Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-30 / 124. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 30., HÉTFŐ Margitka, a kisebbségi miniszter asszony Ki védi a magyarok A hazai sajtóban is napvilágot látott a hír, hogy a Kis- Jugoszláviában hamarosan megszüntetnek hét minisztériumot. Többek között erre a sorsra jut az emberjogi és kisebbségi tárca is, amelynek élén Szávovics Margit áll. A bársonyszék mögötti dolgokat nem ismerők közül eddig is többen szóvá tették, hogy olyan nagy baj nem lehet a délvidéki magyarok érdekeivel, ha egy „echte” magyar intézi ügyeiket. A szerbiai politikai történések ismerői azonban tudják, hogy ugyanez a Szávovics Margit szemrebbenés nélkül letagadta az egyik szerémségi faluban végrehajtott etnikai tisztogatást és a miniszterkedése előtti időszaktól fogva fennen hangoztatja, hogy a vajdasági magyarságnak az európai mércék által meghatározottnál is nagyobb jogai vannak! Azt már talán mondani sem kell, hogy Margitka számára egyáltalán nem gond, sőt nagyon is helyes, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta Zentát hivatalosan csakis szerb kiejtéssel, de magyar helyesírással Szenta-ként lehet jelölni. Ez és még egy sor példa bizonyítja, hogyan lehet megcsúfolni, hogy ne mondjuk, megerőszakolni egy nemzet nyelvét. délvidéki érdekeit? A szóban forgó bársonyszékben a szemüveges, szőke, olykor hivatalos rendezvényen is rágógumit csócsáló hölgy előtt egy Várady Tibor nevű, a nemzetközi jognak úgyszólván világszerte elismert tudósa ült, aki — a rezsim legnagyobb bosszúságára — komolyan vette feladatát. A (még) miniszter aszszonnyal kapcsolatos csattanó azonban, különösen magyarországi vonatkozásban, kissé lehangoló. Szávovics Margit ugyanis ifjúkori életét Békéscsa-. bán, Kőváry Margit néven élte. Férjéről az a hír járja, hogy tulajdonképpen nem is szerb, hanem bunyevác, ergo szögről végről horvát származású. így talán már érthetőbb, hogy a miniszter asszony, a jelenlegi rezsim iránti túlfűtött lojalitásában miért nem szívleli a magyarokat. Ami már magában véve sem egy nemzetileg lélekemelő dolog, de azt felfogni is nehéz, hogy ugyanez a Szávovics (Kőváry) Margit miért állítja váltig, hogy a magyarországi szerbeket teljesen elnyomják az itteni államalkotók. Hiszen ez a Pest vonzásában élő szerbek szerint, egyáltalán nem igaz. B. M. Általában valamely társadalmipolitikai magatartás, illetve álláspont végső pontjáig való feszítését tekintjük szélsőségnek, illetve a közélet különböző állásfoglalásaiban való kérlelhetetlen, elvakult, bigott módon viselkedőt jelöljük meg szélsőségesként. A közelmúlt történelme tele van különböző előjelű szélsőséges programokkal, eszmékkel és figurákkal. Ha e vonatkozásban vizsgáljuk századunk európai — és természetesen hazai — társadalmi-politikai jelenségeit, egy dologra mindenképpen rájöhetünk: szélsőséges társadalmi tünetek általában ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor a társadalmi érdekütközések és konfliktusok természetes rendeződését valami gátolja. Magyarországon szélsőséges irányzatú politikai kísérletek már a két világháború között jelentkeztek, a Horthy-kabinetek azonban — alapvetően konzervatív hajlandóságuk következtében — ezek hatását a minimálisra szorították, és ebbéli erőfeszítéseik egészen az ország függetlenségének elvesztéséig, azaz 1944. március 19-éig sikeresek voltak. Más-más időben, de lakat alatt volt Szálasi Ferenc, csakúgy mint Rákosi Mátyás, a nyilas és a bolsevista maffia számos vezetőjével egyetemben. Kibontakozó szélsőségességgel egyrészt a IF világháború végjátékának magyarországi eseményei, majd — ezt követően — a háború után (kétévnyi színlelt kihagyással) színre lépő társadalmi-politikai rendszer szolgáltak, mindkét esetben a hivatalos állami politika rangjára emelve ezt a közéleti mentalitást, megteremtve a második példatárat a XX. századi magyar politikai bugrisuralomhoz (az elsőt ugyanis 1919-ben Kun Béla és a Fenin-fiúk prezentálták). Nem véletlen, hogy mindhárom magyar szélsőségesség szocialista volt. Ugyanis -— egyfajta módon — a nemzetiszocialisták is azok voltak, hiába nevezték balról — a „nagy Sztálin” szóhasználatáUgandai—szudárti titkos tárgyalások Százezrek immár a temetőben Titkos tárgyalásokat kezdett Yoweri Museveni ugandai és Omar Haszon Ahmed el-Besír szudáni elnök az ausztriai Mürzstegben. A két afrikai államférfi Thomas Klestil osztrák szövetségi elnök stájerországi nyári rezidenciáján — az osztrák politikus részvételével — szombat este óta tanácskozik országaik kapcsolatáról és a szudáni polgárháborúról A megbeszélésekről eddig részletek nem szivárogtak ki, de a két érintett afrikai államfő és osztrák házigazdájuk egyaránt igen bizakodóan nyilatkozott mind a jószomszédi kapcsolatok javítását, mind a polgárháború befejezését célzó erőfeszíté-Heves harcok Szombaton egész nap heves tüzérségi párharc zajlott a Száva mentén, a horvát hídfőállásnál, Orasjénél, ahol szerb közlemények szerint a helyi horvát alakulatok harci tevékenységébe bekapcsolódott a horvátországi reguláris haderő is. A horvát tüzérségi támadás következtében Orasjénél egy szerb katona meghalt, Brckónál egy polgári személy életét vesztette. A sebesültek száma húsz. Szerb katonai források szerint a horvát és a muszlim erők már a Száva menti földfolyosó átvágására indítandó hadműveletüket készítik elő. sekről. Az 1983 óta tartó dél-szudáni harcoknak több százezer halottja van, s millióra tehető azoknak a száma, akiket elűztek otthonaikból. Közülük sokan Ugandában kerestek menedéket. Az ugandai államfő szerda este kezdődött ausztriai hivatalos látogatásának programjában több megbeszélés is szerepelt osztrák vezető politikusokkal, s megállapodás is született, amelynek értelmében Ausztria fejlesztési segélyben részesíti Ugandát. Nem szerepelt azonban az előzetes programban csúcstalálkozó a szudáni elnökkel, akinek ausztriai látogatásáról szintén nem volt előrejelzés. Silvio Berlusconit megválasztották Olaszország miniszterelnökének, „meglátjuk, miként végzi majd feladatát: ehhez esélyt kell adni neki és támogatást nyújtani” — jelentette ki szombaton két olasz televíziócsatomának adott nyilatkozatában Bili Clinton amerikai elnök. Az amerikai elnök abból az alkalomból adott exkluzív interjút az olasz állami televízió első és a Canale 3 elnevezésű (Silvio Berlusconi tulajdonában lévő) magántelevíziónak, hogy június 2-án és Museveni politikai pályafutása szempontjából Ausztria fontos helyszín: 1985-ben egy alsó-ausztriai községben választották meg száműzetésben lévő ugandai politikusok az ország államfőjévé, s itt dolgozták ki Uganda ideiglenes alkotmányát, amelyet a községről unterolberndorfí programnak kereszteltek el. Museveni mostani látogatása alkalmával felkereste ezt az országa történelme számára legendás helyet, s baráti beszélgetést folytatott lakosokkal, köztük annak a fogadónak a tulajdonosával is, ahol annak idején politikustársaival megszállt. 3-án hivatalos látogatást tesz Itáliában. Clinton a szövetségesek partraszállásának 50. évfordulója alkalmából keresi fel Nagy-Britanniát, Franciaországot és Olaszországot. Bili Clinton emlékeztetett arra, hogy Antonio Martino olasz külügyminiszter a közelmúltban tett washingtoni „bemutatkozó” látogatása során azt erősítette meg amerikai tárgyalópartnereinek, hogy Olaszország és az Egyesült Államok partneri kapcsolatai „változatlanok maradnak”. A nagyvilág hírei * Körülbelül négyezer ember tüntetett szombaton a németországi Solingenben a törökök elleni merénylet első évfordulóján. Tavaly ilyenkor alvó törökökre gyújtották rá házukat fiatalok. A Genc család öt tagja meghalt. % Alois Mock osztrák külügyminisztert péntek este porckorongsérvvel megoperálták az innsbrucki klinikán. * Egy kubai katona megsebesült, amikor a hatóságok feltartóztattak egy halászbárkát, amelynek utasai a kubai területen lévő guantanamói amerikai haditengerészeti támaszpontra akartak szökni, hogy onnan az Egyesült Államokba emigráljanak. 4" Életének 96. évében elhunyt Ivan Jermolajev, az 1921-es kronstadti lázadás utolsó tanúja. A bolsevik hatalom elleni rövid életű felkelés egykori résztvevőjét egy esztendeje, 95. születésnapján Borisz Jelcin orosz elnök is táviratban köszöntötte, és sok üdvözletét kapót Oroszország különböző tájairól. * A Balladur-paktum nehezen akar megszületni, a kelet-európai kisebbségek közti „harmóniaszerződés” egyelőre kudarcot vallott — írja a Corriere della Sera a párizsi európai stabilitási konferencia eredményeit értékelve. Clinton: majd meglátjuk VÉLEMÉNY Szélsőségek és szélsőségesek val — mozgalmukat fasizmusnak, ami mellesleg még eufemizmus is a nácik javára, csakhogy ezt a négyelemis szakértők nem tudták. Hogyan és mikor készült a történelem vegykonyháján ez a mérges kotyvalék? Hely hiányában nincs módunk elemezni az I. világháborút, majd a 28—33-as világgazdasági válságot követő frusztráció országokat és népeket a végletek felé lökő, taszító hatását. így csupán utalhatunk arra, hogy ha egy ország politikai életének társadalmi összecsapásaiban az egyik fél — valamely oknál fogva — esélytelen, s ennélfogva a politikai arénában vívott harcból mintegy kivonódik, akkor fennáll a veszély, hogy az energiáit irracionális kétségbeeséstől fűtött indulatkitöréssé változtatja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a társadalmi arénában magukat csupán extrém módon kifejezni tudó elemeknek igazuk volna. Csupán a társadalom érdekkifejezéseinek betegségéről van szó, aminek számos — itt most nem részletezhető — oka lehet. Ami a szélsőséges nézetek, illetve politikai megnyilvánulások rétegviszonyait illeti: szélsőséges politikai gondolkodásra és cselekvésre általában kétségbeeséstől űzött, frusztrált csoportok és egyének hajlamosak, ámbár kivételezett helyzetű és egzisztenciájú kasztokban is találkozhatunk ilyenekkel. Fegeklatánsabb európai példája ennek' az angol arisztokrácia, melynek köreiben nemzetiszocialista (a II. világháború éveiben Hitler-barát) és kommunista lordságok egyaránt találhatók. Az elmúlt 50-60 évben hazánkban is akadtak kékvérű honfitársak, akik a nyilas, illetőleg a kommunista mozgalmat ajándékozták meg őgrófságukkal. Manapság — pontosabban 1990 óta — ezt a két kifejezést a hazai liberál-szocialista médiumok átvették kizáró lagos használatra, azaz mindig ők határozzák meg, hogy mi és ki a szélsőséges. Eszükbe sem jut, hogy ez a fogalom mennyire viszonylagos, roppant nehéz ugyanis meghatározni azt a középpontot, amelyhez viszonyíthatunk. Ha viszont nem a középről nézzük a mezőnyt, úgy valamely nézőpontból bármi és bárki lehet „szélsőséges”. Nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel, például bolsevik szemszögből, egy liberális már szélsőséges. Nos, így jön létre napjaink politikai szemfényvesztése: Nem feltűnő, hogy a sajtó döntő hányada csak az egyik oldalon keresi és regisztrálja a szélsőséges jelenségeket és figurákat? A másik oldal ugyancsak szélsőséges jelenségeit vajon miért nem firtatja? Miért bagatellizálja az elmúlt 45 év milliónyi szélsőséges jelenségét és figuráját? Netán azért, mert az „hivatalos” volt, s az ENSZ, a NATO, az USA szeme előtt zajlott? Ahogy a régi latinok mondták: Quod licet lövi, non licet bovi — azaz: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Jól tudjuk: az elmúlt fél évszázad politikailag szélsőséges jelenségei megítélésének a gyökere a II. világháború szövetségi rendszerében, illetve a győztesek és a vesztesek hovatartozásában keresendő — mind a mai napig. Néhány tucat „kopasz” randalírozik ostoba szimbólumokkal felszerelve: ők a szélsőséges jobboldal. Ám a verőlegények, a vérbírák, az ávósok, az idegen hadsereget a nemzet ellen felhasználók: ők nem szélsőségesek, hanem derék baloldaliak, akik tették, amit a kor számukra előírt. Ilyen aránytalan erkölcsi teherviseléssel megy ez a morális birkózás. Fiberálisainknak azonban még a szempillája sem rezzen, annyira normális jelenségnek tartják ezt az — enyhén szólva — világtörténelmi injúriát. Persze ők is ismerik a latin közmondást. (Kajetán Endre) Adjunk esélyt az olaszoknak
