Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-04 / 129. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 4.. SZOMBAT Óbuda múltjának tárgyi emlékei A Zichy-kastély helytörténeti gyűjteményéről Óbuda főterén és környékén számtalan múzeum várja az érdeklődőket. Itt található a Kassák-tárlat, a Vasarely Múzeum, a Pince Galéria... és az óbudai helytörténeti gyűjtemény is. Ez utóbbi Pest-Buda egyesítésének centenáriumi évében, 1973-ban jött létre az óbudai művelődési ház részintézményeként. A hetvenes évek szelleme, a helyhez kötődő polgárok lelkesedése hívta életre. A nyitókiállításon a kerületben élő nevezetes személyiségekhez kapcsolódó irodalmi emlékek kerültek bemutatásra. Krúdy Gyula, Kassák Lajos, Hollós Korvin Lajos, Gelléri Andor Endre, Gárdos Mariska írásai, emléktárgyai, a Simon-féle kádárműhely teljes felszerelése. Abban a híres Zichy-kastélyban kapott helyet, amelyet Zichy Miklós — Jäger Henrik János budai kőfaragómester tervei alapján 1746—1757 között építtetett, s amely egyik legszebb rokokóba hajló barokk épülete Óbudának. A Pince Galériában a XIV. századi Mária-tempiom támpillérei láthatók, a kastély falaiba a római kori légiós táborvár erődfalának a kövei is beépültek. A múzeumba lépő látogatót először Kollár István 1812-ben készített tusrajzának a felnagyított fotómásolata köszönti — ezen a hajdani plébánia és elöljáróság épülete között a Pé- ter-Pál-templomot, háttérben a kiscelli trinitárius kolostort és a szőlővel betelepített kiscelli dombokat csodálhatjuk meg. Látható továbbá a Hableányhoz címzett vendéglőnél álló Schuster-malom modellje is, amelyet a készítő unokája, Schuster Hermina ajándékozott a múzeumnak. A helytörténeti gyűjtemény folyosóján római Hunyadi Jánost ábrázoló fametszet a Thuróczy krónika 1488. évi brünni kiadásában kori csatornamaradványok, egy sírkert falának szőlőindákkal behálózott töredékei, középkori kőfaragások. A közelmúlt Óbudájának házairól megmentett kovácsolt kapuk, ajtók, ablakvasalások. Régi kiállítási anyagból újra bemutatásra kerül a századelő polgárosult — paraszti miliőjét reprezentáló szoba-konyha. A nagyváros peremén élők, földhöz, állattartáshoz kötött családok életformájának több muzeális tárgyait megtekinthetjük: látható a krumplitörő, a fejőssajtár, a kukoricadaráló..., technikatörténeti érdekesség a lengőlapátos kézi hajtású ősmosógép. Szecessziós enteriőr — amelynek hálószobagarnitúráját Kőszegi István (1893—1989) ajándékozta a múzeumnak. A szecessziós díszítésű, mahagóni fur- nérozású, gyöngyház bera- kású hálószoba-garnitúra most került bemutatásra először Óbudán, de már 1988—89-ben a szecessziós világkiállításon láthatta a közönség Finnországban és Jugoszláviában. Megcsodálhatjuk a japán kávéház telefonfülkéjének az üvegablakát is, amely Rippl-Ró- nai József tervei alapján készült. A játéktörténeti anyag az 1850-es évektől napjainkig öleli fel a játékeszközök tárát. A kiállított játék egy részét bemutatták 1987—88-ban Ausztriában is, a Ferenc József és kora című kiállításon. (Az óbudai helytörténeti gyűjtemény hétfő kivételével 10—18 óráig várja látogatóit.) Eszteró Rozália Tárlat Szigetszentmiklóson Sárközi Ágnes rajztanámő tűzzománc-kiállítását nyitották meg nemrég a Szigetszentmiklósi Városi Könyvtár kiállító- termében. Megnyitót mondott Angyal Mária művészettörténész. A kiállítás megtekinthető június 30-ig. ✓ Uj komolyzenei folyóirat Megjelent a Zenekar Zenekar címen új folyóiratot jelentetett meg a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége és p Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, amelynek szerdán mutatták be próbaszámát. A folyóirat létrehozásának ötlete egyidős az egy éve 12 szimfonikus zenekar érdek- védelmére alakult szövetséggel. A lap az egymástól elszigetelve, információktól elzárva működő együttesek tájékoztatását kívánja szolgálni — tudtuk meg Popa Péter elnöktől, a Rádiózenekar tagjától. A zenekarok és a zenekari koncertélet bemutatásával egyben a koncertlátogató közönséghez, valamint a kulturális piac szereplőihez is szólnak. A 30 oldalas folyóirat 2000 példányban évente négyszer jelenne meg (nyáron szüneteltetnék kiadását, a hangversenyszezonban sűrítenék) — tudtuk meg Csontos János szerkesztőtől. Folyamatosan mutatnák be mind a tizenkét szimfónikus zenekart. A probaszam- ban a szegedi és a miskolci szimfonikusokkal ismerkedhetünk. Tájékoztatnak a szakmát érintő rendeletekről, kezdeményezésekről. Híreket közölnek a zenekarokat és a tagságot érintő kérdésekről (próbajátékok, hangszerek adásvétele). A külföldi lehetőségek megismertetése érdekében felvetnék a kapcsolatot a német nyelvterület legnagyobb fo: lyóiratával, a Das Orches- ter-rel, amelyből szolgáltatás jellegű információkat és a nemzetközi zenekari élet híreit veszik át. Szeretnék, ha ez a tájékoztatás kölcsönössé válna, a folyóirat interjúkat közöl neves zenei személyiségekkel, beszámol a jelentősebb eseményekről, kiadványokról, hanglemezekről és közli a zenekarok éves hangversenynaptárát. Ez utóbbiak már a nagyközönség tájékoztatását szolgálják, akiknek érdekében (is) a folyóirat olvasmányos kíván lenni. (d. v. s.) Próféta Ifj. Pál Mihály (Gyomron élő) szobrászművész egyik főműve a Próféta című munkája (1979-ből) — a jelképes hegycsúcson ülő, lobogó köpenyén lebegő, égi látomásait felrovó művészt ábrázoló alkotás A könyv ünnepnapjai A Lyra és Lant Kiadó sátránál Az első könyvnapon egyazon időpontban több helyszínen ismertették tevékenységüket azok a kiadóházak és nyomdák, amelyek az idei könyvhéten közönség elé léptek. A Lyra és Lant Kiadó vezetői a gyomai nyomdával közösen a Fészek Klubban megtartott sajtótájékoztatón elmondták, hogy az irányításuk alatt álló üzletekben, amelyek több szempontból is a legjelentősebbek Magyarországon, megvásárolható mind a 157, a könyv ünnepe alkalfnából megjelent kötet. Ezek közül harmincöt kárpátaljai, illetve vajdasági író műve is eljut az anyaországi olvasóhoz. A Magvető igazgatónőjétől megtudtuk, immár harmincegyedik alkalommal lát napvilágot a Körkép és a Szép versek antológia. Az idei is, akár a korábbi években, egy csokorba fűzte a hazai és a határon túl élő, magyar nyelven alkotó írók és költők munkáit. Azt is elmondta, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően, az idén több ismert név nem található meg a két kötetben, viszont annál több új; jórészt fiatal íróval, költővel találkozhatunk. Külön felhívta a figyelmet Gáspár V. Árpádnak, a máramarosszigeti közgazdásznak a Magvető által megjelentetett Örvény című kötetére, akinek újabb kézirata valószínűleg hamarosan nyomdába kerül. A gyomai Kner Nyomda három évvel ezelőtt kezdte meg a folyamatos könyvkiadást. Kiadványaik közt van Az élővilág atlasza is, amely igen értékes munka, jelentős segítséget nyújthat diáknak, felnőttnek egyaránt. A Rakéta Regényújság képviselői azt hangoztatták, hogy továbbra is igyekeznek eddig sehol meg nem jelent anyagokat közölni, s bíznak benne, hogy már a közeljövőben példányszám-növekedés Visszaemlékezések Kodályról Szálfa dőlt ki közülünk, az utolsó szálfa. Utána sötét sivatag maradt — e szavakkal kezdte Kodályt búcsúztató beszédét Illyés Gyula a magyar zene óriásának a temetésekor. Vallomása egy nemzet érzelmeit fejezte ki, amellyel Kodály egy emberként megosztotta a muzsika örömét, amelynek hitet, önbizalmat adott, amelyet öntudatra és az együvé tartozás tudatára ébresztett, és amely számára a legnehezebb időkben is fenntartotta a reményt: amíg itt van közöttünk, lesz egy ember, aki szembeszáll az ordas szándékokkal, és nem szűnik meg védelmezni mindazt, ami emberhez méltó, ami érték. Kodály az emberi nagyság szimbóluma volt a kisszerű szocialista korban és az is maradt azóta is, ami iránt nem szűnik az érdeklődés. Ezt igazolja, hogy immár harmadik alkalommal jelenik meg azoknak a visszaemlékezése, akik még életében ismerhették. Az így láttuk Kodályt című kötet Bónis Ferenc szerkesztésében, a Püski Kiadó gondozásában az ünnepi könyvhéten látott napvilágot. A kötetben egymást követő nemzedékek vallanak a muzsikusról, a nemzetnevelőről, az emberről. A legidősebb 1885-ben, a legifjabb 1935-ben született. Nyolcvan különböző foglalkozású, világnézetű, műveltségű és temperamentumú ember idézi őt, akik között a szerzetes és az apáca éppúgy szóhoz jut, mint a szobrász, a költő, az óvónő, a zenepedagógus, a filmes, a nyelvész és a szűkebb szakma képviselője. Ami közös bennük az az, hogy valamennyiüket magával ragadta Kodály személyisége. S miközben a lapokról lassan összeáll a kép a Mesterről, annyi minden mást is olvashatunk a sorok között. Megismeijük a kor életét és zenei életét, gondjait, örömeit, és persze új vonásokkal gazdagodnak maguk a vallomástevők is. Szép krónikát kap kezébe a kötettel az olvasó, egy dolgos és értéktisztelő kor kisembereinek és nagyságainak: a „tanítványoknak” beszámolóján keresztül. S most írásaikkal ők is nevelik a mindenkor utánuk jövő generációkat. Igazi becsét ez adja a számos fényképpel, kéziratos kottával, dokumentummal illusztrált kötetnek. (Püski Kiadó, 660 forint). (veszelszky) Egy tragikus korszak naplója Márai Sándor: Vasárnapi krónika Márai Sándor 1936 és 1943 között megjelent tárcáit olvashatjuk a Vasárnapi krónika című kötetben, melynek első kiadása az író válogatásában látott napvilágot 1943-ban. A kötetet az idei könyvhétre ismét megjelentette az Akadémiai Kiadó. A kötet írásai a háborúba sodródó, majd a háborúba lépő Európa tragikus látleletét adják, az élet megváltozására és a bekövetkező eseményekre egy európaiságában sértett polgár benyomásain és elmélkedésein keresztül. Márairól joggal írják, hogy ő egy későn született, igazi európai volt. Számára e fogalom — Európa — nem egy földrészt, hanem külön gondolatiságot, kultúrkört, erkölcsöt és különleges küldetéstudatot jelentett. „Hazája hazáját”, amelyet szülőföldjeként féltett és a szülőföld elvesztésének fájdalmával reagált fokozatos elbarbárosodása láttán. A veszélyérzet már az 1936-os írásokban megjelenik. A felszínen Európa még a régi: éli mindennapi életét, szórakozik, művelődik. De az emberi lelkekben feltűnik a szorongás, majd a számos írás témájául megjelenő elvágyódás. (Lásd a Papidról vagy a magányos szigetről szóló írásokat.) De Márai számára mindez nem megoldás. A gondok oda is követik a menekülőt. A férfiember, ha nem is tud a politikával szembehelyezkedni, legalább tartson ki őrhelyén. E kitartás szép, de tragikus szimbóluma a magán rákot felfedező tüdősebész viselkedése: nem helyezkedik szembe a természet rendjével, hanem sorsába belenyugodva tűri a fájdalmakat. Az elegancia, a stílus ilyenkor a nagyság egyedüli megnyilatkozása — üzeni a „gőgösen” távolságtartó Márai. Mert a háború — s ez több írásának alapgondolata — természetesebb velejárója az életnek, mint a béke. Ahogy a tüdősebész az élethez, az embernek, és főként az alkotóművésznek az életet emberivé tévő értékekhez kell ragaszkodnia, hogy átmentse őket a nehéz időszakon. Megannyi könyvélmény elevenedik meg a kötet lapjain, amelyeket Márai tükörként tart a háborúsodó Európa értékítéletét vesztő lakói elé. A napi eseményeken felülemelkedő, a politikától nem befolyásolt, az életet a nép(ek) szellemiségében felhalmozódott értékek és szépség magaslatáról figyelő íróeszményről oly sok érdekes megfigyelést olvashatunk az írásokban. Amelyek nézeteivel lehet egyetérteni vagy elutasítani, de a kérdésfeltevések lényegbe látását, a válaszok hitelességét és komolyságát, és legfőképpen az írások irodalmi értékét elvitatni nem lehet. (Akadémiai Kiadó, 849 forint). (d. v.)
