átiratainkat egyébként az egykori Zeneműkiadó is megrendelte, de a kézirat azóta elveszett! — Sok pályakezdő muzsikussal ellentétben maguk nem zenekari állás mellett kamaráznak, vagyis nem biztos anyagiak birtokában várják, amíg „befutnak". — Próbálkoztunk a zenekari munkával, de a duózáshoz szükséges gyakorlásra és próbákra nem maradt Durkó Zsolt Magyar Zene- művészeti Társasága, illetve korábban a Jeunesse Musical szervezte koncertek voltak. Noha az utóbbiaknál csak a benzinköltséget fizették, néhány külföldi fellépést ezeknek köszönhetünk. Riminiben, Bécsben, Frankfurtban, Berlinben és most Angliában játszottunk több, mint egy tucat koncertet. Itthon pedig főként azokon a helyeken, ahol például nincs zongora, illetve kevés a hely — és persze a pénz. De munkánk legnagyobb eredményének nem is a koncerteket érezzük, hanem hogy a duózáshoz tudtuk igazán megtalálni önmagunkat. S hogy hangszeresként azt a színvonalat elértük, amit. Ebben persze rengeteget köszönhetünk tanárainknak: Banda Edének és Konrád Györgynek. — Mindeközben persze meg kellene élniük. Milyen támogatókra számíthat egy magukfajta komolyzenei duó? — A külföldi koncerteket szervező hazai irodák befutott nevekkel és a nálunké- nál megszokottabb összeállítású kamaraegyüttesekkel foglalkoznak. Hollós Máté, a Hungaroton Classic vezetője fiatal tehetségek számára készített hanglemezsorozatában megjelent Kodály-, Ra- vel-és Honegger-duófelvéte- lünk, illetve felvettük Haydn hat duóját. Az OTP- től idén 10-10 ezer forintos ösztöndíjat nyertünk, noha pályázatunkat hangszervásárlásra adtuk be. Mert a legnagyobb gondot a művekhez méltó színvonalú hangszerek hiánya jelenti elsősorban. Korábban a minisztérium vásárolt és adott ki egyes muzsikusoknak komoly hangszereket. De mi hiába kértük ezt, támogatva „jótevőinknek”: Konrád Györgynek, Banda Edének, Devich Jánosnak és Durkó Zsoltnak ajánlásával, kérésünket pénzhiányra hivatkozva elutasították. A hazai hangszerpiacon pedig hiába keresünk közepesnél jobb hangszereket, amit saját pénzünkből megvásárolhatnánk. Ez a gond hónapokra elvette az energiánkat a duózástól — hallok egy pillanatnyi megtorpanásról. Hajdú Ildikó és Déri György tehát tanít a konzervatóriumban és a főiskolán a némi jóindulattal betevőnek nevezhető anyagiakért, futkos hangszerek után, dolgozik és reménykedik. Mi pedig várjuk, hogy annyi év kemény munkája után elfoglalhassák megérdemelt helyüket a hazai -koncertéletben. j) Veszelszky Sára Ceglédiek négy második díja Kanadában Állva ünnepelték őket A ceglédi Kossuth Gimnázium leánykara a minap tért haza Kanadából, ahol Powell Riverben, a hatodik Katha- umixw nevű nemzetközi versenyen három kategóriában is díjat nyert. Ugyanakkor egyik szólóénekesük szintén nagyszerűen szerepelt. Az együttes rendkívül hosszú, kimerítő utazás után (a szó szoros értelmében majdnem az utolsó órában) érkezett meg a színhelyre. A lányoknak csupán csak any- nyi idejük maradt, hogy felvegyék a „díszruhájukat” — tudtuk meg Soltészáé Léde- czi Judit karvezetőtől —, máris kezdődött a nyitóünnepség. Az énekkar még át sem állt (az időeltolódás miatt) egy másfajta életritmusra; másnap reggel kilenckor már a színpadon kellett bizonyítani — a modem zene kategóriában. Egyébként a világ egyik legszínvonalasabb versenyén az idén harminc kórus indult. A házigazdák minden műfajban a két legjobbat díjazták. A ceglédiek nem kesereghettek azért, hogy „csak” harmadikok lettek — ezt később tudták meg a zsűri egyik tagjától —, máris egy hat kilométerrel távolabbi helyiségbe igyekeztek, ahol a harmincnégy szólóénekes versengését rendezték meg. Itt Fölföldi Rózsa második díjat kapott, de Kovács Beáta, Varga Szilvia és Nyilas Orsolya is nagyszerűen énekelt. Az együttes délután — a helybéli szokás szerint — koncertet adott (telt ház előtt) az ezernyolcszáz személyes hangverseny- teremben. Befejezésül a lányok elénekelték az Ama- sing song-ot, amit szinte véletlenül tanultak meg itthon, s kiderült, hogy a kanadaiak legkedvesebb dala —, a közönség velük együtt énekelt, és állva ünnepelte őket. (Ez minden hangverseny végén megismétlődött.) A következő napokon az együttes újabb két második díjjal gazdagította gyűjteményét — női kar és kamarakórus kategóriában. Ráadásul a szakemberek is érdeklődtek a ceglédi dalosok iránt. Egyebek mellett rangos hollandiai és angliai nemzetközi kórusversenyre hívták meg őket. Ezután a leánykar egyhetes turnéra indult Vancouver szigetén. Visszatérőben a Boeing gép pilótája külön üdvözölte a magyar kórus tagjait, akiket az utasok nagy tapssal köszöntöttek. Megérkezve Ferihegyen mintegy kétszázan várták transzparensekkel, virágcsokrokkal a nagy utazásról hazaérkezőket, akik köszönetként a fogadtatásért két dalt énekeltek el — a repülőtér egész személyzete elbűvölve hallgatta az éjszakai koncertet. Soltészné Lédecz Judit talán mégis akkor hatódott meg legjobban, amikor lányai másnap este (egy-egy szál gyertyával és virággal a kezükben) szerenáddal kedveskedtek neki. Ezt követően a karvezető felhívta telefonon a Kanadában élő Tímár Jánost — aki a kinti utat menedzselte —, valamennyien körbeállták a készüléket, s a meghatott honfitársnak elénekelték Kodály Esti dalát. F. F.
