Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-07 / 106. szám
MEGYEI zijjyj 4 P JL M1 M\M jLa. XXXVIII. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. MÁJUS 7., SZOMBAT Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakásához S gyújt régi fénynél új szövetneket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára! (Garay János, 1846) Ellenzékünk túlságosan elbizakodott Válogatásunk Mikszáth Kálmán írásaiból a 7. oldalon A Szacsvay Imre-díj kitüntetettjei Példamutatás az ifjúságnak Szacsvay Imréről, az 1848—49-es magyar szabadságharc kiemelkedő személyiségéről elnevezett díjat adták át tegnap az Országgyűlésben. Az 1992-ben alapított kitüntetést, a szabadon választott magyar parlament megalakulásának évfordulóján, idén harmadízben adta át az ifjúsági ügyekért felelős miniszter, olyan magyar és pök, népszerű nevén Beton atya, a Híd Önkormányzati és Egyházi Családsegítő és Módszertani Központ munkatársai, a Magyar Rádió Reggeli Csúcs című rádióműsorának alkotóközössége, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium Szerzetesnővér Közössége. Szőkébb hazánk kitüntetettje, a Népjóléti Minisztérium 2. számú, Aszódi Fiúaz állami gondoskodásról eddig élt a lakosság tudatában. Azt szeretnénk, ha a díj hatására megnövekedne a társadalmi érdeklődés a munkánk iránt. Ami a kitüntetés szellemiségét illeti, annak a tevékeny hétköznapokon nem szavakkal, hanem tettekkel kell megfelelnünk. Ugyanakkor vannak olyan alkalmak, amikor közvetlenül is A Szacsvay-díj emlékplakettjét és oklevelét kapta a Népjóléti Minisztérium 2. számú Aszódi Fiúnevelő Intézete. Képünkön a testület néhány tagja: a jobb oldalon Korpás László igazgatóhelyettes áll Vimola Károly felvétele külföldi állampolgároknak, közösségeknek, intézményi kollektíváknak, akik a gyermekek és fiatalok szellemi, erkölcsi és testi fejlődésében, jogaik érvényesítésében, pályakezdésük elősegítésében, életfeltételeik, szociális helyzetük javításában, társadalmi beilleszkedési zavaraik leküzdésében, a világ országaiban élő magyar fiatalok kapcsolatainak erősítésében, az ifjúság előtti példamutató életvitelükben folytatnak kiemelkedő tevékenységet. Néhányan a kitüntetettek közül: Balás Béla püsnevelő Intézetének nevelőtestülete, melynek nevében Korpás László igazgatóhelyettes válaszolt lapunk kérdésére. — Ez kitüntetés, melyhez hasonlót még nem kapott nevelőtestületünk, nem csupán a kollégák érdeme: egész intézetünk munkája áll az elismerés mögött. Egyben hiszem azt is, hogy ez a díj egyszerre szól az intézményünkben folyó munkának, s a hazai nevelőotthoni gondoskodásnak. Utóbbi alapján is remélem, hogy lassan-lassan megváltozik az a hazai kép, mely egymás mellett nyilatkozhat meg a most kapott elismerés erkölcsi tartalma és a mindennapi pedagógiai gyakorlat. Ette kínálkozik alkalom például jövő vasárnap délután is, amikor intézetünkben a nemzetközi családév egyik kiemelkedő eseményeként közös faültetést szervezünk. Erre a napra, amikor a Szacsvay-díjról is szólunk fiataljaink előtt, nagy szeretettel várjuk egykori növendékeinket, tanítványainkat — mondta az igazgatóhelyettes a kitüntetés átvételét követő percekben. Mailár Éva Tollas Tibor Bebádogoztak minden ablakot... Az életből csak ennyi fény maradt: Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténkint-délután. S elvették ezt is, a tenyérnyi napot, Bebádogoztak minden ablakot. Tágult szemekkel kék tengerét látom Nápolynak, s fénylő' partjai felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesült boldog emberek... Látjátok? Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot. Tízen fekszünk egy fulasztó szák lyukba’, A szánk kapkodja be a levegőt, Mint partra vetett halak kopoltyúja Tátogunk némán — s érzed, nincs erőd Szívni az étel- s ürülék-szagot, Bebádogoztak minden ablakot. Az Alpeseknek fenyves illatából Míg csokrot küld a hú's nyugati szél, És lelket öblít fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kísért Itt tegnap társam tüdőbajt kapott! Bebádogoztak minden ablakot. Csendet hasít a sétahajó kürtje. « A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe S az ezersípú nyár nem orgonáz. Süket a cellánk, minden hang halott. Bebádogoztak minden ablakot. Túl Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg És alkonyatba pendül a gitárja, Hol táncolóktól tarka még az út; S fölünkbe folynak az ólmos napok... Bebádogoztak minden ablakot. Tapintanánk a bársonyos egekbe, Ujjunk hegyéből kiserken a vér. Mint koporsóba, be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér. Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. Londonban bál van, a parketten siklik A sok selyembe öltözött leány. Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajlatán. Nyugat táncol, — tán végképp eladott?!... Bebádogoztak minden ablakot. Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja. Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hol minden falatra Émelygő' gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük e végsó' falatot, Bebádogoztak minden ablakot. Az éhségmarta testünket telt álom Lakatja jól — és ínyenc ételek, ízét kínálja Párizi, — szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém — s nem lesz több hajnalod... Bebádogoztak minden ablakot! A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: — Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! (Vác, 1953.)
