Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-25 / 120. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 25., SZERDA Horn a Die Weltben Magyarország új kurzusa Végleges szocialista válasz­tási győzelem esetén új irányvonal léphet érvénybe a határokon kívül élő ma­gyar kisebbségek kérdésé­ben, illetve a Romániához, Szerbiához és Szlovákiához fűződő viszonyban, s ez le­het majd a legfeltűnőbb vál­tozás Budapesten — vélte tegnapi számában a berlini Die Welt, Horn Gyula egyik megállapítása alapján („Én csak tíz és fél millió magyar miniszterelnöke lennék”) ab­ból kiindulva, hogy egy szo­cialisták uralta kormány fon­tosabbnak tartaná a szomszé­dos országokkal való vi­szonyt az ott élő kisebbsé­gekhez fűződő viszonynál. Horn — írta a minőségi Springer-lapban Kovács Ist­ván — az átfogó kétoldalú szerződésről Romániával és Szlovákiával folytatott, ám befagyasztott tárgyalásokat azonnal fel akarja éleszteni. Az elmúlt négy évben a megállapodás azon bukott meg, hogy Budapest csak úgy volt hajlandó a jelenlegi határokat elismerni, ha cseré­be Bukarest és Pozsony igen széles körű kisebbségi jogo­kat biztosít: egyebek között anyanyelvi gimnáziumokat, Romániában anyanyelvi egyetemet, s területi autonó­miát a többségi magyar terü­leteken. Horn most bejelentette, hogy a határokat azonnal el akarja ismerni, s ezzel párhu­zamosan lehetőség szerint erősíteni akarja a kisebbségi jogokat. A kisebbségek szá­mára ez természetesen átori­­entálódást jelent. A kisebb­ség a Magyarország irányá­ba tartó elvándorlás miatt gyökereiben már amúgyis meggyengült. A román szél­sőjobboldaliak nyomásához gazdasági bajok párosulnak. A budapesti kijelentések nyomán teljes rezignáltság és újabb kivándorlási hul­lám következhet be — írta a keddi Die Welt. Szolzsenyicin hazatér Alekszandr Szolzsenyicin húszévi száműzetés titán, pén­teken lép orosz földre. A No­­bel-díjas világhírű író felesé­gével és két fiával az ameri­kai Anchorage-ből az Alaska Airlines repülőgépén érkezik Vlagyivosztokba. A szovjet parancsuralmi rendszert leleplező, a sztálini munkatáborok világát és az orosz nép szenvedéseit regé­nyek és novellák egész sorá­ban megörökítő író Vlagyi­vosztokban több napot tölt el. Az orosz és a világiroda­lom élő legendájának, sokak által az „orosz nép lelkiisme­retének” tartott Szolzsenyi­cin a tengermelléki területről számos orosz város érintésé­vel tér vissza Moszkvába. Közben fel akarja térképezni, mit változott az ország azóta, hogy a Brezsnyev-rendszer a Gulag-szigetvilág című regé­nye miatt húsz éve száműzte. Szolzsenyicin bízik benne, hogy sikerül segítenie „az el­gyötört orosz népen”, de mint mondta, nem tudni, hogy mennyire lesz sikeres e törekvése. A 75 éves író ugyanakkor jelezte, hogy nem akar politikával foglal­kozni. Szinte rangot jelent Ameriká­ba menni. Szép számmal akad­nak olyan rögeszmésen mániá­kus emberek, akik mindent a saját helyén, a saját kézzelfog­ható valóságában akarnak látni és megélni, s ezért óriási pénz­áldozatoktól sem riadnak visz­­sza. Európa már smafu. Az Egye­sült Államok az igazi. New York-ot látni és meghalni. Átrepülni az óceán felett, beleszédülni a felhőkarcolókba, a Szabadság-szobor­ba, rácsodálkozni a mérhetetlen gazdagság megany­­nyi csillogó szimbólumára, a ragyogó tisztaság és a ragadós piszok különös keverékére, a Broadway ne­onreklámjaira, a Wall Street híres-nevezetes bankhá­zaira, a World Trade Center száztíz emeletes ikertor­nyára, átsuhanni az East River felett ívelő Brooklyn­­hídon, elmerülni a kínai negyed színes forgatagában, és bebarangolni Greenwich Village-nek, a művésze­tek újkori mekkájának zegzugait. Bandukolni a Cent­ral Parkban, autóbuszra szállni a Madison Avenue-n, eltévedni a Metropolitan Museum of Art műkincsek­kel telerakott termeiben, kirándulni a tengerpartra és elkerülni a Harlemet. Az elszántabbak képesek átruc­canni Washingtonba, majd tovább délre, Georgia és Florida földjére, netán északnyugatra, a kanadai ha­tárvidék lenyűgöző vízeséséhez, és akkor még nem is szóltunk azokról az egészen megszállottakról, akik a nyugati partvidékre is hajlandók elzarándokol­ni, hátha kifognak egy jó kis földrengést San Francis­Washington az egység támogatója Ellenparlament Szimferopolban (Folytatás az 1■ oldalról) Ellenparlament kezdte meg működését Szimfero­polban. A „testület” 90 ta­gú, ebből nyolcvanan terü­leti képviselők, 10-en pe­dig pártoktól vannak je­len. Az ukrán televízió esti híradójában nagy te­ret szentelt a jelenlegi tör­vényhozással szemben megalakított szervezet­nek, és úgy minősítette, mint amely képes lesz egyezséget kötni az ukrán kormánnyal. Leonyid Kravcsuk elnök külön táv­iratban köszöntötte a hét végén megtartott első ta­nácskozás részvevőit. A hivatalosan Krími Unió vagy koalíció Csáky Pál, a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom al­­elnöke úgy véli, hogy a szlo­vákiai magyar politizálás alapkérdésében „a megoldás kulcsa az Együttélés Orszá­gos Tanácsának a kezében van”. Csáky az Új Szó tegnapi számában nyilatkozott arról, vajon a Duray Miklós által javasolt unió vagy a magyar kereszténydemokraták, illet­ve a Magyar Polgári Párt ál­tal szorgalmazott hármas ko­alíció hordozhatja-e az egysé­ges szlovákiai magyar politi­kai fellépés érdekeit. Ä ke­reszténydemokrata képvise­lő hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyértelműen a hármas koalíció mellett áll. Ukrán Polgári Tanács né­ven említett testületbe csaknem kizárólag a fél­szigeten élő különböző uk­rán társadalmi és politikai szervezetek küldték el képviselőiket, rajtuk kívül részt vettek az ottani tatár köztársaság küldöttei is. Első ülésükön hozott hatá­rozatuk szerint azért küz­denek, hogy Krím benn­maradjon Ukrajnában. A gyűlés politikai nyi­latkozatot juttatott el a kij­evi kormányhoz, s ebben a jelenlegi, szimferopoli vezetés „totális diktatúrá­jának” felszámolását, illet­ve azt kérték, hogy a kije­vi parlament és Kravcsuk Douglas Hurd brit külügy­miniszter tegnap találko­zott Borisz Jelcin orosz el­nökkel, akinek átadta II. Er­zsébet levelét. A brit király­nő ebben megerősítette: kész felkeresni Oroszorszá­got egy közösen egyezte­tett időpontban. Hurd bepótolta az előző nap az orosz—ukrán kor­mányfői tárgyalások elhú­zódása miatt elmaradt má­sik találkozóját is Viktor Csernomirgyin miniszterel­nökkel. A megbeszélésről tájékoztató Vitalij Csurkin, az orosz külügyminiszter helyettese elmondta: min­denekelőtt a gazdasági kap­csolatok alakulásáról volt szó, mivel politikai téren problémamentes az orosz—brit viszony. Cser­elnök ne tárgyaljon a krí­mi küldöttséggel mindad­dig, amíg a krímiek nem vonják vissza az önálló­ságra vonatkozó múlt heti döntéseiket. Követelték továbbá, hogy oszlassák fel a krími parlamentet, szüntessék meg az elnöki intézményt és azt, hogy a krími tatá­rok képviseletét egyedül a Medzslisz lássa el. A Krímben mintegy 600 ezer ukrán, 250 ezer tatár, 60 ezer bolgár és ugyanennyi görög nemze­tiségű ukrán állampolgár él a másfél millióra be­csült oroszajkú lakoson kí­vül. nomirgyin tájékoztatta brit vendégét az orosz gazdasá­gi reformok továbbvitelét célzó, Jelcin elnök által hét­főn aláírt rendeletekről. Megerősítette, hogy az orosz kormány stabilizálni akarja az adópolitikát , és kedvező feltételeket kíván teremteni a külföldi tőkebe­fektetőknek. Hurd arról beszélt, hogy brit üzletemberekkel talál­kozva meggyőződött róla: azok derűlátóan ítélik meg a kétoldalú gazdasági kap­csolatok alakulását. Hurd megerősítette Major kor­mányfő Csemomirgyinnek szóló meghívását is. Az orosz miniszterelnök várha­tóan az év végén vagy a jövő év elején látogat Lon­donba. A nagyvilág hírei Y Ismét Daniel Orte­gát, Nicaragua volt ál­lamfőjét választották a Szandinista Nemzeti Felszabadítási Front fő­titkárává. A tanácsko­zást a hírügynökségek a szervezeten belüli „keményvonalasok” si­kereként értékelik. Y A Dél-afrikai Köztár­saság az Afrikai Egység­szervezet tagja lett. Er­ről Szalim Ahmed Sza­­lim, a szervezet főtitkára tájékoztatta Alfred Nzo külügyminisztert. A Dél­afrikai Köztársaság a re­gionális szervezet 53. tagállama. ¥ Önként jelentkezett a gázai városi rendőr­ségen egy palesztin, hogy közölje: az izraeli titkosszolgálatnak dol­gozott — tudatták ked­den palesztin rendőri forrásból. A hétfő este megjelent férfit letar­tóztatták és megkezd­ték kihallgatását. Y Izraeli harci repülőgé­pek kedden támadást in­téztek az Irán-barát Hez­bollah dél-libanoni állá­sai ellen. Az akció követ­keztében az iszlám fun­damentalista szervezet két harcosa megsebesült. Y Lemondott a portu­gál titkosszolgálat (SIS) vezetője, miután kide­rült, hogy a szervezet al­kalmazottai Madeira szigetén törvénytelen módon jelentéseket ké­szítettek egyes politiku­sokról és korrupciós ügyekben nyomoztak felhatalmazás nélkül. Problémamentes az orosz—brit viszony Moszkvába készül a királynő" VÉLEMÉNY Vízumkérelem, mint olyan co környékén. (Persze, ha ezek az emberek egyszer rádöbbennének arra, hogy ott van a legjobb dolguk, ahol a sors rendeléséből élnek és nem kergetné őket a csavargási vágy, akkor sok felesleges fáradságtól kímélnék meg magukat, de hát az utazók többnyire hajlamosak az önkínzásra.) Első lépés hazai földön: az állampolgár felkeresi a Szabadság téren az Egyesült Államok Nagykövetsé­gét, hogy vízumért folyamodjon. Ott kap egy kérdő­ívet, sok apró betűvel, és rövidesen rádöbben, hogy nem akármilyen országba készül. Ez az ország ugyanis rendkívül kíváncsi, s alaposan kifaggatja azt, aki a földjére kíván lépni. Természetesen a „nem bebocsátható” kategóriába eshetnek többek között azok, akiket vétség, vagy bűncselekmény elkövetése miatt valaha is letartóztattak, vagy büntettek, akik ká­bítószer-kereskedelemmel, prostitúcióval, vagy kerí­téssel foglalatoskodtak, akiket öt éven belül kiutasí­tottak az Egyesült Államokból, aki abból a célból kéri a bebocsátását, hogy ott megsértse az exporttilal­mi szabályokat, illetve aki felforgató, terrorista, vagy valami ehhez hasonló. Az idevágó kérdések jo­gosak és ésszerűek. Ezzel szemben túlzott kíváncsiságnak tűnik, hogy az amerikai illetékesek a kérelmező munkahelyének címe és telefonszáma iránt érdeklődnek és tudni akar­nak azokról a korábbi lakhelyekről, ahol az illető öt éven belül hat hónapnál hosszabb ideig tartózkodott. Nem valószínű, hogy a magyar hatóságok is hason­ló mélységig érdeklődnek az amerikai látogatók iránt, ám a kérdőív legkülönösebb kérdése így hangzik: „Adott-e valaha parancsok felbujtatott-e vagy más mó­don részt vett-e emberek üldöztetésében, azok vallási, politikai vagy faji hovatartozásuk miatt, a német náci kormány által megszállt, vagy azzal szövetséges or­szág kormányának közvetlen vagy közvetett irányítása alatt, vagy részt vett-e valaha népirtásban?” Ez a pasz­­szus azért különös, mert a kérdezők a vallási, a politi­kai vagy a faji hovatartozás miatti üldözésben való részvételt csak a német nácikkal összefüggésben firtat­ják, s nem érdeklődnek az ilyesfajta bűnök elkövetése iránt, ha azokat történetesen a szovjet-bolsevik rend­szer szolgálatában követték el. Az utazás lázában égő polgár bizonyára elsiklik az ilyen apróságok felett, hiszen egyetlen cél lebeg a sze­me előtt: vízumot kapni, s aztán menni, menni, menni. Mi, akik megelégszünk az útikalauzok, a világatlaszok társaságával, s akiket az útifűinek élvezete képessé tesz a tekintélyes utazási összegek megtakarítására, nos, mi talán megengedhetjük magunknak a tűnődést e kérdőív furcsaságai felett. (Bánó Attila)

Next

/
Thumbnails
Contents