Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-22 / 170. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 22., PENTER Önmegvalósító klub Százhalombattán Mintegy tíz éve foglalkozik László Bandy grafikus- művész a fiatalokkal Százhalombattán. A rajzoktatást ő vezeti a mai napig, de vezetett már színjátszó- és önképzőkört is. — Lassan tíz éve már, hogy megalakult a Szike — kezdte az általa vezetett klub történetét. Ezt a klubot olyan 16-17 éves fiatalok alakították, akik nem voltak megelégedve az akkori művelődési ház programjaival. Akkoriban színjátszással kezdtek. Történeteket, mesedarabokat tanultak be, s ezt előadták óvodákban, iskolákban. Mikulásestet szervetek a kicsiknek, meglepetéssel álltak elő húsvétkor. Nem volt felnőtt vezetőjük, mindent maguk csináltak — mesélte. A Szikébe ötven fiatal tartozott, s az idő múltával baráti társasággá alakult a csapat. A klub állandó helye egy háromszobás lakás volt, de mivel azt privatizálták, a társaság az utcára került, onnan pedig a Barátság Művelődési Központba. — Hogyan került kapcsolatba a Szikével? — kérdeztem a képzőművészt. _ — Úgy, hogy egy közös terembe kerültünk. Ahol most vagyunk, az a városi könyvtártól bérelt helyiség, mely a klub otthona s egyben az én műtermem — válaszolta. László Bandy úgymond atyja lett a csoportnak, rajzra, színjátszásra, önki- fejzésre tanította a fiatalokat. Az általa irányított rajzszakkör és az ifjúsági klub ma már szinte egy és ugyanaz. Az a fiatal lép be a klubba, aki az önkifejezés valamilyen módját szeretné elsajátítani. Minden évben bővül a létszám, a gyerekek betérnek a műterembe, megmutatják a rajzaikat, vagy bármilyen alkotásukat, s általában ott ragadnak. — Három éven keresztül a Szike tartotta el a rajzszakkört, ma már azonban nemrég létrejött művészeti iskola része, így már fizetést is kapok, ami egész szokatlan — mesélte László Bandy. A képzőművészetekkel foglalkozó társaság két részre oszlik: a tizenöt tagú felnőttcsoportra, s a közel ötvenfős gyerekcsoportra, amibe óvodástól középiskolás korúig mindenki járhat.-r- A klubtagok szinte mindennap összejárnak, de a péntek a kemény munka napja — magyarázza a művész. — A gyerekek rajzolnak, festenek, tanulmányokat készítenek, egyszerűbb feladatokkal kezdik, s idővel komoly, bonyolultabb feladatokat kapnak. Vannak nagyon tehetséges tanítványaim, közülük nem egyet már felvettek az iparművészeti vagy képzőművészeti főiskolára. A csoport minden évben részt vesz egy a zeneiskolával közös komplex táborozáson, ahol mindenki mindenbe belekóstolhat. Akinek kedve van szobrászattal és videózással is foglalkozhat. — Ősztől egy irodalmi kört szeretnénk összehozni — beszélt a terveiről a klubvezető. — Itt mindenki felolvashatná saját verseit, rögtönzéseket, paródiákat adnának elő, érdekes, a szokványostól eltérő irodalmi esteket szerveznének. — Tudják-e hasznosítani a fiatalok mindazt, amit itt tanulnak? — Mindenképpen — válaszolta. — A semmittevés és az alkotás között van egy lépcsőfok, ez a befogadás lépcsőfoka. Nos, ha ezek a fiatalok megtanulják befogadni a művészetet, akkor már elégedett lehetek a munkámmal. V. Cs. A szakkör tagjai nemcsak rajzolnak, festenek, hanem plasztikai készségüket is fejlesztik. Egy-egy ilyen doboznak már a megtervezése is nehéz, aprólékos munka Európai eszperantó fesztivál Szöul előtt Battán Eszperantó — magyarul annyit jelent: remény. Az eszperantó nyelvet Lojzer L. Zamenhof hozta létre azzal a céllal, hogy szorosabbá fűzze a nemzetek közötti kötelékeket. Ma már hozzávetőleg 2 millióan beszélnek eszperantóul, s évente rendeznek világkongresz- szust, az ideit éppen ezekben a napokban Szöulban tartják. Ennek az eseménynek rangos előrendezvényére került sor Százhalombattán, ahol huszonkét ország több mint 300 résztvevője jelent meg, az európai eszperantó fesztiválon. A megnyitón Vezér Mihály polgármester köszöntötte az eszperantó nyelv képviselőit, majd ezt követően kezdetét vette a konferenciákkal és előadásokkal egybekötött program. Mark Fettes, a világszövetség elnökségének tagja, egyben a Föderatista nyelv- használat Európában bizottság koordinátora elmondta, Európa speciális helyet foglal el a mozgalomban. Ezért is támogatták kiemelten a százhalombattai rendezvényt, amelynek fő célja a kisebbségi nyelvhasználat megőrzése. Az eszperantó nyelv legfontosabb érdeme, hogy a világ emberei számára a szótértés lehetőségét teremtette meg. Hazánk részéről a fesztivál fő szervezője Princz Oszkár, a Magyarországi Eszperantó Szövetség titkára hangsúlyozta: nemcsak az etnikai feszültségek oldását segíti elő az eszperantó, hanem az egyes embereket is közelebb hozza egymáshoz, hiszen ma a világ több mint 100 országában élnek eszperantisták. Az eseményen került sor a negyedik Európa Eszperantó Fórumra, amely a kisebbség helyzetével, az eszperantó nyelv nemzetek közötti szerepvállalásával és lehetséges jövőjével is foglalkozott. Napjainkban 10 ezer-féle nyelven beszélnek a földkerekség öt világrészének lakói, s köztük háromezer olyan nyelv használatos, amelyen csupán 1-2 millióan értekeznek. A szervezők a munkaSzázhalombattai néptáncosok Amerikában A forrás útja Egy hónapos amerikai turnéra indult a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes. Megyénk egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező együttesének neve Európa-szerte ismertté vált az elmúlt években. Szicíliától Szibériáig, Svédországtól Portugáliáig, számtalan helyen voltak a magyar kultúra és néphagyomány első hírnökei. Mint arról Szigetvári József, az együttes vezetője a helyszínről telefonon beszámolt, a fellépéssorozat Mexikó Cityben indul, ahol az ott-tartózkodásuk tíz napja alatt tíz alkalommal lépnek föl a helyi közönség előtt a fővárosban rendezendő nemzetközi néptáncfesztiválon. A széles repertoárral rendelkező együttes ezt követően az egyesült államokbeli Los Angelesbe utazik, ahol a vendéglátók jóvoltából városnéző körúton és a néptáncosok találkozóján is részt vesznek. Az ott töltött kilenc nap alatt föllépnek a környéken lévő településeken és Salt Lake Cityben. Az amerikai körút harmadik állomása az Idaho állambeli Rexburg, ahol augusztus 3-tól 15-ig tart a programsorozat. A harmincnapos útról az együttes vezetője ígérete szerint telefonon folyamatos tudósítással szolgál majd, melyről hétről hétre tájékozatjuk olvasóinkat. Ferenczi Erzsébet Könyvespolc A felcsendülő dallamok könyve „A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni... muzsika, zene nélkül a lélek sorvad, összezsugorodik, s az ember egész lénye sajátos bélyeget kap. Ez a betegség felnőttkorban gyógyíthatatlan.” — írta Kodály Zoltán 1934- ben, és idézi őt András- falvy Bertalan a Magyar Népi Énekiskola I. kötetének előszavában, még minisztersége idején, 1992-ben. Ekkor jelent meg ugyanis két kitűnő szakember, Bodza Klára és Paksa Katalin nagyszerű hézagpótló munkája a Tankönyvkiadónál. (Jelentős kottaanyaggal és két magnókazettával.) A munkát a Művelődési Minisztérium „segítette világra”, és valószínű, csekély hányada el is jutott az óvodákba és iskolákba, hiszen a Tankönyvkiadó ajánló jegyzékében szerepelt. Nagyszerű, hogy ajánlott irodalom lehet — A második kötet kiadású hoz alig találtak vállalkozót s reméljük lesz is — ez a kitűnően szerkesztett s eredeti zenei illusztrációt is nyújtó munka. A baj csak az, hogy elmúlt két év és a szerzők egészen a közelmúltig hiába kilincseltek, nem találtak a II. kötet kiadására kiadót, anyagi fedezetet, maguk pedig nem tudják megelőlegezni a nagy költségeket. A szerzőpáros: Bodza Klára jelentős énekes és énektanári múlttal, évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik, a népdaléneklés titkainak egyik legjobb ismerője és számon tartott igényes művész. Paksa Katalin pedig a Magyar Tudományos Akadémia népzenei csoportjának munkatársa, a Kodály— Járdányi—Vargyas tudósiskolának elhivatott folytatója, a nézenei díszítés stílusok szakavatott kutató kandidátusa. Kettőjük tankönyve, minden száraz és elriasztó tálalás nélkül nyújt ismereteket, tudnivalót, népzenei világképet, s észrevétlenül belopja magát a legifjabb, az ifjú és a már nem egészen fiatal olvasók szívébe-lel- kébe. Az óvónők éppúgy használhatják munkaeszközül, mint az általános iskolák alsós vagy felsős diákjai, középiskolák tanítói, tanárai. Művelődő érdeklődők, művészi pályára készülők is egyaránt meríthetnek belőle. Ajánlják a szervezők, továbbá a táncházba járó fiataloknak, zeneiskolai szolfézs- tanároknak, valamint minden általános- és középiskolai, valamint felső fokú intézménynek, ahol az énektanítás szerepel a tantervben. Sajnos azonban így önmagában az I. kötet olyan, mint a féllábú ember, csak biceg, ha egyáltalán biceghet, hiszen a szerzők úgy tudják, hogy a megjelent 5 ezer példánynak is csak kis hányada kelt el, és vidékre alig jutott belőle. S a legnagyobb elképedésemre még a Rózsavölgyi zenemű boltban is külön árulják a kötetet, s külön a kazettákat; nem is tudja a vásárló, hogy a kettőnek valami köze lenne egymáshoz. S akik ismerik s használják már az I. kötetet, jogosan türelmetlenkednek: mikor vehetik kézbe a II. részt? Kétéves kilincselés, közöny, sikertelen pályázatok után most megoldottnak látszik a kiadás. A Magyar Művelődési Intézethez tartozó Néptáncosok Szakmai Háza (az I. kötet kazettáit is ők adták ki) elvállalta, hogy előteremti a szükséges pénzt a Magyar Népi Énekiskola II. kötetének kiadására. A minisztérium pedig azt ígérte — az előző kormány főelőadója ezt írásba is adta —, hogy megvásárol ezer példányt a teljes munkából. Fontos gesztus lenne, sokat jelentene, főleg ha a leginkább rászorulókhoz juttatnák el. Remélhetőleg az új kormány minisztériuma tartja magát az előző ígéretéhez. Ifjú miniszterünk bizonyára kényes igényességgel ügyel majd arra, hogy elődjének befejezetlen mondatai végére pontot tegyenek. A terjesztés gondjait pedig valószínűleg megoldaná a Püski Könyvesház. (ónody) A befogadás lépcsőfokai programokat követően gazdag kuturális kínálattal — színházi és zenei estékkel — tették emlékezetessé a hatnapos százhalombattai rendezvényt.
