Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-21 / 143. szám

?! G YE1 HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. JÚNIUS 21., KEDD Leszámolás előtt Nyugati segítséggel Nagytakarítás után — Havas Henrik kommunista tűzoltás kijelentéseiről restauráció? a Gödöllői LC-nél (2. oldal) (14. oldal) (15. oldal) Elosztották a tárcákat Előzetes megegyezés szülé­éit az MSZP és az SZDSZ kö­zött folyó koalíciós tárgyalá­sok tegnap délutáni forduló­ján a tárcák elosztásáról —je­lentette be Pető Iván, az SZDSZ elnöke. Eszerint az SZDSZ adja az új kormány külügyminiszterét, a közleke­dési, hírközlési és vízügyi mi­nisztert és a művelődésügyi minisztert. A művelődési mi­nisztériumnak MSZP-s politi­kai államtitkára lesz, míg a földművelési, illetve a gazda­sági kérdésekben illetékes ipari és kereskedelmi minisz­tériumban a politikai államtit­kár szabad demokrata lesz. A parlamenti pozíciók elosztásá­ról is sikerült előzetes egyez­ségre jutni. Eszerint a Tisztelt Ház elnöke szocialista politi­kus lesz, egy alelnököt a há­rom közül az SZDSZ állít. A szabad demokraták három parlamenti bizottságot vezet­nek: az alkotmányügyit, a honvédelmit és a külügyit. A többi kormánypárti bizottság elnökét a szocialista párt dele­gálja. A megállapodás termé­szetesen akkor érvényes csak, ha a két pártnak sikerül a még függőben lévő kérdé­sekben megállapodnia. A Bundeswehr Szentendrén A szentendrei Kossuth Lajos Katonai Fő­iskola több nyugat-európai ország tiszti iskolájával működik együtt. A Bundes­wehr katonái tegnap érkeztek Szentend­rére, ahol egy hétig vendégeskednek majd. Szabó János vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka elmondta, hogy az első na­pon a von Hessert alezredes vezetésével érkezett legénység a főiskolával ismerke­dett, s kipróbálták a magyar páncélozott Talum Attila felvétele járművek vezetését. Részt vesznek lövé­szeten is — természetesen a Magyar Honvédségnél használatos fegyverekkel. Előadásokat hallgatnak, s tartanak ők is. Szabad idejükben a város szépségeivel ismerkednek. Nem csak a német, hanem az osztrák hadsereggel is hasonlóan jó a viszony. A főiskola küldöttsége ősszel a bécsújhelyi tiszti iskolában tölt egy he­tet. Hannoverbe pedig jövőre utaznak. (nádai) Tüzet ugrott az alelnök „Rakjad babám a tüzet, hadd ropogjon, / Füstös lángja az égig fellobogjon, / Aki áz­tat átugorja, derék lány, / Akármilyen legénnyel szóba sem áll.” így köszöntötték Galgamácsán Szent Iván tüzét, amit Bányai Judit, a megyei közgyűlés alelnöke is át­ugrott. (Tudósításunk a 7. oldalon) Győri István felvétele Göncz Árpád türelmet kér Az új Országgyűlés megala­kulásáról, a június 28-ára tervezett alakuló ülés előké­szítéséről volt szó tegnap a köztársasági elnök és a par­lamentbe jutott hat párt ve­zetőinek megbeszélésén. A találkozót követő sajtó- tájékoztatón Göncz Árpád elmondta: várhatóan ma születik meg a megállapo­dás az alelnökök, jegyzők számát, személyét, az állan­dó és különbizottságok szá­mát, összetételét és vezetőit illetően. Kérdésre válaszol­va kiemelte az ország sorsa iránt érzett felelősségtuda­tot és konszenzusra törek­vést, amelyet beszélgető- partnereinél tapasztalt négy- szemközti megbeszélésén, majd hozzátette: az új politi- zálási stílus meghonosításá­ban mindenki érdekelt, eh­hez azonban még idő és — a választóktól — türelem kell. Szétszóratott nemzedék Ideje jött a találkozásoknak. Az Erdélyből vissza (és haza) érkező véndiáknak arra is jók a hajnalok, a határátkelőnél eltöltött órák, hogy mérlegelje, mit is mondott a harmincöt évvel ezelőtt el­hangzott utolsó iskolai csengőszóról az egykori padtárs, aki ugyan Medgyesen van még, de fiai, lányai már a né­met egyetemeket járják; hogy miként is vélekedett a Tá­rén tanító-oktató óvónéni — szintén osztályos társ — a várva-várt nyugdíjról, az egyetlen biztos „odaáti”kapasz- kodóról, aki felcseperedő lurkókkal, copfos kislányok­kal tölti éveit, évtizedeit, de az egyetlen édes fiáról vajmi keveset van módjában tudni, merthogy az ejtőernyős-ki­képzését követően Dél-Afrikában keresi keserű kenye­rét... És eszébe ötlik — két vámos között — az is, hogy bi­zony a kolozsvári és marosvásárhelyi ’90-es események legfönnebb arra voltak jók, hogy még inkább szétszóród­jon a már Ceausescu alatt elriasztott erdélyi magyar ér­telmiség, hogy az RMDSZ ■■— legyen bár elképzelése a legszentebb — már csupán szétesni tud, mint az elerőtle- nedett szervezet... Igaz, a következő gondolatok rácáfol­nak az előbbire, hiszen azért csak ki lehet dolgokat mon­dani Erdély-szerte, s ráadásul magyarul, a nagy-nagy erődemonstrációk mögött bizonytalan és kapkodó ro­mán nacionalistákat fedeznek fel és neveznek meg — és nem csupán az erdélyi magyar újságírók, hanem a reáli­sabban gondolkodó román ellenzékiek is; csak épp a pénzből van kevesebb, mint kellene, csupán a lehetősé­gek zsugorodnak hatványozottabban a kelleténél. Igen, olyasmi is elhangzott azon az érettségi találko­zón, hogy a katasztrofális választási eredmények, ame­lyek ugyan az anyaországot érintik elsősorban, legalább annyira sújtani fogják a nemzetiségi sorsban élőket is; hogy féló', miszerint a nemzeti(ségi) erők térvesztését va­lamilyen idegen erő(szak) fogja még egyöntetűbbé ten­ni... Esetleg a neo-ceausescusok, esetleg az új-sorosis- ták oldaláról; mert ott fészkel a Pénzes Ármány — hogy az egyik költői lelkű véndiák szavait idézzük. Nyugdíjvárás, a Duna Tévé-féltés, az erdélyi magyar kultúra szentélyei ellen indított hisztériától való félelem, az erőtlen politizálásból való kiábrándultság — íme, né­hány pontja annak a hangulattalan délutánnak, ame­lyet érettségünk találkahelyének is lehetne nevezni. Nem kis iróniával, mert hát „ezf’tehette az a korosztály, amely három és fél évtizedes kényszerhelyzetben próbált utat, utakat találni magának — Erdélyben. Hogy nem sikerült, hogy így sikeredett, az akár a tör­ténelem rovására is írható. Úgy tűnik fel, az utak egyelőre inkább kivezetnek Er­délyből. Időnként azért oda is... persze ezek egyre fá­rasztóbbak, s valakik mindig késleltetik. Bágyoni Szabó István Rendőrkézen a parókás bunözdpáros A szomszédok és az isme­rősök számára józan éle­tű, szolid embernek tűnt a negyven esztendős Do- nászi Aladár és barátja, a két esztendővel idősebb Bene László. A két jó mo­dorú, elegáns, de nem fel­tűnően költekező férfiú­ról nem lehetett sejteni, hogy külsejüket teljesen elváltoztatva gyilkolni, ra­bolni, fosztogatni járnak. Három év telt el Donászi első gyilkossága után, amikor május 4-én a rend­őrség különleges szolgála­ta bűntársával együtt el­fogta. Az Országos Rendőr­főkapitányságon Kacziba Antal vezérőrnagy, bűn­ügyi főigazgató tartott saj­tótájékoztatót tegnap a kriminalisztika történeté­nek egyik legmegrázóbb bűncselekmény-sorozatá­ról. Donászi és Bene a vizsgálat adatai alapján bizonyítottan gyanúsítha­tok négy gyilkossággal, hat emberölési kísérlet­tel, négy fegyveres rablás­sal, valamint több mint harminc betöréssel. Az ORFK nagytermé­ben a rendőrök bemutat­ták a szőke, barna, fekete parókákat, bajuszokat, melyekkel a bűnözőpáros mesterien el tudta változ­tatni a külsejét. (Folytatás a 16. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents