Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-24 / 146. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 24., PENTEK Kolozsvári helyzetkép Bármi áron megvédik a szobrot A Romániai Demokratikus Konvenció kolozsvári szervezete szerdán este megtartott ülésén elhatározta, hogy — Funar polgármester román demokratikus ellenzékének képviseletében — támogatja az RMDSZ álláspontját a tervezett kolozsvári ásatásokkal szemben, tiltakozó nyilatkozatot fogalmaz meg, részt vesz a Mátyás-szobor elé tervezett mai nagy ökumenikus istentiszteleten és ha szükséges, kész a magyarsággal együtt mozgósítani a főtéri ásatások megakadályozására — jelentette be tegnap, az RMDSZ sajtóértekezletén a konvenció helyi elnöke, Virgil Lazar. A konvenció a város egész polgári társadalmát érintő ügynek tekinti ezt a kérdést, és mint Lazar fogalmazott, ha tízezer ember gyűlik össze a téren, akkor nem lehet megkezdeni annak feldúlását. A sajtóértekezleten Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Mol- nos Lajos, a városi RMDSZ szervezet elnöke elmondták, hogy kolozsvári polgárokból állandó figyelőszolgálatot hoztak létre, amely szüntelenül nyomon követi, mi történik a főtéren. Bármi jele lenne annak, hogy meg akarják kezdeni a munkálatokat, azonnal jelzik azt az RMDSZ-nek, az egyházaknak, a polgári szervezeteknek és a konvenciónak, s közösen akadályozzák meg azok kivitelezését. Virgil Lazar hangsúlyozta, a konvenció részt vesz ebben a mozgósításban, bármilyen kockázattal járna is ez, akkor is, ha például a főtér elfoglalására kényszerítené őket a polgármester provokációja. A rádió lapszemléjének szerkesztője tudatta országgal-világgal, hogy egy magyar református templom ablakainak betöréséről csak azért idéz a Pest Megyei Hírlapból, mert ezt fölöttese kötelezővé tette. Enélkül ugyanis ezt a csekélységet elhallgatná, hiszen a reformátusok üldözése a lapszemle szerkesztőjének meggyőződése szerint abban az országban, amelyet lassanként ki tudja, milyen címen neveznek „Magyarországnak”, szabad és természetes. (Reformátusok Világkongresszusa nincs, és ha lenne, akkor sem lenne annyi pénze, mint más világkongresszusoknak. Anyai vérvonal szerinti reformátusokat tömörítő nukleáris hatalom sincs. íme az ok.) Mindamellett ablakbetörések, kapurobbantások és hasonlók akkor is barbár károkozások, ha nem reformátusok. katolikusok, evangélikusok, baptisták, zsidók, buddhisták, muzulmánok ellen irányulnak. A pusztításnak önmagáért való gyönyöre is meghonosodott abban az országban, amelyet kiszolgáltattak a kaukázusi hegyirablók — úgy-ahogy bizantinizálódott — örökösének, aztán negyven évig katonai megszállás alatt felejtettek. Ha nem indul meg az erkölcsi rekonstrukció ebben a beteggé tett népben, ez a pusztításmámor hamarosan az országot felvásárló új urak vagyoni érdekeit is fenyegetni fogja, s bár az úr a pokolban is úr, meggyőződésünk, hogy őexcellenciáik mégis inkább a vagyonbiztonság mennyországában éreznék jól magukat. Elöljáró szavak Ám, hogy ne csupán elmélkedjünk, van szeren- csé(tlenségü)nk az alábbiakban közölni egy valamikor magyar város (ma már közel van ahhoz, hogy a zseniálisan kifundált Nyílt Társadalom egyik alapszervezete legyen, megfelelvén az alapvető kaosznormatíváknak) 1993. évi listáját az Erőszakos Károkozásokról, részletesen forintosítva, ahogyan ezt a mai köznyelv kifejezi. Amikor mindezt közöljük, nagyon vigyázunk, hogy keresztyén felekezet temploma véletlenül se keveredjék az olyan értékek közé, mint például a szemétgyűjtők. Nem keresztyén felekezetnek viszont nincs temploma a városban, tekintve, hogy már vagy tíz éve eladták és ma áruház. Bocsássa meg az olvasó, ha a város nevét nem közöljük; ez — az idegenforgalom szempontjából — üzletrontás volna, és egyébként is: nagy a gyanúnk, hogy még több város is magára ismerhet. Véletlenül sem az önkormányzatok ellen irányul e megjegyzés, hiszen a szóban forgó város önkormányzatát csak dicséret illeti a felmérésért és a törekvésért, hogy megpróbál szembeszegülni ezzel a folyamattal. Az interpelláló önkormányzati képviselő pedig —- mi tagadás, irulunk-piru- lunk — MDF-es volt (grácia árva fejének és a miénknek). Jelentés a „nyílt társadalomról” Kezdjük a városi parkokkal. Az északi városrészben a Vízimolnár soron szétszedték a homokozó elemeit és Katonai akció Ruandáért, Ruanda ellen? Még nem lépték át a határt Tegnapra virradó éjszaka megkezdődött a „Türkizakció”, Franciaország ru- andai katonai beavatkozása. Mint párizsi források közölték, az ENSZ Biztonsági Tanácsának szerdai engedélye nyomán francia alakulatok érkeztek a Ruandával szomszédos zairei határszakaszra, de a katonák egyelőre nem lépték át a határt. A francia erők bázisául két zairei támaszpont, Goma és Bukavu szolgál, egy harmadik támaszpontra pedig Jaguár típusú harci gépeket küldött a katonai vezetés a közép-afrikai köztársaságból, hogy szükség esetén támogassák a csapatokat. Szerda este egyébként Párizsból az alakulatokhoz indult Jean-Claude Lafourcade tábornok, az akció irányítója is, az egyik dél-fran- ciaországi légi támaszponton pedig több hatalmas szállítógép vár berakodásra, hogy azután a térségbe vigye az erősítést és a pótlólagos felszereléseket. Francia részről egyébként előre leszögezték: a katonai akció maximum július végéig tarthat, s tisztán humanitárius célú. A nagyvilág hírei % Több száz meghívott előtt, díszvacsora keretében nyújtották át szerda este New Yorkban a Keletnyugati Tanulmányok Intézetének kitüntetését Göncz Árpád magyar és Michal Kovác szlovák elnöknek. ¥ A tegnapi olasz sajtó feltételezése szerint a boszniai háborút remélhetőleg véglegesen lezáró békekötésre július 10-én Nápolyban, a hét legfejlettebb ipari államot tömörítő G—7-csoport csúcstalálkozójának befejezésekor fog sorkerülni. * Eszak-Korea elfogadta azokat az amerikai feltételeket, amelyek atomprogramjának a befagyasztására vonatkoznak, és ezért az Egyesült Államok kész folytatni a párbeszédet Phen- jannal — jelentette be Bili Clinton amerikai elnök. Nem lesz döntés Korfun? Olaszország véleménye szerint Jacques Delors, az Európai Unió bizottsága távozó elnökének utódját nem a mostani korfui csúcson, hanem egy későbbi időpontban — feltehetően szeptemberben — sorra kerülő rendkívüli tanácskozáson kellene megválasztani. Ezt hangsúlyozta Li- vio Caputo olasz külügyi államtitkár, aki szerdán ismertette újságírókkal Róma álláspontját a hét végi EU-csúcstalálkozót illetően. Olaszország úgy véli, hogy az utód megválasztása kérdésében ma lehetetlen egyetértésre jutni. Egy elsietett döntés érdekében kikényszerített konszenzus nem egyesítené, hanem ellenkezőleg, megosztaná a tagállamokat — hangsúlyozta Caputo. VÉLEMÉNY A poszthumán világ felé a patakba dobálták. Ennek helyreállítása 28 000 forintba kerül. Tönkretettek tíz gyermekhintaülést, leszaggatván a láncokat. Pótlásuk 40 ezer forint. (A továbbiakban csak a számokat közöljük, a valuta egyértelmű.) Egy másik játszótéren kitörték a tornakorlátokat és a játszóíveket, de a padok deszkalábait is, ennek értéke 50 ezer. Ugyanitt megrongálták a futballkaput és a dróthálót, helyreállítása 100 ezerbe kerül. K. utcában négy csúszdalapot törtek szét (40 ezer), négy hintaülést (36 ezer), kilenc paddeszkát (60 ezer). További három játszótéren 13 hintát, 7 paddeszkát, 5 csúszdaelemet és 30 homokozóelemet pusztítottak el, összesen 87 ezer forint értékben. Az épen maradt homokozók viszont tele vannak kutyák biológiai termékeivel: 450 köbméter homok cseréjére volna szükség 450 ezerért. A folyamatos fertőtlenítés 2 millióba kerülne. Ugyanebben a városrészben 150 fiatal örökzöld fát tördeltek ki, értékük 450 ezer. 6 250 000-be kerülne 25 ezer négyzetméter zöldfelület felújítása, amelyet a minden törvényt magasról lenéző gépkocsi-tulajdonosok pusztítottak el. A belváros közkertjében szétzúztak hat sakkasztalt, leszaggattak tíz hintát, tönkretettek húsz padot, s lehet, hogy húsz a norma, mert ugyanennyi „modulpadot” loptak el. Összelapítottak és széttapostak húsz hulladékgyűjtőt (központilag állapították meg ezt a számot?), kitapostak 1000 négyzetméter zöldfelületet, kivágtak tíz fenyőt (csendes éj, szentséges éj) és a kutyatulajdonosok ebtrágyadombnak nézték a játszóteret (amikor a polgármester környezetvédő felesége tiltakozott, olyan csattogó fogú fenyegetéseket kapott, hogy az ebek el- somfordáltak szégyenletükben). Mindezeknek értéke, kutyagumi-eltakarítással együtt, 1 millió 290 ezer. A takarítás a kutyák után napi 12 500 forintot emésztene fel, ez évente annyi, mint 3 millió. Hasonló pusztítások helyreállításának költsége a belváros egyéb részein 872 ezer. Ezenkívül a viráglopások 400 ezer forintot tettek ki, 60 fa kitördelésének értéke 150 ezer, a hétvégi diszkók után maradó tájképek eltüntetése 1993-ban 650 ezer forintba került, az ellopott víznyelőrácsok és akna- fedőlapok értéke 500 ezer forint volt. A város többi részén mindez összesen valamivel több, mint 7 millió forint értékű pusztítás. A roncsautók (53) összegyűjtése 200 ezerbe került. A közvilágítást összesen 1 millió 300 ezer forint kár érte (egy darab izzó 1 200 forint), további 1 millióba kerültek a kitört lámpaoszlopok. 200 ezerbe került két szobor megrongálásának kijavítása. Tönkretettek, illetve elvittek 2 millió forint értékű útjelző táblát és forgalomirányító oszlopot, elloptak 320 zászlót 210 ezer forint értékben. Végül 7 és félmillióba került a szemét folyamatos eltávolítása minden olyan helyről, ahol tilos a szemétlerakás. # Mindez, 8 ezer forint híján, 19 milliójába került a városnak. Illetve került volna, ha ezt az egész pusztítástömeget helyre tudta volna állítani. Utószó Nos, szorozzuk meg ezt a számot csak hússzal, az anynyi, mint 380 millió forint. Adjuk ehhez hozzá azt a többletet, amely Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Debrecenben jelentkezik. Persze, csak elméletben, mert az adatok nem állnak rendelkezésünkre. Adjuk hozzá (megint csak elméletben) a temetői sírrongálásokat. Adjuk hozzá a vasút tetemes kárait. Aligha tévedünk, ha legalább 1 milliárd forintot nem tesz ki a pusztítási düh költsége egy évben. Sokkal súlyosabb azonban az, ami a pénzben kifejezett költség mögött van. Ez ugyanis nem más, mint a társadalomellenesség, következőleg az embertelenség lelkének jelenléte, valami olyasmié, aminek a „sátánizmus” csak bevallott megnyilvánulása. Miért embertelenség a társadalomellenesség? Azért, mert az ember egyén és közösség, együtt és elválaszthatatlanul. A társadalom-pusztulása az egyének pusztulását hozza magával. „Est modus in rebus” — mondta Horatius, vagyis „van mérték a dolgokban”. Ha e két elem közül (egyén és közösség) valamelyik abszolút túlsúlyra jut, az az ember pusztulásához vezet. Amikor az ember hangyává válik egy öncélú bolyban, az magának a bolynak a romlását is jelenti. Amikor az Ego szétveri a közösséget, abba belerokkan az Ego maga. Nos, a közösségnek — a társadalomnak — van egy racionális zártsági foka. Városfalak már régen nincsenek a városok körül, de ha egy város elveszíti lelkét és lakóinak egymáshoztartozását, akkor az a város elindul a rombadőlés útján. Ugyanez egy falura és egy országra is érvényes. A közösség létfeltétele, hogy befogadásra, szellem- és kultúrafrissítésre kész legyen — ám ez csak Széchenyi tintásüveg-hasonlatának szintjéig érvényes. Mi Széchenyinek hiszünk, aki hagyományosan a legnagyobb magyarnak neveztetik (miközben nagy európai volt), nem pedig bármely önmaga kinevezte filantrópnak, aki a legnagyobb tőzsdealkusz. A dabasi református templom sorsa, a városok közterületeinek és közösséget szolgáló berendezéseinek sorsa az erőszakkal terjesztett „nyílt társadalom” jelensége. Az emberarcvesztő, kaotikus „nyílt társadalomé”, amelybe finom hajszálcsöveken eltulajdonított és világpénzzé változtatott javaink számolatlan szétszórása útján belemanipulálnak minket. Halljátok? Nem hallatszik semmi más, csak a filantróp jelmezben közeledő Antikrisztus igéi. Elektronikus technikával szórja a pusztítás gyönyörének mérges magvait. Bizony mondom néktek: a „modernizáció” felirat mögött azok a hulladékhegyek emelkednek, melyek alá a „nyílt társadalom” temetkezik. Bizony mondom néktek: nem a „posztmodern”, nem a „posztindusztriális”, hanem a „poszthumán” világ a jövő. Gyermekeink, bocsássatok meg nekünk: mi is áldozatok vagyunk.
