Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-24 / 118. (119.) szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 24.. KEDD Gracsov Brüsszelben Páncélozott járművek Szimferopolban M a feszültség a Krímben Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter — rövid németor­szági kitérővel — tegnap Brüsszelbe utazott, ahol ma a NATO tanácsülésén ismerte­ti az orosz katonai doktrínát, illetve a NATO békepartner­ség elnevezésű programjával kapcsolatos orosz álláspon­tot. Moszkva az év eleji egyöntetű támogatás után nem utolsósorban a NATO A nemrégen alakult monte­negrói Anyaegyesület — mint igen sok ország hason­ló szervezete — a nemzet­identitását igyekeszik meg­őrizni. Feladata és célja nap­jainkban annál inkább idő­szerű, mert legutóbbi közle­ményében nyíltan a szemé­be mondta a Kis-Jugoszlá­via keretében levő „nagy testvérnek”, vagyis népé­nek és vezetőinek, hogy Montenegró nem lesz Nagy-Szerbia része. Meg­győződésük szerint ugyanis a szerbek már másfél száza­da határaik kiterjesztésére törekednek, s legfőbb cél­juk az általuk sajátjuknak vallott területeken élő más nemzetek és kultúrájuk be­olvasztása, tehát eltünteté­se. Ennek érdekében a leg­­újabbkori történelemben sem riadnak vissza semmi­lyen eszköztől. „A terv megvalósításának következménye Jugoszlávai széthullása, a háborús tűz­fészkek állandó izzása, a nép­irtás és a gaztettek egész so­ra” — hangsúlyozza a közle­mény, amely kiemeli, hogy a szerb nép legnagyobb sze­rencsétlensége abban rejlik, hogy az értelmiség nagy ré­sze felsorakozott e terv mö­gött és egyre arcátlanabbul kifejezésre juttatja emberte­lenségét, abban a meggyőző­désben, hogy elérkezett a végső cél valóra váltásának nagy pillanata. gorazdei bombázása, illetve orosz belpolitikai okok miatt elhalasztotta a csatlakozást. A békepartnerséggel szem­ben az orosz nacionalisták ré­széről megnyilvánuló ellenál­lás is hozzájárult, hogy And­rej Kozirev nem írta alá a múlt hónapban a csatlakozási keretszerződést, és saját el­képzeléseinek kidolgozását helyezte kilátásba. „A nagyszerb nacionalis­ták szemében Montenegró céljuk megvalósításának akadályát jelenti. A jelenle­gi ideológusok és térképraj­zolók szerint Montenegró a nagyszerb államban csak a provincia szerepét kaphatja meg és politikai tényező­ként el kell tűnnie — szöge­zi le a montenegróiak Anyaegyesületének közle­ménye. Aligha kétséges, hogy ezek a nyíltan kimondott vádak nem maradnak meg­felelő válasz nélkül a „nagy testvér” részéről, de arra is mérget lehet venni, hogy az esetleges torzsal­kodásról vajmi keveset tud meg a nyilvánosság. Szer­bia számára ugyanis rend­kívül előnytelen lenne újabb civakodási frontot nyitni, különösképpen azért, mert ha Montenegró netán az önállóság útjára szándékozna lépni, Szer­bia vezetése többé nem te­kinthetné önmagát a volt Jugoszlávia jogutódjának. Ennek ellenére sem hihe­tő, hogy a jelenlegi rezsim és ideológuscsoportja — egyelőre — hajlandó le­mondani másfél százada dédelgetett álmáról. Még annak árán sem, hogy a vi­lágból teljesen kirekesszék és polgárai a jelenleginél is nagyobb nyomorba sül­lyedjenek. Both Mihály A Krím-félszigeten tegnap délelőtt továbbra is feszült volt a helyzet, megerősített rendőri egységek vigyáz­ták a szimferopoli parla­ment és a kormány épüle­tét, valamint a tévét és a rá­diót. A krími rendőrséget készültségbe helyezték, azaz az összes rendőrt szol­gálati helyükre rendelték, miután a krími ukrán gár­da létszámát az elmúlt na­pokban 400-ról kétezerre növelte Kijev. A rendkívüli intézkedé­sek előzménye, hogy a krí­mi elnöki hivataltól szár­mazó értesülések szerint vasárnap este Szimferopol­­ba szállítottak 29 ukrán páncélozott szállító harci Az előzetes bizakodással ellentétben II. János Pál pápa a hét végén nem hagyhatta el a római Ge­melli klinikát, ahol a combnyaktörése miatt ápri­lis 29-én végrehajtott pro­­tézisműtéte után ápolják. A pápa így hiányzott va­sárnap a Szent Péter bazili­kában tartott ünnepi misé­ről, ahol pünkösd ünnepe alkalmából felszenteltek 39 papot. A felszentelt papokhoz szóló pápai üzenetet Ca­millo Ruini bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke, a pápa római hely­tartója olvasta fel. II. János Pál kitért Itália időszerű belpolitikai hely­zetére. Ismét felemelte sza­vát Olaszország egységé­nek megőrzése mellett, s az olasz egység megvédé­sét a katolikusok elsőren­dű feladatának nevezte. Az olasz egység nem csak etnikai, hanem a kultúrá­járművet. Hétfő reggeli helyszíni jelentések szerint a dzsankoji vasúti csomó­pontról Szimferopolba szál­lított páncélosok egyelőre a vasúti kocsikon marad­tak a város északi részén. Az új krími belügymi­niszter, Valerij Kuznyecov közölte, hogy urai a hely­zetnek. Ugyanakkor beszá­molt róla, hogy a szimfero­poli belügyi szerveknek az ukrán belügyminiszter olyan utasítást adott, hogy csak a kijevi parancsokat teljesítsék. Kuznyecov ezt provokációnak minősítet­te, amellyel az ukrán veze­tés meg akarja ingatni a helyzetet. Eközben a fekete-tenge­ból, a nyelvből és az évez­redes hagyományokból is fakad — hangsúlyozta. Az Úr angyala kezdetű hagyományos vasárnapi imát kórházi szobájából, a Vatikáni Rádió közvetíté­sével mondta el. II. János Pál azonban már nem bír­ta ki, hogy az egymást kö­vető negyedik vasárnap se találkozzon közvetlenül a hívekkel: nem sokkal déli 12 után — előzetes beje­lentés nélkül — megjelent a Gemelli klinika 10. eme­letén lévő betegszobájá­nak nyitott ablakában. A pápa kórházba kerülése óta a Gemelli környékén mindig nagy a tömeg, a tö­retlen hittel várakozók 22. napja lesték ezt a pillana­tot. A nemrégiben műtéten átesett pápa érthetően gyengének látszott, de a hí­vőkhöz intézett tréfás sza­vai kedélyének egészségét bizonyították. ri flotta törzse cáfolta, hogy csapatmozgásokat vé­geznének az egységek. A tengerészek viszont szolgá­lati helyükön vannak és megerősítették a flotta léte­sítményeinek őrzését is. A krími válság azután éleződött ki, hogy a szimfe­ropoli törvényhozás vissza­állította az 1992-es alkot­mányt, amely a krími álla­miság megteremtése mel­lett szerződéses alapra he­lyezné a félsziget és Ukraj­na viszonyát. A kijevi tör­vényhozás elutasította a döntést, amelyet függetle­nedési törekvésként és Uk­rajna területi egységnek ve­szélyeztetéseként értékel­tek. — Ezekben a napokban olyan alapos kivizsgáláso­kon estem át, mint még soha életemben. A szerve­zetem legeldugottabb ré­széig átnéztek. Nem is sej­tettem, hogy az embernek ilyen szervei is lehetnek — mondta. A Vatikánban a Szent Péter térre néző ablakok most zárva vannak, ezért nyitotta ki a „Gemelli kis­­ablakát” — jegyezte meg, és hozzátette: az orvosok és a betegápoló nővérek megígérték neki: hamaro­san átköltöznek a Vatikán­ba, és nem lesz már szük­ség a lassan valóban „tarta­lék Vatikánnak” számító kórházra. (II. János Pált összesen öt alkalommal ápolták itt hosszabb ideig; 121 napon át irányította in­nen a Vatikánt.) — Viszontlátásra, jövő vasárnap, a Vatikánban! — búcsúzott el a hívőktől a pápa. A nagyvilág hírei Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője kijelentette: a boszniai szerbek készek azonnal és feltétel nélkül tárgyalá­sokat kezdeni a tűzszünet­ről. Karadzic ugyanak­kor közölte: a szerbek nem egy ideiglenes, ha­nem a végleges fegyver­nyugvásban akarnak megegyezni. # Amennyiben Moszkva halogatja a békepartnerség­hez való csatlakozást, vagy esetleg nem csatlakozik ah­hoz, azzal a NATO karjai­ba taszítja a tagfelvételüket kért közép-európai országo­kat — jelentette ki Georgij Arbatov akadémikus, ne­ves külpolitikai szakértő. # Heves harcok folytak hétfő' hajnalban Ruandá­ban, jóllehet a kormánye­rők és a lázadók megálla­podása alapján reggel nyolc órától tűzszünetet hirdettek. A fegyvernyug­vásról vasárnap egyeztek meg a szemben álló felek, hogy lehetővé tegyék az ENSZ különleges megbí­zottjának hétfőn kezdő­dő, kétnapos látogatását. # Észak-jemeni katonai források szerint az északi erők teljes egészében ellen­őrzik az olajban gazdag Shabwa tartományt és an­nak közigazgatási székhe­lyét, Atag városát. A Reu­ter szerint független forrás eddig nem erősítette meg az Adentől 130 kilométerre lévő város bevételét, amely egyben fontos katonai tá­maszpont is. # Nem érheti meg a most folyó parlamenti ülésszak befejeződését a hivatal­ban lévő japán kormány: a költségvetés elfogadása után mindenképpen tá­voznia kell. Hata Cutomu a múlt hónapban alakítot­ta meg kisebbségi kormá­nyát, amelynek nem hagy­nak hosszú működési időt a parlamentben több­ségben lévő ellenzéki pár­tok. Montenegró nem lesz Nagy-Szerbia része Szembesülve az igazsággal Viszontlátásra a Vatikánban! Pápai üzenet pünkösd napján VÉLEMÉNY Az idei május nyolcadika a magyar történelem omi­nózus dátumai közé került. Elsősorban azért, mert valószínűleg „világcsúcsot” állítottunk fel a szabad választások történetében, hisz nem hinném, hogy bárhol előfordulhatott a világon, hogy a hazai nemzeti pártok alig érték el a leadott szavazatok 33 százalékát, az össz-szava­­zatok mintegy 25 százalékát. Másodsorban azért, mert a magyar nép nem véletlenül szavazott így. A magyar nép büntetett, elsősorban a koalíci­ós pártokat, de gyakorlatilag minden magyar pártot, benne Pozsgay Imre és Orbán Viktor nemzeti(es?) pártjait is. A választók jó része most megdöbbent. Rájött arra, hogy a büntetés túl jól sikerült. Talán úgy, mint ahogy az a mise­borral történt az egyik falusi plébánián. Köztudott, hogy valamikor a szőlősgazdák adták össze az úrvacsorához szükséges bormennyiséget, egy-egy demi­­zsonnyi bort adakozva az egyháznak. Az egyik gazda úgy vélte, hogy Jézus Krisztus nem igazán szereti a részegeket, így nyilván meg fogja érteni az ő „antialkoholista” kezde­ményezését amikor egy demizson kútvizet öntött a közös hordóba. Az úrvacsorázók úgysem fognak reklamálni — jelszóval. Mikor aztán a misehordó megtelt, a plébános úr a hüledező presbiterekkel megkóstoltatta a misebort, mely nagyon közeli ismeretségben lehetett a békákkal, mert hála az antialkoholista hívőknek, egy maligán szeszt sem tartal­mazott. Talán mindenki csak egy kicsit akarta büntetni a koalíciót és a sok kicsi ezt eredményezte. Pikáns helyzet Elemezzünk csak higgadtan. Az MSZP és a hívei, akik az átalakulás, de főként a privatizálás elsőrendű nyertesei, csak azt tették, ami tőlük elvárható. A régi kapcsolati rend­szereiket működtetve, saját köreik anyagi előnyét és bizton­ságát szolgálva kihasználták a koalíció hibáit és jó politi­kusként éltek a kezükben maradt anyagi és kommunikáci­ós eszközökkel. Profik módjára használták ki a sorozatos baklövéseket és rombolták le a koalíció esélyeit. A szabadmadarasok sem csináltak csodát. A gazdasági, de főleg a banki élet felső régióiba beépülve, a pártállam­médiából liberálmédiává átmázolt szellemi nehézfegyve­rekkel szétlőtték a koalíciós rendszerváltó programot, majd belső és nemzetközi pergőtűz alatt tartották a „nemze­ti ideológia” meghatározó frontvonalait és vezéregyénisé­geit. Tették mindezt a kékszalagos parvenük gátlástalansá­gával és magas fokú szervezettségével, szinte minden terü­leten „übertreffolva” a nemzetieket. Ismételten besétáltunk a csőbe és megtettük a liberál­­szocialistáknak azt a szivességet, hogy egyszerű demagógi­ájukkal —- a szakszerűség látszatával, a létbiztonság és a szociális érzékenység emlegetésével lesöpörhessenek ben­nünket a pályáról. Ezért voltunk amatőrök. Az elmaradt forradalom visszaütött. A profik a gulyás­­kommunizmus mítoszából választási gulyáságyút csináltak és a kommunizmusra már senki sem emlékezik. Tévednek azonban, ha a győzelmüket maguknak tulajdonítják. Az MDF mostani vesztésének fő oka az volt, hogy a nép által felkent győztesnek hitte és hirdette magát, holott csak törté­nelmi esélyt kapott arra, hogy bizonyíthassa tudását és in­telligenciáját. Az MSZP sincs jobb helyzetben. Most nyert, de nem győzött. Csupán feladták neki a független keresztény Ma­gyarország magaslabdáját és most várják, hogyan fogja le­ütni. Külföldön és belföldön egyaránt. 1989-ben Békési úr gazdaságpolitikájának csupán három fő feladata volt (az életszínvonal szinten tartása, az exportképes termékszerke­zet kialakítása és az adósságszolgálat), ám ezeknek a régi garnitúra nem tudott megfelelni. Most könnyebb is, nehe­zebb is a helyzet, de semmivel sem egyszerűbb. A szocia­listák lehetőséget kapnak arra, hogy javíthassanak, bizo­nyíthassanak. Nekik valóban nincs szükségük 100 nap át­menetre, bár úgy érzem, hogy 1000 nap is kevés a bizonyí­táshoz. Győztessé válni csak akkor lehet, ha a tettek egyez­ni fognak az ígéretekkel. A történelem egyik legpikánsabb helyzetében va­gyunk. Félbesikerült rendszerváltozás után, a rend­szerleváltottak csapata alkalmat kap arra, hogy bebi­zonyítsa: miként kellett volna saját magát leváltani. A mu­tatványt nagy érdeklődéssel várjuk. Práczky István

Next

/
Thumbnails
Contents