Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. JUNIUS SZERDA Folytatódó együttműködés Művészetterápia a pomázi betegeknek Külföldi adomány szociális otthonainknak a A közelmúltban zá- jM&kí rult le az a szeminá- riumsorozat, amely- 'ms® nek szervezéséről tavaly döntött két német ré­gió, a szászországi Chem­nitz, a baden-württembergi Ludwigsburg, az angliai Es­sex, valamint a Pest Megyei Önkormányzat. A tanácsko­zás színhelye ezúttal Chem­nitz volt, ahonnan a múlt hé­ten érkezett haza a megyei delegáció, Bányai Judit, a közgyűlés alelnökének ve­zetésével. A részvevők kö­zött volt Inczédy János, a közgyűlés elnöke, Osvai András, a környezetvédel­mi és területfejlesztési bi­zottság, Faragó László, a népjóléti bizottság elnöke, Bocz Károly, a hivatal kör­nyezetvédelmi osztályának vezetője, Mudri Katalin, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat me­gyei vezetője, valamint Ver- rasztó Zoltán, a Közép-Du- navölgyi Környezetvédelmi Felügyeló'ség igazgatója. A szemináriumok temati­kája a szociális, a környezet­védelmi, valamint a hulla­dékgazdálkodás kérdéseit ölelte föl. A szociális szemi­náriumnak adott otthont Pest megye idén januárban, igen sikeresen. A jelenlegi, chemnitzi ta­lálkozón a négy régió képvi­selői leszögezték, a jövő­ben is együtt kívánnak mű­ködni. Abban volt csupán véleménykülönbség, mi­lyen témák szerint állítsák össze a további programo­kat, projekteket. Végül az a döntés született, erről ősz­szel, a következő tanácsko­záson határoznak, hiszen a legfontosabb kérdés — a megkezdett együttműködés folytatása — már eldőlt. A régiós kapcsolatok ke­retében igen sok kezdemé­nyezés történt a megyében: tanárok továbbképzésére, tisztviselőcserékre, elnöki találkozókra, került sor, ifjú­sági táborokat szerveztek, bemutatkoztak a térségek képzőművészei is. Lényeges az is, hogy nemcsak az önkormányza­tok között alakult ki a párbe­széd, hanem a négy térség különböző intézményei kö­zött is. Ez pedig magával vonja az együttműködés to­vábbi, egyre szélesedő lehe­tőségeit, formáit. A vendéglátó Chemnitz adományt nyújtott át a me­gyei szociális otthonok ré­szére. A közgyűlés népjólé­ti bizottsága, a megyei Mód­szertani Központtal egyez­tetve dönt majd az ado­mány elosztásáról. Az önkormányzatok együttműködési szándéká­nak megfogalmazása azért jelentős, mert mindenütt ha­marosan sor kerül a helyha­tósági választásokra. Fon­tos, hogy most még erősít­sék a mái kialakult kapcsola­tokat, amelyekre azok is tá­maszkodhatnak, akik az új testületekben kapnak majd helyet. A szemináriumok, az ott zajló tapasztalatcserék eddig valamennyi részvevő­nek hasznosak voltak. Eze­ket az eredményeket érde­mes megőrizni, továbbfej­leszteni a későbbiekben is. (szí) Kisoroszi hétköznapok Szebb jövő' vagy elnéptelenedés? Greff Tamás az 1991-ben a tahitótfalui Kék-Duna Szö­vetkezettől levált Dunaka­nyar Szövetkezet elnöke be­számolt intézménye életé­ről. Elmondta, hogy külön­böző rendezvények támoga­tása mellett munkalehetősé­get teremtettek az emberek­nek, valamint 100-100 ezer forintos támogatást nyújtot­tak a református és katoli­kus egyháznak. A polgár- mesteri hivatal a megtakarí­tott pénzéből (3-3,5 millió forint) szinte semmi nem jut a lakosságra, a nyugdíja­sokra, az infrastruktúrára. Pihenőparkot szerveznek Szintén a szövetkezet jóvol­tából és közreműködésével felújították a volt tsz épüle­tét, kialakították a horgász­tavat és a hozzá tartozó pi­henőparkot, illetve különbö­ző akciókat is szerveztek az elmúlt évek folyamán. Az elnök szerint a polgár- mester annyit ért el az eltelt négy év alatt, hogy a lakoso­kat szinte összeugrasztotta, és sokan félnek a szövetke­zettől, mert akar valamit tenni a jobb megélhetésért. Mivel Kisoroszi természet- védelmi terület és az erdő megköveteli a törődést, en­nek ellenére nem kaptak en­gedélyt, az erdőterv megva­lósítására. A közművesítés a víz bevezetésének hiánya gátolja Kisoroszi idegenfor­galmi fejlődését. A szövet­kezet 18 embert foglalkoz­tat fő- és mellékállásban, s fennállásuk óta sikerült új gépeket, traktorokat, korsze­rű irodai berendezéseket be­szerezni, valamint a határt modem eszközökkel a kor színvonalának megfelelően művelni. Jurtatábort terveznek További fejlesztéseket is ter­veznek, köztük szerepel a falusi vendéglátás széle­sebb körű megteremtése és ennek szolgálata, valamint a szabad kemping területén egy jurtatábor létesítése, il­letve egy jachtkikötő létre­hozása, de a közművesítés bevezetése nélkül ez nem valósítható meg. A volt sze­méttelep területén épült sportpálya sok évi elhanya­golás után ma már elfogad­ható állapotban van. Az intézményen belül működik egy műanyagfel­dolgozó üzem, hazai piacra gyártanak flakonokat, dobo­zokat, olyan termékminő­séggel, mely megállja he­lyét a magyar piacon. Az elnök úr csak arra a kérdés­re szeretne a jövőben vá­laszt kapni, hogy július 1-re milyen lesz az infláci­ós index. Kisoroszi kőrútunk so­rán az óvodába és iskolába is ellátogattunk. Az óvoda 1970-ben épült Bruder Gé- záné vezető óvónő és Lecz- kí Istvánná óvónő mutatták be intézményüket. Az óvo­dába 27 gyermek jár ve­gyes csoportba. Az óvoda teljes ellátását kiadásait, költségeit az önkormány­zat fedezi. Az épület ré­szekre osztott, mely külön­böző funkciókat lát eh Az óvoda konyháján 2 szakács­nő serénykedik, innen vi­szik az ételt az iskolába és a nyugdíjasoknak is. Az iskola a régi Öregek Napköziotthona helyén 3 éve működik, Iványi Anna­mária és Szárazná Fehér Tímea vezetésével. Kötet­len tanulóidővel, a gyerme­kek fizikai és szellemi telje­sítőképességét figyelembe véve, az első és harmadik osztály összevonva, a má­sodik osztály külön van, s beindult a napközi is. A két tanárnő nagy erőfeszíté­sek árán szinte minimális bérrel egyszerre vezeti az iskolát, a napközit és fog­lalkozik az iskolásokkal. Tornaszobát alakítanak ki Az évek során két pályáza­tot megnyertek, ennek ered­ményeképpen kialakulóban van a 4. osztály indítása és a tornaszoba kialakítása. Az iskola esős időben be­ázik, felújítása a gyerme­kek érdekében is szükséges lenne. A helyettesítés meg­oldatlan, szinte semmiféle támogatást nem kapnak, egyelőre a jó és összetartó szülői munkaközösség se­gítségére számíthatnak. A falu gondjai más ha­sonló méretű kis település­hez hasonlítanak: nem tud­ni, van-e remény a jobb, szebb, teljesebb élet eléré­sére, vagy kihal, elnéptele­nedik a település. Az embe­rek összefogása, egyet aka­rása sokat leridíthet Kisoro­szi lövőjén. . I). Cs. Bizalomra épül a gyógyítás Hazánkban sajnos sokan vannak azok az emberek, akik életük során alkoholistákká válnak. Ahhoz, hogy ezek a betegek ismét teljes értékű részesei le­gyenek a társadalomnak, visszanyerjék önbizalmu­kat, megtalálják helyüket a világban nagyfokú és ki­tartó segítségre van szükségük. Hogy a mindennapi életbe való visszatérésükre milyen kezelést, segítsé­get támogatást kaphatnak, megkérdeztük Gube- nyák Gyulát a pomázi Munkaterápiás Intézet ügy­vezető igazgatóját. — Intézetünk a Népjóléti Minisztérium felügyelete alatt, a társadalombiztosí­tással kötött szerződés alapján 750 kórházi ágy- gyal működik — válaszol­ta —, s fő feladata a buda­pesti és Pest megyei pszi­chiátriai és alkoholbete­gek gyógyítása, mely há­rom önálló telephelyen történik: a pomázi Kisko- vácsi Intézetben, szintén a helybéli Dolinapusztán és Budakalászon. Jelen­leg átalakulásra kötele­zett vállalat vagyunk, me­lyet Vancsura Miklós ki­nevezett miniszteri biztos irányít. — Mi várható az átala­kulás után? — Közhasznú társaság­ként folytatjuk tevékeny­ségünket, intézetünk funk­ciója alapvetően nem fog megváltozni és továbbra is feladata a pszichiátriai és szenvedélybetegek re­habilitációja. — Hogyan kerülnek ide az emberek, és milyen segítséget nyújtanak szá­mukra? — Az ápoltak orvosi, il­letve szakrendelői beuta­ló alapján kerülnek be hozzánk (csak felnőttek) és megfelelő kezelések után célunk az, hogy reha­bilitált, munkaképes, és egészséges embereket jut­tassunk vissza a társada­lomba. — Mibó'l áll a terápiás tevékenység? — Az említett három helyszínen ipari és mező- gazdasági foglalkoztatás zajlik, természetesen ápo­lói felügyelettel. Ez magá­ba foglalja a sütödéi tevé­kenységet, a gyógynö­vény-csomagolást, az író­szer-csomagolást, vala­mint jelentős mértékű és eredményességű a művé­szeti terápia, melyben sze­repel a festészet, a sző­nyegszövés, a cserepek és kerámiák készítése, emel­lett az elkészített művek­ből rendszeresen kiállítá­sokat is szervezünk. Téves azonban intéze­tünk elnevezése, hiszen nem szó szerint munkate­rápiát, hanem művészette­rápiát alkalmazunk a be­teg emberek gyógyításá­ra. Az ápoltak állapotuk­tól függően saját maguk, illetve a kezelőorvosok döntik el, hogy milyen tí­pusú munkát végezhetnek. — Milyen a kapcsolat az ápoló és ápolt között? — Nálunk létkérdés a jó kapcsolat, hiszen nem egy zárt intézetről van szó, és fontos a kölcsönös bizalomra épülő kapcso­lat kialakítása. — Van-e elég munka- erű a betegek ellátására? — Szakképzett munka­erőből sajnos hiány van, melyet az intézet úgy pó­tol, hogy folyamatosan, kapun belül, a munka mel­lett folyik egy pszichiát­riai szakápoló- és gondo­zóképzés, valamint egy szociális asszisztenskép­zés. Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a pszi­chiátriai betegek rehabili­tációjára és intézetünk cél­jainak megvalósítása érde­kében több alapítványt hoztunk létre, többek kö­zött egyet a budakalászi önkormányzattal együtt, valamint van egy külön alapítványunk a Gálfi Béla Alapítvány, melyre bárminemű anyagi segítsé­get szívesen elfogadunk, ezt Budapesten a Váci út 15—19. szám alatti Posta­bank és Takarékpénztár Rt. fiókjánál lehet befizet­ni a 021-31173-as számla­(dubniczki) F ilipet éppen három éve hogy elkötötték. Filip egy ötszázas Fiat volt, a maga huszonkét évével, azaz éppen ezek­ben a napokban ünnepel­te volna ezüstjubileumát. Az ünneplés azonban végérvényesen elmaradt. Pedig de nagy becsben volt tartva a szupertörpe, bordó kiskocsi. Még 1986-ban vettük meg, jó­szerivel ránézésre, mert hiszen a terv már évek óta ott motoszkált mind­kettőnk fejében. Felesé­gem ugyanis sok éven át dédelgette magában, mi­lyen szép is lenne egy­szer egy Fiat ötszázason, négy keréken gurulni. Nem is elsősorban itt, a budapesti szmogban, de sokkal inkább a Bakony­ban, hivatalos útjain. Szóval, 1986-ban a BNV melletti autóparko­lóban láttuk meg, s próba nélkül le is előlegeztük. Otthon azután kiderült, a Filip nevet kapott jár­gánynak sok volt az elő­ző gazda által bevallott 250 ezer kilométer. Iszo­nyú fogyasztás mellett el­érte-a 60 kilométeres vég­sebességet, ráadásul az el­adásra összepofozott ka­rosszéria mindinkább ré­testészta leveleire kez­dett emlékeztetni. Filip napok alatt1 be­épült a családba. Szívós munka következett: „csak” két évig állt a hé- vízgyörki mester udva­rán, aki — miután elvál­lalta — csak nem akarta megcsinálni a munkaigé­nyes karosszériát. Az­után annál jobb köntöst kapott Filip, olyan volt a kasztni, akár a beton. Tárgyalás Ne szaporítsam a szót, újabb „szervátültetések”, azaz a motor és az elekt­romos részek csaknem teljes cseréje után éppen öt év telt el, mire Filip teljesen megfiatalodott. Nagy örömmel vittem haza az utolsó szervize­lésből, egészen pontosan éjfél után 10 perccel áll­tam az utcai lámpa alá, hogy szem előtt legyen. Ott is volt, méghozzá gyáli fiatalemberek talál­ták meg, s ezzel Filip örökre eltűnt az életünk­ből. Feleségem sokáig ví­gasztalhatatlan volt, mi­ként a korábban, lakás­csere miatt eladni kény­szerült solymári telekkel kapcsolatosan is így ér­zett éveken át... A tettesek még 1991 nyarán megkerültek. Fili­pet állítólag vásározók­nak adták el, valóban fil­lérekért. Azóta nem tör­tént semmi, a napokban viszont megtört a három­éves csend; hivatalos vol­tam a Markóba, méghoz­zá életemben először. A tárgyalásra egyéb­ként nem engedtek be. így történhetett meg (le­het, hogy ez így van rend­jén?), hogy a vádlottakat én nem hallhattam, ők vi­szont engem igen. A leg­nagyobb poént kétségkí­vül az jelentette, amikor a hármójuk mellé kiren­delt három(!) ügyvéd egyike a főhőst megkér­dezte: szerinte megérhe- tett-e Filip ötvenezret, mert hogy én az eset nap­ján ezt írtam a rendőrségi jegyzőkönyvbe, s ehhez 1994 májusában is tartot­tam magamat. „Lehet” hangzott főhősünk vála­sza, aki egyébként pár perccel korábban — mint kiderült — 40 ezerre tak­sálta alkalmi tulajdonát. A beletörődést minden­ki szó nélkül tudomásul vette. Akkor azonban vé­gigfutott a nevetés a soro­kon, amikor kérdés nél­kül megjegyezni meré­szeltem: A fiataluraknak aligha az volt a legfontosabb tennivalójuk az éjszaka kellős közepén, hogy megsaccolják: negyven­vagy éppen ötvenezret ér ragadós kezük legújabb áldozata... Jocha Károly

Next

/
Thumbnails
Contents