Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-28 / 149. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM ............ A ra: 13,50 forint 1994. JÚNIUS 28., KEDD „...a magyar nép Törvénytelenségek 130 éven belül másodszor sorozatát követték el mondott le szuverenitásáról...” Beszélgetés Sándor András: Kiegyezés? Pősze Lajossal (2. oldal) (4. oldal) Kitüntették a megszűnt Pesti Hírlapot Sajtószabadság-díj a MÚK-tól Boross Péter miniszterelnök és Stefka István főtitkár jelenlétében Kosa Csaba, a MŰK elnöke átadja a díjat Deregán Gábornak, lapunk főszerkesztő-helyettesének Munkája elismeréseként Pe­tőfi Sándor Sajtószabadság- díjjal jutalmazott tegnap nyolc újságírót, valamint a megszűnt Pesti Hírlap szer­kesztőségét a Magyar Új­ságírók Közössége. A kitün­tetettek között van lapunk főszerkesztő-helyettese, De­regán Gábor is. A következő évek legfon­tosabb feladata a magyar nemzeti újságírás megte­remtése. Egy olyan médiavi­lág kialakítása, amely képvi­seli a most leköszönő kor­mány által fontosnak tartott szellemi és erkölcsi értéke­ket — hangoztatta Boross Péter miniszterelnök. A leköszönő miniszterel­nök kifejtette: talán még a következő választások ered­ményeinél is fontosabb az, hogy mennyire sikerül az MDF által vezetett koalíció eszmeiségét elmélyíteni a jö­vőben. „A választásokon ve­szítettünk, de amilyen arány­ban veszítettünk, abban ben­ne vagyunk mi is” — jelen­tette ki Boross Péter. Ezért van szükség irányadó sajtóra és írásokra — tette hozzá a távozó kormányfő. (Folytatás a 4. oldalon) Tart a rendőrségi vizsgálat Kettős hatalom Pécelen Végkifejletéhez közeledik a péceli önkormányzati bot­rány. A képvisejő-testületi többség még a hét közepén felfüggesztette munkavégzé­se alól Teleki Gyula polgár- mestert, és Márkus Jánost bízta meg a feladatkör ellá­tásával. Akkor, annak érde­kében, hogy megakadályoz­zák Teleki számára irodája elfoglalását, lecserélték a bejárati ajtó zárját. Pénte­ken reggel azonban „felol­dották” a zárlatot, s a pol­gármesteri hivatal dolgozói ismét elfoglalhatták helyü­ket. Viszont zárva maradt a polgármester irodája. A le­pecsételt ajtót azonban Tele­kiék felnyitották, majd amint Lestyán Pétertől, a képviselő-testület tagjától megtudtuk, ők cserélték le a bejárati ajtó zárjait. — Jelenleg tulajdonkép­pen kettős hatalom létezik Pécelen — mondta Les­tyán. — Egyrészt a Teleki­féle csoport, másrészt pedig az önkormányzati többség által a polgármesteri felada­tok ellátásával megbízott Márkus Jánosék. — Mi az igazság az al­polgármester asszony bán­talmazásáról? — Többen is látták, ami­kor Teleki rálépett Né- methy Mária lábára, majd meg is rúgta. Erről hatósági látlelet készült. Ezen kívül minősíthetetlen szavakkal il­lette őt Teleki Gyula. — Egyébként a Kurír az üggyel kapcsolatban azt ír­ta, hogy feltörték és kirabol­ták a polgármester irodáját, s onnan különféle dokumen­tumok tűntek el. (Folytatás a 4. oldalon) Surján László Az Országgyűlés alakuló ülésszaka elé Ma lesz a magyar Országgyűlés alakuló ülése. Az esküt tevő' képviselők remélik, hogy a következő' négy évben a parlament tartalmas viták révén, hatékonyan járul hozzá a magyar nép vágyainak megvalósu­lásához. Az előttünk álló problémák sorából há­rom egymással összefüggő aktuális feladat emelkedik ki. Az önkormányzati választá­sok, a legsürgősebb gazdaságpolitikai lépé­sek és a társadalmi megegyezés (szociális paktum) ügye. A szocialisták meghirdetett gazdaságpolitikája szigorításokat tartal­maz, amelyek mértékéről célszerű a társada­lom teherbíró képességét figyelembe vevő érdekegyeztetést folytatni. A gazdaság álla­pota sürgeti a hatékonyság irányába ható lépéseket, a kormánypártok viszont aligha hoznak szívesen népszerűtlen intézkedése­ket az önkormányzati választások eló'tt. A választások során elemi erővel mutatkozott meg az igény, hogy az átalakulás kevesebb fájdalommal járjon, a korábbinál több le­gyen az állami gondoskodás. A nyilvánvaló ellentmondásokat csak egy becsületes, átfo­gó szociális megállapodás oldhatja fel. Az érdekegyeztető tanács mindhárom ol­dalán igen erős a szocialista befolyás. Ez az­zal az előnnyel járhat, hogy a vitát nem ár­nyékolja be pártbéli ellentét, s valódi érde­kek ütköznek majd. Hátrány viszont, hogy óhatatlanul felmerül a gyanú, valamelyik oldal nem képviselte elég határozottan saját érdekeit, mert „a Párt” utasítását hajtotta végre. A szociális megegyezés sikere mindannyi­unk érdeke. Az ellenzék részéről tehát bi­zalomerősítő lépések sürgetése indokolt. Mi segítheti a bizalom növekedését? A tárgyalá­sok nyilvánossága, a résztvevők körének bő­vítése és a megállapodás parlamenti kont­rollja. A nyilvánosság több mint egyenes adás­ban való közvetítés. Az egyes oldalak állás­pontjának előzetes közlése tenné lehetővé, hogy mindenki nyomon követhesse, miként alakul ki a végeredmény. Ha munkaadói és a munkavállalói oldal képviselői álláspont­jukat saját szervezeteikben zajló széles körű viták során alakítják ki, csökken az állam­polgároknak az a rossz érzése, hogy nevük­ben, ám megkérdezésük nélkül döntöttek. Az ilyen felkészülés növeli a résztvevők körét, de még fontosabb lesz, ha az érdek- egyeztetésbe bekapcsolódhatnak a nem kor­mányzati szervezetek, az egyesületekbe tö­mörült állampolgárok is. A népjóléti minisz­térium kezdeményezésére felállított Szoci­ális Tanács is alkalmas keret lehet erre, de a legnagyobb létszámú, legjobban szerve­zett egyesületek közvetlenül is résztvevői le­hetnének az Érdekegyeztető Tanács munká­jának. Elsősorban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok képviseletéről kellene gondos­kodni. A megállapodás egyes pontjai jogszabá­lyok formájában valósulnak meg. A legszé­lesebb körű érdekegyeztetés sem sértheti az országgyűlés szuverenitását. A megállapo­dásba bele kell vonni a parlamenti párto­kat, hogy a kormány a megállapodás egyes pontjainak esetleges végre nem hajtásakor ne hivatkozhassék arra, hogy a parlamen­tet nem kötik a kormány megegyezései Ha a parlamenti pártok is jóváhagyják a megál­lapodást, és felszólítják képviselőcsoportjai­kat annak végrehajtására, akkor megerősö­dik a bizalom, hogy nem marad papíron az aláírt egyezmény. Egy ilyen széles körben megtárgyalt, jól előkészített megállapodás biztosan elősegíte­né a társadalmi béke kialakulását és elvisel­hetővé tenné a társadalom számára a szük­séges terhek vállalását. Am mindennek a megvalósítására aligha van idő szeptember végéig, október közepéig. Ha pedig a megál­lapodás késik, ennek mind a szükséges gaz­dasági lépések, mind az önkormányzati vá­lasztások kárát látják. Két megoldás is kínálkozik, amelyek mind a kormánypártok, miiül az ellenzéki pártok érdekeinek megfelelnek. A gyors lé­pések érdekében az átfogó megállapodás egy-egy részelemét előzetes megállapodá­sok formájában meg lehetne valósítani. Az előzetes megállapodások megnyitják az utat a hatékony és gyors gazdasági intézkedések számára. A másik megoldás, amely időhöz juttatja a tárgyaló feleket, az önkormányza­ti választások elhalasztása. Ezt a gondolatot több szempont támogatja. Egy évben két vá­lasztás nagy teher. Sokkal jobb lenne elvá­lasztani az országgyűlési választásokat az önkormányzatitól. Ha most meghosszabbí­taná a parlament az önkormányzatok man­dátumát 1995 tavaszáig, és ekkor kivétele­sen eleve öt évre választanánk, 2000-re ki­alakulna a kétéves eltérés a két választás kö­zött. A politikai erők figyelme a szociális megállapodás és érdekegyeztetés felé fordul­hatna, s kiegyensúlyozottabb légkörben ke­rülhetne sor 1995 márciusa táján a helyha­tósági választásokra. Ha a parlament me­gint kitölti megbízatásának teljes idejét, 1998-ban valószínűleg szeptemberben ke­rülhet csak sor az országgyűlési választá­sokra, eleve nem hagyva időt az önkor­mányzati választások az évi megtartására. Ebből a csapdából a mostani néhány hóna­pos halasztás jelenti a kimenekülést. A ha­lasztás arra is alkalmat adna, hogy az ön- kormányzati törvény tervezett módosítása időben befejeződjék, s nem túlhajszolva, ha­nem elegendő mélységig megvitatva szület­hetnék meg a határozat. Sokan mondják, a szocialisták sietni akarnak a helyhatósági választásokkal, mert az országgyűlési választások elsöprő sikerének lendületével akarnak betömi az önkormányzatokba is. A halasztás aligha hátrányos számukra, hiszen egy működő szociális megállapodás légköre jobb, mint az ismeretlen mértékű gazdaságpolitikai megszorításoktól való félelem, amelyet rá­adásul konkrét áremelkedések is alátá­masztanak. A szociális megállapodás ke- resztülhajszolása viszont többet ártana az ügynek, mint amennyi haszonnal járna. Szegénységi bizonyítvány lenne a kormány­pártok számára, ha abból indulnának ki, hogy mai, közel háromnegyedes többségük jövő tavaszra elenyészik. Ettől csak akkor félhetnek, ha valóban sokkterápiára készül­nek, amitől viszont Isten mentsen mindany-

Next

/
Thumbnails
Contents