Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-08 / 158. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1994. JULIUS 8.. PENTER Aratás közben Ráckevén A kép önmagáért beszél Piheg a határ, esőre vár. A Ráckeve mögött felbukka­nó nap hiába keresi a har­matot, hogy égető szomját oltsa. A városka szélén húzó­dó Ürgehegyen öt kom­bájn vár indulásra. A moto­rok egyszerre bőgnek fel, s melegük tovább hevíti a kabinokban megrekedt por- szagú levegőt. Nem irigy­lem az öt kombájnost, sem a búzát szállító kamionok pilótáit. Az Ürgehegy valójában síkság, nevére annyiból szolgált rá, hogy egykor sok élt errefelé ebből a játé­kos jószágból. Úgy látszik nem hiába lett védett ez az állat, most egyet sem látni belőlük, mint ahogy a száz­hektáros tábla tulajdonosai közül sem jelent meg sen­ki a búzaaratás első napján. A kalászok súlyosak, bár megsínylették a kéthe­tes aszályt. Kísérőim erről mondják: a homokos része­ken megszorult a mag, s emiatt tízszázalékos a vesz­teség. Ettől függetlenül már az első forduló meg­mutatja, hektáronként öt­ven mázsával lehet számol­ni. Rég volt ilyen bő ter­més a Csepel-sziget déli csúcsán. — Az újságok legekben áradoznak a várható ter­mésről, holott csak az előbbi két aszályos év után kimagasló az idei 45—50 mázsa átlag — mondja Kiáll Béla, az Agro-Kéve Kft. igazgatója. Hasonló véleményen van Varnyú János is, az agrárágazat ve­zetője. Bent a farmon megmu­tatják az előző napok árpa­eredményét. Ez is szép, se­hol nem volt alatta a 40 mázsának. Már megvan­nak a napraforgóra érvé­nyes előrejelzések, vala­mint az időjárási prognó­zis is elkészült. Ha való­ban enyhül a meleg, s jön egy kis eső is, hektáron­ként meglesz a 20 mázsa. Az Agro-Kéve Kft. 1991-ben vált ki a rácke­vei Aranykalász Tsz-ből meglehetősen kemény fel­tételek közt. A kivitt va­gyon után 33 százalék adósságállományt is fel kellett vállalni. Ráadásul a „vagyon” nem minden da­rabja főnyeremény, a gé­pek többsége elöregedett, például a négy E—165-ös kombájn mindegyike túl van a tíz éven. Az Agro-Kéve Kft.-nek nincs földje, bérmunkát vállal. Tavaly még csak 700 hektárnyi területet bíz­tak rájuk az új földtulajdo­nosok, az idén már 1800 hektáron gazdálkodnak. Öt évre szóló szerződésük van a 400 tulajdonossal, a terület egyharmadán bú­zát, a többin árpát, kukori­cát és lucernát termelnek. — A kapacitásunk 2000 hektárra elég, s 40—45 em­bernek ad biztos kenyeret. Az indulásnál sokan fél­tek, hogy kizsigereljük a földet, nem végezzük el a szükséges talaj-előkészí­tést, elspóroljuk a műtrá­gyát. A kép önmagáért be­szél, maga is látta: ahol olyan a határ mint nálunk, ott nem volt elspórolva semmi — állítja Králl Bé­la. Majd azt is elmondja, 25 kilogramm búzát fizet­nek aranykoronánként, bér­leti díjként. — Ez értékben több mint 10 millió forint. Számunkra nagy összeg, de fel kellett vállalni. Ami viszont aggasztó: ebből a tetemes pénzből semmi nem forog vissza a mező- gazdaságba. Az emberek biciklire, tévére, ruhára váltják. Szóval nem min­denkinél mutatkozik meg a tulajdonosi szemlélet, — Emlékszem, tavaly a kés élén álltak, esetenként még a napi üzemanyagra valót is nehezen szedték ösz- sze. Mennyivel jobb ma a kft. anyagi helyzete? — Összehasonlíthatatla­nul jobb. Mi szerencsés­nek mondhatjuk magun­kat, mellénk állt az Alsóné- medi Takarékszövetkezet és a Pest Megyei Gabona- feldolgozó Vállalat. Üzleti alapon, de korrekt kamat- feltételek mellett. Amit nem minden pénzintézet­ről lehet elmondani... Ami kivált örömmel töltött el bennünket: az adósságaink egy részét már törlesztet­tük, s az idei év várható eredményeinek ismereté­ben, az anyagi helyzetünk tovább fog javulni. (m. gy. o.) Búzamustra az Ürgehegyen. Balról jobbra: Varnyú János és Králl Béla A szerző' felvételei A kajszit az új gazdáktól várják Tanács kalács nélkül mit sem ér Két kajszibarackkal kapcsola­tos emléket őrzök, mely az idő múlásával nemhogy fakul­na, de mind többször eszembe jut. Kivált ilyenkor, az érése idején. Az első emlékkép néhány öreg kajszifa, amelyek az án- gyomék kertjében álltak. Eze­ken tanultam meg fára mászni és fáról leesni. Megérte. Azó­ta sem ettem olyan pompás, mézédes, illatos, szottyos ba­rackot. Ugyancsak ángyo- mék, egy harmincas években kiadott kecskeméti kalendári­um arról adott hírt, hogy a walesiherceg felvásárolta a kiskunsági kajszi nagy részét, s barackpálinka formájában szállíttatta el azt a szigetor­szágba. Nos, kérem, emlék van, kaj­szi nincs. Július 5-én reggel mindössze két termelő kínált tíz rekesz kajszit a nagybani zöldségpiacon, ami összesen nem volt egy fél mázsa. * Huszonöt évvel ezelőtt nem kellett Bács-Kiskun megyébe menni barackért, erdőnyi volt belőle Újlengyelben és Újhar- tyánban, amit a térség négy községét egyesítő hernádi Március 15. Tsz üzemeltetett. Ennek a barackosnak, ponto­sabban a gyümölcs- és szőlé­szeti ágazatnak Laczi Károly volt a vezetője, aki a gyöngyö­si főiskolán szerzett szőlész­borász szakmérnöki diplomát, s akiről az a hír járja, hogy an­nak idején csak Nyújtó Fe­renc, a ceglédi kísérleti állo­más igazgatója tudott nálánál többet a kajszibarackról. La­czi Károlyt inárcsi otthonában kerestem fel, úgy mint kajszi­szakértőt, falugazdászt és gaz­daköri elnököt. — Hová lett a kajszi a kör­nyékről, vagy ha úgy tetszik, hová tűnt el Magyarország­ról? — kérdeztem az ötödik X-et taposó, fiatalos külsejű üzemmérnöktől. A kajszibarack fölöttébb szeszélyes — A lengyelit és a hartyánit kiszántották, gabona került a helyére. S alighanem ez lett a sorsa a többi barackosnak is. A hernádi tsz barackosát 1971-ben telepítették, és 1988-ig volt meg. Amikor megszüntették, kicsit úgy éreztem, mintha a fákkal együtt magam is meghalnék. Pedig, és ez az igazság, szük­ségszerű volt ez a lépés. Haj­dan barackot nem termesztet­tek nagyipari szinten, mivel ezt a gyümölcsöt nem lehet bekényszeríteni ebbe a formá­ba. A barack úgynevezett két­szintes gyümölcs, a szőlő mel­lett, a tőkék közt is jelen volt. Egész nap érte a fény, átjárta a levegő, nehezen találtak rá a kártevők. Következésképp rit­kán fordult elő, hogy egy fa megbetegedjen. Az új telepíté­sek fái harmadik évben fordul­tak termőre, s 10-15 év múlva már matuzsálemnek számítot­tak. Régen, a magános fák 50-70 évet is megéltek, s a ter­mésátlag is nagyobb volt, jól­lehet a klimatikus változáso­kat, a téli hirtelen felmelege­dést vagy a tavaszi fagyokat akkor sem szerették. Az utób­bi 20 év időjárása gyökeresen megváltozott, s ez még rátett a lapátra. Januárban jön egy 5-10 fokos meleghullám, meg­indul a nedvkeringés. Utána mínusz 20 foknál a nedv meg­fagy, a sejtek elhalnak, sebek keletkeznek a fán, amit a kóro­kozók rögtön meglelnek. Túl ezen, a kajszi a termést illető­en is szeszélyes, két évig még a termelési költségeket sem termi meg, a harmadik évben dömping van belőle. Ez sem jó. A beérése olyan rohamos, hogy lehetetlen nagy mennyi­ségben megoldani a minőségi szedést. Huszonnégy óra alatt olyan érettségi szintet ér el, amikor már nem jó csak gyü­mölcslének vagy cefrének, így viszont nem kifizetődő. Hát ezért sorvadt el a nagyipa­ri kajszitermelés. Az önkormányzat előbb lépett — Nyugodjunk tehát bele, hogy az unokáink már csak hírből fogják ezt a gyümöl­csöt ismerni? — Tegye hozzá: ezt á jel­legzetesen magyar gyümöl­csöt. Mely ízben, aromában, zamatban páratlan. A görög, az olasz és a spanyol kajszi beltartalmi értéke meg sem közelíti a miénket. Ezért is nem törődhetünk bele, hogy eltűnjön ez a gyümölcspalet­tánkról. Az új tulajdonosi vi­szonyok lehetővé teszik, hogy visszatérjünk a jól bevált, ha­gyományos termelési módhoz. Am ahhoz, hogy gazdaságos legyen, mindenekelőtt hűtő és tároló hátteret kell teremteni, no meg piacot szerezni. Laczi Károly, mint jelez­tem, Inárcs falugazdásza, a he­lyi önkormányzat alkalmazta ilyen minőségben. ,— Krenkó József polgár- mester az FM-nél jóval előbb felmérte, hogy a most induló gazdáknak szüksége van egy agrár szakember tanácsaira. Felkért, s én elvállaltam. így most gyakorlatilag Inárcsnak két falugazdásza van. A me­gyei földművelési hivatal ál­tal kinevezett mérnök, és én. Munka jut mindegyikünknek. Emellett a gazdakör megszer­vezését és irányítását is elvál­laltam, amihez úgyszintén sok segítséget nyújt az önkor­mányzat. Helyiséget ad, s át­vállalták a működtetésünk anyagi vonzatút. Február óta 46-ra nőtt a tagság létszáma. Az agrárhelyzetet át kell értékelni — Miként értékeli a falugaz­dászok szerepét? — A falugazdász-hálózat létrehozása jelentős lépés volt, ami kezeli, de magában aligha fogja meggyógyítani a beteget, a magyar mezőgazda­ságot. Most valahogy úgy áll a helyzet, hogy az állam tő­lünk várja a változást, mi meg az államtól. Rövid távon ez nem fog menni. Ahhoz egy átgondolt, következetes agrár- politikára van szükség, s fő helyen ugyanazokra a feltéte­lekre, amiket a barack is igé­nyel. Tárolásra és értékesítés­re. Tudott dolog, hogy mind­kettővel gondok vannak: a gazdák többsége még nem tudja, hová teszi, kinek adja el a termését. Mit tehetek én? Tanácsolhatom, hogy építse­nek tárolót. De miből? A ta­nács kalács nélkül nem ér semmit. A gabona nem barack, bír­ja a tárolást^ s ahogy csökken a tartalék, úgy nő az ára. Az más kérdés, hogy a gazdák többsége még akkor sem tud­ná tárolni, ha van hol. Mert szorít a hiteltörlesztés, a min­denfajta adósság, pénzhez kell jutni. Következésképp megint csak azok fognak nyer­ni a gabonán, akiknek van pénzük, s rögtön a betakarítás után felvásárolják a termést. Matula Gy. Oszkár „Őrült tehenek” betegsége Hazánkban még gyanúja sem merült fel annak a kór­nak, melynek megjelené­sét Angliában „őrült tehén betegségnek" neveztek el — hangzott el azon a sajtó- tájékoztatón, melyet a Földművelésügyi Miniszté­rium állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési fő­osztályának vezetője, Nagy Attila tartott a napok­ban. A BSE-ként ismert be­tegséget — a kór angol rö­vidítése — .1986 őszén fe­dezték fel először a sziget- országi szarvasmarhákon. Az elmúlt évek során a BSE tetemes károkat oko­zott az angol gazdaság­ban. Eddig közel 130 ezer esetben mutatták ki a kórt az állatokban. A BSE lappangási ideje nagyon hosszú, lehet há­rom, de akár hét év is. A betegség a tünetek megjele­nése után mindig halálos kimenetelű. Szarvasmarhá­kat, juhokat, kecskéket tá­mad meg a vírus, amely az állatok központi idegrend­szerét károsítja. Más szer­vekben csekély az előfor­dulása, de általában idegel­halást okoz. A tünetek ele­jén az állat ingerlékenyeb­bé válik, majd elbizonyta­lanodik a mozgása, ezután következik a levertség, s a pusztulás. A betegség lefo­lyásának időtartama há­rom és öt hónap között van. Nagy Attila leszögezte: hazánk állatállománya pil­lanatnyilag teljesen men­tes a fertőzéstől. S hogy ezt a jövőben is el tudják majd mondani, annak érde­kében állandó kapcsolat­ban állnak az érintett orszá­gok szakembereivel. Fertő­zött állományból mind az állatok, mind pedig a ter­mékek importja tilos. Az állategészségügyi intéze­tek folyamatosan vizsgála­tokat végeznek a betegsé­gek esetleges megállapítá­sára, illetve kizárására. Ha az óvintézkedések ellenére mégis jelentkezne a fertő­zés, renelkeznek a gyors és radikális felszámolás­hoz szükséges eszközök­Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 1052 Budapest, Város­ház u. 7. II. em. 244. Tel.: 118-0111/367 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960 TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! Laczi Károly nemcsak tanácsokat ad, de maga is gazdál­kodik. Egy 700 m2-es fóliasátorban és 4000 nr-es szabad­földi kertészetben paprikát, paradicsomot és uborkát ter­mel. Mert mint mondja: valamiből meg is kell élni. A ba­rackos már csak egy szép emlék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents