Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-05 / 104. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. MÁJUS 5.. CSÜTÖRTÖK Hizlalda az öreg tanyán A hasznot az idén még visszaforgatja Messziről úgy fest a Ludas-dűlői akác­berek alján megbú­vó tanya, mintha el akarna búcsúzni, öreg már, haldokolni látszik. Istállója fedelét fickósan félrecsapta a vihar. Ha visszatérne a dühöngő szél, kétséges, ki­bírná-e támadását a meg­roggyant vén épület. A ta­nyáknak már csak ez volt a sorsuk errefelé is évtizedek óta. Düledeztek, s egy na­pon összeroskadtak. Marad­ványaikat belepte a gyom, a csalit. Közelebbről lát­szik csak, hogy ez a porta más, mint a többi. Öregsé­gére is dacol az idővel. Nem elenyészni, de feltá­madni akar... Balogh Bertalan, a Sza­bolcsból Nagykőrösre nő­sült villanyszerelő próbál itt mostanában gazdaságot te­remteni. A családi hagyo­mány úgy látszik többet ígér neki annál, mint amit tanult szakmája nyújtani tud. Szülei is a mezőgazda­ságból éltek, onnan nevel­ték fel a családot, nem cso­da hát, hogy fiuk is az ő éle­tük folytatásáról álmodo­zott mindig. Csak a sors döntése szerint máshol és másképpen. Immár húsz éve foglalkozik sertéste­nyésztéssel, de igazából csak úgy öt éve vágott bele komolyabban. Ehhez minde­nekelőtt kellett egy tanyasi porta földdel, s olyan gazda­ságpolitikai fordulat, amely értelmessé tette a tanyai gazdálkodást. Az elsők kö­zött bizonyította Kőrösön, hogy a sertésnevelés kibon­takozása felé a fajtaváltá­son keresztül vezet az út. — Tulajdonképpen a há­rom évvel ezelőtti sertéspia­ci válság mutatta meg a szakmabelieknek élesen, hogy a hagyományos háztá­ji fajtáknak a feldolgozó­­ipar szempontjából lejárt az idejük. A sertéstartás új útja Az iparnak hús kell, és nem zsír. Annak idején óva­tosságból én is csak egy pi­­retrain anyával kezdtem kí­sérletezni, de ma már nincs kétségem afelől, hogy az egyik legjobb ipari fajtát választottam. Egyébként a kis- és nagyüzemi tesztelé­sek mindenütt a piretrain mellett szólnak, mégis szá­mos állattartó gazda idegen­kedik tőle ma is. Mondják, sok a baj vele, lassan hízik. Hagyományos tartással biz­tosan így van, ezt a fajtát valóban csak úgy lehet jö­vedelmezően tartani, ha jól megválasztott, állandóan el­lenőrzött takarmányozási módszerrel dolgozunk. — Ez mit jelent a gyakor­latban ? — Aki nagyobbacska ál­lománnyal bánik, nem ha­gyatkozhat a kereskedelem­ben kapható tápkeverékek­re, mert azok minősége vál­tozó. Amikor hozzákezdek egy falka hizlalásához, elő­ször mindig elmegyek a ke­verőhöz, ahonnan vásáro­lok. Összeállítunk egy re­­ceptúrát, amit azután a jó­szágok gyarapodását figyel­ve szükség esetén menet közben is lehet módosítani. Ugyanígy a gyógyszeres premix adagokat is megha­tározzuk. Például a tejlevá­lasztáskor gyakran fellépő hasmenés elkerülésére már előre elkészíttettem a takar­mányba a gyógyszert. A ke­reskedelmi beszerzéseknél mindezt nem lehet megol­dani, és hiába reklamál az ember, ha a nem megfelelő­en összeállított takarmány miatt valami probléma je­lentkezik az állománynál. Gyarapodó gazdaság — A saját kárán jött mind­erre rá, vagy a tapasztal­tabbak szavára figyel? — Mi tagadás, régebben velem is többször fizettet­ték meg a tandíjat, mint jó­tanácsot adtak. A sikerek és a kudarcok mellett má­sok munkájából is sokat ta­nultam. Azt szoktam mon­dani, ha egy kedélyes, be­szédes és egy nagy tudású állatorvos jár az ember ta­nyájára, akkor jól nyissa ki a fülét a gazda. Hát így va­gyok én Kassay József főál­latorvossal. Tőle nagyon sok alapvető dolgot megta­nultam az évek során. A tágas kifutókban negy­venesével helyezte el a gaz­da a most 50-60 kilós, göm­bölyű farú, csupa sonka ma­lacokat. Úgy számítja, idén 250-270 hízót értékesít. Jö­vőre többet, aztán még töb­bet. A félig kész terménytá­rolóból, a hizlaló bővítésé­ből ítélve nem nehéz utána­számolni: úgy 600-700 ser­tést szándékozik Balogh Bertalan évente piacra dob­ni. — Pedig három éve, ami­kor az a nagy zűrzavar volt az értékesítésben, azt mond­tam, nem kell a sertés töb­bet — emlékezik vissza. — Három hónapig nem tud­tam eladni a kész hízókat, s amikor elkeltek, 30 forint­tal kaptam értük keveseb­bet kilónként. Legalább 1 millió forint úszott el, az ösz­­szes pénz, amit belefektet­tem. Hatalmas érvágás volt ez nekem, s a hozzám ha­sonlóknak, akik tíz körmük­kel kapartak elő minden fil­lért a gazdaság indításához. Azóta sokkal derűlátóbb va­gyok. Tisztázódott a piaci helyzet, tudjuk mi kell a hú­siparnak. , Nincs kétségem afelől, hogy ezzel a fajtával hosszabb távon rentábilis marad a sertéstenyésztés. Most egy teljesen saját te­nyésztésű, 28-30 darabos anyaállományt szeretnék ki­alakítani a lapályokból és a fehér hússertésből. Ezekre az FI kocákra jön a piretra­in kan. Az állatok egészség­­védelme szempontjából is fontos, hogy gazdaságon belül stabil állomány adja a hízóutánpótlást. A Erik a gyümölcs — Szavaiból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a sertéste­nyésztés fejlesztéséhez akár hitelek felvétele is in­dokolt lehet. — Nézze, nem tudom, ki hogyan kalkulál, én mindig a saját lehetőségeimre ha­gyatkoztam. Egy fillért nem kértem még a banktól. Igaz, lassabban is jutottam előre, s bizony a sertéstar­tás jövedelme eddig még mindig visszament oda, ahonnan jött. Feleségem fő­könyvelő, jóformán az ő fi­zetéséből élünk, de azért most is megegyeztünk: idén még nem a családé, hanem a gazdaságé lesz a bevétel. Kell az új száz fé­rőhelyes ólhoz a takar­mánytároló, és majd szeret­nék egy takarmánykeverőt is létrehozni. Tíz hektár föld van a tanya körül, ha mindent mással csináltatok rajta, akkor is olcsóbban termi meg az eleséget, mintha a boltban venném. Úgy érzem, az idei év már nem olyan lesz, mint az elő­zőek. Gyümölcsöt is hoz, annyi gond és küszködés után. Miklay Jenő Van, akinek az állattartás megéri Erdősi Agnes felvétele Bonyodalmak a kispesti piaccal Hűtlen kezelés alapos gyanúja Bár úgymond vidékcentri­kus lap vagyunk, tavaly több­ször is foglalkoztunk a kis­pesti piac tudatos lezülleszté­­sével, mely nemcsak a kerü­let lakosságát sújtotta. Ugyanígy megszenvedték a környező falvak — Gyál, Ecser, Vecsés, Pakony, Mag­lód, Bugyi, Alsónémedi — kistermelői is Lévay Levente polgármester grandomániá­­ját, lévén, hogy a tervbe vett új vásárcsarnok megépítése címen bezsúfolták őket egy tenyérnyi zugolyba. Az ön­kényes rendelkezésnek meg­lett az eredménye, ma úgy­szólván nincs zöldségpiaca Kispestnek, a termelők nagy­része elmaradt, illetve át­kényszerült a lőrinci és er­zsébeti piacra. A józanul gondolkodók már akkor tudták, hogy a Lé­­vay-féle piacépítésnek nincs reális alapja, vagy ha úgy tet­szik, az infrastruktúrájában ötven évvel lemaradt kerület­nek vannak sokkal égetőbb problémái, amit illene ren­dezni. A többségében SZDSZ-es testület — Lévay Leventével az élen — a tilta­kozásokkal mit sem törődve, a józan érveket figyelmen kí­vül hagyva, mégis belevá­gott a Kossuth téri piac re­konstrukciójába, mely a je­lek szerint a városfejlesztés eddigi történetének legcsúfo­sabb bukása. Persze akadtak „reniten­sek” is, akik nem hódoltak be a huszonegynéhány éves városatyának. Dr. Máté Mik­lós képviselő nemcsak tilta­kozott, de az alkotmány 51. § 3. b) pontjában foglaltak alapján fel is jelentette Lé­vay Leventét, s a Btk. 225. §-ára hivatkozással rendőrsé­gi-ügyészségi vizsgálatot kért. A most nyilvánosságra ke­rült adatok szerint az 1993 júniusában megkezdett építé­si munkálatokat szakhatósá­gi engedélyek nélkül kezd­ték el. Az úttestre felépített ideiglenes pavilonokat e ha­tóságok tiltakozására augusz­tusban le kellett bontani, il­letve átköltöztetni a gépko­csiparkoló helyére. Most te­hát az sincs. Az átköltözte­tett 18 pavilon mind a mai napig nincs nyitva, viszont 13 millió forintba került. Oda se neki! Épült még 14 darab belőlük. Olyan „csodá­latosak” és szakszerűen kivi­­telezettek, hogy nem kaptak fennmaradási engedélyt. Ezt a döntést a Köztársasági Megbízott Hivatal 1993 no­vemberében közölte a 09-56. 471/18/1993/11-es számú leiratában az önkor­mányzattal. A vásárcsarnok megépítésére augusztus 23-án adták ki az engedélyt, viszont Lévay Levente már augusztus 10-én, tehát az en­gedély jogerőre emelkedése előtt 13 nappal, átutalt „cse­kély” 75 millió forint előle­get a kivitelezőnek. Időköz­ben ő és támogatói is rádöb­bentek, hogy túl nagyot ha­raptak, szeretnének vissza­táncolni. Szeretnék vissza­kapni az előleget, ennek visz­­szaszerzésére megbíztak egy ügyvédi közösséget hatmil­lió forintért. Az építkezéssel kapcsolatos jogi tanácsadáso­kért egy jogi irodát díjaznak. Erre is elment nyolcmillió a közösből. És hogy teljes le­gyen a pazarlás, a piacon ed­dig felépült, de használaton kívül álló építményeket egy vagyonvédő kft.-vel őrizte­tik. Ennek eddigi ellenértéke megközelítőleg nyolcmillió forint volt. Mint azt a kispesti Kos­suth téri kamara elnökségé­nek nyílt levele közli, az ominózus piacépítés 1993 jú­niusától napjainkig 200 mil­lió forintot emésztett fel a ke­rület pénzéből. Az ered­ményt érdemes megnézni! Ami úgyszintén most ke­rült nyilvánosságra: Máté Miklós felejelentése alapján a Bp. X. kerületi rendőrkapi­tányság a Btk. 319. § 3. c. pontjára hivatkozva, hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt eljárást folytat Lévay Leven­te ellen. Az érdekelt viszont országgyűlési képviselője­löltként mentelmi jogára való hivatkozással a nyomo­zati eljárás felfügesztését kérte. Nem hiába mondják, evés közben jön meg az étvágy. Az ifjú titán nem éri be a kis­pesti polgármesteri székkel. Zsenialitását honatyaként kí­vánja kamatoztatni SZDSZ- színekben. Csak legyen bo­lond, aki rá voksol! Matula Gy. Oszkár Vizsgálat a Beliczay-félsziget ügyében Kalapács alá kerül-e az erdő? Érd város kedvelt kirándulóhelye a Duna-parti Beli­­czay-félsziget. Az erdős terület egy részét kárpótlásra jelölték ki, és árverését jövő hétfőre meghirdették. Öt­száz érdi polgár tiltakozott aláírásával ez ellen, kérve, hogy a területet vegyék ki a kárpótlás alól. Kérésüket Horváth Béla, az MDF képviselőjelöltje ka­rolta fel, őt az érintettek az általa rendezett február 24-i kárpótlási fórumon keres­ték meg. A tiltakozók fő in­doka az, hogy árverés ese­tén a természeti értékekben gazdag terület elveszik a he­lyi polgárok számára. Hor­váth Béla — miként el­mondta — ez ügyben már eljárt az Országos Kárren­dezési és Kárpótlási Hiva­talnál, ahonnan tájékoztat­ták, a területet nem jelölték ki kárpótlásra. Ennek ké­sőbb ellentmondott az, hogy a szigetet mégis meg­hirdették a Magyar Köz­lönyben. Horváth Béla erre meg­döbbenéssel tiltakozott Sep­­sey Tamás államtitkárnál, aki vizsgálatot rendelt el az ügyben, és egyben értesítet­te őt, hogy a hirdetés téve­sen jelent meg, ezért helyes­bítették, így az árverés el­marad. A képviselőjelölt szerint a kijelölők az érdi földren­dező bizottság kérelme alapján — melynek egyéb­ként az alpolgármester az elnöke — jogszerűtlenül jártak el, hiszen érvényes határozattal nem rendelke­ztek a területet illetően, és a hivatalvezető tudta nélkül csempészték be a hirdet­ményt a Magyar Közlönybe. Megkérdeztük az ügyben érintett T. Mészáros András alpolgármestert is, aki el­mondta, hogy csakugyan kérték a terület pótlólagos kijelölését. Egyrészt mert az érdieknél lévő kárpótlási jegyeknek csak töredékéért jelöltek ki földeket, más­részt, mert így látja biztosí­tottnak azt, hogy a terület érdiek tulajdonába jutva a város lakói számára megma­rad kirándulóhelynek. Az állami vagy tagi tulajdon ennek lehetőségét kizárná, mert így a sziget tulajdono­sa nem érdi lakos lenne. Állítása szerint egy lakos­sági fórumon ez ügyben a tiltakozókkal már kompro­misszum is született, ahol egy alapítvány létrehozásá­ban állapodtak meg, amely biztosítaná az érintettek be­leszólási jogát. T. Mészá­ros András úgy gondolja, a két fél csak technikai kérdé­seken vitatkozik, a lényeg ugyanaz: a város nagykö­zönségének szeretnék meg­tartani a félszigetet. Mint kiderült, az önkor­mányzat felvásárolt kárpót­lási jegyekkel előbb bérle­ményt, utána pedig tulaj­dont kíván a szigeten létesí­teni. A gond csak az, hogy az alpolgármester az árverés elmaradásáról még nem tud, ezért tényleg kérdés: lesz-e árverés, mi lesz a Be­­liczay-szigettel? Nánási Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents