Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-22 / 170. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 22., PENTEK Két éve „csak” le döntötték Eltűnt helyéről a técsői Kossuth-szobor A közeli napokban Kárpátalján járt az Orion-gyár kirándulóit szállító turistabusz, ezen utazott a budapesti városvédők kisebb csoportja^ Az útitervben szerepelt többek között a técsői Kossuth-szobor felkeresése az idei Kossuth-centenárium jegyében. Ám eme nemes küldetésüket nem tudták teljesíteni, ugyanis a kárpátaljai kisvárosban Técsőn, csupán hűlt "helyét találták az ottani Kossuth-szobomak! A szobor eltűnésének az okát a helybéliek sem értették, hiszen napokkal előtte még ott állott a magas talapzaton Kossuth Lajos bronzalakja... „Kossuth 1848” feliratú bomztáblát is leszerelték a helyéről. A hiteles szemtanúk szerint a mintegy három méteres talapzaton csupán a mellszobrot korábban rögzítő s lecsupaszított vasrúd meredezett az ég felé! Az elárvult talapzaton még ott díszlett a piaristák által korábban kihelyezett emlékkoszorú... Ezt a szobrot az elsők között avatták 1896-ban, közel száz éve! A hozzánk most érkezett híradás annál is megdöbbentőbb, hiszen alig kettő és fél esztendeje annak, hogy ugyanitt s ugyanezt a Kossuth-szobrot vandál módon ledöntötték... Az akkori szoborgyalázásról 1992. január 8-án értesülhetett a hazai közvélemény. Azóta sem tudni az ottani hatóságok nyomozati eredményéről, jóllehet a bronz mellszobor később ismét felkerült az őt megillető s méltó helyére — egészen mostanáig... Nem tudni, kinek állhatott érdekében a magyarok szabadságszeretetét szimbolizáló alkotás eltüntetése. Remélhetjük, elejét lehet venni a Kárpátalján élő nemzetiségek közötti feszültségek szításának. (bozó) Műveletlen dzsigolók, akiknek ismeretei a legutóbbi számig terjednek, melyet kábítószeres bódulatban a legvisszataszítóbb rocksztár hörög el, a kornak ezek a mindenen átgázoló termékei, akik politikusnak, politológusnak, filozófusnak vagy „média- szakembernek” képzelik magukat, az üresfej űség gúnyos lenézésével emlegetik e föld boldogtalan fiainak nosztalgiázását az iránt, ami számukra a gyökereket, az emberlétet, a valahová tartozást jelenti. „Röhögni- való nosztalgia” a magyarok Szent Koronája, a népdal, a népművészet a maga egészében, hovatovább a magyar nyelv is, melyre a „modem piacgazdaság” e sajátos felfogása szerint, ugyan ki vevő az egyetlen Amerikává változott világon. A mindenható piacra dobják továbbá a nosztalgiahanglemezeket, a nosztalgiavonatokat, a nosztalgiaruhákat, mintegy gyengeelméjűek szórakoztatására, akik a nosztalgiáért hajlandók pénzt adni. Sőt: nosztalgia a vallás, nosztalgia maga az Isten, nosztalgia a szerelem, nosztalgia a szépség, s lassanként nosztalgia lesz az ember is. Ha letesszük a fegyvert ezek előtt a modernizációs antikrisztusok előtt, akiknek egyike a kultúra urává vált ebben a hazában (a haza is nosztalgia), magunknak is, és a holnap nemzedékének is pokol lesz az élete. Honnan is tudná a Kultuszminiszter Őmodemsége, hogy a szó görög szóösszetétel: első tagja hazatérést jelent, második tagja pedig fájdalmat. Klasszikusan az első soraiban fordul elő: sok fájdalmat viselt el a tengeren, miközben szívében-lelkében hordozta társai hazatérésének ügyét is. ő, ki a trójai háború túlélői közül egyedül van távol otthonától, holott minden vágya a hazatérés és az, hogy feleségét viszontlássa. Eszerint a nosztalgia az otthon után való vágyódás fájdalma. Mint ilyen, természetes: pszichológiai paradigma, egyszersmind fiziológiai tény, idegrendszeri tevékenység. Nem csak az emberé: az állaté is. Az állaté, amely ragaszkodik környezetéhez, és belebetegszik, ha abból kiragadják. A kutyának a falka a környezete, tehát a házikutyának az ember, a „gazdája”, akinek elvesztését az állat megsínyli. A macskának területe van, s azt még az ember kedvéért sem hagyja el. A madár a szabadság jelképe, de ez a szabadság saját „revír”-jén belül értendő. Ennek eredete az, hogy akár az állati, akár az emberi egyed biológiai rendszer; a rendszer pedig szoros Jóváhagyták Santer jelölését (Folytatás az 1. oldalról) Hasonlóan nyilatkozott Helmut Kohl, a féléves elnökséget adó német kormány kancellárja, aki jelezte, hogy a strasbourgi parlament elutasító véleményét tiszteletben fogják tartani. Mindezek után csütörtök reggel nem kevés bizonytalanságra adott okot, hogy a legnagyobb parlamenti frakció — a szocialista képviselők 198 fős csoportja — közölte: hogy nem fogják támogatni Santer jelölését. Nem a luxembourgi kormányfő személye vagy politikája, hanem kiválasztásának előzményei ellen van kifogásuk. (Á szocialisták már a keddi nyitóülésen is visszatérően kifogásolták, amiért tizenegy tagország úgymond „behódolt” a brit vétónak, és lemondott Jean- Luc Dehaene belga miniszterelnök jelöléséről.) Hasonló okokból a 43 fős liberális csoport is jelezte, hogy a szavazáskor tartózkodni fognak, vagy Santer ellen voksolnak majd. A csekély többség mindenesetre biztosítja Santer számára, hogy ha jogilag még nem is, de politikailag immár valamennyi legitim EU/EK-intézmény részéről többségi jelöltnek tekintse magát és munkához lásson. A Maastrichti Szerződés értelmében a következő hónapokban rá vár majd annak feladata, hogy — a tagországok kormányaival egyeztetve — „kormányt alakítson”, azaz összeállítsa a januá- tól hivatalba lépő új brüsz- szeli bizottság névsorát. A nagyvilág hírei * Mihali) Gorbacsov volt szovjet államfő éles szavakkal bírálta az Oroszországban végbemenő változások eegy részét, s úgy vélte: a jelenlegi állami vezetés nem képes megbirkózni a korrupcióval. * Phenjan csütörtökön heves kirohanást intézett déli szomszédja ellen, amiért Szöul a koreai háború elindításáért megbélyegezte a néhai Kim ír Szén észak-koreai vezetőt — jeletette a Reuter. Dél-Kore- ában nyilvánosságra hozták azokat az Oroszország által átadott okmányokat, amelyek Szöul szerint Kim ír Szén háborús felelősségét bizonyítják. Robert Gallucci, az észak-koreai tárgyalásokkal megbízott amerikai külügyminiszter-helyettes csütörtökön dél-koreai vezetőkkel találkozott, hogy Kim ír Szén halála után egyeztessék politikai stratégiájukat a kommunista Eszak-Koreával szemben. Nyomoz a Moszad Az argentin kormány úgy döntött, hogy teljes mértékben szabad kezet ad a Mo- szadnak (izraeli titkosszolgálat) a Buenos Aires-i merényelt tettesei utáni nyomozásban és elfogásukban. Hétfőn pokolgéppel felrobbantották az Argentin Zsidó Egyesület Buenos Aires-i székházát, és a hétemeletes épület romjai közül csütörtökig 41 holttestet emeltek ki. Mintegy hetven embert még mindig eltűntként tartanak nyilván. Izrael Iránt és a hozzá közel álló Hezbollah dél-libanoni síitamozgalmat tartja felelősnek a merényletért, bár ezt mindkét fél elutasította. Németországi csapatkivonás Hazatéró' katonák Az év első felében 5100 Németországból hazatérő orosz katona utazott át Lengyelország területén. Az Orosz Föderáció katonai missziójának lengyelországi képviselője nemrégiben megerősítette, hogy a németországi csapatkivonás 1994 decemberében befejeződik. A hazatérő katonák mellett az év során 2430 különféle haditechnikai berendezés, 190 repülőgép és helikopter, 1670 katonai gépjármű és szállítóeszköz, valamint 58 ezer tonna lőszer, robbanóanyag és benzin hagyta el Lengyelország területét. VÉLEMÉNY Nosztalgia kölcsönhatásban van környezetével. A környezet mintákat vetít be'az agyba, s ezek a környezeti minták az organizmus részévé válnak. Az emlékezet őrzi a környezeti érzékeléseket — képeket, hangokat, hőmérsékletet, szagokat —, és amikor az egyed kikerül az „imp- rinting-korszak”-ban belévésődött környezetből, az emlékezet fölerősödött tevékenységgel igyekszik az elvesztett eredeti környezetet pótolni. Az önazonosítás lényegében ennek a folyamatnak a része: a populáció, amelybe az egyed beleszületik, s amelynek kollektív emlékeit génjei hordozzák, a legközvetlenebb környezet, s ez az, amely legerősebben vetül be a maga mintázataival az egyed pszihéjébe. Éppen ez a legszorosabb viszony rendszer és környezet között. A nomádok számára például, a környezetet a populáció — a törzs, a nemzetség — és az életmód jelenti. A cigányok pszichikai és szociális válsága éppen abból ered, hogy ezt a környezeti struktúrájukat a kíméletlen modernség durván és embertelenül szétverte. A „másság tisztelete” nem valamilyen agresszív „törzs” uralmának hunyászó elfogadásával azonos, hanem az embernek kulturális környezetével együtt, az állatnak biológiai és etológiái környezetével együtt való tisztelete. Rendszer és környezete szerves összeforrásá- nak elsődleges jelensége a nyelv; az anyanyelv, amely az egyedet a közösséggel (tehát elsődleges környezetével) összeköti. Támadás az anyanyelv ellen nem más, mint szellemi csonkítás és mészárlás. A vad amerikai üzleti világ kulturális agressziója, a világ népeinek zenei anyanyelve ellen a legbarbárabb támadás, amelyet valaha is az emberi lét ellen intéztek. Az, amit mint nosztalgiát barbár csorda módjára szellemi korbácsütésekkel gúnyol a magukat ki tudja, milyen címen liberálisnak tituláló „politikusok” és „újságírók” siserahada, nem egyéb, mint az emberek leg- természeteseb törekvése arra, hogy ebben a világban valahol otthon érezzék magukat. S ez alapvető emberi jog. Ez természetjog. Ha a „modernség”, sőt, a „poszt- modernség” otthontalanságot, kulturális kifosztottsá- got, szélkergette ördögszekérlétet jelent, akkor minden erővel szembe kell szállni vele. Ha az emberiét korszerűsége (hiszen magyarul ez a modernség) az az emberiét halálát jelenti, ettől a haláltól meg kell menteni: ahhoz ez nem modernség, akkor ez a civilizáció halála. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba. Most, hogy kisebbségben vagyunk, mi, akiket az otthonléthez való ragaszkodásért nosztalgiázással csúfolnak és konzervatívnak címkéznek, az eddigieknél is félreérthetetleneb- bül közöljük álláspontunkat. Mivel a magyar népközösségbe születtünk, ennek összes környezeti elemével, anyanyelvvel, dallamkincs- csel, motívumokkal, szokásokkal, jótulajdonságokkal és hibákkal, erényekkel és bűnökkel együtt, magyarok vagyunk. Ehhez jogunk van saját hazánkban, akkor is, ha ezt a hazát most már mindinkább másokkal akarják kisajátíttatni. Nem tartjuk különbnek magunkat más nációknál, pusztán azok vagyunk, akik. Miközben otthon akarunk lenni saját hazánkban, gyönyörködni akarunk más embertársaink kultúrájában. Katolikusokként nem hiszünk a predestinációban, de nem kifogásoljuk, ha a kálvinisták hisznek benne. Reformátusokként nem zarándokolunk el Lourdes-ba, de elfogadjuk katolikus társaink Mária-tiszteletét. Keresztyénekként tiszteljük a zsidó vallást és kultúrát, zsidókként elfogadjuk a keresztyénség világkultúra-alkotó tényeit. A tudományos súlyos félreértésének tartjuk az ateizmust, de távol vagyunk attól az ostobaságtól, hogy istenhitre kényszerítsük, akiben ez nem belülről fakad. Visszautasítjuk azt a ránk kent mocskot és gyalázatot, hogy antiszemiták vagyunk. Azok, akiknek ártalmas és káros tevékenységéről meg vagyunk győződve, nem zsidók. Ha zsidók lennének, nem harcolnának gyűlölettel Isten és minden ellen, ami szent és emberi. Akikkel mi szemben állunk, azok az Apokalipszis lovasai, azok, akiket a zsidó Jaokhanan látott vízióiban Path- moson, mint a zsidó anyától született Jézus apostola. Emberi létünk megsértésének és tudománytalan ostobaságnak tartjuk, ha legtermészetesebb és legjogosabb emberi viselkedésünket nosztalgiának gúnyolják; nem a nosztalgia szó ellen van kifogásunk, hanem a sérteni akaró jelentés-árnyalat és az agresszív gúny szándéka ellen. Nem „konzervatívok” — emberek, magyarok és keresztyének vagyunk. Ilyen meghatározottságú létünkhöz legalább annyi jogunk van, mint bármelyik kábítószeres és AIDS-terjesztő rockénekesnek a maga létéhez. Mint üldözöttek, közösségbe fogunk tömörülni. Ragaszkodunk a szólásszabadsághoz és megszólalási lehetőségünkhöz. S ha ütnek, vissza fogunk ütni. Mert annak a tharsusi Pálnak a szabályát tartjuk magunkra nézve érvényesnek, aki zsidóként a megostorozott, kigúnyolt és barbár módon fagerendákra szögezett Jézus történelmi hatású apostola volt: „Álljatok ellen a gonosznak és elfut tőletek.”
