Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-24 / 118. (119.) szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1994. MÁJUS 24.. KEDD Felhívás A Bajcsy-Zsilinszky Társaság az első választási for­duló után most a harmadik felhívást teszi közzé. Tesz­­szük ezt azért, mert mindnyájunk érdekei forognak kockán. A május 8-i első választási forduló nyomán fennáll a veszélye annak, hogy az MSZOSZ-szel összeolvadt MSZP az SZDSZ segítségével túlsúlyba jut, korlátlan hatalomra kerül. A kárpótlást nem folytatnák, és az eddig megkapott kárpótlási jegyek — az új kormányzat támogatása nél­kül — értéküket vesztik. A kisemberek kedvezményes tulajdonhoz juttatására eddig megkezdett KRP és 'egyéb lehetőségek megszűnnének. A négy évig féken tartott infláció és munkanélküliség elszabadul. Hazánk nemzetközi kapcsoltaiban kedvező előrelé­pés nem remélhető. A határon túli magyarság is aggoda­lommal tekint ránk, mert joggal tart attól, hogy elveszí­ti azt a testvéri támogatást az anyaországtól, melyet az elmúlt négy évben kapott. Felhívjuk valamennyi liberális és konzervatív-keresz­tény gondolkodású honfitársunkat, hogy szavazzon a nemzeti elkötelezettségű pártok: Fidesz, FKGP, KDNP és az MDF jelöltjeire! Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöksége Surján László a családról Pünkösdi majális Budapesten Lalumiere asszony volt a fővédnök A megbékélés napja Dorogon Szerencsés az az egyházkö­zösség, amelyben együtt és egymásért is imádkoznak az emberek — jelentette ki dr. Surján László népjóléti miniszter azon a pünkösd­hétfői majálison, melyet a budapesti máriaremetei kegytemplom mellett rende­zett az Esztergom—Buda­pesti főegyházmegye a csa­ládév és a szinódus alkalmá­ból. A közösségek jelentősé­ge napjainkban óriási — hangsúlyozta a továbbiak­ban a miniszter. Különösen a legkisebb és legmelegebb közösségnek, a családnak a szerepe kiemelkedő abban, hogy az emberek elkerüljék a leik) válságot. Igaz, a csa­lád is kerülhet válságba — ismerte el Surján László —, Megjelent a Sansz Alapít­vány szerkesztőségének ki­adványa, a Magyar alapítvá­nyok enciklopédiája 1994., mely közel 12 ezer bejegy­zett magyar alapítvány szak­névsorát tematikus és me­gyénkénti bontásban adja közre. A Sansz Alapítvány im­már harmadik esztendeje, hogy az alapító okiratában megfogalmazott céljai meg­valósítása érdekében sajá­tos eszközeivel segíti a ma­gyarországi nonprofit szfé­ra működését, mely dinami­kusan fejlődik és egyre na­gyobb szerepet vállal a tár­sadalmi-gazdasági szükség­letek kielégítésében. Az alapítványok — me­lyek mind szolgáltatóként, mind finanszírozóként szá­mottevő szerepet játszanak a jóléti szolgáltatásokban — teljes körű statisztikai szám­bavételére a második világ­háború előtt nem került sor, 45 után pedig magát az ala­pítvány jogintézményét szüntették meg. Alapítvány­tételre csak a Polgári Tör­vénykönyv 1987-es módosí­de ez a válság a család alko­tóelemére, az egyénre vezet­hető vissza. Az egyén válsá­gának pedig a huszadik szá­zad végén az a legfőbb oka, hogy hiányzik életéből Is­ten. Ha erre az egyén rádöb­ben, akkor nemcsak ő, ha­nem környezete is könnyeb­ben legyőzheti a problémá­kat. A miniszter gondolatait követően Paskai László bí­boros-prímás, esztergomi ér­sek celebrált ünnepi szent­misét a templom melletti szabadtéri oltárnál az össze­gyűlt több ezer hívő számá­ra. Az ünnepi majális részt­vevői ezután irodalmi és ze­nei összeállításokat láthat­tak. Az eseményt késő dél­után közös imádság zárta. tása óta van újra lehetőség. Az alapítványi világ fejlődé­se a nulláról indult, s min­den várakozást meghaladó­an gyorsnak bizonyult — mutat rá a Központi Statisz­tikai Hivatal 1994-es kiadvá­nyának a nonprofit szektort bemutató fejezete. A Sansz Alapítvány szerkesztősége hihetetlen mennyiségű infor­mációt halmozott fel a hazai alapítványokról. A három éve folyó munka eredmé­nye a most önálló kiadvány­ként is megjelent 550 olda­las, tízezres példányszámú enciklopédia, mely az alapít­ványok legfontosabb alap­adatait tartalmazza: cím, képviselő, telefonszám, tevé­kenységük rövid leírása. Több esetben az alapítvá­nyok emblémáját is feltün­tették. A kiadvány legfőbb célja, hogy mindazokon se­gíteni tudjon, akik problémá­ikat csak alapítványi támo­gatással tudják megoldani. A kötet szerkesztői abban bíznak, hogy az alapítvá­nyok tevékenységét támo­gatni kívánók a könyvet fel­használva eljuttatják adomá-Egy világégésnek nem le­hetnek győztesei, csak vesztesei. Ennek tudatá­ban javasoljuk, hogy a megbékélés igényével és az együvé tartozás érzésé­vel zárjuk le közösen a múltat, majd megtisztult lélekkel együtt induljunk a közös jövő felé. Egye­bek mellett ez volt az alap­­gondolata annak a nyilat­kozatnak, amelyet vasár­nap olvastak föl Dorogon a civil kezdeményezésre másodízben megrendezett megbékélés napján, amely­nek Catherine Lalumiere asszony, az Európa Ta­nács főtitkára volt szelle­mi fővédnöke. A magyar mellett ango­lul, franciául, németül és oroszul is ismertetett felhí­vás többek között kimond­ta: az eddig a győzelem napjaként ünnepelt május 9-e legyen a megbékélés napja. (Az ünnepséget a május 8-i parlamenti vá­lasztás miatt halasztották Emlékmúavatás A tőlünk délre zajló értel­metlen öldöklésre is figyel­meztetnek a háborúk honi áldozatainak állított emlék­művek — mondta Szűrös Mátyás Tomajmonostoron, ahol a II. világháborúban elesett negyvennégy helyi lakos emléke előtt fejet hajt­va szobrot avattak. Az Or­szággyűlés alelnöke hangsú­lyozta: hazánkban soha töb­bé nem szabad megenged­ni, hogy egyetlen politikai erő is háborús célokra hasz­nálja fel az embereket. nyaikat a kiválasztott alapít­ványnak. A kötetbe foglalt informá­ciók naprakészsége garan­tált — mutat rá bevezetőjé­ben Takáts István szerkesz­tő —, mivel azt maguk az alapítványok bocsátották a kiadók rendelkezésére. Az alapítványok több mint felét az oktatás, kultúra, a szoci­ális ellátás területén talál­juk, de számottevő szerepet játszanak az egészségügy­ben, a településfejlesztésben és a gazdasági problémák kezelésében is. Kis szám­ban vannak jelen a szabad­idős és hobbi tevékenysé­gek, sport, illetve szakmai érdekképviselet területén. Az alapítványok megyék közötti megoszlása sem mu­tat párhuzamosságot. Na­gyobb hányada a fővárosra koncentrálódik. A nonprofit szervezet 1992-es felmérése értelmében Budapest után, ahol 38,9%-os arány volt ki­mutatható. Pest megye a lis­tavezető 6,4%-kal, melyet a sorban Veszprém, Hajdú-Bi­­har és Baranya megye követ. (balázs) el két héttel későbbre.) A megbékélésre azért van szükség, mert mind a má­sodik világháborúban, mind pedig a mai háborúk­ban a különböző oldalon harcolók és az elesettek többsége áldozatnak te­kinthetők, akik valameny­­nyien valamilyen hatalom­nak voltak vagy vannak ki­szolgáltatva. Ünnepi beszédében Ha­­gelmayer István, az Álla­mi Számvevőszék elnöke, Dorog szülötte emlékeztet­te a több száz fős hallgató­ságot arra, hogy noha a naptár nemsokára 2000-et mutat, a világon jelenleg is számos helyen folyik há­ború. Különösen szomorú, hogy országunk határához közel is fegyverek dörög­nek — mondta. Ugyanak­kor annak a reményének adott hangot, hogy a kö­zel-kelet-európai régió soha nem válik háborús gócponttá. Bízik abban, hogy az ország külpolitiká­(Folytatás az L oldalról) Nem lennénk itt, nem be­szélnénk ma már magyarul, ha nem lettek volna nagyon sokan, akik úgy gondolkod­tak, hogy elsősorban magya­rok s vállalnak mindent ha­zájukért. A miniszterelnök a som­­lóvásárhelyi emlékünnep­ség után Somlóhegyen, a Szent István-kilátó falán le­leplezte Antall József néhai miniszterelnök emléktáblá­(Folytatás az 1. oldalról) — Ez tehát azt jelenti, hogy ha ön nem vesz részt a tüntetésen, akkor ma is van állása? — Az elbocsátásom in­doklása meglehetősen fur­csa volt. Nevezetesen: nincs velem szerződésük. Ehhez tudni kell, hogy ná­lunk a szezon áprilistól no­vemberig tart. Papírt nem láttam, azaz hivatalosan nem tudom, hogy a szerző­désemet erre az idény­re meghosszabbították-e, vagy sem. Az viszont bizo­nyos, hogy ez a demonstrá­ciót megelőzően nem jött szóba. Én áprilisban dol­goztam, s a fizetésemet is megkaptam erre az időre. Nem hiszem, hogy véletle­nül. Ugyanis, ha valóban nincs szerződés, akkor már áprilisban sem kell dolgoz­nom, s bért sem kaptam volna. Ez a lépés annyira egyértelműnek látszik, hogy valószínű: ha a tünte­tésben nem állok a mikro­fon mögött, akkor ma nem kellene állást keresnem. — Volt-e más következ­ménye is annak, hogy ön a ja továbbra is nyugodt és kiszámítható lesz. Az ország vezető politi­kusai levélben köszöntöt­ték az ünnepség részvevő­it. Göncz Árpád köztársa­sági elnök dicséretesnek tartotta a kezdeményezést, mivel — mint írta — or­das eszmék mindig élnek. Erre azonban az sem lehet mentség, hogy ezek csu­pán a társadalom parányi részében léteznek. A kire­kesztést és a gyűlölködést mielőbb és végérvényesen ki kell szorítani minden­napjainkból. Boross Péter miniszterelnök valameny­­nyiünk felelősségét hang­súlyozta a béke megőrzé­sében. Szabad György, az Országgyűlés elnöke fel­hívta a figyelmet: minden embert egyenlő jogok illet­nek meg. Többek között erre kell hogy emlékeztes­sen mindenkit a tavaly Do­rogon, a második világhá­ború áldozatai tiszteletére felállított emlékmű is. ját, melyet a Somlóhegy Alapítvány kezdeményezé­sére helyeztek el. A közeljövő be fogja bi­zonyítani, hogy Antall Jó­zsef helyes utat választott — mondta Boross Péter —, s az általa elképzelt Magyar­­ország az, amely a jövő egyetlen lehetséges Magyar­­országa. Az emléktáblán az első koszorút Antall József özve­gye helyezte el. Köztársaság téren kiállt az emberek elé? — Sajnos, igen. Bizo­nyos formában ismertté vál­tam. Azonban ez nem az a fajta ismeretség, amelyre ál­talában vágyni szoktunk. A postaládámban gyakran talá­lok névtelen, mocskolódó leveleket. A telefonok sem ritkák, s ebben az esetben sem nevezik meg magukat azok, akik szerint jobb, ha vigyázok magamra. Sőt, volt példa arra is, hogy az utcán felismertek. Nem kife­jezetten kedves jelzőkkel il­lettek. — Ezek után jogos a kér­dés: fél? — A megmozduláson én a nevemet adtam ahhoz, amit tettünk. Persze, akkor még nem gondoltam volna, hogy ezért ilyen támadások fognak érni. Azt hittem, hogy ezek az idők már el­múltak. Azonban mindezek­től függetlenül amit a Köz­társaság téren elmondtam, azt ma is vállalom. Ha a névtelenül fenyegetőzők meg akartak ijeszteni, az nem sikerült. Nem félek. Nádai László Minek bajlódni a földdel? A kelet-magyarországi kis faluban — mint lát­hattuk A Hétben — nehe­zen megy a kárpótlási föl­dek kiosztása. Sietve hoz­záteszem, nemcsak a tele­vízióban bemutatott falu­ban, hanem másutt is, hi­szen a termelőszövetkeze­ti elnökök tömege az el­múlt négy esztendőben lelkiismeretlen módon a jogszabályok között ficán­kolva, önös érdekeit szem előtt tartva gátolta a kárpótlást. Nem rejtem véka alá véleményemet: ezek a téeszeinökök vala­mennyien egykori párt­juk, az MSZMP-bŐl ala­kult MSZP-re adták má­jus 8-án voksaikat Arra az MSZP-re, amelyik a kárpótlás gyors befejezé­sére tett ígéretet. Bizto­sak lehetünk benne, gyor­san be is fogják fejezni, hiszen ha az MSZP ala­kít kormányt, akkor uta­sításban fogja adni eme tevékenység gyors befeje­zését. Utasítást ad és ha­táridőt, s e határidőbe bele fog férni, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok, az egykori jogos földtulaj­donosok, (kik különben többségükben szintén az MSZP-re szavaztak) majd azokat a földdara­­bokat lesznek kénytele­nek elfogadni, amelyek a művelésre a legalkalmat­lanabbak, hiszen a hata­lomhoz közel álló terme­lőszövetkezeti elnökök egyáltalán nem abban lesznek érdekeltek, hogy jó földjeiktől szabadulja­nak meg. Ha ezt tennék, amúgy lelkiismeretesen, azzal természetesen a ma­guk hatékonyságát, a szö­vetkezet eredményessé­gét ásnák alá. Ez pedig nem lehet a céljuk, hi­szen ily módon, uram bo­­csá’, meginogna az elnö­ki szék, a havi fix. De ez utóbbiak nem fognak meginogni, mert Ők na­gyon jól tudják: a ma­gyar paraszt szofogadó, s ha az elnök elvtárs ismét eivtárs lesz, akkor tudni fogja, örülhet annak a ke­vésnek is, amit esetleg ki tud menteni a kolhozból, s reménykedhet: eltengő­dik valahogy a család. El is fog tengődni, mint ten­gődött negyven éven ke­resztül, csak egy valami nem adatik meg majd ne­ki, nevezetesen az esély­­egyenlőség, amelyre az el­múlt négy esztendőben csak-csak fölvillant egy kis reménysugár. Kár, hogy ezt a fényt pontosan a téeszeinökök igyekez­tek meggátolni, hogy az érintettek lehetőleg ne ve­gyék észre. Most majd az az idő következik, ami­kor megtudhatjuk: mind­ezt az ő érdekükben tet­ték, mert minek bajlód­nak már hatvan év fölött a földdel, éljenek csak meg a nyugdíjukból, s az egykori jogos tulajdonuk maradjon csak ott nekik a közösben. (Vödrös) Hiánypótló kiadvány Magyar alapítványok enciklopédiája Kezdődik a nagytakarítás? Nem félek a fenyegetőzőktől Boross Péter Somióvásárhelyen Magyarként is érdemes élni

Next

/
Thumbnails
Contents