Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-25 / 120. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. MÁJUS 25., SZERDA 9 Hacsak nem teszünk valami világraszólót Mi a legnagyobb veszély, ami az embert fenyegeti? Az ember. Ez a látszólagos paradoxon abból ered, hogy az ember szabad kombinációkra képes tudatos lény. Ám egyszersmind agreszszív lény is; agresszivitása abból származik, hogy igen kemény túlélési próbáknak volt kitéve. Ákár a vadászat, akár az állatok terelése és hasznosítása, akár a földművelés, hatalmas cselekvési energiákat és erőfeszítésre való képességeket fejlesztett ki benne, s ha a megélhetés ezeket az energiákat nem köti le teljesen, az emberek — belső késztetésre — egymás ellen fordulnák. (Ä Tízparancsolat ennek az agresszivitásnak a megfékezését célozza.) Sokszögű kristály mozaik A XX. század végén még nagyobb a veszély. Az agresszivitás nagyüzemesedett, automatizálódott, elektronikus lett és immár a lelkeket és tudatokat veszi célba. Ma már az emberi szabadság, függetlenség és szuverenitás korántsem értendő szó szerint. El kell ismerni, hogy az ember, élete során, mindig is óhatatlanul „beprogramozott” lénnyé vált. A világ „bemenő” mintázatai (ez az informatika nyelve) — az érzékelt valóságelemek — több millió práhuzamos feldolgozóvezetéken mennek át és válnak a világról alkotott kéjekké és fogalmakká, mint a bemenetitől valamilyen fokozatban különböző „kimenő” mintázatokká. így alakul ki az ember tájékozottsági kerete. Szimbolikusan: ez a „tájékozottsági keret” olyan, mint egy beállítótükör. A környezet, a világ tükre az emberben, amely meghatározza reagálásait, döntéseit és viselkedését. Egy-egy embercsoport — társadalom, törzs, nép vagy nemzet — hagyományai bizonyos beállítótükör-sorozatot alkotnak: aki az adott csoporthoz tartozik, külső hatásokra e közös tükörbeállítás szerint fog reagálni, bár ezen belül nem kevés egyéni és alcsoportváltozat keletkezik. Ez a tükör ugyanis nem egyetlen sima tükörfelület, hanem egyfajta sokszögű kristálymozaik, s így az általános beállítódáson belül igen sok tükrözésváltozatot produkál. Nos, a „beállítótükör” meghatározza, hogyan fogadja az ember, ami kívülről éri. Vannak alapvető szimbólumok, tabuk, szabályok, a környezetre és a világra vonatkozó megítélések (a „paradigmák”): ezek maguk a tükörbeállítások. Természetes („primitív”) körülmények között az emberi lény, fejlődésének első éveiben, magától a közösségtől kapja meg ezeket egy életre. A technikai civilizációban az iskola, a tömegkommunikáció, az írott és elektronikus sajtó munkálja ki a tükörbeállítást. Az alapvető beállítás azért meghatározó, mert az vezérli a továbbiakban az alapvető reagálásokat — végső fokon az értékeket és az értékek sorrendjét. A magántulajdon: bűnös kategória Nem győzzük hangsúlyozni: a mai magyar aktív népesség belső tükrének beállítását 1957 és 1986 között (mintegy harminc év, tehát egy „emberöltő”) végezték el. Ez éppen elegendő idő volt' ahhoz, hogy a ma 50-es évjárattól kezdve a 20 évesekig az egymásra szakadatlanul következő évjáratok más tájékozottsági keretet kapjanak, mint bármelyik nemzedék, amely ezt a nemzedéket 1867 óta megelőzte. A tükörbeállításban a leginkább meghatározó változás azoknak az értékeknek a kicserélése volt, amelyekre a mentális-pszichikai tükrök eleve beállítódtak. Következésképpen a „kimeneti” mintázatban az Isten, a haza, a család és az ősök tekintélye elmosódott és igen alárendelt szerepet kapott. A „magántulajdon szentsége” nemcsak eltűnt, hanem egyenesen bűnös kategóriává vált. A „magyar” minőség tudatzavarral, restellkedéssel és a tudattalanba fojtott „vádlott”-pszichével kapcsolódott. Ezzel szemben merőleges beeső sugárral, igen élesen tükröződött az „életszínvonal” és a „jóléti társadalom”, illetve a „fogyasztás”, mint értékkategória, ennek olyan szimbólumaival, mint a gépkocsi, a hétvégi telek, továbbá a külföldi („nyugati”) utazásokat magában foglaló munkahely. A fogyasztáson, mint elsőrendű életcélon belül különleges céllá vált a presztízs-fogyasztás, illetve ezáltal, felhalmozási és befektetési lehetőségek híján, a pazarlás és a hivalkodást (kétszáz négyszögöl mint „birtok”). Pejoratív értelmet kapott a „nemzeti" és a „keresztény”; a legsúlyosabb, főbenjáró bűn kategóriájába nem cselekmények, hanem „rossz tükörbeállítások” kerültek, mint a nacionalizmus, az antiszemitizmus és a „klerikalizmus”. Az értékkategóriák, természetesen, össze voltak kötve jutalmakkal és büntetésekkel: ez segítette a tükör-beállítás rögzítését. A társadalmi mozgáspályák úgy voltak megszerkesztve, hogy a hatalomsugallta értékrend belső integrálása rendszerint jutalomként vonta maga után a jóléti fokozatokon való fölemelkedést (akkor is, ha ez a hagyományos és általános erkölcsi normák fellazításával, a „nagykapuk mellett levő kiskapuk” felhasználásával történt). Ebből következik, hogy a szóban forgó nemzedék (a mai választók zöme) számára, az elmúlt évtizedekből legalábbis egy negyedszázad nem szélsőségként, nem valamiféle vezényelt kurzusként, nem diktatúraként képzik meg. Kiskapuk rendje és szabadsága Ezért volt váratlan és megdöbbentő a más tükörbeállítású hatvan—hetven éves nemzedék és az emigráció számára a május 8-i választási eredmény. Amikor az aktív magyar népességnek igen nagy része az egykori állampárt demokratikusnak elfogadott utódpártjára adta szavazatát, a maga beállítótükre, a maga tájékozottsági kerete szerint nem baloldali szélsőségre szavazott, hanem ellenkezőleg: szándéka szerint visszaszavazta a „rendet”, a „szabadságot” és a „biztonságot”; a nagykapuk mellett nyíló kiskapuk rendjét és szabadságát, a garantált munkahely biztonságát és a központosított bérmechanizmust, amely leplet borított a belső munkanélküliségre. Az MDF négyéves kormányzása (az ellenzék részéről indított polgár-hidegháborúval együtt) ezzel szemben a „rend” megzavarását, a biztonság megrendülését, a bizonytalanság, a veszély és fenyegetettség érzését, ráadásul az „ideológiai nyomást”, a monopolizált sajtóból és a közszolgálati médiumokból szüntelenül áradó vádat: a bűn-tabuként beidegzett „nacionalista” és „klerikális” szélsőséget jelentette számára. A Magyar Demokrata Fórum, négy évvel ezelőtt, fölkészületlenül, meglehetősen infantilis könnyelműséggel, naivan, nosztalgia-légvárait realitásokként kezelve vette át a kormányzást: 1994. május 8-án, mint Rózsa és Ibolya, a hideg földön ébredt és felfázott. Dr. Antall Józsefnek nem voltak illúziói; ő a konzervatív Nyugat-Európa ölelő karjára számított. Ez az ölelő kar azonban nem volt sehol. Aki nem veszi tekintetbe egy társadalom pszichikai állapotát, illetve domináns tájékozottsági keretét, elbukik. Semmihez sem mérhető a tömegkommunikáció hatalma egy technikai civilizációban. Össze lehetne hasonlítani a középkori egyház hatalmával, amikor is az információt és a befolyásolást a vasárnapi szentbeszédek jelentették. Csakhogy akkor az emberek tájékozottsági kerete kicsiny közösségeken belül alakult ki, a változások nagyságrendekkel lassúbbak voltak, a hagyományok ereje pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb minden más információnál, ami a hagyományokkal szemben állt vagy azokon kívül esett. Amikor az ipari forradalommal együtt megjelent a sajtó, az minőségileg új korszakot hozott a tájékozódásban és a beállítótükör változásainak sebességében. Az információ kvázi-totális hatalma az emberi lelkeken a rádiózással, majd a távolba látással teljesedett ki. Az 1950-es évektől kezdve a hagyományok alárendelt szerepbe kerültek a mindennapos és mindenórás szándékos, sőt, kiszámított közlések folyamatosságával szemben, az értékesítés és marketing ösztönözte kutatás a pszichológia területén feltárta az emberi tudat betáplálhatóságát és beprogramozhatóságát: a hatalom azé, aki minden percben információt tud adni, és ezt az információt célzatosan, saját érdekeinek szolgálatában adja. Egy népet akár rabszolgaságba lehet dönteni, ha a leendő rabszolgatartóknak sikerül a sajtót és a tömegtájékoztatási eszközöket monopolizálniok. Ebben az esetben nincs szükség katonai fegyverek bevetésére a rabszolgatömeg kényszerítéséhez: a „beállítótükrök'' egyenirányítása belső késztetést hoz léire a parancsolok akaratának teljesítésére (akár adott áruk megvásárlására, akár bizonyos szolgáltatások igénybevételére, akár kívánatos szavazatok” sugallásaképpen), és az egyedek arról lesznek meggyőződve, hogy saját akaratukból, szabadon cselekszenek. Egy egész népet a kordéslovak szintjére lehet süllyeszteni és az abrakkal — értsd: bizonyos komforttal és uniformizált fogyasztással — „boldoggá tenni”. A szavazók csalódásának órája A magyar népnek ezt a kordéslósorsot szánja az a nemzetek fölötti szervezet — a globális célkoncepciót, intelligens számítások alapján, egyfajta terrörisztikus sovinizmus motivációs áramkörének bekapcsolása révén fölerősítve — melynek a politikai monopolszervezeten belül, az 1960-as évek közepétől, Aczél György volt az ügynöke, majd 1989-től kezdve az SZDSZ rövidítésű párt és az Aczél megszervezte sajtórohamosztag a végrehajtó szervezete. A XIX. században a tőkebefektetések elsősorban termelőberendezések létesítésére irányultak. A XX. század második felében a gázdasági hatalom átváltott a politikai hatalommá alakulás sávjába (globális fasizmus), ennek leglényegesebb eszköze viszont az információ fölött való rendelkezés. (A „független sajtó” kifejezés a globális fasizmus sajtó-hatalmát jelenti.) Ma tehát a pénzeszközöket elsősorban információba fektetik. A valóságos hatalom nem a pénz mennyisége, hanem a monopolizált információ kritikus tömege. Információ útján érzelmeket is lehet „tömegesen gyártani”, meg lehet tervezni és akciókká átalakítani társadalmi életérzéseket és törekvéseket. Magyarországon az a politikai vezető csoport, amelyet 1990-ben a magyar nép megajándékozott bizalmával, messze elmaradt a mai kegyetlen valóságról való tájékozottságnak ettől a szintjétől. Lényegében XIX.századi tájékozottsági kerettel fogott hozzá a kormányzáshoz, nem vévén észre, hogy ezzel egyenesen a magyar nemzeti lét megszüntetésére törő globális fasizmus beépített rezidenseinek intencióit teljesíti. Egy pillanatig sem tudta átvenni a hatalmat, mivel egy pillanatig sem volt kezében az információ fiatalma. Ugyanaz a veszély fenyeget A magyar nép most újólag nosztalgikusan választott. Csakhogy azokat, akikbe most vetette bizalmát, ugyanaz a veszély fenyegeti, mint elődeiket, a négy évig csapdában keringő konzervatívokat. A szocialistáknak nincs sajtója; a Népszabadság ugyanannak a nemzetek fölötti (de egy mesterségesen felhevített, globális szövetet alkotó ultra-nacionalizmus energiáit felhasználó) szervezetnek a kezében van, amely az elektronikus hírközlő eszközökből is csak félig szorult ki és rövidesen teljesen visszaveszi birodalmát. A magyar lakosság (kérdés, mennyire nemzet immár, és közösségi összetartó erő híján menynyire nép) belső tükrének beállítását továbbra is ők fogják végezni, s mikor elérkezik a hipnotizált szavazótömeg legközelebbi csalódásának órája, a beállítótükörben már csak ez a 3 betű csillog majd: SZDSZ. S akkor a magyarság befejezte történelmét. Hacsak talpra nem áll még egyszer, s nem tesz valami világraszólót. A / (Sándor András) Tisztelt üdülőtulajdonosok! A Budapesti Elektromos Művek Rt. Észak-pesti Üzletigazgatósága értesíti tisztelt fogyasztóit, hogy az üzletigazgatóság területén levő üdülőkben, hétvégi házakban felszerelt elektromosfogyasztás-mérők leolvasását és ellenőrzését május végén, illetve június elején kívánja elvégezni Az adott területre vonatkozó leolvasás pontos idejéről a helyszínen elhelyezett tájékoztatónkból szerezhetnek tudomást. Kérjük tisztelt fogyasztóinkat, hogy az arcképes igazolvánnyal rendelkező dolgozóink számára, a jelzett időpontban szíveskedjenek biztosítani az üdülőkbe való bejutást. A pontos számlázás alapja az elektromosfogyasztásmérők leolvasása, amely mind a fogyasztóink, mind részvénytársaságunk közös érdeke, ezért is kérjük - és előre ist köszönjük - a hatékony közreműködésüket. Budapesti Elektromos Művek Rt. Észak-pesti Üzletigazgatóság Bt DAPF.STI ELEKTROMOS MÜVEK RT.
