Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-12 / 161. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. JULIUS 12.. KEDD Elvonszolták, majd megbilincselték Büntetés véleménynyilvánításért Jogerős határozat alapján 3 ezer forintos büntetést róttak ki Toldi Miklós budapesti lakosra. Az indok: garázdaság. Aki azonban azt gondolná, hogy Toldi Miklós verekedés miatt kapta a büntetését, téved. Egyszerűen csak a véleménynyilvánítás demokráciákban megszokott módjával élt. De hogy pontosan mi is történt, arról magát a feljelentettet kérdeztük. — A Demokratikus Charta tavaly március 14-re meghirdetett nagygyűlésén „szendvicsember”-nek „öltözve”, két, táblára festett felirattal adtam a jelenlévők tudtára a véleményemet az eseményről. — Mi volt a táblára festve? — Az egyiken az állt, hogy „Konrád is csak Csur- ka”, a másikon pedig az, hogy „Harasztiból így nem lesz Petőfi”. Ezekkel sétáltam a szónokok közelében. — Ami miatt eltávolították...? — A jelenlévők elkezdtek kiabálni, hogy menjek onnan. Én persze nem mentem, mire több rendező lépett oda, s távozásra szólítottak föl. Azt mondták, hogy az a hely a charta vezetőinek meg a díszvendégeknek van elkülönítve. Ezt viszont semmivel, se kordonnal, se élőlánccal nem jelezték, ezért a nagygyűlés idejére is közterület maradt, amelyről engem semmilyen indokkal nem küldhették el. így járt, akinek ellenvéleménye volt... Ezért nem voltam hajlandó engedelmeskedni nekik. Erre többen megragadtak, lerántottak a földre, majd hátra csavarták a kezem, kivezettek a térről, megbilincseltek, s bekényszerítettek egy civil rendszámú Ladába. — Ezek szerint mégsem rendezők lehettek, hiszen bilincs volt náluk. — Nyilvánvalóan nem, bár nem igazolták magukat. Hamarosan pedig a Kecskeméti utcai rendőrség fogdájában kötöttem ki. Ott már hivatalosan is felfedték kilétüket... Mintegy két óra elteltével felvették az adataimat, tudomásomra hozták, hogy eljárást indítanak ellenem, majd elengedtek. — Mikor kapta kézhez a határozatot a megbüntetéséről? — Csaknem egy évvel a történtek után, idén márciusban. — Gondolom fellebbezett a határozat ellen. — Igen, de előtte írtam egy levelet Göncz Árpádnak, amelyben kértem, hogy tegyen meg mindent az ügy kivizsgálása érdekében. Hamarosan megérkezett a válasz, amely szerint a köztársasági elnöknek nincs joga beavatkozni a folyamatban lévő szabálysértési eljárásokba. — Mikor válaszoltak a fellebbezésre? — Június végén. A dolog érdekessége, hogy maga az elutasítás — az okirat kelte szerint — egy hónappal korábban, még a választások második fordulója előtt született... Az egész ügy egyébként számomra nem a pénzbüntetés kiszabása miatt sajnálatos, hanem azért, mert kísértetiesen hasonló módszereket alkalmaztak a Demokratikus Charta nem egy neves személyisége ellen néhány évvel ezelőtt, amikor még nekik volt ellenvéleményük... H. P. Vajon nekik mi a véleményük a másként gondolkodásról? Az elvtársak és a balhé Olvasom a Pest Megyei Hírlap vezércikkében, hogy előbb-utóbb várható az ügynöktörvény halála, ami egyszersmind az ügynök halálát is jelenti. Mármint nem az ügynök drákói törvény(hozás) értelmében történő fizikai megsemmisítését (Isten ments!), hanem éppen ellenkezőleg, ez azt jelenti: volt ügynök, nincs ügynök. Amíg politikai tőkét lehetett belőle kovácsolni, addig a szabaddemokraták, mint tudjuk, elsőként javasolták a tövény megalkotását. Most már, hogy kormányzati hatalomhoz jutottak, nincs szükségük rá. Meg kell mondanunk, hogy ebben az ügynökügyben a szocialisták következetesebben és tisztességesebben jártak el. Ők ugyanis kezdettől fogva ellenezték a törvényt, pedig köztük nem is voltak ügynökök, minthogy az ügynökök nekik ügyködtek. Ä szocialisták persze mondhatnák: aki ilyen feladatot vállalt, vigye el a balhét. De Horn elvtárs megmondta: „együtt sírunk, együtt nevetünk, és együtt visszük el a balhét, elvtársak!” Ezzel szemben a szabadmadarak esetében nyílt titok ma már, hogy hol fészkeltek, miként az is, hogy amikor erőteljesen követelni kezdték az ügynöktörvényt, akkor pontosan tudták, hogy miért tették. A régi ellenzék soraiból még mindig azoknak volt a legtöbb igazságérzete, akik azt mondták: az ügynöktörvény eleve csak igazságtalan lehetne, mert a lista hiányos, így egyesek megúsznák az átvilágítást, míg mások nem. Lehet, hogy Horn Gyula komolyan gondolja, amit mondott, de vajon mit vehet komolyan a koalíciós partner ígéreteiből? Mindenesetre a mostani kormánykoalíció egyesek szerint nem szerelmi házasság. Pedig szerelmi házasságok is végződnek válással, s nem szerelmiek pedig gyakrabban. Ennek a házasságnak az indulása láttán azonban jogosan fogalmazódik meg bennünk, hogy ha ez a frigy zátonyra fut, nehéz lesz elkerülniük a koalíciós elvtársaknak, hogy ne együtt vigyék el a balhét. Kiss István — Jó termés ígérkezik. Kíváncsi vagyok, melyik politikus érdeme lesz A fene tudja, azt hiszem, megint mi vagyunk hatalmon Jelenszky László rajzai E ljött hát a nagy helyezkedések kora, könyökkel, foggal és körömmel kell megküzdeni ebben a nagy hőségben, hát szánjuk vagy ne azokat, akik most ezen a nyáron lesznek a tűzhelyezkedés nagy bajnokai? Mert az szent igaz, pártatlanul élni ma nem lehet nálunk. Az (is) hazudik, aki a tárgyszerűség lobogójával próbál árnyékot teremteni a feje fölé. Le kell tenni a garasokat, ám az sem mindegy, hogy hová, főként, hogy mikor. El kell helyezkedni, lehetőleg olyan frontra menni, amely a közösség védtelenjeit menekíti. De ezen a nyáron, lám, tűzhelyeket változtatnak sokan, és ebben a tűzhelyezkedésben egyetlen szemponttá vált számukra ama húsosfazék, melynek közelében meghúzódni olyan jó, legalább erre a négy évre, amíg... Amíg? Hát itt van döntésközeiben magyar milliók sorsa, és ennek a megoldása nem a tűzhelyezkedőkre vár, soha nem is bízatott törtetőkre a nemzeti sors. Vagy igen? Bizony igen, s nem is olyan régen. Keményen meg is fizetett miatta ama „dolgozó nép”, melynek a nevében harsánykodott a tűzhelyezkedők egész tagkönyves serege. Itt seregei, sok pici lábon csörtet egy gyerekcsoport Tűzhelyezkedők a Hősök terén. Jó pedagógusok hozták ide őket, s figyelem, amint magyarázza rendre a hölgy a királyok, vezérek viselt dolgait. Nyelvem sem rebben, csak úgy „kimondom” belül, ajakmozgás nélkül. Mennyi szép magyar gyerek. Hagyom őket, viszem a gondjaimat. Védtelenek és gyanútlanok. Ők az egyetlen, aki mellé a jövendőért el lehet(ne) szegődni, amolyan forradalmas elkötelezettséggel, amilyenről annyit hallottunk szónokolni az antivilágban. Másért nem érdemes. Sorok rendeződnek egy rendetlen országban, fölsorakoznak a győztesek, sorokat igazítanak a megzilált vesztesek, és tudván tudjuk, hogy nem marad ki senki a döntések elszenvedéséből. V annak, igen, akiknek most újból és igen könnyen hámlik a hárs, és vannak százezres sorai ennek a csepp nemzetnek, mely sorok ismét csak a nadrágszíjak megszorításával tudnak reagálni az újabb kormány- és hatalomváltásra. Miért, hogy a nemzet nagy részének mindig ez az utolsó és sokaknál az egyetlen mozdulat: összébb húzni soványodó hasakon, horpaszokon az övét? A Dunában fürdeni nem lehet, annyit elértünk, és ha Isten segít, hát azt is megérhetjük, hogy akik 1977-ben aláírták a Bős—Nagymaros építményét, most be is fejezik azt, s majd kagylókat keresgélhetnek gyermekeink a Duna üres medrében, tétován... Nem rémképelek, csak néha megdidergek: 80 forint egy strandbelépő a gyermek számára. Felnőttnek 120, 150. De hát hol fürödjön ingyen? Ott lóg még az egyik választási plakát: a jelölt kisded gyermekecske feje fölé hajol, segíti... De ahol csak három gyerek is van, ott ki fizeti meg a napi 240 forintos belépőt a vakációban? Tűzhelyezkedők teremtik ma a kényelmesebb tűzhelyet, nem is egyet, az övéik számára. Egyet a hegyekben, egyet a Balatonnál, egyet jó erős iskola közelében a nagyvárosban. Úgy ám. S eregei a sok kisgyerek a Hősök terén. És félve gondolok arra: Talán éppen ezek lesznek egyszer majd a szigorú országgyűlési számonkérők. Czegő Zoltán
