Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-12 / 161. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS 12., KEDD 13 Most megtudtuk... .Ä A magyar nyelvi j JL i megfogalmazásban rejlő árnyalati kü- lönbség kifejezésének művészetét egy kedves sebész főorvostól lestem el. Évekkel ezelőtt,^ egy ízben a budapesti MÁV Kórházban dr. Andrásy Ernő főorvos úr osztályán vártam kitűzött visszérműté- temre. A mellettem és a bejárat mellett fekvő „egyeske” epekőgyanűjával várta a sebészeti beavatkozást. Egy délelőttön A. főorvos úr egy hepatológus főorvos kollégájával konzultált „egyeske” diagnózisáról. A kolléga megerősítette a sebészeti gyanút, aki erre a következő kiselőadással rukkolt ki: „Diákkoromban, amikor a gimnáziumban betörtünk egy ablakon, osztályfőnökünk így szólt hozzánk: — Én tuGyóni n Két évig szerkesztette • a lapot, s ezalatt számos verse, novellája jelent meg. A szép újságírói karriert 1912 nyarán katonai behívó szakította meg. Egyéves, úgynevezett „önkéntes”-i szolgálatra hívták be Boszniába, amely akkor a berlini konferencia határozata alapján a Monarchia igazgatása alatt állott. Katonai szolgálati idejének letelte után már nem tért vissza Sopronba, mert Szabadkára hívták a Bácskai Hírlap és a Színházi Újság című lapok szerkesztői állására. Neve ekkor már ismertté kezdett válni, mert az évek során számtalan magyarországi vidéki lapban jelentek meg írásai, költeményei. A vidéki lapokon kívül a Budapesti Hírlap is közölte a verseit. A Szabadkáról szétáradó szépen kibontakozó költői sikert az első világháború félbeszakította, ám ez egyben új irányt adott a költészetének. Gyónit 1914 szeptemberében katonai szolgálatra hívták be Kelet-Lengyelor- szágba, amely akkor Galícia néven a Monarchia része volt. Przemyslbe vonult be. Ez az erődítménynyel rendelkező monarchiabeli városka azután a világháború történetében jelentős hírnévre tett szert. Az itt lezajlott súlyos harcok során az erőd, a városka védelmében sok tízezer magyar katona pusztult el. Przemysl hírnevéhez nagyban hozzájárult Gyóni Géza költészete is. Gyomnak a harcok során bőven nyílott alkalma meglátni és átélni a háború borzalmait és a katona szenvedéseit. Megrázó erejű költeményekben adott hangot a háborúba hajszolt katonák érzelmeinek. A „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” dóm, ki törte be az ablakot, de ha megtudom, akkor lesz igazán nagy baj! Ergo: most is tudtam, hogy epeköves a betegünk, de most, hogy meg is tudtam, kitűzzük az operáció időpontját is! Bizony, mi is tudtuk, hogyne tudtuk volna, hogy a Horn-kurzus tisztogatással kezdi majd működését, de most, Páífy G. István és mások kiebrudalása után meg is tudtuk mindezt... Micsoda különbség! Nahlik Gábor szerint Pálfy G. Istvánon a kimerültség jeleit látta. Nem csoda, hiszen mi is láttunk, tapasztaltunk rajta bizonyos „tavaszi fáradtságot”... Ennek, első jele volt, amikor annyi ereje már nem volt, hogy kimondja a „Patkány” civil nevét. Persze sejtjük, sőt tudjuk is, kiről van szó, de hogy meg is tudjuk, az nem adatott meg! így járhat mindenki, aki bízik a bolsevik adott szó hitelében! (Igaz, törvényi garanciáról nem volt szó, csupán Boross úr emlékeztette őt bizonyos „államtitok” tényére... (?) Szép kis államtitok lehet az, amely „kártékony rágcsálók” és jellemtelen „csúszómászók” védelmében létezik... Bizony, Antall József „tavaszi nagytakarítást” ígért, de elmulasztotta. Horn Gyula tagadta egy tisztogatás közeledtét, ám már be is indult! A tragikus sorsú exmi- niszterelnök egy alkalommal a nagytakarítás elmaradására válaszolva azt mondta: „Uraim, csináltak volna forradalmat...”(!) Lám, nem kell hozzá re- volúció, csak dialektikus pártszerűség, és a helycserék máris megoldhatók! Népi-nemzeti oldal! Okos ember a más kárából tanul, az ostoba a sajátjából sem akar! Brezovich Károly Vác Kik nem akarják az expót? Tisztelt Honi Gyula Miniszterelnök-jelölt Úr! A nép nevében szólítom meg önt. Tudomásom szerint az MSZP nem expóel- Tenes. A magyarság többsége szeretné, ha lenne világkiállítás, sőt nagyon is készül rá. Csak szét kell nézni az ország falvaiban, városaiban, milyen jó szívvel készülnek. A nagy városok megrendezték kiállításaikat, vásáraikat, hogy gyakorlatot szerezzenek a nagy bemutatkozás idejére. A világban már híre ment, Magyarország világ- kiállítást rendez 1996- ban. Évek óta tart a készülődés. Az országban nincs „pártok közötti” vita, a magyarság vendégszerető, szívesen látná a látogatókat. Ilyenkor (vendégvárás előtt) rendbe teszi környezetét, kicsinosítja otthonát, megteríti asztalát, együtt akar örülni vendégeivel fi házigazda — az ország —, mert már csak ilyen a magyar, vendég- szerető! Az SZDSZ és Demszky úr viszont kezdettől fogva expóellenes. Ők csak a fővárost akarják még szebbé, tisztábbá, gazdagabbá, boldogabbá tenni, az ország más, kisebb-nagyobb településeivel nem számolnak. Csak meg kell nézni a fővárost, hogy a nagy igyekezet ellenére valóban olyan elbűvölő-e? Most áll elő a kérdéssel az SZDSZ: legyen vagy ne legyen? Mint jó gazda, eltiltja a bőgatyásokat a vigalmaktól. Bemutatja a kemény mag az ő dolgos ökleit, azt csodálja az expó helyett a korábban csőcseléknek nevezett nép. (Most bölcs választópolgár, a csőcselék szót is a liberális generálisok hangoztatták, ha rólunk volt szó!) Tehát ránk parancsolnak, és az ön pártjára, kormányára, hogy nem rendezhetünk világkiállítást! Majd megszavazzák a parlamentben, hogy mi nem akarjuk az expót, a magyar falvak, városok felvirágoztatását. Kitalálják még azt is, hogy adjuk oda a 100 milliárdot Budapest „főpolgárának” és társainak, építsenek nekünk még egy szép vásárcsarnokot. Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Kérem, döntsék el mihamarabb a nemzet akaratából: legyen világkiállítás! És ünnepeljük meg azt is, hogy itt élünk, Magyarországon, immár 1100 éve. Jó lenne már egy kicsit örülni. Mi, a nép jelentősebb része, tudjuk, hogy az expó sikeres lesz! Talán az SZDSZ is tudja ezt? Rácz Lászlóné Budapest HISTÓRIA Géza, a költő és újságíró cím alatt jelentette meg a przemysli Knoller-nyomda kiadásában a várban addig írt költeményeit. Egyébként ez volt életének harmadik kötete. E háborús verseknek óriási sikerük volt, Tábori képes levelezőlap az I. világháború időszakából egyrészt a magyar katonák körében, de eljutott a hátországba is, ahol szintén nagy elismeréssel fogadták. Tízezer példányban jelent meg Przemyslben a kötet. A külföldre kijutott példányokból lefordították több nyelvre. Drezdában december 12-i számban első oldalon közük Gyomnak az „Alexis levele Alexandrához” című versét. Ebben a költeményében Gyóni az ellenfél katonájában is a szenvedő embert látja. Az orosz katona keserűségét, bánatát örökítette meg drámai erővel, amelynek forrását az elfogott orosz tábori posta leveleiből merítette. A háború pusztításai, öldöklései közepette egy új Gyóni Géza jelentkezett a magyar irodalomban. Eszmevilága a magyar nacionalizmus felé fordította, de céljai a közvélemény ébresztése volt, és versei pacifista szellemet is árasztottak. A przemysli várban írott költeményei közül a „Csak egy éjszakára” című megrázó erővel tárja a hátország elé a katona szenvedéseit, kínjait. Tetemre hívja az uszítókat, az üzérkedőket. A költemény eljutott a hátországba, ahol már hallottak a papírtalpú bakancsokat szállító vállalkozókról. A költemény igazi mondanivalóját a nép átérezte és megértette. Megjelenése után az országban már szél- tében-hosszában terjesztették, hazafias ünnepségeken szavalták. A költemény eljutott külföldre is, ahol megértették a przemysli várból érkezett őszinte hangot és háborúellenes szellemét. A verset lefordították német, olasz, finn, szlovák, horvát, sőt még angol nyelvre is. 1914 novemberében megjelent a „Levelek a kálváriáról” című Przemyslben megjelent kötetben. A hatszakaszos versből idézzük az alábbiakat: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy — mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk, Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólomfecskék szanaszét röpködnek. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokol égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fákról, Mikor rongy sátor nyöszörög a szélben, S haló honvéd sóhajt: Fiam, ...Feleségem... Küldjétek el őket, csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára: Hogy bújnának össze megrémülve, fázva: Hogy fetrengene mindmind, hogy meakulpázna: Hogy tépné az ingét, hogy vemé a mellét, Hogy kiáltaná bőgve: Krisztusom! Mi kell még?!” Gyóni Géza ott, a kelet-galíciai első világháborús fronton, a hazáért életét áldozó magyar honvéd szenvedéseit látván, nem láthatott a jövőbe. Hogy hiába csurog a magyar vér a földön, hiába csurog a magyar vér a fákról is, minden áldozat hiábavaló, mert jön Trianon, Jalta, Potsdam, és a végzet ráül erre a nemzetre. Itt, a háború egyik legvéresebb küzdelmeinek színhelyén Gyóni költészete teljesen megváltozott, s egyéni stílusával a vidéki újságok költője országos, sőt világhírnevet szerzett. Ezeknek az elismeréseknek azonban életében már nem nagyon örülhetett, mert ez időben a fronton katonáskodott, majd hadifogságban sínylődött. (Folytatjuk) Kelenváry J. László Házassági szerződés A magyar családjog a 13. századtól új elemmel bővült: sei Aranybulla 1222-ben rögzítette a leányok jogát az apai birtok negyedére. Ez volt az ún. leánynegyed; a lányok egyébként számuktól függetlenül voltak jogosultak a negyedre. A leány negyeddel egy időben jelent meg a hitbér fogalma is, ez a férj vagyonából a feleséget megillető részt jelentette. Mértékét a házastársak társadalmi és vgyoni helyzete határozta meg, rendszerint szerződésben kötötték ki. A 13. századtól sokasodnak a házassági szerződések a történeti források között: mindkét fél — persze csak a jó- módúakra volt jellemző — írásban rögzítette jogait. Nem voltak ritkák a különböző perek sem, főleg valamely házastárs halála esetén került erre sor. A 14. században a házassági szerződés már nemcsak a vagyonos nemesség között volt általánosnak mondható, de a polgárok is éltek ezzel a jogintézménnyel. 1360. július 11-én a budai káptalan előtt Pongrác fia Miklós pesti polgár és András fia János kötött szerződést. Pongrác Ha Milós leánya András fia Jánoshoz ment nőül, ebből az alkalomból az apa vejének adott Csuton négy szőlőt és egy budai háztelket, János viszont feleségének adta Mikolát három malommal, valamint Orbolt és Pilis falu tulajdonát. A házassági szerződésben kikötötték: ha „a házasság gyermektelen marad, a birtokok az adományozókra visszaszállnak Pogány György 1915-ben „Auf polnischen Fluren am Lagerfeuer” címmel került a német olvasók elé. Gyóni Przemyslben írott költeményeinek jelentős része a Tábori Újságban is megjelent. Az 1914
