Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-03 / 102. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁJUS 3., KEDD A KDNP-bert folytatja Egy képviselő elbúcsúzott A kampánytavasz forgatagában a Galga mentén valaki a menetiránnyal szemben járt. Egy szelíd tekintetű fiatalember kereste fel a falvakat és Aszód városát — búcsúzni. Becker Pál az MDF támogatásával, pártonkívüliként nyert 1990-ben az 5. számú választókerületben. A Közgazdaságtudományi Egyetem egykori oktatója ma a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára. Egyéni jelöltként nem indul. A választások után lesz először párttag: a KDNP- be lép be. Kifejezett kérése volt, hogy az országos listán olyan helyfe kerüljön, amelyről májusban nem lehet a parlamentbe jutni. Mindkét döntésével el kívánta kerülni azt, hogy átüléssel, karrierizmussal vádolhassák. De négy évvel ezelőtti ígéretét sem felejtette el: megválasztása esetén, mandátuma ideje alatt, ha valamely pártba belép, az csak az MDF lehet. Mondhatni tehát, hogy a 33 éves politikus elvhű ember. S bár fenti döntéseit már a télen elhatározta, nyilvánosságra hozta, lelkiismeretesen megtartotta fogadóóráit. A napokban Galgahévízen az utolsót, ebből az alkalomból beszélgettünk a polgármesteri hivatalban. — Most ért véget a négy esztendő számomra, nem az Országgyűlés utolsó ülésének befejezésekor — mondta, amikor képviselői munkásságának összefoglalására kértem. — Miért indultam 1990-ben a Galga mentén és miért nem folytatom innen? A két választás között alapvető különbséget érzek. Az. elsőn országváltoztató parlamentet kívánt a társadalom. Szilárdan hittem: elsősorban az ország ügyeivel kell foglalkoznunk, s csak másodsorban a választókerületével. Ezért volt bátorságom budapestiként a ringbe szállni. Mára a rendszerváltozás középtávon visszafordíthatatlan folyamattá alakult — amit remélhetően a választási eredmény is tükrözni fog. A képviselőknek pedig legalább annyit kell törődniük választókerületük életével, mint az országéval. Ezért gondolom, hogy most olyan jelöltre van szükség, aki a helyi érdekek védelmét előtérbe tudja helyezni. — Ön mégis feladta a leckét az utódjának! Alkalmi társaságban terelődött a szó a képviselői munkájára, és egy polgármester hosszasan sorolta, hány esetben s milyen gyorsan segített. — A fogadóórák számával azt hiszem az elsők között állok a képviselők között, de erre ígéretet is tettem. Több mint százhetven hivatalos fogadóórát tartottam és ötven-hatvan nem hivatalosat. Budapesten, a képviselők házában, majd a minisztériumban több mint százan kerestek fel a Galga mentéről, és ebben a bizalom jelét éreztem. Sok levelet is kaptam. Elsősorban ott tudtam segíteni, ahol az államgépezetet kellett megolajozni, ahol egy-egy ügy elakadni látszott a hivatali ügyintézés során. Gazdasági bajok orvoslásában is fel tudtam mutatni valamit: magam javasoltam a francia céget az ikladi Ipari Műszergyár „kérőjének”, és megkerestem a lehetőségét annak, hogy 250 ember korengedményes nyugdíjba vonulhasson. Két lehetőség között választhattam. Ez volt az egyik, a másik pedig az, hogy utcára kerüljenek a dolgozók. Az önkormányzatok célzott és címzett támogatási kérelmeinek útját is egyengettem. Választókerületem ezekből a forrásokból az átlagon felül részesült. Ahol lehetett, egyéni sérelmeket is gyógyítani próbáltam. Elutasítottam viszont a peres ügyekbe való beavatkozást, hiszen azok más hatalmi ágra, a bíróságokra tartoznak. Az önkormányzatok belügyeivel sem foglalkoztam, kivéve, ha törvénysértés, vagy annak gyanúja miatt kerestek meg. Például Valkó esetében. Az Állami Számvevőszék 1992. augusztusi vizsgálata törvénytelenségek sorát állapította meg, amiről a polgármester a testületet nem tájékoztatta. A tények kiderítéséhez minden segítséget megadtam. — Tévedett tehát, amikor 1990-ben azt mondta, nem lesz kijáró képviselő! — Fél év után bizony kiderült, hogy elveimmel eléggé egyedül állok a parlamentben. Nagyon is érezhetően lobbyztak az egyes választókerületekért. Önhibáján kívül került volna hátrányba a Galga mente, ha a pozitív érdekképviseletet nem vállalom! Élveztem. ha a polgármesterek „zaklattak”. Ezért voltam képviselő. Sosem éltek viszsza vele. — Milyen érzéssel búcsúzott a Tisztelt Háztól? — Nyugodtan. Balczó Andrást nem az érem színe érdekelte. Akkor volt elégedett, amikor kihajtotta magát, amikor úgy érezte, minden tőle telhetőt megtett a pályán. Bár a politika más, mint a sport, és a közönségnek az eredmény számít, megítélésem szerint menynyiségileg többet nemigen tehettem volna. Ha unalmas is, megismétlem: négyszáz törvényt alkottunk, melyek negyede gazdasági jellegű. A költségvetési bizottság alelnökeként ezeken sokat dolgoztam. Amikor pedig a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára lettem, a pártokkal, társadalmi szervezetekkel tárgyalva a politikai jelzőt általában igyekeztem elhagyni, és mindig a szakmailag legjobb megoldást kerestem. — Most befejeződött a falujárása is. Hogyan gondol majd a Galga mentére? —- Hatvanévesen is szeretnék visszajönni ide, mert nekem ez a vidék mindig az én választókerületem marad, olyan erős kötődés alakult ki bennem. Hihetetlenül sokat tanultam itt olyan emberként, aki Budapesten, a negyedik emeleten, egy függőfolyosón nőtt fel. Sok ember arca, mondata, mozdulata marad meg bennem, akik közül többen így bátorítottak: ne hallgasson a panaszkodókra, csak akkor juthatunk előre, ha dolgozunk. Balázs Gusztáv Vasútállomás foghíjas lócája Ez a hajdanán formatervezett pad manapság már csak az emlékeket ébresztheti fel a biatorbágyi polgárokban. A nosztalgiát azokra az időkre, amikor a lóca még ülésre, pihenésre is alkalmas volt a vonatra várók számára. Mint látható, jelenleg legfeljebb egy válltáskának szolgálhat pihenőül. Lelkiismeretlen vandálok lefeszítették róla a léceket, ki tudja, milyen célból. Nem hisszük, hogy az a két-három szál deszka olyan fontos lenne bárki számára, hogy indokolná a pusztító szándékot. Olyan barbarizmus ez, melyre magyarázatot sem lehet találni (to-dor) Szennyvízátemelő Veresegyházon Készül az új szennyvízátemelő Veresegyházon. A Baufakker Kft. szakemberei három gyűrűt helyeznek el a víz átemelésére, melyek tolózárral szabályozhatók Erdősi Agnes felvétele Fejlődő körösi szakoktatás Azt tanítják, amire van igény § Nagykőrösön a gazdasági átalakulás kezdetén megoszlottak a nézetek arról, vajon a helyi szakoktatás szerkezetének átalakítása, vagy inkább bővítése lenne célszerűbb. Nos, a tapasztalatok alapján úgy tűnik, azoknak volt igazuk, akik úgy látták, hogy a képzés kiszélesítése hasznosabb, mert azzal nemcsak a gazdasági fellendülésnek teremtik meg a személyi feltételeit, de a fiatalaság továbbtanulási gondjait is enyhítik. Azt valóban nem vonhatja kétségbe senki, hogy az általános iskolából kikerülő gyerekek taníttatása a fontosabb még akkor is, ha egyes szakmákban korlátozottak az elhelyezkedési lehetőségek. Az esetleges át-, vagy továbbképzés fáradalmait is lényegesen könynyebben viselik el azok, akik már iskolát jártak — mondják a pedagógusok. Egyoldalú jelzések Természetesen az lenne az ideális, ha nem a tanintézményeknek kellene kitalálniuk, milyen legyen a szakképzés struktúrája. Csak hát most még Kőrösön is az a gond — hallom Gulyás Sándornétól, a helyi Adám László Szakmunkásképző és Szakközépiskola igazgatójától —, hogy nem alakult ki még az a vállalkozói réteg, amely alapvetően meghatározná a szakképzés irányát, formáit és tartalmát. A megyei munkaügyi központból ugyan érkeznek a jelzések a munkaerőigény alakulásáról, de ezek az információk többnyire egyoldalúak, jobbára azt közük csak, milyen szakmából túltelített az ipar, a kereskedelem. E nehézségek ellenére az ipari iskola nagy akarással, a praktikus szempontokon kívül a társadalmi követelményeket is figyelembe véve látott hozzá a szakoktatás fejlesztéséhez. Ehhez jó partnerra talált az önkormányzatban, amely mindenekelőtt a tanműhelyi háttér megteremtéséhez nyújtott nem lebecsülendő segítséget. Ily módon sikerült többékevésbé kitölteni azt az űrt, amely amiatt keletkezett, hogy egyes cégek, gazdasági okokkal összefüggésben, beszüntették vagy számbelileg csökkentették a tanulók foglalkoztatását. Betanított varrók Az utóbbi két-három évben öt újabb szakma oktatására vállalkozott az iskola. Csaknem harmincéves szünet után ismét képeznek csőhálózat-szerelőket. Rövidesen vizsgáznak a bútorasztalos szakma legifjabb képviselői. Az ő munkájukra az elmúlt három évben megnőtt a kereslet, mutatja ezt az is, hogy a jelentkezők száma túlnőtt a beiskolázási kereten. Sajnos, újabban itt megint csak a gyakorlati képzés látszik bizonytalannak. Ennek házigazdája az Euroholz cég, amely több hónap óta nem termel. Mondhatni, az asztalostanműhely az egyetlen működő egysége, s már ott tartanak, hogy az iskola állja a villanyvilágítás költségeit. Újdonság a kétéves, speciális, pályaorientált noiruha-keszito kurzus. Az itt vizsgázók betanított munkásként tudnak elhelyezkedni, a hírek szerint jó eséllyel. Szeptembertől a hároméves szakmunkás-bizonyítványt adó varróiskolát is beindítják. Egyelőre még csak tervezik a mezőgazdasági gépszerelői képzés indítását. A mezőgazdasági vállalkozások gyarapodásából, a gépesítettség fokozódásából következtetve ennek a szakmának nagy jövőt jósolnak Kőrösön és környékén. Az Ádám László-szakiskola tanulóinak létszáma idén majdnem elérte a 450-et. Közel kilenctizedük helybeli. Többek között az élelmiszer-kereskedelmi képzés beindításának köszönhetően, legalább százzal többen vannak, akik nem kényszerültek a továbbtanulás kedvéért más településekre. Szép számban tanulnak itt a környező falvakból is. Jó ajánlólevél Két éve a szakközépiskolai szintű oktatás is elkezdődött a vállalkozói ügyintézői szakon. Az ország tíz intézményének egyike az Ádám László-szakiskola, ahol kísérleti jelleggel közgazdasági, ügyviteli, irodatechnikai ismereteket és idegen nyelveket oktatnak. Ha azt mondjuk, hogy ez az érettségivel felértékelt szakképesítés egy jó ajánlólevél a továbbtanuláshoz, ígéretes út a személyes boldoguláshoz, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy a körösi szakiskolában látják a modern szakoktatás távlatait. M. J.
