Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-22 / 170. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 22,, PÉNTEK 5 Nagycsaládosok világtalálkozója Gödöllőn Az új élet a jövő" záloga (Folytatás az 1. oldalról) Ez a konferencia nem a családokról, hanem a családoknak szól. A családokért tevékenykedni csak a családokon keresztül lehet — hangsúlyozta az elnök. Dennis O. Callagy köszöntőjében kiemelte: az Egyesült, Nemzetek Szervezetének a nemzetközi családév összehangolását szervező bizottsága a közelmúltban tüntette ki a nagycsaládosok magyarországi egyesületét aktív tevékenységéért. — Ez az év csak egy kezdet, s nem zárulhat le a naptári év végével — emelte ki. — A NOÉ évek óta következetesen képviseli a nagycsaládosok érdekeit — mutatott rá Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium államtitkára, aki a többi között azt hangsúlyozta, hogy a most hivatalba lépő kormány fokozott figyelmet fog fordítani a gyermekvállalás anyagi terheinek a csökkentésére. — Nem akarunk „visszavonulást” a szociálpolitikában és takarékoskodni sem akarunk — hangoztatta. — Azt szeretnénk, ha a harmadik, negyedik, illetve sokadik gyermek megszületése nem taszítaná szegénységbe a családokat — mondta Kökény Mihály. Végezetül egy Rousseau- idézettel zárta mondandóját: „a családi élet vonzereje az erkölcs hanyatlásának leghatásosabb ellenszere”. Gémesi György, Gödöllő polgármestere örömét fejezBenkő Ágota: hisszük, hogy a nagy család vállalása fontos üzenetet hordoz. Jele a reménynek a jövőben vetett hitnek azokat az értékeket, amelyek egy ilyen közösség mindennapjaiban jelen vannak. A polgármester kifejtette: bízik abban, hogy a család — azon belül is a nagy család fogalma — ezentúl sem süllyed le kizárólag az anyagi gondok szintjére. Ez nem azt jelenti, hogy a családnak, s ezen belül az új életnek, mely a jövő záloga is, a védelme ne legyen az éppen aktuális politikai vezetés elsődleges, s talán legfontosabb feladata. — A gödöllői együttlét során hasonló indíttatású és gondolkodású emberekkel találkoznak, s e találkozások hosszú távú kapcsolatokat, barátságokat eredméA hazai nagycsaládosok ezzel a nemzetközi találkozóval a népek barátságát is szeretnék előmozdítani Krekács Róbert felvételei te ki, hogy a rendezvénynek a város adhat otthont. *— A vendégek közül sokan helyi családoknál kaptak elhelyezést, ami talán még bensőségesebbé teszi az itt- tartózkodásukat — mondta a polgármester. — Az elmúlt években a nagy családot sokan elsősorban szociálpolitikai kérdésként kezelték. Én, aki nyolcgyermekes családból származom — hangsúlyozta Gémesi György —, pontosan tudom, hogy bár egy nagy családban mindig akadnak anyagi nehézségek, ezek mégsem előzhetik meg az örömöt és a boldogságot, nyezhetnek. Fontos és jó tudni azt — hangsúlyozta a polgármester, — hogy vannak hazzánkban hasonlóan gondolkodó és cselekvő emberek, akik e pár nap alatt olyan értékeket mutathatnak fel, amelyek a kívülállók számára is figyelemre méltóak lehetnek. A megnyitóünnepség a gyermekrajzpályázat eredményhirdetésével, valamint a monostorapáti színjátszó kör lakodalmas előadásával zárult. A rendezvényen Gödöllő Város Egyetemi és Városi Vegyeskara is közreműködött. Tibay Ágnes * Modern nomádság Ocsán Milyen a napfelkelte az erdőben? Közhelynek tűnik, pedig így igaz: egy tábor annyit ér, amennyit a szervezők megvalósítanak a célkitűzéseikből. Ha egyáltalán volt célkitűzés, túl azon, hogy néhány napra átvállalják a szülők gondoskodását s amolyan „csomagmegőrző” szerepet töltsenek be nyolc-tíz napra. Az ilyen táborozásból a gyerekek többsége azzal a benyomással távozik: dögunalmas volt, ide sem jövök többet! Az ócsai művelődési központ harmadik alkalommal szervezett tábort, élve a környék természet nyújtotta lehetőségeivel. Földiné Hajdú Anna igazgatónő pontosan tudta, mi az, ami egy gyereket a tájvédelmi körzetben leköthet, a hely megválasztását és a program összeállítását mindazonáltal egy olyan szakemberre bízta, aki egyben pedagógus is. Megrettennek egy siklótól A kétszemélyes, hangulatos sátrakat a vadászház melletti akácerdőben verték fel, s így — bár a „vadonban” éltek — a villanyáram és folyóvíz biztosítva volt. A 25 gyerek felügyeletét és irányítását a Babul- ka házaspár vállalta fel, s népszerűségükből ítélve tökéletesen eleget tettek eme feladatuknak. Babulka Péter tudományos kutató, az ELTE folklór tanszék tanára. Kutatóként az etnobotanikával foglalkozik vagyis az ember és a természet kapcsolatán belül az ember és a növény kapcsolatát figyeli, kutatja. Az általa összeállított program is e téma köré összpontosult, laza, köny- nyen érthető, szórakoztató formában. Az első napokban a különböző növények, bogyók, gombák, erdei gyümölcsök felismerésére, majd azok felhasználására tanította meg a gyerekeket. Néhány nap elteltével már mindenki tudta, melyik vessző alkalmas a kosárfonáshoz, s hogyan kell a sást begyűjteni úgy, hogy közben ne vágja el a kezét az ember, illetve azt, milyen jelek alapján lehet megkülönböztetni egymástól a mérges és ehető gombát, s miből kell teát főzni fejfájás vagy gyomorrontás ellen. ( — Óriási az értékrendzavar a mai gyerekekben — állítja Babulka Péter, mint tanár és úgyis mint szülő. — Az oktatók nap mint nap szembesülnek a technika kihívásaival. Az elektronikus játékok, s emellett a bárgyú szerelmi történeteket és pornográfiát kínáló könyvek, folyóiratok olyan szellemi csapdák, melyektől nem könnyű megvédeni a fiatalokat. Élszakadnak a valós élettől, s ha nagyritkán belecsöppennek a természetbe, olyan védtelenek és kiszolgáltatottak, mint egy Amazonas menti bennszülött, ha a városba téved. Megrettennek egy ártatlan siklótól, nem tudnak különbséget tenni a veréb és seregély közt, s gondolkodás nélkül letépik a védett növényritkaságokat. Vadban bőven volt részünk Nyilván nem a tanár úron múlt, hogy a 25 gyerek közül ketten nem voltak fogékonyak a természet megismerésére: vadlesközben rádióztak, s a tábortűz mellett dalolás helyett diszkóba vágytak. — Ezeket néhány nap után hazaküldték — meséli el Földiné. — Elvonták a többiek figyelmét, lázongtak, zavarták a programot — mondta. — Azok közé tartoztak, akik hamarabb ismerik meg Görögországot, mint Magyarországot, akiket csak azért küldenek a szülők k*ét külföldi út közt táborba, hogy addig se legyen velük gond a vakációban. A gyerekekkel elbeszélgetve hamar kiderült, ki milyen családi háttérrel, indíttatással érkezett. A három Holczinger nővér apja tanár a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Mi sem természetesebb számukra, mint az, hogy a tábor programja, fegyelme nem kaloBabulka Péter videón rögzíti a táborozások élményeit és tapasztalatait, melyekből oktató filmet készít és könyvet ír da, hanem egy életforma. A pesti Wéber Júlia egy ferences rendi gimnáziumban tanul; utóbbi szellemisége itt a táborban is megmutatkozott. Fürdette, gondját viselte a kicsiknek, gitárral szórakoztatta a társait. Mint mondotta, tanárnak készül, s amit itt, a táborban tanult, majdan szeretné kamatoztatni mint tanár. A Kalocsáról érkeWéber julika megtanult kosarat fonni vesszőből, de legszívesebben szalmából kötött dísztárgyakat emléknek A szerző felvételei zett Kun Írónkét a víz- és vadgazdálkodás érdekli, a miskolci Tóth Attilát úgyszintén. Nos, vadban volt részük, az ócsai vadásztársaság tagjai többször is elvitték őket hajnali vadlesre. — Láttunk őzet, dámszarvast, rókát, borzot, vaddisznót, fácánt, vadnyulat — sorolja Attila boldogan. Babulkáné — üvegmozaik képzőművész — a fűzfavessző és a gyékény fel- használására tanította a gyerekeket, a vesszőből kosarat, a gyékényből széket fontak. S ha a fafaragást nem is, de azt megtanulták, miként kell kiválasztani az anyagot a faszobrászathoz. Útravaló húsz évre előre Az ócsai tábor 23 lakója nem sok fagylaltot, kólát fogyasztott az itt eltöltött napokban. Mindemellett ették az olykor maguk főzte halászlét és vadnyúlpörköl- tet, a felfedező úton „beszerzett” majd elkészített zsengés kukoricát és ehető gombákat. Babulka Péter határozottan állítja, hogy húsz-harminc év múlva senki nem emlékszik arra, hány fagylalt gombócot „gyűrt be”, hány kólát ivott, vagy milyen zenére lötyögött a diszkóban tizenévesen. Arra viszont igen, hogy milyen a napfelkelte az ócsai erdőben, s miként lefetyeli az őzgida a. harmatot, vagy milyen érzés leülni a magunk által font székre, s jóízűt enni a saját főztünkből. Matula Gy. Oszkár
