Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-30 / 124. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 30., HÉTFŐ Margitka, a kisebbségi miniszter asszony Ki védi a magyarok A hazai sajtóban is napvilá­got látott a hír, hogy a Kis- Jugoszláviában hamarosan megszüntetnek hét miniszté­riumot. Többek között erre a sorsra jut az emberjogi és kisebbségi tárca is, amely­nek élén Szávovics Margit áll. A bársonyszék mögötti dolgokat nem ismerők kö­zül eddig is többen szóvá tették, hogy olyan nagy baj nem lehet a délvidéki ma­gyarok érdekeivel, ha egy „echte” magyar intézi ügyei­ket. A szerbiai politikai tör­ténések ismerői azonban tudják, hogy ugyanez a Szá­vovics Margit szemrebbe­nés nélkül letagadta az egyik szerémségi faluban végrehajtott etnikai tisztoga­tást és a miniszterkedése előtti időszaktól fogva fen­nen hangoztatja, hogy a vaj­dasági magyarságnak az eu­rópai mércék által meghatá­rozottnál is nagyobb jogai vannak! Azt már talán mon­dani sem kell, hogy Margit­ka számára egyáltalán nem gond, sőt nagyon is helyes, hogy a több mint 80 száza­lékban magyarok lakta Zen­­tát hivatalosan csakis szerb kiejtéssel, de magyar helyes­írással Szenta-ként lehet je­lölni. Ez és még egy sor pél­da bizonyítja, hogyan lehet megcsúfolni, hogy ne mond­juk, megerőszakolni egy nemzet nyelvét. délvidéki érdekeit? A szóban forgó bársony­székben a szemüveges, sző­ke, olykor hivatalos rendez­vényen is rágógumit csócsá­­ló hölgy előtt egy Várady Tibor nevű, a nemzetközi jognak úgyszólván világ­szerte elismert tudósa ült, aki — a rezsim legnagyobb bosszúságára — komolyan vette feladatát. A (még) miniszter asz­­szonnyal kapcsolatos csat­tanó azonban, különösen magyarországi vonatko­zásban, kissé lehangoló. Szávovics Margit ugyanis ifjúkori életét Békéscsa-. bán, Kőváry Margit néven élte. Férjéről az a hír járja, hogy tulajdonképpen nem is szerb, hanem bunyevác, ergo szögről végről horvát származású. így talán már érthetőbb, hogy a minisz­ter asszony, a jelenlegi re­zsim iránti túlfűtött lojali­tásában miért nem szívleli a magyarokat. Ami már magában véve sem egy nemzetileg lélekemelő do­log, de azt felfogni is ne­héz, hogy ugyanez a Szá­vovics (Kőváry) Margit miért állítja váltig, hogy a magyarországi szerbeket teljesen elnyomják az itte­ni államalkotók. Hiszen ez a Pest vonzásában élő szerbek szerint, egyáltalán nem igaz. B. M. Általában valamely társadalmi­politikai magatartás, illetve állás­pont végső pontjáig való feszíté­sét tekintjük szélsőségnek, illet­ve a közélet különböző állásfog­lalásaiban való kérlelhetetlen, el­vakult, bigott módon viselkedőt jelöljük meg szélsőségesként. A közelmúlt történelme tele van kü­lönböző előjelű szélsőséges prog­ramokkal, eszmékkel és figurák­kal. Ha e vonatkozásban vizsgál­juk századunk európai — és természetesen hazai — tár­sadalmi-politikai jelenségeit, egy dologra mindenkép­pen rájöhetünk: szélsőséges társadalmi tünetek általában ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor a társadalmi ér­dekütközések és konfliktusok természetes rendeződését valami gátolja. Magyarországon szélsőséges irányzatú politikai kísérletek már a két világháború között jelent­keztek, a Horthy-kabinetek azonban — alapvetően kon­zervatív hajlandóságuk következtében — ezek hatását a minimálisra szorították, és ebbéli erőfeszítéseik egészen az ország függetlenségének elvesztéséig, azaz 1944. már­cius 19-éig sikeresek voltak. Más-más időben, de lakat alatt volt Szálasi Ferenc, csakúgy mint Rákosi Mátyás, a nyilas és a bolsevista maffia számos vezetőjével egye­temben. Kibontakozó szélsőségességgel egyrészt a IF világhá­ború végjátékának magyarországi eseményei, majd — ezt követően — a háború után (kétévnyi színlelt kiha­gyással) színre lépő társadalmi-politikai rendszer szol­gáltak, mindkét esetben a hivatalos állami politika rang­jára emelve ezt a közéleti mentalitást, megteremtve a második példatárat a XX. századi magyar politikai bug­­risuralomhoz (az elsőt ugyanis 1919-ben Kun Béla és a Fenin-fiúk prezentálták). Nem véletlen, hogy mindhá­rom magyar szélsőségesség szocialista volt. Ugyanis -— egyfajta módon — a nemzetiszocialisták is azok voltak, hiába nevezték balról — a „nagy Sztálin” szóhasználatá­Ugandai—szudárti titkos tárgyalások Százezrek immár a temetőben Titkos tárgyalásokat kezdett Yoweri Museveni ugandai és Omar Haszon Ahmed el-Be­­sír szudáni elnök az auszt­riai Mürzstegben. A két afri­kai államférfi Thomas Kles­til osztrák szövetségi elnök stájerországi nyári rezidenci­áján — az osztrák politikus részvételével — szombat este óta tanácskozik országa­ik kapcsolatáról és a szudáni polgárháborúról A megbeszélésekről eddig részletek nem szivárogtak ki, de a két érintett afrikai ál­lamfő és osztrák házigazdá­juk egyaránt igen bizakodó­an nyilatkozott mind a jó­szomszédi kapcsolatok javí­tását, mind a polgárháború befejezését célzó erőfeszíté-Heves harcok Szombaton egész nap heves tüzérségi párharc zajlott a Száva mentén, a horvát híd­főállásnál, Orasjénél, ahol szerb közlemények szerint a helyi horvát alakulatok harci tevékenységébe be­kapcsolódott a horvátorszá­gi reguláris haderő is. A horvát tüzérségi támadás kö­vetkeztében Orasjénél egy szerb katona meghalt, Brckónál egy polgári sze­mély életét vesztette. A se­besültek száma húsz. Szerb katonai források szerint a horvát és a muszlim erők már a Száva menti földfo­lyosó átvágására indítandó hadműveletüket készítik elő. sekről. Az 1983 óta tartó dél-szudáni harcoknak több százezer halottja van, s milli­óra tehető azoknak a száma, akiket elűztek otthonaikból. Közülük sokan Ugandában kerestek menedéket. Az ugandai államfő szer­da este kezdődött ausztriai hivatalos látogatásának programjában több megbe­szélés is szerepelt osztrák vezető politikusokkal, s megállapodás is született, amelynek értelmében Auszt­ria fejlesztési segélyben ré­szesíti Ugandát. Nem szere­pelt azonban az előzetes programban csúcstalálkozó a szudáni elnökkel, akinek ausztriai látogatásáról szin­tén nem volt előrejelzés. Silvio Berlusconit megvá­lasztották Olaszország mi­niszterelnökének, „meglát­juk, miként végzi majd fel­adatát: ehhez esélyt kell adni neki és támogatást nyújtani” — jelentette ki szombaton két olasz televí­­ziócsatomának adott nyilat­kozatában Bili Clinton ame­rikai elnök. Az amerikai el­nök abból az alkalomból adott exkluzív interjút az olasz állami televízió első és a Canale 3 elnevezésű (Silvio Berlusconi tulajdo­nában lévő) magántelevízió­nak, hogy június 2-án és Museveni politikai pá­lyafutása szempontjából Ausztria fontos helyszín: 1985-ben egy alsó-auszt­riai községben választot­ták meg száműzetésben lévő ugandai politikusok az ország államfőjévé, s itt dolgozták ki Uganda ideig­lenes alkotmányát, ame­lyet a községről unterol­­berndorfí programnak ke­reszteltek el. Museveni mostani látogatása alkal­mával felkereste ezt az or­szága történelme számára legendás helyet, s baráti beszélgetést folytatott lako­sokkal, köztük annak a fo­gadónak a tulajdonosával is, ahol annak idején politi­kustársaival megszállt. 3-án hivatalos látogatást tesz Itáliában. Clinton a szö­vetségesek partraszállásá­nak 50. évfordulója alkal­mából keresi fel Nagy-Bri­­tanniát, Franciaországot és Olaszországot. Bili Clinton emlékezte­tett arra, hogy Antonio Mar­tino olasz külügyminiszter a közelmúltban tett wa­shingtoni „bemutatkozó” lá­togatása során azt erősítette meg amerikai tárgyalópart­nereinek, hogy Olaszország és az Egyesült Államok partneri kapcsolatai „válto­zatlanok maradnak”. A nagyvilág hírei * Körülbelül négyezer ember tüntetett szomba­ton a németországi Solin­­genben a törökök elleni merénylet első évforduló­ján. Tavaly ilyenkor alvó törökökre gyújtották rá házukat fiatalok. A Genc család öt tagja meghalt. % Alois Mock osztrák kül­ügyminisztert péntek este porckorongsérvvel megope­rálták az innsbrucki klinikán. * Egy kubai katona meg­sebesült, amikor a hatósá­gok feltartóztattak egy ha­lászbárkát, amelynek uta­sai a kubai területen lévő guantanamói amerikai ha­ditengerészeti támaszpont­ra akartak szökni, hogy onnan az Egyesült Álla­mokba emigráljanak. 4" Életének 96. évében el­hunyt Ivan Jermolajev, az 1921-es kronstadti lázadás utolsó tanúja. A bolsevik ha­talom elleni rövid életű fel­kelés egykori résztvevőjét egy esztendeje, 95. születés­napján Borisz Jelcin orosz elnök is táviratban köszön­tötte, és sok üdvözletét ka­pót Oroszország különböző tájairól. * A Balladur-paktum ne­hezen akar megszületni, a kelet-európai kisebbségek közti „harmóniaszerző­­dés” egyelőre kudarcot vallott — írja a Corriere della Sera a párizsi euró­pai stabilitási konferencia eredményeit értékelve. Clinton: majd meglátjuk VÉLEMÉNY Szélsőségek és szélsőségesek val — mozgalmukat fasizmusnak, ami mellesleg még eu­femizmus is a nácik javára, csakhogy ezt a négyelemis szakértők nem tudták. Hogyan és mikor készült a történelem vegykonyháján ez a mérges kotyvalék? Hely hiányában nincs módunk elemezni az I. világháborút, majd a 28—33-as világgaz­dasági válságot követő frusztráció országokat és népeket a végletek felé lökő, taszító hatását. így csupán utalha­tunk arra, hogy ha egy ország politikai életének társadal­mi összecsapásaiban az egyik fél — valamely oknál fog­va — esélytelen, s ennélfogva a politikai arénában ví­vott harcból mintegy kivonódik, akkor fennáll a veszély, hogy az energiáit irracionális kétségbeeséstől fűtött indu­latkitöréssé változtatja. Ez természetesen nem azt jelen­ti, hogy a társadalmi arénában magukat csupán extrém módon kifejezni tudó elemeknek igazuk volna. Csupán a társadalom érdekkifejezéseinek betegségéről van szó, aminek számos — itt most nem részletezhető — oka le­het. Ami a szélsőséges nézetek, illetve politikai megnyil­vánulások rétegviszonyait illeti: szélsőséges politikai gondolkodásra és cselekvésre általában kétségbeeséstől űzött, frusztrált csoportok és egyének hajlamosak, ám­bár kivételezett helyzetű és egzisztenciájú kasztokban is találkozhatunk ilyenekkel. Fegeklatánsabb európai pél­dája ennek' az angol arisztokrácia, melynek köreiben nemzetiszocialista (a II. világháború éveiben Hitler-ba­­rát) és kommunista lordságok egyaránt találhatók. Az el­múlt 50-60 évben hazánkban is akadtak kékvérű honfi­társak, akik a nyilas, illetőleg a kommunista mozgalmat ajándékozták meg őgrófságukkal. Manapság — pontosabban 1990 óta — ezt a két kifeje­zést a hazai liberál-szocialista médiumok átvették kizáró lagos használatra, azaz mindig ők határozzák meg, hogy mi és ki a szélsőséges. Eszükbe sem jut, hogy ez a foga­lom mennyire viszonylagos, roppant nehéz ugyanis meg­határozni azt a középpontot, amelyhez viszonyíthatunk. Ha viszont nem a középről nézzük a mezőnyt, úgy vala­mely nézőpontból bármi és bárki lehet „szélsőséges”. Nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel, például bolsevik szemszögből, egy liberális már szélsőséges. Nos, így jön létre napjaink politikai szemfényvesztése: Nem feltűnő, hogy a sajtó döntő hányada csak az egyik oldalon keresi és regisztrálja a szélsőséges jelensé­geket és figurákat? A másik oldal ugyancsak szélsősé­ges jelenségeit vajon miért nem firtatja? Miért bagatelli­zálja az elmúlt 45 év milliónyi szélsőséges jelenségét és figuráját? Netán azért, mert az „hivatalos” volt, s az ENSZ, a NATO, az USA szeme előtt zajlott? Ahogy a régi latinok mondták: Quod licet lövi, non li­cet bovi — azaz: amit szabad Jupiternek, azt nem sza­bad az ökörnek. Jól tudjuk: az elmúlt fél évszázad politi­kailag szélsőséges jelenségei megítélésének a gyökere a II. világháború szövetségi rendszerében, illetve a győzte­sek és a vesztesek hovatartozásában keresendő — mind a mai napig. Néhány tucat „kopasz” randalírozik ostoba szimbólumokkal felszerelve: ők a szélsőséges jobboldal. Ám a verőlegények, a vérbírák, az ávósok, az idegen hadsereget a nemzet ellen felhasználók: ők nem szélsősé­gesek, hanem derék baloldaliak, akik tették, amit a kor számukra előírt. Ilyen aránytalan erkölcsi teherviseléssel megy ez a morális birkózás. Fiberálisainknak azonban még a szem­pillája sem rezzen, annyira normális jelenségnek tartják ezt az — enyhén szólva — világtörténelmi injúriát. Per­sze ők is ismerik a latin közmondást. (Kajetán Endre) Adjunk esélyt az olaszoknak

Next

/
Thumbnails
Contents