Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-01 / 126. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚNIUS SZERDA 5 A mozgáskorlátozottak kiemelt gondoskodást várnak Erkölcsi kárpótlás Veres Lászlónak Nem akarnak elzártan élni Egy hétköznapi hds... Cegléd város képviselőtestülete a közelmúltban megvitatta a „MOHA” Alapítvány létrehozásáról és a ceglédi Mozgáskorlátozottak Otthonháza eddigi tevékenységéről szóló beszámolót. Mint azt Kó- sik Lajos, az Alapítvány Kuratóriumának elnöke érdeklődésünkre elmondta: A külföldön látott tapasztalatok már megmutatták, hogy megfelelő építészeti környezet kialakításával a mozgásukban közepesen korlátozott emberek képesek önálló és értelmes életet élni, ameny- nyiben önálló életvitelük kialakításához megkapják a minimális személyi segítséget. Sokkal értelmesebb életet, mint a szociális otthonokban. Ez — éppen a ceglédi példa nyomán — beigazolódni látszik Magyarországon is. Napjainkban az egészség- ügyi ellátás egyik legkritikusabb pontja az idősek, idült betegek folyamatos ápolása, gondozása, — mondja Kósik Lajos. — A magasz- szintű kórházi, klinikai ellátást, utógondozást nem képes követni a házi beteggondozói hálózat. Egy társadalom kultúrájának fokát az is jelzi, hogy miként gondoskodik elesettjeiről, a rászorultakról. Mi az otthonház? — Mindenki előtt jól ismert, hogy több az ellátásra szoruló ember, mint ameny- nyit a szociális-egészségügyi gondozói hálózatunk képes szakszerűen befogadni és ellátni. Számuk az átlagéletkor általános emelkedésével tovább növekszik. — Miért volt szükség erre az új típusú elhelyezési formára ? A hazánkban ma működő szociális otthonok általában —: az ott dolgozó munkatársak és gondozók minden igyekezete ellenére is — csupán „megőrző' helyek", az értelmes emberi életnek nem igazán adnak otthont. Ezért merült fel annak a gondolata, hogy megfelelő lakókörnyezetekre van szükség, a közepesen súlyos mozgásképességű emberek számára. Ezt a megfelelő lakókörnyezetet ún. „otthonházak” építésével lehet kialakítani, ahol a mozgásában közepesen súlyos sérült embereknek önálló lakrésze van, akár egyedül, akár családban él; ahol lehetővé válik a teljesen normális, a gondolkodó és cselekvőképes emberhez méltó életvitel kialakítása. Külföldön jól bevált gyakorlat, hogy a rászoruló mozgássérült emberek lakásépítését támogatják. így a legtöbb nyugat-európai országban még a mozgásukban súlyosan korlátozott emberek is „emberbarát” lakó közösségekben élnek. Néhány bátortalan kezdeményezésre már Magyarországon is található példa: Pest- hidegkúton kisebb lakótelep épült közepesen súlyos mozgássérült emberek számára. Néhány nagyobb város „normál” lakótelepén pedig speciális lakások épültek, de ezek — sajnos — nem általánosan kialakult szokások. — Mennyiben szolgálják ezek az otthonok a mozgás- korlátozottak igényeit? — Az otthonházak leginkább a nyugdíjasházakhoz hasonlíthatók, azzal a lényeges különbséggel, hogy építésüknél maximálisan figyelembe kell venni a mozgás- sérült — elsősorban a kerekesszékkel közlekedő — emberek által használatos épületekre vonatkozó építészeti előírásokat. Alapvető követelmény tehát az otthonházak építésekor az akadálymentes műszaki környezet kialakítása. Emellett legalább ennyire fontos, hogy az otthonházak olyan településeken épüljenek, ahol a lakóknak lehetőségük van könnyen integrálódni a település közösségébe. A beilleszkedést segítve — Az otthonházak megépítése nem rejti-e magában azt a veszélyt, hogy túlzottan zárt közösségbe kényszerülnek a mozgáskorlátozottak? — A szakemberek nem hívei semmiféle szegregációnak: a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és tagegyesületei mindenkor azon munkálkodnak teljes erejükkel, hogy elősegítsék a mozgássérült emberek beilleszkedését a társadalomba. Ezért nem szabad a mozgássérült emberek számára nagyszámú kolóniákat kialakítani, „gettó”-kat építeni. Az élet kényszerűsége viszont azt diktálja, hogy azokból a korlátozott mozgásképességű, értelmes (tehát nem halmozottan sérült) emberekből, akik nem képesek önmagukat teljes mértékben ellátni — vagyis mások segítő közreműködésére, fizikai erejére szorulnak —, de állandó gondozást nem igényelnek, hozzunk létre 15—25 fős (ennél semmi esetre sem több) közösségeket. — Hogyan sikerült Ceglédnek érdemeket szerezni a téren? — 1990-ben a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesülete a Népjóléti Minisztériumtól pályázat útján kapott 6 millió forintot azzal a céllal, hogy a mozgásukban közepesen korlátozott emberek számára otthonházat hozzon létre Cegléden. Vásároltak a város központi részén egy, a századfordulón épült parasztházat, melyben 4 önálló — egymástól teljesen független — lakrészt lehetett kialakítani. Az átalakítás költségeihez a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete további 225 ezer forinttal járult hozzá. Az otthonház 1991 májusában kezdte meg a működését. A beköltözőket 23 jelentkező közül választották ki részletes önéletrajz, orvosi igazolások és átfogó környezettanulmányok alapján. Az otthonházak minden lakrésze külön-külön gáz, villany és vízmérőórával van ellátva, így a földgáz, villany- és vízfogyasztása lakásonként mérhető, amelyet teljes egészében az ottlakók fizetnek. Az Otthonház megnyitása óta a gondnoki teendőket a mindenkori polgári szolgálatot teljesítő fiatalember látja el, akinek illetményét (zsoldját) ruhapénzét, és étkezési hozzájárulását a Cegléd város polgármesteri hivatala fedezi: egyebek mellett így járul hozzá a város az otthonház zavartalan működtetéséhez. — Milyen szerepet játszott az Alapítvány a helyi otthonház kialakításában ? — 1990. július 6-án kelt a „MOHA” rövidítéssel jelzett Alapítvány alapító okirata, amelyet részben a ceglédi Mozgáskorlátozottak Otthonháza működésére és bővítésére a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete hozott létre. Célja azonban nemcsak ennek az egy Otthonháznak a működtetése, hanem egy országos hálózat kiépítését szándékoztak az alapítók elindítani, segíteni. Az Alapítvány létrehozói számítottak arra is, hogy az egyes otthonházak más-más konstrukcióban épülnek majd fel. Az alapítvány javára az elmúlt három évben mintegy 1,8 millió forint készpénz befizetése és kb. 200 ezer forint értékben természetbeni felajánlás érkezett. Mindemellett tény, hogy a „MOHA” Alapítvány pénzéből nem lehetséges a már Cegléden működő Mozgáskorlátozottak Otthonháza tervezett bővítése még kevésbé további otthonházak kialakítása a megyében. Országos hálózat Igaz, maga a „MOHA” Alapítvány a ceglédi Mozgáskorlátozottak Otthonházán túl jelenleg nem képes más kezdeményezést anyagilag támogatni. Viszont mintájára már több hasonló kezdeményezés jött létre. Például Debrecenben, Székesfehérváron, Piliscsabán, ahol az evangélikus egyház által létrehozott FEBE Alapítvány alakított ki és működtet több épületből álló, 6 lakrészt magában foglaló otthonházat. Ezeken túl Dobáson, Vácon, Albertirsán és Szolnokon vannak arra kezdeményezések, hogy a ceglédihez hasonló otthonházak épüljenek fel. Maliár Éva Veres László nyugalmazott pedagógus, az 1956-os forradalom ceglédi nemzetőrség parancsnoka a napokban vette át a város díszpolgára kitüntetést. Magas, szikár, egyenes tar- tású. Szeptemberben lesz hetvenöt éves, az idő nem tudta megroppantani a gerincét. Hangja határozott. Talán akkor enyhül meg néhány másodpercre — persze lehet, hogy csak én érzem így —, amikor az emlékezés képmagnóján a filmet visszapörgeti a legelejére. Felvillan a grund zöld füvével, s ő lelkesen rúgja a rongylabdát. Újabb képet merevít ki: nála kisebb társainak magyaráz. Aztán előbukkan édesanyja, aki szelíden a pedagóguspályára terelgeti, pedig — éppen a kézügyessége miatt — eleinte jómaga valami ipari mesterségre gondolt. Végül is nem kellett győzködni. Jelentkezett a nagykőrösi tanítóképzőbe, ahol 1939-ben szerzett diplomát. S még akkor ősszel behívták katonának. Nemzetőrséget szervezett Hat éven át katonáskodott. Jóllehet 1943-ban három hónapra leszerelték. Azonnal ki is nevezték a tápiószelei iskolába. Onnan vonult be újra... front, hadifogság... és 1945 októberében tért haza. Kérésére Ceglédre helyezték. Egy-egy évet tanított kisebb — a fenyvesi, valamint szűcstelepi — oktatási intézményekben. Mészáros-iskolát választotta. Közben elvégezte a pécsi Pedagógiai Főiskolát — testnevelés szakon. Jött 1956 októbere. A történelem kegyes volt hozzá, szerepet szánt neki: meg kellett szerveznie a nemzetőrséget, amelynek parancsnoka lett. O és mintegy hatvan társa hivatalos megbízást kapott a város rendjének, nyugalmának megőrzésére. Cirkáló őrjáratokat szervezett. Az emberek kétórán- ként váltották egymást. Fegyverrel, karszalaggal sétáltak — este 6-tól reggel 6-ig — fel-alá az utcákon. Nem volt semmi zűrzavar. Veres László szigorúan ügyelt arra — s ebben a nemzetőrök igazi társként segítették —, hogy ne legyen tettleges- ség. Nem dördült el fegyver. Nem folyt vér. A ceglédi, békés forradalom volt. Elviselni a megbélyegzést Néhány hónap múlva mindez elhamvadt a megtorlás lángjaiban. Letartóztatták, perbe fogták — ez alatt másfél évet töltött a kistar- csai illetve Markó utcai gyűjtőfogházban — elítélték. Egy évet szabtak ki rá, három évi próbaidőre felfüggesztve. Ennél az igazságtalanságnál, talán a megbélyegzést volt nehezebb elviselni. A katedráról egyelőre száműzetett. Ám a családról, három gyermekről gondoskodni kellett. Volt vagonkirakó, kocsikísérő, tejüzemi és vasipari segédmunkás. Aztán 1963 nyarán a pártbizottság akkori első titkára üzent neki, hogy ideje visszatérni. A Várko- nyi-iskolában befogadták. Az igazgató — aki később autószerencsétlenségben hunyt el — kezdettől rokonszenvezett vele. Mindig jóindulattal figyelmeztette. Ugyanis a megyei rendőrkapitányság gyakran érdeklődött felőle. Tisztességgel, odaadással végezte hivatását, ám elismerésről szó sem lehetett. Akkor lelt nyugalmat — végre békén hagyták, nem figyelték —, amikor 1979-ben nyugdíjba vonult. Révedezve néz maga elé. Bölcsen összegez: minden józan gondolkodású ember Az elégtétel: olyanok tartották kitüntetésre érdemesnek, akik a pártállam neveltjei Erdőst Agnes felvétele tudta — hiszen nyakunkon volt a megszálló hadsereg —, hogy miként végződhet a forradalom. Ám azt is sejtették, hogy az egész európai politikára óriási hatással lesz. Egyáltalán nem volt hiábavaló, amit tettek. Az elvett éveket, a börtönt megfizetni nem lehet. Az erkölcsi kárpótlás — a díszpolgári kitüntetés — annál is inkább jó érzés, mert olyan személyek (a képviselő-testület tagjai) tartották érdemesnek az elismerésre az egykori nagy ellenségnek kikiáltott embert, akik szinte mindannyian a pártállam neveltjei. Nem tétlenkedik Veres László, aki ma sem döntene másképp vállalná a nemzetőrség parancsnoka szerepét a történelmi darabban, nehogy felelőtlenek vegyék kézbe a fegyvert. — Igazából családja körében érzi jól magát, (nemigen jár más társaságba). Szívesen barkácsol, megpreparálja, ami elromlik. Nem tétlenkedik. Most zavarja az ünneplés, a hirtelen jött fény, ami kevésbé illik egy szerény hétköznapi hőshöz. Fehér Ferenc Kevesebb az ittas vezető' Tragédia a budaörsi zebrán (Folytatás az 1. oldalról) A kisebbeknek a kezét fogta, míg a 13 éves fiú és a tizenegy éves kislány a kis csapat két szélén haladt. A főutca egyetlen nagy forgalmú gyalogátkelőjéhez érve mind az öten megálltak a járdán, hogy jelezzék a gépkocsivezetőknek áthaladási szándékukat. Hamarosan megállt az első, balról érkező személygépkocsi, utána a második és a harmadik. Az édesanya észrevette, hogy a távolból igen nagy sebességgel egy személyautó közeledik az eső áztatta úttesten, ezért továbbra is helyben maradt. Az első gépkocsi vezetője pedig hangjelzést adott, és türelmetlenül, de udvariasan intett: miért nem indulnak már? A tizenegy éves kislány, Anna szemmagasságából azonban nem lehetett észrevenni, hogy a három álló autó mögött van egy negyedik is. Elindult. Torma József 19 éves budakeszi lakos BMW-jével 80 kilométere sebességgel közeledett a csúszós úttesten. Látnia kellett pedig, hogy a gyalog- átkelőhely előtt ötven méterrel közlekedési tábla tiltja a 40 kilométernél nagyobb sebességgel haladást. A gyalogátkelőhely előtt harminc méterrel záróvonal kezdődik, amely egyértelműen tiltja az előzést. Torma József a gyalogátkelőhely előtt egy méterrel kezdett fékezni, mert az úttest bal oldali sávjában haladva meg akarta előzni a három álló személyautót. A kocsi féknyoma azt igazolja, hogy a BMW 42 méter után tudott megállni. Bede Anna akkor már nem élf. A rendőrség őrizetbe vette a halálos közúti balesetet okozó gépkocsivezetőt. (ga. j.)
