Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-29 / 176. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKÖRÖK 1994. JULIUS 29.. PÉNTEK A gazdakör munkája zavartalan Nem válnak senki eszközévé Változatlanul és folyamatosan működik, immár új helyén a Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége. A mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet egy héttel ezelőtt költözött eddigi helyéről — a megyei földművelésügyi hivatalból — Gödöllőre. Lapunk akkor megírta: egyfajta kényszerköltözködésről van szó. A gazdaköriek ennek okáról elfogadható magyarázatot a hivatal vezetőjétől nem kaptak. A némedi farmerlány Nincs megállás! Eszter. Szép név, viselője rászolgált nevére. Középtermetű, karcsú, szabályos arc, szív alakú száj, enyhén kreol bőr és nyílt tekintet. Külseje, ruházata olyan, mint a többi huszonéves lányé ilyenkor nyáron: póló, short, papucscipő. És mégis van benne valami másság. Talán a megfontolt, lényegre törő beszéde, vagy az a két hajszálvékony ránc a szája szögletében, ami konok keménységre vall. Egy biztos: a húszéves Szarka Eszter érettebb, megfontoltabb, mint kortársainak többsége, s ez úgy kisugárzik ebből a lányból, hogy lehetetlen nem észrevenni. — Nem sokkal azután, hogy a Pest Megyei Hírlapban megjelent a cikk, a hivatal vezetője, Tunyogi András is megérkezett Gödöllőre — tájékoztatott Podma- niczky Béla, a gazdaköriek elnöke. — Azt kívánta, hogy tegyek közé a lapban egy helyesbítést, mivel az ott megjelentek szerinte nem felelnek meg a valóságnak. Helyesbítés természetesen nem lesz, hiszen az írás az elejétől a végéig igaz. Egyébként pedig az a véleményem, hogy egy vezető beosztású embert nem az esetleges helyesbítések minősítenek, hanem az általa elvégzett munka. — Elhangzott, hogy a hivatal megduzzadása miatt kellett a gazdakörieknek költözniük, s az is, hogy egyesek nem nézték jó szemmel a gazdakör munkáját. Hatékonyabbak leszünk — A szervezet megalakulásakor maga Tunyogi András ajánlott fel helyiséget a földművelésügyi hivatalban a gazdakör részére. Azóta mi többször is jeleztük: bármikor szívesen megosztjuk a helyiséget másokkal, akár esetenként, akár állandó időtartamra. Tehát ha valóban szükség van e felduzzadt létszám miatt plusz helyekre, a mi irodánk ajtaja nyitva állt volna. Arra, hogy némelyeknek nem tetszett az ottani ténykedésünk, csak ennyit mondhatok: én többeket megkérdeztem erről a a hivatal dolgozói közül. Senki sem nyilatkozott így. — Most hogyan folytatják tovább a munkát? — Tesszük, amit tennünk kell, s amit eddig is csináltunk — felelte Podma- niczky Béla. — Ebből a szempontból az új hely nem jelent változást. Azaz, elsődleges feladataink a jövőben is a gazdakörök érdekeinek védelme, a tevékenységeik összehangolása, a megfelelő információáramlás fenntartása. Ugyanúgy segítjük a megye paraszttársadalmának művelődési, gazdasági, önigazgatási színvonalának emelését, mint eddig. A jövőben is támogatjuk a gazdakörök továbbképzését, az együttműködést különböző külső szervekkel. Talán annyiban jelent mégis változást, hogy még nagyobb lendülettel és hatékonysággal szeretnénk végezni a munkánkat. Előnyös váltás — Nem jelent nehézséget, hagy a fővárosból vidékre kellett áthelyezni a szövetséget? — Mivel a megyének sajátos helyzetéből adódóan nincs székhelye, nem jelentett különösebb előnyt, hogy a fővárosban lehettünk. Minden bizonnyal könnyebb volt minket — legalábbis közlekedés szempontjából — megközelíteni, mint egy vidéki városban. Annak, hogy Gödöllőre költözhettünk, vannak előnyei is. Az Agrártudományi Egyetemhez tartozó egyik épületben kaptunk irodahelyiséget. Természetesen nekünk, mint gazdakörieknek kifejezetten jó, hogy egy ilyen mezőgazdasági központba kerültünk. Valószínűnek tartom, hogy a jövőben végzendő munkánkra több irányból is jó hatással lesz, hogy Gödöllőn vagyunk. Külön köszönettel tartozunk a GATE-nak már azért is, hogy azonnal biztosítottak számunkra helyet. Jól jártak — A munka tehát zavartalanul folyik tovább? — Szerencsére nyugodtan mondhatom, hogy igen. A gazdák, a tagok új címünkön és telefonszámunkon ugyanúgy megtalálnak minket, ahogyan eddig. S ugyanazokat a szolgáltatásokat, segítséget és támogatást megkapják tőlünk, amit a költözés előtt, illetve ahogyan már említettem: reményeink szerint többet is. — Ez azt jelenti, hogy a gazdaköriek nem is jártak olyan rosszul ezzel a kényszerű költözködéssel? — Nem tudom, hogy kinek mi volt a célja velünk szemben, vagy hogy volt-e valakinek célja ezzel a költöztetéssel, ám ha igen, akkor azt nem érte el. Azonban van még az elmondottakon kívül más ok is, ami miatt mi jól jártunk. A gazdakör érdekvédelmi szervezet, s ebből adódóan ez a feladatunk, nem más. A költözéssel biztosított, hogy senkinek nem válhatunk sem politikai, sem másféle eszközévé — mondta végezetül Podmaniczky Béla. Nádai László Ha létezik ranglista (no ná, hogy van!) a némedi lányokról, úgy Eszter az elsők közt szerepel. Úgy is, mint szép lány, és úgy is, mint gazdag. Az apja első gazda a faluban, földjei, házai és gépparkja alapján százmillióban mérik a vagyonát. Vélné az ember, hogy egy ilyen gazdag háznál kényeztetik, óvják az egy szem lányt, reggel későn kel, arany pohárból mézes tejet iszik, s napközben galambot etet, virágot nevel a kiskertben. Mint a mesékben. Szarka Eszter az apjával, anyjával egyenrangú fél, nap mint nap részt vesz a földdel való kemény csatában. Az ő verejtéke és helytállása is benne van a legendás hírű Szarka-vagyonban. Nem ő, hanem az anyja meséli, az apja tízéves korában ültette először a traktomyeregbe. Megtanította kapcsolni, gázt adagolni, lépésben egyenesen kormányozni a böhöm nagy gépet. Es ettől fogva a betakarítás csúcsidején Eszter ment elöl, vontatta az utánfutót, amire a szülők dobálták fel a burgonyát, zöldséget, káposztát — mikor minek volt ideje. Mindezt persze csak vakációban. Esztert a tanévben hagyták tanulni, jó eredménynyel elvégezte az általános iskolát, majd egy hároméves szakmunkásképzőt. A bizonyítványa alapján jól képzett varrónő. — Ha másnak nem is, ■ de önmagának mikor varrt utoljára? — kérdem Esztertől, noha sejtem a választ. — Nem varrók. Mert az idő alatt, amíg egy ruhát megvarrnék, több hasznomat látják a gazdaságban. Naponta nyolc-tíz emberre főzünk Aznap, amikor ez a riport készült, Szarkáék reggel hatkor már kint voltak a mezőn, délig szedték a krumplit. Történetesen most Balázs, az apa vezette a traktort, a krumpliszedő gép vontatása, működtetése férfiembert kíván. Igaz, a tűző napon való haj- longás, négy-öt tonnányi krumpli begyűjtése, kocsira rakása sem leányálom. Más ennyi munka után leül az árnyékba, s bekanalazza az elébe kitett ételt. Szarkáné és Eszter hazarohant, kötényt kötött, s nekilátott főzni, miközben Balázs és a napszámosok a krumplit mosták. — Csúcsidőben naponta nyolctíz emberre főzünk, háromszor tálalunk, háromszor mosogatunk. Itt nincs megállás egy pillanatig sem —. mondja Szarkáné, nem panaszként, csupán mint tényközlést. Érkezésemkor — ebéd és mosogatás után — Eszter egy öttonás furgonnal épp akkor farolt be a hűtőházba. Hajszálpontosan manőverezett a rakodótérre, aztán maga is beállt a napszámosok közé hagymát tisztítani, krumplit válogatni. Aznap Balázs volt soros, ő vitte fel délután a nagybani zöldségpiacra az eladni való árut. — Tegnap én vittem — mondja Eszter, dicsekvés nélkül. A húszéves lánynak magától értetődő, hogy beül egy öttonás kocsiba egyedül, felhajt Pestre, végigaraszolja a piacra bejutás kálváriáját, feltérképezi az aznapi árakat, alkuszik, üzletet köt, s ha minden jól megy, éjfélkor végez. Ha nem, a piacon virrad rá a reggel. — Nem fél éjszaka annyi pénzzel egyedül az országúton? — Mitől? — néz rám naiv csodálkozással. — Beülök, belülről magamra zárom az ajtót, s útközben nincs az az emberfia, akinek megállnák. Apu megtanított a dörgésre — Nem történhet meg, hogy becsapják, olcsón ad túl az árun ? — Kizárt. Indulás előtt átmegyek a bátyámhoz, ő naponta bejár, naprakészen tudja az árakat. De ami biztos, az biztos, magam is felmérem a kínálat-kereslet alakulását. Ha valamiből túl sok van, nem kötöm az ebet a karóhoz, különben nyakamon marad az áru. Nincs ebben semmi ördöngösség. Ebben nőttem fel, apu megtanított a „dörgésre”. Persze az, hogy traktort és kamiont vezet, üzletet köt, napszámosokat irányít, még nem azt jelenti, hogy Eszter ne volna olyan, mint a többi lány. Ne szeretné a szép ruhát, ne járna diszkóba. Legfeljebb őt jobban megnézik, amikor a Forddal beáll az ácsai vagy dabasi diszkó parkolójába. — Szeret táncolni? — Ki ne szeretne ebben a korban? Csak én nem bírom úgy szusszal, mint a többiek, éjféltájt elálmosodom. A korán fekvéshez vagyok szokva. — Készül valahová nyaralni? — Na, ne tréfáljon! A paraszti munkába az nem fér bele. Anyám jól mondta, itt soha nincs megállás. Jövő héten kezdjük a karfiol felszedését. Tudja maga, milyen kényes portéka a karfiol? Csak hajnalban szabad szedni, amíg harmatos. Különben megfonnyad, értékét veszti. Képzelje csak el, milyen kár lenne abból, ha két hétre bezárnánk a boltot és elmennénk nyaralni! Itt még télen sincs lazítás, sokszor több a munka a hűtőházban, mint ilyenkor, dologidőben kint a mezőn. A föld egész embert igényel Szeretnék belelátni ennek a célratörő, kemény lánynak a leikébe. Vajon tényleg az jelenti számára az életcélt, amit nap mint nap csinál tízéves korától? Vagy csak kénytelen csinálni, mert ebbe nőtt bele, ezt látja a szülőktől. Nagyanyám alakja tűnik fel előttem, aki hétévesen libapásztorként kezdte, tizenhatévesen férjhez ment, gyerekeket nevelt, s nyáron cibe- relevesen nyűtte magát a földeken, hogy kétévenként újabb nadrágszíjnyi parcellát ragasszanak a tíz holdhoz. Kibírta, szép kort ért meg, igaz, egy trafikból ment nyugdíjba, mert a földeket ’50-ben elvették. Tőle hallottam először, amit most Szarkáné mondott: itt nincs megállás, a föld egész embert igényel! Történetesen nagyanyámat is Eszternek hívták, s leány- Jcorában olyan karcsú, nyílt tekintetű és céltudatos volt, mint Szarka Eszter. Matula Gy. Oszkár Diszkrimináció? A diszkrimináció gyanúja annak kapcsán hangzott el a gazdakörök részéről, hogy a szövetség központja Gödöllőre volt kénytelen költözni. Mint Tunyogi Andrástól megtudtuk — a megyeházából való „kiebrudalást” ugyanis egyesek neki tulajdonítják, tehát értelemszerűen őt kerestük meg e kérdésben —, szó sincs diszkriminációról, a megyei földművelésügyi hivatal és a megyei gazdakörök szövetsége közt jelenleg is felhőtlen a kapcsolat. A hivatalvezető szerint másfél évvel ezelőtt, amikor áldásukat adták a gazdákat tömörítő szövetség megalakulásához, az ezzel egy- időben felkínált helyiséget csak ideiglenes jelleggel bocsátották az elnökség rendelkezésére. Hasonló helyzet állt elő az Agrárkamarával kapcsolatban is, a napokban ők is távozni kényszerültek a megyeházáról. Tunyogi András ezt azzal indokolja, hogy menet közben a hivatal apparátusa felduzzadt, a továbbiakban már nem tudják nélkülözni a „kölcsönbe” adott szobákat. Mások — egyes gazdakörtagok — új idők új szeleinek jeleit vélik felismerni a történtek hátterében, amihez a hivatal jó előre igyekszik „alkalmazkodni”. Az ugyanis már a választások előtt is nyilvánvaló volt, hogy a gazdák szövetségbe tömörülését nem mindenki nézi jó szemmel. A maga részéről Tunyogi András ezt kereken tagadja, mint mondja, a költöztetés miértje gazdasági és nem politikai szférába tartozik. A közvetve érintettek szerint egy megyei szervezet központja a megyeszékhelyen — mivel ilyen nincs —, esetünkben Budapesten kellene legyen. Már csak azért is, mert a főváros megközelítése jóval könnyebb és egyszerűbb, mint kijutni Gödöllőre. Ehhez tenném hozzá a mgunk szerény tapasztalatát: sok esetben félnapi hívás után sem tudunk kapcsolatot teremteni a szövetség új székhelyével, s ez nyilván nem csak nekünk okoz problémát. (gyé) TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 2100 Gödöllő, Ganz Ábra- hám u. 2. sz. Telefon* és faxszám: (06-281-310-288 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megvei Igazgatósága, 760-000960 Eszteren semmilyen masina nem fog ki, bár ezt a traktormonstrumot csak végszükségben bízza rá az apja A szerző felvétele
