Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-11 / 135. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. JUNIUS 11., SZOMBAT Nőtt a közhasznú munka támogatása Startpénz nagy kalapból Rendkívüli ülést tartott a Pest Megyei Munkaügyi Ta­nács. Erre azért volt szükség, mert a foglalkoztatás elősegí­téséről és a munkanélküliek támogatásáról szóló tör­vényt módosították, s ez azonnali feladatokat rótt a munkaügyi tanácsra. A foglalkoztatást elősegí­tő központi törekvésekben mindig nagy szerepe volt a közhasznú munkavégzésnek. Eddig a közhasznú munka tá­mogatása a foglalkoztatási költségek maximum 70 szá­zalékig terjedhetett, most a módosítás ezt a határt 90 szá­zalékra emelte, de ugyanak­kor szigorú feltételekhez is kötötte. Ezért kellett hát so­ron kívül összeülnie a me­gyei munkaügyi tanácsnak. A közhasznú munkavég­zés anyagi támogatottságá­nak kerete növekedett ugyan, de az érdekeltek köre szűkült. A közfeladatok álla­mi támogatása a jövőben ugyanis szigorúan kötődik az önkormányzatok kötelező vagy önként vállalt feladatai­hoz. A megyei munkaügyi ta­nács úgy döntött, hogy a fel­tételek összeállításánál ki­emeli a pályakezdő munka nélküli fiatalok támogatását. Az a munkáltató, aki köz­hasznú munkában munka- szerződést köt pályakezdő munkanélkülivel, élhet a 90 százalékos támogatás lehető­ségével. A munkaügyi ta­nács foglalkozott azokkal a közhasznú munkalehetősé­gekkel is, amelyek a kistérsé­gi komplex fejlesztési prog­ramnak a keretében találha­tók. A kezdeményező Mun­kaügyi Minisztérium határo­zott kívánsága volt, hogy az e témában benyújtott pályáza­tokat a munkaügyi tanács is vitassa meg és véleményezze. A Munkaügyi Minisztéri­um 1994-ben központi alap­ból 400 millió forintot különí­tett el erre a célra. Gelléri Miklós Állásközvetítés sérülteknek Minden harmadik révbe ért Magyarországon mintegy másfél millió rokkant ember él, testi és értelmi fogyatéko­sok, mozgás-, hallás- és látás­sérültek, szervi betegek. A Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány speciális munkaközvetítő irodát — az induláshoz szükséges 3 mil­lió forintot pályázattal nyer­ték el a Foglalkoztatási Alap­tól — hozott létre tavaly ta­vasszal azzal a céllal, hogy segítséget adjanak a főváros­ban és a környező települése­ken lakó sérültek egyik leg­égetőbb gondjának a megol­dásához: állást keresnek szá­mukra amellett, hogy számos egyéb szolgáltatással is ren­delkezésükre állnak. Szilvá­gyi József irodavezetőt arról kérdezte lapunk: milyen esé­lyeik vannak a hozzájuk for­dulóknak, hogy megfelelő munkahelyhez jussanak? — Az elmúlt egy év során szerzett tapasztalatainkból, a számszeríj adatokból kiindul­va bátran állíthatom, amióta irodánk működik, sokkal töb­ben helyezkedtek el mint ko­rábban, amikor még nem léte­zett a munkaközvetítés lehe­tősége — mondotta. — Ed­dig 303-an jelentkeztek ná­lunk, közülük 112-en már ak­tív munkavállalók lettek, 191-en pedig felkerültek a vá­rakozók listájára. Nekik nem kell elkeseredniük, hiszen nem kilátástalan a helyzetük. A bizakodásra az ad okot, hogy olyan célszervezetek­kel vagyunk kapcsolatban, amelyeknél, ha nem is azon­nal, de rövid időn belül talá­lunk sérült emberek által is betölthető munkaköröket, így az Alfa Ipari Vállalat, a Luxin Kft., a Humanitás Ipa­ri Kisszövetkezet, az Összefo­gás Ipari Kisszövetkezet, a Human Contact Bt. és még hosszan sorolhatnám a cége­ket, rögtön jelzik, ha felvétel van. Ezenkívül a Kertészeti Szövetkezetei, a Műszaki Könyvesboltot vagy a Vasas Sporttelepet is megemlíthe­tem, ahol megértést és segítő­készséget tanúsítottak a veze­tők; így sikerült álláshelye­ket szereznünk. Sajnos napjainkban is sok előítélet él a sérültekkel szemben — jegyezte .meg az iroda vezetője —, s ez akadá­lyozza, visszaveti őket ab­ban, hogy képességeiket, meglévő fizikai adottságai­kat kiaknázva megélhetés­hez juthassanak, és válasz­tott szakmájukban, munkakö­rükben az egészségesekkel azonos értékű tevékenységet végezhessenek. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik — folytatta —, hogy nem elenyésző azok száma, akik otthon vé­gezhető munkát keresnek, ál­lapotuknál fogva ugyanis csak bedolgozást képesek vállalni. Tőlük türelmet ké­rünk, mert kevés ilyen aján­lat érkezik közvetítő irodánk­hoz. Szilvágyi Józseftől meg­tudtuk, szolgáltatásaikat — így a hasznosítható és fej­lesztő képességek felméré­sét, pályaorientációs tanács­adást, egyéves időtartamú pá­lyakísérést, munkavállalásra felkészítő programokat — azért vezették be, hogy jelen­tősen megnöveljék a rászoru­lók esélyeit munkahely kere­sésekor, vagy ha az utóbbiak állásba kerülnek, segítsék an­nak megőrzését. (A speciális munkaközve­títő iroda kéri a munkaadó­kat, hogy jelezzék, ha sérül­tek számára munkát tudnak felajánlani. Címük: 1027 Bu­dapest, Fazekas út 16—18. Telefon/fax: 202-6091.) K. M. Biatorbágyon befogadták a sérült ifjakat Lelkűkre csengettyűk figyelmeztetnek Kívülről nézve ez a ház is csak olyan, mint a többi. Sár­gára vakolt, kocsibejáróval, a lenyírt fű között rózsatö­vek díszlenek. A házszámon kívül semmilyen felirat nem jelzi, hogy itt működik a biatorbágyi szociális fog­lalkoztató. Tíz, iskoláit kijárt értelmi fo­gyatékos fiatal és hat segítő­jük dolgozik itt a lapunk által nemrég bemutatott Összefo­gás Ipari Szövetkezet részle­geként. A fiatalok nagy része fővárosi, számukra a nap a Kosztolányi Dezső téren kez­dődik, ahol reggel találkoz­nak és közösen buszoznak ki munkahelyükre. A munkát közös imádság' és ének, a „napkezdés" előzi meg. A mai nap a segítők egyike az elefánt monológját olvassa fel. Az elefántét, aki szégyenkezik Isten előtt nagy­sága, rútsága és nehézkessé­ge miatt, de kéri is őt: pillant­son rá szívére, ahol jóság, és szeretet lakik. Az ének végén elfújjuk a gyertyát, amely erre a kis időre lelkünket ösz- szekötötte. Megkezdjük az az­napi munkát, mindenki megy a saját műhelyébe. A fiatalok kerámiával foglalkoznak. A nedves agyagot egyenletesen kilapítják, és nyakba való ke­reszteket, betlehemi figurá­kat szaggatnak belőle. Vagy egy fémcsövön átnyomva és megtalpalva pohárformát ala­kítanak belőle. Marci két és fél éve dolgo­zik itt, ez az első munkahelye. Biztos kézzel varázsol a poha­rak oldalába galambot, búza- kalászt, szőlőfürtöt. Betegsé­ge az „esőemberére" hasonlít, talán ennek is köszönheti, hogy ő az egyik legügyesebb kezű fiatal a műhelyben. De mindenki más is ért valami­hez: a két Tamás, a „szaggató­mester”, Kriszta, Andi, Berna­dett és Gyöngyvérke kisujjá­ban van az edényalátétek és az adventi mécsesek készítése. Andi és Gyuri pár hete ér­keztek ide. Itt mindketten job­ban érzik magukat, mint elő­ző munkahelyükön. Gyuri egy hűvösvölgyi kórházban kötszereket hajtogatott, és ahogy mondja: nyomasztólag hatott -lelkemre a munka és a társaim. Barátom alig volt, mindig kötelező volt dolgoz­ni. Andi kertészetben tevé­kenykedett, de úgy érzi, itt kedvesebbek hozzá az embe­rek, valamint nagy felfedezés tehetsége: gyönyörű kerámia­madarait a műhelykiállításon szeretné bemutatni. A munkát fél tizenegykor negyedórás teaszünet szakítja meg. A tea és a vidám beszél­getés új erőt önt mindenkibe és folytatódik a kiszáradt ter­mékek simára dörzsölése, és szivacsolása. A műhely eze­ket saját kemencéjében égeti ki, mázazza, és értékesíti ahol tudja: piacokon, vásárokon és kialakult vevőkörén keresztül. Az ebéd — borsóleves és túrós tészta — a faluból bese­gítő nyugdíjas Boris néni keze munkája. Délben ül asz­talhoz a kis csapat, és hamaro­san az ételnek már nyomát sem látni. A munka még 3 órá­ig tart, a napi teljesítményt és fegyelmet a segítők pontokkal jutalmazzák, majd indul min­denki újra a pesti buszjárathoz. A falunak kellett egy kis idő, mire megszokták a furcsa jövevényeket. A műhely szomszédjai is idegenkedtek kezdetben, de aztán látták, hogy nincs velük baj, fegyel­mezettek, és lassan megszeret­ték az itt dolgozókat. A családias, kézműves al­kotóműhelyt hat éve alapítot­ták a Hit és Fény Közösség tagjai. Céljuk a közös mun­ka, és a szép tárgyak készíté­sének öröme volt. Itt minden­ki átélheti, hogy ő is tud szé­pet csinálni. Csabai Erzsébet, a foglal­koztató jelenlegi vezetője a nagy célok helyett inkább csak az apróságokról szeret­ne beszélni. Hogyan készített először csigát agyagcsíkból Dömyei Tamás, vagy hogy Andi hogyan szokta meg a közösséget. Végül azért el­mondja, hogy régebben kise­gítő osztályban tanította betű­vetésre azt a leányt, akivel hosszú évek után itt találko­zott újra. — Jó úton jár — mondja, — aki a sérültektől tanulni tud. A legtöbbet nekem az je­lentett, hogy rájöttem: gyer­mek módjára tudnak össze­veszni, de felnőttek a megbo- csájtásban. Ez a legtöbb amit számomra adhattak. Olyanok ők, mint az egyik ismerősöm játéka: mindenkinek adott egy rosszhangú csengettyűt. Aki megrázta, azt hangjával figyelmeztette: van még mit javítani lelkűnkön. Nánási Tamás Az ebédszünetben röpül a labda az udvaron Talum Attila felvételei Munka közben Marci, Tamás, Mariann és Gyuri. Az aszta­lon keresztek, a közös munka gyümölcsei Abony: az egyéves város A Élelmiszer-feldolgozó telepedhetne ide Immár egy esztendeje, hogy Abony visszakapta városi rangját. Jó néhány dolog —- tudtuk meg Gajdos István polgármestertől —-, amit ko­rábban elindított az önkor­mányzat, a városiasodás első évében valósult meg. Egykor égető gondot oko­zott például, hogy nem min­denütt volt egészséges az ivó­víz. A település igen jelentős összeget fordított arra, hogy megszűnjön az áldatlan álla­pot. Az erőfeszítések meghoz­ták a remélt eredményt. A te­lefonprogramot is régebben (még 1992-ben) — hat önkor­mányzat fogott össze — kezd­ték el. A jelek szerint, ez a be­ruházás a közeljövőben feje­ződik be. Nemsokára átadják a négyezer vonalas közpon­tot. A szennyvízcsatornából tizenöt kilométert fektettek le, amit az idén kapcsolnak majd rá a központi telepre. A sportcsarnok építését szintén nagyközségként kezdték el. ám a városi rang visszaszerzé­se utáni időkben avatták fel. S azóta a létesítmény reggel hat órától éjfélig az iskolások és amatőr sportolók paradi­csoma. Sajnos, a településnek iga­zán soha nem volt jelentős az ipara. Az előző évekhez ké­pest a mostani kép szomo­rúbb. Az egyik legfontosabb cég, a Mechanikai Művek sem a régi. Ma már csak né­hány száz embert tud foglal­koztatni. Viszont a kisebb, fő­leg könnyűipari üzemek — varrodák, kötödék — talpon maradtak. Akárcsak a Vasipa­ri Szövetkezet, amely újabb piacokat talált áruinak. A me­zőgazdasági szövetkezetek át­alakultak. A sort az Új Világ Tsz kezdte azzal, hogy ketté­vált. Maradt a hagyományos négercsókrészleg, míg a ki­sebb csapat létrehozta a Far­merföld Szövetkezetei, ame­lyen belül több kft. és bt. ala­kult. Az önkormányzat különös figyelmet fordított arra, hogy az oktatási intézmények zavar­talanul működhessenek. Ter­mészetesen minden gondot nem lehetett megoldani. Egyébként a Gyulai-iskolá­ban az ének-zene, míg a So­mogyi Általános Iskolában a testnevelés tagozat a fő pro­fil. S ugyanakkor mindkét in­tézmény fejlesztette az ide­gen nyelvek oktatásának fel­tételeit. A legutóbbi adatok szerint Abonyban, mintegy hétszáz- nyolcszáz regisztrált munka- nélkülit tartanak számon. Kö­zöttük igen soknak nincs szakképzettsége. Nekik vaj­mi kevés az esélyük, hogy el­helyezkedjenek. Az önkor­mányzat napjainkban ötven személyt — van köztük fes- tő-mázoló, kőműves, géplaka­tos — foglalkoztat közhasznú munkán. Ez igen komoly se­gítség a városnak. Hiszen olyan feladatokat tud elvégez­tetni ezekkel az állástalan szakemberekkel, amiket egy- egy külső cég drága pénzért vállalna el. Mintegy három­százan vannak azok, akik már nem kaphatnak munka­nélküli-járadékot, csak jöve­delempótló támogatást. Az ő számuk idővel egyre növek­szik. S ez nem kis anyagi ter­het ró a polgármesteri hivatal­ra. Némi bizakodásra adhat okot az, hogy a kárpótlással jó néhányan jutottak földhöz. A leendő (kisgazdaságok­ban, főleg, ahol még nincs elég mezőgazdasági gép, alig­hanem szükség lesz a kétkezi munkásokra. Gajdos István szerint, az is elképzelhető, hogy a későbbiekben — ha ezek a gazdaságok megerő­södnek — esetleg egy élelmi­szer-feldolgozót telepíthetné­nek a városba, a készítmé­nyek alapanyagai az itt meg­termelt mezőgazdasági termé­nyek lehetnének. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents