Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-15 / 164. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS 15., PÉNTEK 5 Eséllyel a munkaerőpiacon Az önéletírás rangja Bár az elmúlt hónapban or­szágosan tovább csökkent a regisztrált munkanélküliek száma — mintegy 21 ezer­rel voltak kevesebben, mint májusban —, gondot okoz, hogy egyre többen kerülnek ki nyilvántartásunkból — mondotta lapunk kérdésére válaszolva Rózsa József, az Országos Munkaügyi Köz­pont főtanácsosa. — Őket a munkanélküli-járadék lejár­ta után szem elől téveszt­jük, szinte semmit sem tu­dunk róluk. Sokan úgy hi­szik, hogy a pénzbeli támo­gatás megszűntével a hiva­tal közömbössé válik sor­suk iránt, pedig ez nem igaz. Rózsa József kijelentését azzal a ténnyel támasztja alá, hogy július utolsó nap­jaiban készítik el azoknak a kérdőíveknek a feldolgozá­sát, amelyeket az ellátásból kiesettek részére küldtek el azzal a szándékkal, hogy feltérképezzék: mi történt velük azóta. Az Országos Munkaügyi Központ szak­embereit nemcsak az a cél vezérli, hogy információkat gyűjtsenek. Hanem elsősor­ban az, hogy segítséget adja­nak a tartósan állás nélküli­eknek. Várják jelentkezésüket, hiszen olyan szolgáltatáso­kat nyújtanak számukra, amelyekkel a rászorulók eséllyel indulhatnak a hosz- szú távon biztos megélhe­tést adó munkahelyekért fo­lyó harcban. így amellett, hogy egyéni és csoportos át­képzéseken vehetnek részt, tanácsot is kaphatnak arra nézve, hogyan kell megírni egy önéletrajzot, s elsajátít­hatják azokat az apró forté­lyokat, amelyekkel szimpá­tiát ébreszthetnek leendő munkaadójukban. A főtanácsos hangsúlyoz­ta: sok emberben félelem él, s ezt gyakran tapasztal­ják, amikor jelentkezésük­kor adataikról kérdezik őket. Erre szükség van az is­mételt nyilvántartásba vétel­kor. Mivel az adatvédelmi törvény alapján a személyi adatok titkosak, senki által hozzá nem férhetők, min­denki megnyugodhat: így is kezelik őket. (klug) Mutassa meg önmagát a nemzet! Bíznak az expóban @ A Pest Megyei Hírlap korábbi számában Gödöl­lő és Szentendre polgármesterét szólaltattuk meg az expó sorsáról, várható programokról és arról, milyen veszteséget okozna a városnak, ha a rendezvények elmaradnának. Most egy nem kevésbé jelentős, nagy kulturális hagyományokkal rendelkező város, Nagykőrös polgármesterét, Kiss Jánost is erről faggattuk. Mint a polgármester úrtól megtudtuk, a Világkiállítási Tanács 1994. rríájus 30-án az Expo ’96 kapcsolódó ren­dezvényeként elfogadta a vá­rosi önkormányzat benyúj­tott pályázatát. A helyi ese­mények fő- és mellékprogra­mokra tagolódnak. A fő program a Nagykőrös, a ’48-as honvédhuszárok vá­rosa címet kapta, emlékez­tetve a város nagy történel­mi eseményére, Kossuth ’48-as toborzóbeszédésre. Ennek emlékére egyébként lovasegyesületet is alakíta­nak, mely parádés felvonulá­sokat szervez külföldi ven­dégekkel. A mellékprogramokról szólva elmondhatom — folytatta Kiss János, hogy az egyik legjelentősebb ki­egészítő esemény a Kárpát­medencei és a nyugat-euró­pai folklór bemutatója, melybe jól illeszkedik a test­vérvárosi kapcsolatok ha­gyományainak ápolása. Kép­viselteti magát a rendezvé­nyeken Erdély (például Nagyszalonta, Arany János szülővárosa), de ott lesznek a német, az olasz, a svájci, a holland testvérvárosok is. Második mellékprogram­ként az ifjúsági fúvószeneka­rok és amató'r zenekarok fesztiválját említem meg, melynek keretében mazso- rettbemutatókat, szabadtéri hangversenyeket is szerve­zünk. A harmadik mellék­program a nemzetközi mező­gazdasági, ipari, kereskedel­mi kiállítás és vásár lesz■ A programok szervesen kap­csolódnak a ’96-os millecen- tenáriumi rendezvényekhez, mellyel honfoglalásunkról emlékezünk meg. Az évfor­dulós ünnepségek nagy ese­ménye lesz a Nagykőrösre települt bor-kalán nemzetsé­get jelképező Honfoglaló című szobor felállítása, vala­mint a magyar oktatás ezer­éves évfordulójára elkészí­tendő hét alakból álló szo­borcsoport. A millecentená- riumi rendezvények közül ki kell emelni, az Arany Já­nos Múzeum Nemzeti Em­lékhely Alapítvány szerepét is. De városunk készül 1848 százötvenedik évfordulójá­nak megünneplésére és egy kettős lovasszobor felállítá­sával, valamint 1999. évre, az aradi vértanúk emlékére készülő alkotással. Végezetül Kiss János pol­gármester az expó általános jelentőségéről kifejtette, hogy az expó utolsó lehetősé­ge a magyarságnak, hogy megmutathassa magát a vi­lág előtt, dokumentálhassa nemzeti létét. E lehetőség el­mulasztásával — szerinte — nehezen tudna elszámolni a mai generáció a gyermekek és az unokák felé. A hazai fórumok nem tehetnek ele­get azért, hogy hangsúlyoz­zák a lakosság előtt a világki­állítás jelentőségét, erősítve ezzel a magyarságtudatot. Földes György Tizenévesek a képviselő-testület előtt Pókhálós klub a pincében ® Engem is befogott a Pókháló. Úgy kezdő­dött, hogy telefonálni szerettem volna a gal- gahévízi polgármesternek Bag- ról, érdeklődve a hét végi falu­ünnep részleteiről. A nyilvá­nos fülke előtt azonban még este negyed kilenckor is olyan sokan várakoztak, hogy meg sem állva, Hévízgyörkre autóz­tam tovább — ahol még töb­ben sorakoztak. De onnan már csak egy ugrás Galgahévíz. Ám mint kiderült, hiába is tele­fonáltam volna, éppen ülése­zett a képviselő-testület. Azaz ülésezett volna, ha nem hívják el az orvos-polgármestert be­teghez. Nos, ebben a szünet­ben ismerkedtem meg a Pókhá­ló, a Patronáló Óvó Közösségi Hálózat munkatársaival és ba­rátaikkal, akikből kiderült, ők is készülnek a szombat-vasár­napi faluünnepre. Galgahévízen már harma­dik éve működik olyan klub, ahová a fiatalok és környékbe­li barátaik — a szó szoros ér­telmében — lejárhatnak. A művelődési ház pincéje ad ott­hont nekik és az intézmény munkatársai sokat segítenek feltételeik megteremtésében. Egy ideig önállóan jöttek ösz- sze a fiatalok és szerveztek el­foglaltságot maguknak, mi­közben többször külső segítsé­get is kaptak a Pókháló elne­vezésű országos ifjúsági szer­vezettől. Ezt a hálót hat éve szövögetik, s ma 22 csoportja van az ország számos pont­ján. Ezek egyike a Koszi, amely — ha jól értettem — a pók szerepét vállalja: szervezi a települési közösségeket. Kö­zösségfejlesztő szakembereik, Berki Éva, Csongrádi Anikó és Varga Gyula — akikkel a képviselő-testületi ülés szüne­tében találkoztam — egy éve rendszeresen járnak Galgahé- vízre, együttműködve a szü­lőkkel és az iskolával. A klubban — melynek már neve is van: Gafi, vagyis Gal- gahévízi Fiatalok Klubja — nagyon fontos a szabad együttlét, barátkozás hétéves­től 17 évesig, aminek során a csak közösségekben megsze­rezhető beilleszkedési tapasz­talatokkal gazdagodnak. Ki­próbálhatják egymást, ismere­teket, visszajelzést kapnak ma­gukról és társaikról. A közös­ségfejlesztők a generációs gondok orvoslását is vállal­ják, ami örökzöld feszültség- forrás szülő és gyermek kö­zött. De hogyan került a Gafi a képviselő-testület elé? Úgy, hogy Galgahévízen sem fe­lejtik el: beruházásokkal, in­gatlanügyekkel, szociális kér­désekkel egyenrangú a fiata­lokkal való törődés feladata. A közelmúltban kétszáz le­velet küldtek ki a helybeli fiataloknak, közös beszélge­tésre hívta őket a polgármes­terrel, Basa Antallal. Ötve- nen fogadták el az invitálást és az eszmecserén felmerült az az ötlet, hogy az önkor­mányzat létrehozhatná a falu ifjúsági pénzalapját. Ebből pályázat útján részesedhetné­nek az egyes közösségek. Örömteli, hogy a képviselő- testület egyhangúlag hozott döntést az ötlet elvi támoga­tásáról. Az ülés érdekessége volt, hogy azon nemcsak a közösségfejlesztő szakembe­rek, hanem a fiatalok is hoz­zászólhattak. így például a tízesztendős Púpos Renáta. A klubba rendszeresen öt- venen járnak és néhány 15-17 éves fiatal a klubveze­tést is tanulja. Többször szer­veztek nyitott programokat, és a Gafi tagjai más galgahé- vízi közösségeknek is tevé­keny részesei. Önálló rova­tot kapnak az önkormányzat lapjában. A közelmúltban a Galga partján táboroztak. Augusztusban a Pókháló or­szágos táborába utaznak ti­zenöten. Petrovics Sándomé — aki egyedül neveli gyer­mekét — rendszeresen segíti Berki Évát és munkatársait. Nagy könnyebbséget jelent számára, hogy gyermeke ol­csón nyaralhat. A Galgahévízi Fiatalok Klubja is készül a hét végi faluünnepre vetélkedőkkel, szkanderbajnoksággal, önis­mereti totóval. Balázs Gusztáv Galgahévízi faluünnep Galgahévíz már a faluünnep lázában ég. Szombaton és vasárnap ötödik alkalommal várják a község né­pét és az onnan elszármazottakat a hagyományossá vált találkozóra. A készülődés a külcsinben is megmu­tatkozik: felújították a polgármesteri hivatal és a mű­velődési ház vakolatát. A község fennállásának 780. évét ünnepli és meg­emlékeznek a család évéről is. Ezek jegyében rende­zik meg vendég előadókkal a családról szóló kerék­asztal-beszélgetést és fotókiállításon mutatják be a hé­vízi családok mindennapjait. Szombaton délután 4 órától aszfaltrajzverseny lesz a községháza körül. Fél ötkor „Békét adj szívünk­nek, békét családunknak...” címmel kezdődik az esz­mecsere a családról a kultúrházban, melyen Csomá- né Forgács Emma tanárnő, Varga Domokos író és Győri Attila, a Nagycsaládosok Országos Egyesületé­nek elnökhelyettese osztja meg gondolatait a résztve­vőkkel. Este hét órakor a „Galgahévíz családjainak élete a századfordulótól napjainkig” című fotókiállí­tást nyitja meg Czeizel Endre orvos-genetikus. Fél ki­lenckor kezdődik a gálaműsor, melyben közreműkö­dik a Kikindai Egység Művelődési Egyesület népdal­köre és tánccsoportja, a müncheni „Komámasszo- nyok” folklórcsoportja, a helybeli II. Rákóczi Ferenc Nyugdíjas Klub népdalköre, a Galgahévízi Népiegyüt­tes, valamint a Pöttöm Színpad. Vasárnap délelőtt tíz órakor ünnepi szentmisén em­lékeznek meg a galgahévíziek őseikről és imádkoz­nak családjaikért. Délután három órakor estébe nyú­ló sportparádé kezdődik. Elcsitultak a kedélyek... Bevásárlóközpont Százhalombattán Szinte egyik nap- jjflf ról a másikra emel- rV kedett ki a tömbhá- zak közül az új be­vásárlóközpont impozáns épülete Százhalombattán. Nem is olyan rég egy piac állt az építmény helyén, melynek működése sok vi­tára adott okot. A környék rendezetlen volt és szeme­tes. Az állandó piacozók felháborodással vették tu­domásul az önkormányzat akkori döntését, miszerint ki kell költözniük a kenyér­gyár mellé, ugyanis ez a hely nem esett útjába a vá­ros lakóinak és jóval ki­sebb volt az árusok forgal­ma. Azóta elcsitultak a ke­délyek, hiszen mindenki megértette, egy kulturált bevásárlóközpont elenged­hetetlen része egy modern kisvárosnak. Az építkezés kivitelezé­sére hirdetett kétfordulós versenytárgyalást a . hu­szonnyolc jelentkező cég közül az Érdi Építőipari Szövetkezet Rt. nyerte meg. A beruházást a DIR ’93 Dokumentációs Iroda irányította. A szerződés négy épületszárny kivitele­zésére szólt. Előzetesen úgy számították, hogy az üzlethelyiségek ötven szá­zalékát a régi pavilonok le­bontása miatt elköltöző tu­lajdonosok kötik le, s ez meg is történt. A bérlőkor másik fele március elejére verbuválódott össze. Az épület negyedik szárnyára teljes egészében bejelentet­te igényét a helyi önkor­mányzatnál a Plusz Élelmi­szer-diszkont Kft., s a ter­vet módosítani kellett, ugyanis a kft. az eredeti tervektől lényegesen elté­rő épületszárnyat óhajtott építtetni. E szárny létreho­zását szintén az érdi rt. vál­lalta november 30-ai átadá­si határidővel. A másik há­rom szárny átadása már megtörtént. Az épületek ál­tal közrefogott belső udva­ron hetvenhat darab világí­tással ellátott, bérelhető árusítóasztal áll a volt pia­cosok rendelkezésére. Az egykori pavilonokat — mi­után a tulajdonosok kiköl­töztek — lebontották, s azok helyére park épül majd. V. Cs. A vevők és az eladók egyaránt felismerték, kulturált körülmények között fellen­dül a kereskedés A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents