Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-06 / 105. szám
MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. MÁJUS 6., PENTEK A magyar rendszerváltozás eredményeiből Összeállításunk az 5. oldalon A baloldali blokk csődbe juttathatja az országot Közvélemény-kutatásunk a 7. oldalon Hankiss, Nagy, Bányai, Bánó: fegyelmivel elbocsátva Dokumentumaink a 8—9. oldalon Az élet védelméért *Az élet védelméért > (Pro Life) címmel \ magzatvédelmi konferenciát rendezett tegnap Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban is a Közép- és Kelet-európai Rutherford Intézet. Az első előadó. Kardos Zoltán a váci Jávorszky Ödön Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa elmondta: a magzatvédelem nem csupán nőgyógyászati, orvosi probléma, hanem társadalompolitikai is egyben. A következő előadó Csuka Tamás református lelkész volt. Ő az élet szentségéről szóló bibliai szövegrészek, a tízparancsolat felidézésével kezdte hozzászólását. Kijelentette: az élet a fogantatás pillanatával kezdődik, a művi terhességmegszakítás gyilkosság. A harmadik és egyben záró előadást Vass Miklós gyermekorvos, a Magzatvédelmi Társaság főtitkára tartotta. — Az ember olyan élőlény, amely végtelen szegénységgel, ugyanakkor azonban végtelen lehetőséggel jön a világra. Más élőlényektől eltérően minden helyzetben maga dönthet jó és rossz között, maga ítélheti meg, mi szép, mi csúnya — mondta a főtitkár. A konferencián jelen volt Madarász Imre, a Közép- és Kelet-európai Rutherford Intézet elnöke is, aki kérdésünkre elmondta: a szervezetet a vallás- és szólásszabadság szolgálatáért hozták létre, emellett fő céljai közé tartozik a szocializmus teremtette erkölcsi vákuum megszüntetése. (ribáry) Visszaszámlálás Mérsékelt hangnem jellemezte a Magyar Rádió Visszaszámlálás című választási sorozata utolsó adásának tegnapi felvételét, amelyen nyolc párt miniszterelnök-jelöltjei, illetve listavezetői vettek részt. A vitában szó esett az elmúlt 40 év és az utóbbi 4 év összevetéséről, a gazdasági programokról, a mezőgazdasággal kapcsolatos elképzelésekről és a választások tétjéről. Boross Péter miniszterelnök, az MDF listavezetője arra figyelmeztetett, hogy az irány folytatása sorskérdés, mivel minden más a balkanizálódást eredményezheti. Hozzáfűzte: folyamatos, a változó kürülményekhez igazodó korrekciók szükségesek. Létük össznemzeti ügy Április 29-én az aláíróként szereplő kárpát-medencei magyar érdekképviseleti szervezetek képviselői találkozva és időszerű politikai gondjaikról véleményt cserélve a következő állásfoglalást fogalmazták meg: Azok a Kárpát-medencében élő magyar közösségek, amelyek a trianoni békehatározatokat követően kisebbségi sorsba kerültek, az eltelt évtizedekben bebizonyították, hogy az utódállamok aszszimilációs igyekezetével dacolva töretlenül ragaszkodnak önazonosságukhoz. 1989 után a határon túl élő magyarság megszervezte érdekképviseleteit. Ezen képviseletek léte és programjai egyértelművé teszik, hogy az érintett népcsoportok a jövőben sem adják fel identitásukat. Az út, amelyet a legitim érdekképviseletek választottak, a belső önrendelkezés — az autonómia útja. Ez biztosítja számukra az otthonmaradást és a megmaradást. Véleményünk szerint ennek a törekvésnek a támogatása összmagyar erkölcsi kötelesség, politikai szükségszerűség és az anyaország jól felfogott érdeke. Éppen ezért olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek lehetővé teszik a Kárpát-medencében élő magyarság érdekeinek nemzetközi megjelenítését. Ekként a következő alapelvek váltak általánosan elfogadottá: — A határon túli magyar közösségek maguk döntenek sorsuk felett legitim képviseleteiken keresztül. — Magyarország a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja a határon túli magyarságot. — A magyarországi pártok ilyen értelmű magatartása határozta meg a határon túli magyar szervezetek e pártok iránti kapcsolatait. A határon túli magyarság kérdése nem képezheti pártpolitikai csatározások tárgyát, hiszen össznemzeti ügy, szükséges és kívánatos a pártsemlegesség tényleges megvalósulása. Nemzeti közösségeink számára a jövőben is csak ennek a magatartásnak az érvényesülése fogadható el. A határon túli magyar közösségek továbbra is igényt tartanak a magyar társadalom egészének támogatására és szolidaritására, a kölcsönös érdekeken alapuló partneri viszony kiteljesítésére. Ehhez szükségszerű a határon túli magyarsággal törődő önálló kormányzati intézmények fenntartása és további fejlesztése. Véleményük szerint a határon túli magyar érdekképviseleteket minden őket érintő kérdésben partnerként kell elfogadni és a megkérdezésük nélkül a fejük fölött történő tárgyalások csak zsákutcába vezetnek és nem szolgálhatják a térség igazi stabilizációját. Marké Béla RMDSZ, Duray Miklós Együttélés, Ágoston András VMDK, Fodó Sándor KMKSZ Miénk maradhat a májusi eső hozta arany Elmúlt hát a négy esztendő, amely Magyarországon a demokrácia jegyében zajlott. Pontosabban zajlott volna, ha a diktatúra, mely majdnem fél évszázadig tartott és az áhított demokrácia között éles vonallal meghúzható lenne a határ. De hogyan lenne meghúzható, amikor hála Istennek, szép számmal élnek még olyanok, kiknek az életében háromszor is kikiáltották Magyarországon a köztársaságot, de mindig közbejött valami... Sokan éltek a Horthy Miklós nevével fémjelzett korszakban, akik aztán átélték a Szálasi uralmának csak rövid, ám kegyetlen időszakát, átélték a borzalmas világháborút, aztán föllélegeztek egy picit, hívén, hogy most eljött a csoda, de akkor már ott leselkedett Rákosi Mátyás mindenre kész, elszánt csapatával. Uralomra kerülésük után a magyar történelem legborzasztóbb időszaka következett, melyben a magyarság, a magyarországi egyházak, a parasztok, az értelmiségiek és a munkások példátlan üldöztetésnek voltak kitéve. A nemzet ebből a megaláztatásból 1956-ban megpróbált talpra állni, de nem sikerült. Kísérletét példátlan megtorlás követte, brutálisabb módon torolta meg Kádár János a forradalmat, mint Haynau. Hazánkra atomfegyverekkel települt rá a Szovjetunió, s ezekhez nyújtott segítő kezet az a kommunista, magát szocialistának beállító országvezetés, amelynek ismert személyiségei, egykori miniszterei ma a hatalom újbóli megszerzésére szövetkeztek. A határ tehát diktatúra és demokrácia között nem húzható meg, hiszen a múlt urai, kik a diktatúrában példátlan vagyonokra és kiterjedt kapcsolatokra tettek szert, mára liberális vállalkozókká, baloldali értékekről beszélő demagóg politikusokká vedlettek át. A demokratikusan hatalomra került kormány ellenzékét képezte még az a magát liberálisnak beállító internacionalista társaság, amely mint többször kinyilvánította, s tetteivel bizonyította is, vajmi kevéssé kötődik ahhoz a magyar múlthoz, amely a demokráciát irányító koalíciós pártok működéséhez adja a stabil fundamentumot. Ezek a liberális és baloldali pártok az elmúlt négy esztendőben a minél rószszabb, annál jobb politika elvére alapozva, demagógiától sem mentes propagandát folytattak. Azt gondolják, sikeresen dolgoztak, hiszen a szocializmusban a politizálástól eltiltott nemzet úgy hitte, a demokrácia azonnali jólétet kell hogy hozzon. Sajnos, a jólét csak az anyagiakra vonatkozott, s napjainkban — köszönhetőén az írt sajtónak, a rádiónak és a televíziónak — nem sorolandó ide az, hogy végre nem tartózkodnak idegen csapatok Magyarország földjén. A kormánykoalíció az ország szocialista szétverése után példátlanul nehéz feladatot vállalt: diktatúrából demokráciába, tervgazdaságból szociális piacgazdaságba átvezetni az országot. A feladat a vártnál nehezebbnek bizonyult, miért is csodával lenne határos, ha négy év alatt sikerült volna. S be kell látnunk; nem az volt a legnehezebb, hogy gazdagságunkat a mélypontról el kellett mozdítani, hanem az, hogy az elmozdulást erkölcsi és morális ügyek akadályozták. Fájdalom, de a szocializmus évtizedeiben nemcsak gazdaságilag, hanem még inkább erkölcsileg ment tönkre az ország. A hitét vesztett nemzet lélekben való önmagára találása négy év alatt nem valósulhatott meg. De a folyamat elkezdődött, történelmi egyházaink a helyükön vannak, tehát bízhatunk abban, hogy csakcsak magunkra lelünk. Bízhatunk abban, hogy a nemzet tudja: az elmúlt négy évben a diktatúrához szükséges eszközöket csak azoknak a kezében látta, akik átmentett hatalmukkal, vagyonukkal élve törtettek egyre feljebb. Bízhatunk benne, hogy minden magyar látja: a demagóg ígéretésekkel járó álmodozások után szörnyű valóságra ébredhetünk. Ezt a lidérces ébredést úgy kerülhetjük el, ha a nemzeti politizálást vállaló, keresztény eszmeiséget hirdető' pártok kerülnek a Parlamentbe! * Midőn ezt írtam, esett a májusi eső. Májusi, amely aranyat ér. Jó lenne, ha az arany azokba a zsebekbe vándorolna, ahová való, mert tudjuk — volt, amikor Moszkvába gurult... Vödrös Attila
