Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-04 / 103. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. MÁJUS 4., SZERDA J Meg kell állítanunk a kommunizmust Beszélgetés Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt elnökével Szerkesztőségünk vendége volt Torgyán József, a Független Kisgaz­dapárt elnöke, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, illetve Bánó Atti­la és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — Gyakran támad olyan érzésünk, mintha az ország csak a fővárosból állna. A Független Kisgazdapárt programjában szerepel a falvak, a vidék fejlesztése, nagyobb arányú bekapcsolása a gazdaságba, illetve a túlméretezett főváros-központú­ság megszüntetése. — Már 1992 őszén közjegyzői okiratba foglaltuk és társadalmi vi­tára bocsátottuk ezt a programot. Én magam szövegeztem az idevá­gó részt akként, hogy amennyiben megnyerjük a választásokat, akkor félretesszük a Budapest-centrikus politizálást, és a vidékcentrikussá­­got állítjuk a helyére, egyszerűen azért — nem tudom, hogy ezt leír­ják-e vagy sem —, mert a nemzet megtartó erejét senki se a budapes­ti kávéházakban üldögélő, forgató­könyvíró, anyakönyvi papírmagya­rokban keresse, hanem bizony a kis­települések szorgos népében. En­gem idegesít az, ha az utcán a rot­hadó narancs bűze facsarja az orro­mat a friss rétnek, vagy az almás­kertnek a bódító illata, vagy a sár­gálló búzamezők életet adó lehele­té helyett. Természetesen épp így zavar az is, hogy a hídjainkon pi­ros-fehér-zöld zászlók helyett — bi­zony kimondom — madárpiszok­kal tele zászlók vannak. Egyértel­mű, hogy ha nem tudjuk a vidéket talpra állítani, akkor ütött a nemzet utolsó órája, mert a hazánk határa­in kívül élő magyarság létszáma el­képesztően csökken, a határokon belüli magyarság létszáma pedig egyes statisztikusok előrejelzése szerint a következő évszázadban akár milliós nagyságrenddel is csökkenhet. Mindez egy olyan or­szágban, amely egyedülálló abban a tekintetben, hogy önmagával hatá­ros, hiszen körülöttünk egyetlen négyzetcenti sincs, ami valamikor ne lett volna színmagyar, most pe­dig már az anyaországban is ott tar­tunk, hogy a magyarság elapadásá­ról kell beszélnünk. Elvágott gyökerek — Nem gondolja elnök úr, hogy a vi­déki ember számára Budapest jelen­ti azt a helyet, azt a csillogó orszá­gos központot, ami igazán számít, ami a szemünk fénye? — Hát ez nem így volt Trianon előtt. Egyetértek önökkel, ma ez így néz ki, de valamikor egymással ve­télkedtek a különféle vidéki közpon­tok és vonzáskörzeteik. Gondoljunk arra, hogy milyen élet volt Kolozs­várott, Nagyváradon, Pozsonyban, Szabadkán, Kassán, Ungváron, Munkácson, Szatmárnémetiben, vagy Eperjesen. Trianonban elvág­ták a magyar nemzet gyökereit: köz­útjait, vasútjait, víziútjait — anyát a gyermekétől — és olyan katasztrófa­­helyzetet teremtettek, amelytől azt várták, hogy Magyarországnak vége lesz. Csupán egyetlen tényre hív­nám fel a figyelmet, amelyet még nem olvastam soha, még az önök lapjában sem, hogy a magyarok vol­tak az elsők, akiket tudatosan telepí­tettek marhavagonokba. Kolozsvár­tól Ceglédig álltak a félreállított mar­havagonok magyar családok tízezre­ivel. Rengetegen megfagytak, éhen­­pusztultak és ennek a katasztrófa­­helyzetnek a következménye volt az, hogy a vidéki értelmiség elveszít­ve a bázisait, az utolsó végvárba, Budapestre menekült. Ebből a hely­zetből állt talpra ez a nép Trianon után. — Eszerint arra is megvan a lehe­tőség, hogy a magyar vidék újfent talpra álljon? — Többet mondanék. Nem lehet elvitatni, hogy a magyar a földkerek­ség egyik legtehetségesebb népe. Gondoljunk arra, hogy a segédmun­kási órabérért dolgozó mérnökein­kért világszerte vetélkednek a mene­dzserek. Nincs olyan foglalkozási te­rület, ahol szűkölködnénk tehetségek­ben. Azt tekinthetjük vízválasztónak, hogy amikor a magyarság a történel­me során magyar tudott lenni, akkor csodákra volt képes. A kiegyezés után, amikor magyar lehetett a ma­gyar, néhány évtized alatt többet fej­lődött az ország, mint előtte évszáza­dok alatt. Vagy gondoljunk arra, hogy Trianon után a Horthy-rend­­szerben, amikor újra magyarok lehet­tünk, a marhavagonok időszakát kö­vetően megjelentek a kiadó lakások­ról szóló hirdetések és az egyik leg­erősebb pénzzé tettük a pengőt. — De nem is voltunk annyira meg­osztottak, mint manapság. — Amikor negyvennégy márciusá­ban a nácik megszállták Magyaror­szágot, akkor sem a „sziszegő” pár­tok valamelyike harcolt a magyar függetlenségért, hanem a Független Kisgazdapárt és annak vezére, Bajcsy-Zsilinszky Endre. És ugyan­ez volt a helyzet a szovjet megszál­lás után is, amikor az a magyar kö­zösség, amely a náci megszállás el­len szerveződött, mint a kisgazdák előrenyújtott kardja, folytatta a har­cot, ezúttal a kommunisták ellen. Nem véletlen, hogy a nácik és a kom­munisták egyaránt meg akarták sem­misíteni a pártunkat. Eljön az ideje, amikor önök is tisztán fogják látni — talán itt van az egyetlen eltérés kö­zöttünk —, miért van az, hogy a je­lenlegi hatalom is a Független Kis­gazdapárt megsemmisítésével kezdte volna a hatalmának a megalapozását. A látszatkeresztények és a látszatka­tolikusok tudják, hogy a kisgazdák egész történelme szorosan összefügg a magyar nép függetlenségével és harcaival és ez sok mindenre magya­rázatot ad. Én az ellenünk irányuló akciósorozatban a nácizmus és a szovjet hatalom támadásának közvet­len folytatását látom. Megmaradt a millió — Kemény mondatok. — Akkor valamit még hozzáte­szek. Ha önök elfogadnák kiinduló­pontként azt, hogy Magyarorszá­gon éppúgy, mint a többi volt szo­cialista országban az érintett orszá­gok kommunista pártjainak, közpon­ti bizottságai egy nemzetközi meg­egyezés kereteivel összefüggésben — szovjet jóváhagyással — készí­tették elő a rendszerváltozásnak ne­vezett gazdasági struktúraváltást, akkor talán közelebb kerülnénk egy­máshoz az idevágó tételek meghatá­rozásában. E folyamatban ugyanis a népfrontnak, majd az MDF-nek is komoly szerepet szántak. A meg­semmisítésünkre irányuló törekvé­sek 1992 nyarán a kommandósok támadásában, a pénzeszközeink megvonásában, az ellenem irányuló büntetőügyek indításában csúcso­sodtak ki. — Feltűnően sok volt a szemé­lyét érintő támadás. — Egyértelmű, hogy a személye­men keresztül a Független Kisgaz­dapártot akarták ellehetetleníteni. Szerénytelenségnek tűnik, de a sze­mélyem éppúgy útjában volt a hata­lomnak, miként Kovács Béla szemé­lyisége útjába volt a szovjet hata­lomnak, vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre személyisége a náci hatalom­nak. — Ön felajánlott egymillió forin­tot annak, aki hitelt érdemlően bizo­nyítani tudja a múltjával kapcsolat­ban felhozott vádak megalapozott­ságát. Megmaradt ez a millió? — Ez természetesen az én zse­bemben maradt, de úgy gondolom, ezzel könnyen viccelődhetek, mert a Jóisten különös kegyelméből én vagyok az egyetlen magyar politi­kus, akinek a rendőrségi anyagában benne van — ezzel is ártani akartak nekem annak idején —, hogy Tor­gyán József annyira negatívan visel­kedett a rendőrséggel szemben, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. — Visszatérve az iménti okfejtés­re, az. MDF-re vonatkozó elképzelé­seivel sok szempontból nem tudunk egyetérteni. — Akkor tessék nekem magyará­zatot adni arra, hogy azt a Marino­­vich Endrét, aki a szovjet típusú kémszervezet feje volt Magyaror­szágon, és akit a kommunisták ki­menekítettek Görögországba a kö­vetségre, mert féltettek tőlünk — teljes joggal —, miért kellett vissza­hozni és Antall József kabinetfőnö­kévé megtenni? — Ön szerint nem indokolt, hogy egy több évtizedes, a végére kétség­kívül puha diktatúra után békés át­menet formájában menjen végbe a rendszerváltozás ? — Kérem, aki a békés váltás lehe­tőségét elveti, az elmebeteg, hiszen ez kedvezőbb mindenféle erőszakos megoldásnál. Ugyanakkor látni kell, hogy a magyar jövő szempontjából egyáltalán nem közömbös az, hogy a volt kommunista nomenklatúra tag­jai lesznek-e az új társadalom veze­tői, vagy pedig tiszta embereket en­gedünk a hatalomba. Ha a volt kom­munista nomenklatúra tagjai fogják a többpárti parlamenti demokráciát megjeleníteni, ha ők fogják a piac­­gazdaságot felépíteni, akkor senki ne csodálkozzon azon, hogy ebben az országban a politikai és a gazdasá­gi válságon túlmenően olyan bizal­mi és erkölcsi válság keletkezik, amelynek az lesz a következménye, hogy senki semmiben nem tud hin­ni. Már eddig is sokak hitét rabolták el. A Nyugatnak mindegy, hogy ki­ből lesz a kapitalista, de a magyar népnek nem mindegy, mert nem tud már elviselni újabb megaláztatást, nem tudja elviselni, hogy azok, akik egykor lesöpörték a padlását, akik el­árulták a nemzetet, azok a többpárti demokrácia égisze alatt hirdessék a magyar jövőt. Ha a magyarság lelkű­­letét és gerincét teljesen megtörik, akkor ez az ország már nem Magyar­­ország. Márpedig, ha most nem tud­juk a kommunistákat visszaszoríta­ni, akkor egy ilyen helyzet fog bekö­vetkezni. — Úgy véljük, hogy a Magyar Egyeztető Testület felhívása a nemze­ti erők összefogására igen fontos kez­deményezés, ám elnök úrék ezelől el­zárkóznak. Miért? — Senkit nem kívánok megbánta­ni a MET-en belül, de én ezt a testü­letet a jobboldal csapdájának tar­tom... — A jobboldal által, vagy a jobb­oldal részére állított csapdára gon­dol? — Ez a jobboldalnak állított csap­da. Rajta keresztül próbálták ellehe­tetleníteni a jobboldalt. Ezzel kap­csolatban gondom van a népi-nem­­zeti-keresztény irányzattal, ugyanis a Független Kisgazdapárt az egyet­len olyan keresztényi erő, amely mindvégig következetes volt és so­ha, egyetlen másodpercig sem in­gott meg. Jól látom, hogy a hata­lom részéről miként próbálják az említett irányzatot szétverni. Én, aki jól ismerem a magyar történel­met, tudom, hogy a mohácsi nemze­ti tragédiánkat az idézte elő, hogy legalább két olyan magyar sereg állt lábhoz tett fegyverrel, amelyik­nek egyike is képes lett volna le­győzni a törököket, de az elsöprő győzelem helyett bekövetkezett a tragédia. Tudom, milyen ártalmas a széthúzás... Népszerűek vagyunk — Feltehetően akkoriban is mind­egyik jelentősebb erő önmagát tar­totta az egyetlen igaz, hiteles erő­nek. — Igen, de azt hiszem van mó­dunk arra, hogy tisztán lássunk. 1988-ban a különböző pártok újjá­alakulásánál a pártoknál többségé­ben a beépített" elemek jelentek meg. Elvétve akadt egy-egy őrült megszállott, aki abban a helyzetben rögtön bele mert menni a politikai csatározásokba. Nagyképű megkö­zelítésnek látszik, de mintha külde­­tésszerűen vezényelt volna engem a Jóisten ebbe a helyzetbe, mert kö­zel harminc éven keresztül, mint ügyvéd, hátrányos helyzetből sajátí­tottam el a harc, a küzdelem min­den csínját-bínját. Nem vettem részt a kamarai életben, nem élvez­tem az ügyvédi kamara védettségét és szinte nap mint nap el kellett vi­selnem a fasiszta minősítésből faka­dó hátrányokat. Ügyvédként nem tudtam elérni a szocializmusnak ne­vezett szörnyűség fennállása alatt, hogy telefont kapjak, de a felesé­gem se tudta elérni, aki a Pécsi Nemzeti Színház ünnepelt prima­donnája volt. Fölismertem tehát, hogy milyen csapdát állítottak a magyar népnek, és ezért kezdtem el öt évvel ezelőtt járni a vidéket és járom ma is fáradhatatlanul, mert csak egyfajta hittérítő munkával tu­dom felvenni a küzdelmet azokkal szemben, akik félre akarják vezetni az embereket. Sokan elárultak, hát­ba szúrtak, de végül is én győztem, azt hiszem ezt már múlt időben mondhatom, és egy nagyon erős és egységes Független Kisgazdapárt áll ma mellettem. Egyedül mi va­gyunk képesek arra, hogy megállít­suk a kommunizmust. — Bizonyos jelekből következtet­ni lehet arra, hogy a vidéki embe­rekben erősebb a félelem, mint azokban, akik a fővárosban élnek. Ön szerint felbátorítható-e a vidék, s ez a bátorság megmutatkozik-e a választásokon? — Azt tapasztalom, hogy szinte lavinaszerűen megindult a tömegek közeledése a Független Kisgazda­­párt felé és úgy látom, hogy ez a vá­lasztásokon egyértelműen meg fog mutatkozni. Az érdeklődés irán­tunk soha nem látott méreteket öl­tött. Ebben az évben sorozatban több mint hetven beszédet tartot­tam és két hely kivételével minde­nütt zsúfolásig megteltek a terek, az előadótermek, de az említett két helyen is ezernél több volt a hallga­tók száma. Nemrég Cegléden be­széltem és előttem ugyanott járt Torgyán József: Megmentjük ezer­éves alkotmányunk értékeit Horn Gyula. A helybéliektől meg­tudtam, hogy csúcsot állítottam fel. Ki kellett nyitni a színháztermet, tele volt az előtér és a művelődési központ körül is összegyűltek az emberek, ezért oda is hangszórókat helyeztek. Általában így van ez mindenütt, ahol beszédet mondok. — Ez az érdeklődés vajon csak az ön személyének szól, vagy a párt­jának is? — A kérdés ilyen módon is meg­közelíthető, de úgy látom, hogy Nyugaton is sokszor az elnökjelölt személyén múlik a pártok sikere, de ami minket illet, jelentős töme­geket tud megmozgatni Maczó Ág­nes és mások is. Ezen túlmenően millió jele van annak, hogy népsze­rűek vagyunk. — Feltételezve a népszerűséget, mégis azt kell mondanunk, hogy szövetségesek nélkül nehéz előre lépni. — Ez kézenfekvő. Az első vá­lasztási forduló előtt nem lehet megmondani, hogy kivel. Egyszerű­en azért, mert csak azután derül ki, hogy a választók kiket legitimizál­­tak, és kiket nem. Hiábavaló volna olyan erőkkel szövetséget kötni, akik adott esetben be se kerülnek a parlamentbe. — Ha a Független Kisgazdapárt meghatározó kormányzati erővé válna, milyen módon, s főként kik­kel hajtaná végre a sokat emlege­tett valódi rendszerváltozást? — Én már nagyon unom a szak­emberekre való örökös hivatkozást. Milyen szakember az, aki tönkrete­szi az országot? Ha a kommunisták­nak lett volna tehetségük, akkor mi­ért titkolták ezt több mint négy évti­zeden keresztül? Számos területen tervezünk változtatást, így a bírósá­gi struktúra területén is, de minde­nekelőtt új alkotmányra van szük­ség. Az újabb elégedetlenségi hullá­mot úgy akarjuk áthidalni, hogy a társadalom minden rétegét bevon­juk az alkotmányozási folyamatba. Szükség van egy társadalmi alkot­mányra és egy alkotott alkotmány­ra. E kettőből állna az új alkot­mány. Csak érdekességként mon­dom, hogy a mi Szent Korona-ta­nunk olyan csodálatos jogi konst­rukció, amelyhez hasonlót egyet­­len-egy ország sem tudott megal­kotni. Elirigyelte tőlünk az egész vi­lág, mi pedig kidobtuk a szemét­dombra. Az 1222-es Aranybulla például olyan jogelemeket tartalma­zott, amelyek hiányoznak a mi fej­lett jogrendszerünkből is. Az egyik például meghatározta a népi ellenál­lás jogát arra az esetre, ha a veze­tők nem tartják be a népnek tett ígé­reteiket. De volt az Aranybullának olyan rendelkezése is, amely meg­tiltotta a magyar földek idegen kéz­re adását. Ha megnyerjük a válasz­tásokat, igyekszünk megmenteni ezeréves alkotmányunk kiemelke­dő értékeit.

Next

/
Thumbnails
Contents