Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-22 / 170. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKÖRÖK 1994. JULIUS 22., PENTEK Mintatehenészet Tinnyén Gondok között a gazda Apajpusztai reneszánsz //. Hová tűntek a magyar szürkék? Balázs Lászlót, Radnai Róbert falugazdász ajánlotta a figyelmembe eképpen: ha olyan mintagazdaságot akarok látni, ahol egy szalmaszál sem hever keresztben, feltétlenül meg kell őt Tiny- nyén látogatnom. A tehenészgazdát nem nehéz megtalálni, a Zrínyi utca közepén álló nagy fehér porta mögötti magas szénakazal már messziről jelzi, hogy megérkeztünk. A gazda otthon van, az udvaron állva fogad bennünket. Bemutatkozásunkra arca elkomorul, de aztán betessékel a konyhába, asztalhoz ültet, bort hoz, majd kisvártatva dől belőle a panasz. — Nyilatkoznék én szívesen, de már nincs miről — sóhajtja. — Olyan körülmények között kell dolgoznom, hogy a végén még fel kell számolnom a tehenészetet. Míg volt remény, szívesen mutogattam. írtak már rólam az újságok, járt itt a Falutévé is. Meglátogatott a holland mezőgazdasági miniszter is, akinek a felesége még fejni is beállt. De ma már annyi a gond, hogy inkább nem mondanék semmit. Hosszas unszolásra csak elmondja elkeseredésének okát: — Hiába, csak panaszt hallhatnak tőlem — mondja. — Nem is tudnék mást mondani akkor, mikor van, hogy három hónapot is kell várnom, mire megkapom a tej árát. Ráadásul választási lehetőségem sincs, hiszen ezen a vidéken csak a Buda- tej Rt. gyűjti a tejet, más céggel a távolság miatt szerződnöm nem lehet. így aztán ők diktálnák, úgy, ahogy akarnak. A magángazdának mindig kötődnie kellett valahová, mindig függött valakitől. Azt szeretném már megérni, hogy magunk végezzük függetlenül a munkánkat. Megtudtuk még azt is, Balázs gazdának állami támogatásra lenne szüksége bajor tarka tenyésztéséhez, de úgy érzi, a Boscoop-tól vásárolt drága spermával nem lesz szerencséje, hiszen azt nem fogadják el ellenőrzött tenyészetből valónak. A szaporítóanyaggal amúgy is gondja van: a Gödöllői Állattenyésztési Vállalattól vásároknál kilenc termékenyítésből csak egy borjú született, ezért a cégnek kárpótlásul ingyen kellett újabb adagot adnia. Mikor végre rávettük, hogy az állományát is mm tassa meg, kiderült, hogy nincs mire panaszkodnia Balázs gazdának. Negyvenhat tehenéből húsz az üsző, holstein-fríz, magyar, és bajor tarka vegyesen. A trágya az állatok alól még frissen kikerül az udvar közepén álló betonsilóba, ahonnan folyamatosan szállítja ki kárpótlási árverésen licitált földjeire a gazda. Az állatok makulátlan tisztán állnak a mindig frissen cserélt almon. Fentebb a napokban behordott szalmabálák láthatók, és a hatalmas szénakazal. Az udvar másik felében van a kis istálló, három lóval, és az éppen heverésző Szellő névre hallgató csikóval. Balázs gazda cukorral csalogatja ki az állatot a boxból, hogy közelebbről megcsodálhassuk. A cukorból hetente egy dobozzal fogyaszt el Szellő mindaddig, míg igáslóként őt is befogják majd az udvaron sorakozó kocsik elébe. Helyette most a három traktor dolgozik, köztük a 35 lóerős kis McCormick, a rászerelt rendsodróval, és kaszával. A gépek már a házzal szembeni gépudvaron állnak, köztük a két vál- tóforgatós eke is. Végül a gazda a tejházba kísér minket, ahol steril körülmények között folyik a tej átadása. A gyönyörű gazdaság szinte emberfeletti munka nyomait viseli magán. Reméljük, Balázs László a problémák ellenére meggondolja magát. Elő szeretnénk segíteni ezt azzal is, hogy utánaérdeklődtünk az állami támogatás kérdésének. Juhász László tói, a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal helyettes vezetőjétől megtudtuk: magyar, vagy bajor tarka szaporításánál beszámít a sperma, keresztezésnél nem. így az előbbi esetben kaphat támogatást, ha a kérelmét sürgősen beadja. De még jobb, ha gondjait személyesen beszéli meg a hivatallal, amelyek megoldására konkrét válaszokat kaphat. Nánási Tamás Az apajpusztai változásokról írt beszámolóm első részében Szomor Dezső földdel való viaskodását írtam meg. Szó volt benne ezer hektár kaszálóról és legelőről is. De vajon mire használja ezt az irdatlan területet az apajpusztai „fenegyerek” — ahogy Dezsőt nevezik egyesek a környéken. Ugyanarra, amire a Cobur- gok használták. Negyvenöt év után újra szürke marha legel a gyérfüvű szikes pusztán. Ezt a félvad, igénytelen szarvasmarhafajtát — az őstulok és a marha keresztezése — évszázadokon át tenyésztették Magyarországon, s a legkeresettebb volt a Lajtán túli piacokon. Lábon hajtották őket Bécsbe, sőt nem egyszer Hamburgig. A hetekig tartó vándorlást súlyveszteség nélkül tették meg. A magyar szürke ökrök megbecsültségére jellemző, hogy megérkezésük népünnepélynek számított. Felpántlikázva hajtották őket végig a főutcán, és ameddig tartott a készletből, a hentesek nem mérhettek más húst a székekben. A keresettség okát a faggyúmentes, sovány, színtiszta hús íze adta, amit a ridegtartás garantált. A magyar szürke télen-nyáron kint volt a pusztában, csak fü- vön, szénán élt, szemestakarmányt nem kapott, s így nem tudott elhízni. Az is igaz, a növekedése és súly- gyarapodása jóval lassúbb volt. Rákosi kiirtotta ókét A magyar szürke sorsát a mezőgazdaság szovjet mintára történő átalakítása pecsételte meg, 1950-ben maga Rákosi adott utasítást a kiirtásukra. Helyükbe a gyorsan növő, jól tejelő, de sok takarmányt igénylő fajtákat honosították meg Magyarországon. Hogy mégis maradt belőlük írmag, hírmondó, az nagyrészt Boda Imre érdeme. Az Állatorvos-tudományi Egyetem állattenyésztési tanszékének vezetője eldugott néhány bikát és tehenet egy-egy távoli tanyán, magángazdáknál. A rendszerváltozás utáni összeíráskor az egész országban mindössze 1200 darab ' magyar szürke került lajstromba, egy részük a Hortobágyon, a többi Csengéién, az Aranyhomok Tsz- nél. Mutatóban Apajpusz- tán is csellengett néhány, ezeket Szomor Dezső tartotta hobbiból, s ha hírt kapott egy-egy eladó szürkéről, azonnal ott termett. Az igazi nagy fogás 1992-ben volt, amikor a csengeleiek az állomány pedigrés példányait is felhajtották a vágóhídra. Szomor az utolsó pillanatban érkezett, s a hivatalos felvásárlási árra ráígérve az egész állományt megvette, majd hazahajtatta Apajra. Ma három gulyája, összesen 600 magyar szürkéje legel a bérelt legelőkön, ezek teleltetését szolgálja majd az 5000 bála, mintegy 1500 tonna széna és szalma, amit most tárolnak be a karámok melletti tanyákra. Mint megtudtam, az immár ágazattá fejlődött állat- tenyésztés — az állomány egyharmada már itt született Apajon — mindeddig csak vitte a pénzt, hasznot nem hajtott. Dezső egyelőre vonakodik, hogy a borjúkat vágási célra eladja. Tenyészállatnak igen. Ám arra nincs jelentkező, mint ahogy gulyásnak sem tolakszanak az emberek. Pártállami munkamorál És itt álljunk meg egy szóra. A múlt heti apaji riportomra a Kiskunsági Állami Gazdaság egy volt mérnöke reagált. Szememre vetette, hogy rossz fényben tüntettem fel a gazdaság egykori vezetőit, s manipuláltan duzzasztottam sikerélménnyé Szomor Dezső pályafutását. — Szomor csak morzsákat kínál a kényszerhelyzetbe jutott apajiaknak, s más megyékből szerződtet munkásokat vérlázítóan kevés bérért, sőt illegálisan román pásztorokat is foglalkoztat — hangzott a vád. Ugyanez az úr, mint szakértő, állítja, a magyar szürkeállomány fel- fejlesztése egy anakronisztikus álom, nem lesz rá piac, Dezsőnek bele fog tömi a bicskája. A pusztát járva mindhárom gulyánál voltam, beszélgettem a gulyásokkal, mindegyik magyar állampolgár. A számuk kevés, jóllehet Szomor 24 ezer forintot kínál egy szakképzett gulyásnak. Mint mondja, Apajon akad belőlük néhány, de inkább vannak munkanélküli segélyen, mintsem, hogy kiköltözzenek a pusztára. A munkához való hozzáállás egy másik példája: az egyik távoli tanyán, ahová váratlanul érkeztünk, délelőtt 11 órakor vonult ki a traktoros az első útjára, s előtte való nap — vasárnap, amikor dupla órabér jár —• 300 bála széna helyett mindössze 100-at vitt be a tanyára. Tipikus „állami gazdaságos” munkamorál. Csakhogy akkor „állambácsi” itta a levét, most viszont egy magángazda. Szomor állítja, a magyar szürkében hatalmas lehetőségek vannak, ám mindaddig nem érdemes vele a piacra lépni, amíg legalább 5000 darab nincs belőle. Ő egymaga aligha fogja ezt a számot elérni, ahhoz nincs elég tőkéje. Mint kiderült, rá, illetve a magyar szürkére nem vonatkozik az állami támogatás, a vemhes üszőkre előírt 20 ezer forint. — Azt mondták, ezt a fajtát a maradvány érdekeltségbe sorolták. Ha jut, kapok, ha nem, maradtam tiszteletA szerző felvétele tel. Máris borítékolom magának, hogy nem fogok kapni. Mert valami nagyokos a magyar szürkékről megfeledkezett, s így kimaradt a rendeletből — érvel keserűen a gazdaember. Az érvek igazolnak Szintén Dezsőtől tudom, hogy a magyar szürke hármas mentes. Ez annyit jelent, hogy immunis a három legveszélyesebb betegségre: a tbc-re, a bruccelózisra és a leokózisra. Azokra, amiket 1950-ben a holstein fajtával hurcoltak be az országba. Igaz, a szürke nem tejelő, csak húsmarha. Viszont proteinszegény, zsírtalan. minősége vetekszik a vadhússal. Nem igényel istállót, a hó alól is kikapaija a füvet. Mínusz 10-15 fokon a szabadban ellik, s á legkeményebb telet is átvészeli a szalma- ^széna keveréken. Ezek ismeretében érthető, miért tartottak a Coburgok 4-5000 magyar szürkét az apaji pusztán. Az viszont annál kevésbé, hogy manapság miért csak Szomor Dezső lát lehetőséget a tenyésztésükben, jóllehet az érvek, a józan ész és a tradíciók őt igazolják. Matula Gy. Oszkár Ököljog Az amúgy is túlfűtött kedélyeket egy eleddig nem tapasztalt jelenség borzolja, mindinkább elharapódzik az egymás termésének elti- zedelése. Nemrég adtunk hírt arról, miként kaszálták le Szűcs István nagykőrösi olvasónk szénáját a kárpótláskor neki juttatott földről. A vitás kérdésben a helyi rendőrség előbb nyomozást rendelt el, majd diplomatikusan kiszállt a ringből. Az ok kézenfekvő. Módra György rendőr alezredes elmondta, mint annyi más esetben, a tulajdonjog még itt sem tisztázott, a telekkönyvi átírásról már nem is beszélve. Ilyen esetekben csak a bíróság kompetens igazságot tenni. Most újabb ilyen hírt kaptunk, ez alkalommal is Nagykőrösről. Balogh Ferenc helyi gazda a búzájának érettségi fokát kívánta ellenőrizni, e célból ment ki a a határba. Ahol megdöbbenve tapasztalta, hogy a három és fél hektárnyi búzából három kombájnfordulónyit valaki learatott (minimum 30 mázsa búzát). Magyarán ellopták a termést. A tolvajt és igazát keresve ő is a rendőrséghez fordult, de akárcsak Szűcs, ő is elutasító választ kapott, illetve a bíróságra irányították. Van aztán ahol a tulajdonjog nem kétséges, mégis gyakori az egymást megkárosítás. Egy dömsö- di gazdálkodó képekkel és videofelvételekkel dokumentálta, miként etette le a szomszéd a búzáját a disznókkal, kecskékkel, juhokkal. Ami úgyszintén a lopás egyik formája. Ez az ügy már bíróság előtt van, ám félő, hogy a felek nem várják ki a döntést, ököllel rendezik a vitás kérdést. Elődeink a terménylopást és lóelkötést főbenjáró bűnként kezelték, a középkorban az Úriszék számoltatta el a bűnöst, később a Ráday-pandúrok. Tévedés ne essék, nem sírom vissza az akkori időket, nem kiáltok sem pallos, sem kaloda után. Mindazonáltal lépni kéne, mielőtt végképp elharapódzik a jogtiprás, s az írott törvények helyett az ököljog jut érvényre a nehezen visszaszerzett hazai földeken. (gyé) Címváltozás Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy a Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége új helyre költözött. Áz új cím: ,2100 Gödöllő, Ganz Á. utca 2. sz. Telefon- és faxszám: (06-28)-310-288. További információkat a következő Gazdakörszámunkban közlünk. Balázs László: fejt itt már nálam a holland mezőgazda- sági miniszter neje is. De attól még nem jobb a helyzet Vimola Károly felvétele Bár nem látszik, a hölgy babát vár. A papa pedigréjét bizonylat igazolja
