Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-31 / 125. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 31., KEDD 5 Nem mindig a drágább a jobb Vásároljunk figyelmesebben A vásárlók nagy része a tet­szetős csomagolású, impor­tált élelmiszereket keresi még akkor is, ha áruk meg­lehetősen borsos. Sajnos ezek nem minden esetben felelnek meg az elvárások­nak. Érthető módon mindenki a legjobbat akarja az asztal­ra tenni, de ahhoz, hogy va­lóban kitűnő minőségű élel­miszert vehessenek, számos ismérvet kell ellenőrizniük a vásárlóknak. A Pest Me­gyei Fogyasztóvédelmi Fel­ügyelőség szakembereinek vizsgálataiból kiderül, hogy az importélelmiszerek beho­zatalával és forgalmazásá­val kapcsolatban gyakorta tapasztaltak szabálytalansá­got. A nagy- és kiskereskedel­mi egységek több mint felé­nél a minőségvizsgálatról készült szakvélemény nem volt megtalálható. A ma­gyar nyelvű tájékoztató hiá­nya is általános, így a vevő csak sejtheti, hogy valójá­ban mit vesz. Bár az impor­tált élelmiszerek választéka rendkívül bőséges, érdemes hazai termékeket venni. En­nek oka az európai mércé­vel mérve is szigorú minő­ségi előírások és szabályok. A hazai gyümölcsjoghurtok például gyakorta sokkal több valódi gyümölcsöt tar­talmaznak, mint a sokat rek­lámozott nyugati termékek. Egy korábbi rendelet értel­mében a kereskedők behoz­hatnak és egy bizonyos ide­ig forgalmazhatnak olyan élelmiszereket is, amelyek szavatossági ideje az adott országban lejárt vagy rövid időn belül lejár. Ennek felté­tele, hogy e tényt az árun fel kell tüntetni és olcsób­ban kell adni. Ezt gyakorta elfelejtik közölni a vevővel, így nem biztos, hogy a bor­sos árért a legjobb minősé­get kapják. A magyar húské­szítményeket világszerte ke­resik és kiváló minőségüket elismerik. Mégis meglepő­en nagy mennyiségű külföl­di húskészítményt vásárol­nak. Azért, hogy mindenki ki­választhassa a számára szükséges legjobb élelmi­szert, alaposan el kell olvas­ni az árun lévő adatokat. Vásárlás előtt győződjenek meg arról, hogy a terméken egyértelműen és olvasható­an (magyarul) fel van e tün­tetve a szavatossági idő, a származási hely, az importá­ló cég neve (külföldi áru­nál), az összetétele és az ára. Bizalommal vásárolja­nak hazai élelmiszereket, mert minőségük vetekszik a behozottakéval, áruk kedve­zőbb és már a csomagolá­suk is tetszetősebb, célsze­rűbb. Nem mindig a drá­gább a jobb. (szűcs) Strandnyitás nagy tervekkel A szép környezet vonzó JlÉfei A fürdők, a vendég­­látóipamak azon sa­­^SrKjátos intézményei, mM amelyek sosem hoz­nak annyi pénzt, mint ameny­­nyit beléjük ől esztendőn­ként a gazda. Vagyis képte­lenek az önálló életre, mert örökké veszteségesek, állít­ják a hozzáértők. Nos, ami azt illeti, a nagykőrösi strandnak is mindig rosszul állt a szénája. A ’90-es évek elején már közel 1 mil­lió forintra rúgott éves defi­citje, amit a város költségve­tésének kellett időről-időre elviselnie. Érdekes, amióta magán­kézbe került a fürdő üzemel­tetése, a bérlő sokkal keve­sebbszer hivatkozik a gazda­­ságtalanságra. Pedig állító­lag Kőrös közfürdője az egyetlen az országban, amely sehonnan nem kap egy fdlér támogatást. Még azt sem lehet mondani, hogy a belépőjegyek árának emelésével javították meg a strand pénzügyeit, hiszen a 90, illetve a diákok és nyug­díjasok 60 forintos napije­gyeinek ára inkább alatta van a környékbeli hasonló intézmények tarifáinak. Az igényes vendégek biztosan nem sokallják. Bőven kár­pótolja őket a tiszta, ápolt, kellemes környezet, amely­ről a nyitáskor a város pol­gármestere is elismerő sza­vakkal szólt. Veres Sándorné a stran­dot bérlő ceglédi illetőségű Gránit lmpex Bt. vezetője mégsem igazán elégedett. A jelenlegi körülményeket tovább szeretné még javíta­ni. Csak hát egy strand fej­lesztéséhez is három dolog kell: pénz, pénz és megint pénz. — A tavalyi fürdősze­zont közepes eredménnyel zártuk, pedig eléggé zűrza­varos évünk volt. Üzlettár­sunk csupán rászedte a cé­get, jókora adóssággal ha­gyott itt bennünket — mesé­li Veresné. — Azt beszélik, hogy a strandon ennél sokkal na­gyobb mértékű fejlesztése­ket is fontolgatnak. — Nem titkolom, sok fan­táziát látok ebben a fürdő­ben, és a helyi igényeket is­merve, úgy gondolom, előbb-utóbb megtérülnének a beruházások. Nagyon kel­lene Kőrösnek például egy fedett uszoda, télire pedig egy korcsolyapálya. A kér­dés csak az, miből? Támo­gatást sehonnan nem ka­punk, ezért már olyasmire is gondoltán, hogy talán gyűjtést kellene elindítani. Beláttam, ezek a nagy költ­ségekkel járó beruházások csak akkor valósíthatók meg, ha majd egyszer be le­het azokat szorítani a telepü­lés költségvetésébe. Nem­csak üzleti megfontolásból lenne fontos a fejlesztés, ha­nem azért is, mert sajnos Kőrösön kevés a szórakozá­si lehetőség. M. J. Szabad-e eladni az aranytojást tojó tyúkot? Fura döntések Albertirsán Albertirsa lakói bizonyára még nem értesültek arról, milyen különös események zajlottak községük önkor­mányzatának legutóbbi ülésein. Sokan feltehetó'en nem sejtik, hogy a polgármester és támogatóinak köre a település külterületének legszebb részét — benne a gyönyörű fekvésű termálvizes stranddal és az idilli hangulatú horgásztóhoz csatlakozó területekkel — a jelek szerint meglehetősen gyanús, aggodalomra okot adó módszerekkel kívánják értékesíteni. — A területet illetően két felfogás áll szemben egymással: eladni, vagy nem eladni — mondta Ro­­szík Mihály evangélikus lelkész, önkormányzati képviselő, akinek házá­• RÉSZÜtT; 1983 - 1985 MFUTOSA HAGVRÖ2SFC U1WS*9A. ÜZEMI I ÉS INTÍ/MEtiYEI PÉtHÁS MSZKfOCÁSAtWÍ CREBMFttTERfXT. • ban többen is összegyűl­tek, hogy hangot adjanak felháborodásuknak. Dr. Mányi Erzsébet önkor­mányzati képviselő felso­rolta, mit foglal magában a szóban forgó terület. Megtudtuk, hogy a terve­zett adásvétel hetvenhat hektárnyi területet érint, amiből harminchat hektár önkormányzati tulajdon­ban van. Ebből négy hek­tárt foglal el a fürdő, amelynek öltözője, négy medencéje, illetve magán­­tulajdonban lévő, a ven­déglátást szolgáló épüle­tei vannak. A fürdő szom­szédságában áll az önkor­mányzat vendégháza, ami éppúgy eladásra kerülne, mint a horgásztó körüli, kárpótlással szerzett ma­gántulajdonú földek, illet­ve a volt téesz által létre­hozott fafeldolgozó válla­lat is. Mindez háromszáz­ötvenmillióért. Major Judit önkormány­zati képviselő szerint ész­szerűden az az elképze­lés, hogy az önkormány­zat előbb vegye meg a ma­gántulajdonú részeket, majd azután adja el a sa­ját résszel együtt. A képvi­selőnő kifogásolta, hogy magát a fürdőt, az ott élők gyógyulását, felüdü­lését szolgáló egyetlen ter­mészeti kincset potom pénzért — mindössze har­mincnyolcmillió forintra taksálták — kótyavetyél­jék el. Szakértők által vég­zett értékbecslés tudomá­sa szerint nem történt, an­nak ellenére, hogy ezt többször is kérték. Arra a kérdésre, hogy miként vetődött fel a für­dő eladásának ötlete, Ro­­szík Mihály így válaszolt: — Még 1992. december 29-én arról volt szó, hogy a fürdő kivételével elad­juk a többi földterületet. A fürdő eladását azonban nem terveztük. Azóta sok minden meg­változott. A polgármester körülbelül két hónappal ezelőtt gyors döntésre akart jutni. Megfelelő in­formációk, szakértői véle­mények, várható követ­kezmények reális felméré­se és az ilyenkor szüksé­ges írásos előterjesztések hiányában a képviselő-tes­tület többsége az eladás mellett döntött, azzal a fenntartással, hogy ragasz­kodik a szakértői vélemé­nyekhez. De mi is történt a múlt héten, az albertir­­sai önkormányzat keddi és csütörtöki ülésein? Nos, kedden a testület mégis úgy döntött, hogy nem adja el a területet a Lagunas Bt.-nek, amely­nek nagyralátó terveiben állítólag fürdőszálló és szórakozóhely felépítése is szerepel. A döntés mindössze egy szavaza­ton múlott, ugyanis a tes­tület húsztagú, és így ti­zenegy igen szavazat kel­lett volna ahhoz, hogy az eladás mellé felsorakozók álláspontja győzzön. Ez­zel szemben csak tízen szavaztak igennel. A pol­gármester tudomásul vet­te a döntést, és úgy tűnt, hogy megnyugodhatnak a kedélyek. Dr. Mányi Erzsébet: — Azt mondtam, s ezt a jegy­zőkönyv is tanúsítja, hogy nem tartom korrekt­nek az árukapcsolást, a ve­vők igényének a kielégíté­sét, nevezetesen azt, hogy az eladásra szánt területet csak abban az esetben haj­landók megvenni, ha az önkormányzat eladja a für­dőt is. Ezzel én nem értek egyet, mint ahogy azzal sem, hogy a fürdő körüli területet — egy kilométe­res körzetben — a többi földhöz hasonló alacsony áron adjuk el, mert ezáltal megrövidítjük magunkat. Major Judit: — Február­ban többen is javasoltuk, hogy tartsunk falugyűlést, ha már népszavazásról nem lehet szó az ország­gyűlési választások közel­sége miatt. Ez nem történt meg. Hangsúlyozom, hogy mi itt különféle pár­tokat képviselünk, és nem ennek vagy annak a párt­nak az érdekeit nézzük, hanem a község lakossá­gáét. Ne felejtsük el, hogy a fürdőnk közadako­zásból épült, ideértve a nyugdíjasok néhány száz forintjait is. Sokkal ki­sebb horderejű kérdések­ben, mint például egy piac tetővel való befedé­se, a polgármester kötele­zett minket arra, hogy hív­juk össze a körzeteink la­kóit. Szerinte mcst nincs értelme a falugyűlésnek, mert az nem azonos a köz­ségünk egészével. Sajnos kezdettől fogva komoly lé­pések történtek annak a megakadályozására, hogy szélesebb körben tájékoz­tatva legyenek az embe­rek. Roszík Mihály: — Már korábban kértem a döntés elhalasztását, számvevő­­széki vizsgálatot és nép­szavazást sürgettem, és természetesen a megfele­lő semleges szakértők be­vonását. Elmondtam, hogy bennünket nem azért választottak az ön­­kormányzatba, hogy a va­gyont elherdáljuk, hanem azért, hogy a közösség ja­vára okosan gazdálkod­junk vele. A keddi szava­zás során el is dőlt a kér­dés. Mi legalábbis ebben a meggyőződésben men­tünk a csütörtöki ülésre. Beszélgetésünk során ki­derült, hogy ezen az ülé­sen váratlan fordulat tör­tént. Az egyik önkormány­zati képviselő, aki kedden a szavazáskor még tartóz­kodott, bejelentette, hogy meggondolta magát, és mégis az eladás mellett foglal állást. A polgármes­ter e bejelentésre hivatkoz­va — Roszík Mihályék til­takozása ellenére — újbóli szavazást rendelt el, amely­nek során az igennel szava­zók többségbe kerültek. Szerettük volna hallani a polgármester véleményét e különös ügyről, ezért a lel­kész úr telefonon megpró­bálta őt a beszélgetésre há­zába invitálni. A község első embere azonban ez idő tájt nem tartózkodott otthon, így vele nem sike­rült szót váltanunk. A jelenlévők — közü­lük ezúttal csak az önkor­mányzati képviselők véle­ményét adtuk közre — el­mondták, hogy nem hagy­ják annyiban a dolgot, már csak azért sem, mert úgy hírlik, pénteken az ügyben már aláírásokkal megerősí­tett megállapodások is tör­téntek. A kedvezőtlen fo­lyamatok megállítása érde­kében a tiltakozók a köz­­társasági megbízotthoz for­dulnak, és mielőbbi segít­ségét kérik. Szeretnék elér­ni, hogy a fürdő eladásától végleg tekintsenek el a községi vezetők, hiszen felmerült a bérbeadás ötle­te is, és szeretnék, ha a für­dő ügye nem érintené az el­adásban esetleg érdekelt földtulajdonosokat. Szeret­nénk továbbá teljes körű tájékoztatást — az önkor­mányzat helyi lapja e té­ren nem felelt meg a vára­kozásoknak —, és szeret­nék a népszavazás kiírását is, amire korábban volt már példa, igaz, a mostani­nál jóval kisebb horderejű kérdésben, nevezetesen a község címerének elfoga­dásával kapcsolatban. Bánó Attila A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents