Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-16 / 113. szám

1 MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. MÁJUS 16., HÉTFŐ Törvényhozók Varsóban A Magyar Országgyűlés de­legációja tegnap Varsóba utazott, hogy részt vegyen az Európa Tanács Parlamen­ti Közgyűlésének május 18-ig tartandó kibővített ál­landó bizottsági ülésén. Az ülés napirendjén emberi jo­gi, tudományos és politikai kérdések szerepelnek kö­zép-európai kitekintésben. ✓ Uj tornacsarnok Vecsésen Tegnap délután ünnepélyes keretek között felavatták Vecsésen az I. Számú Álta­lános Iskola újonnan épült tornacsaronkát. A létesít­mény alapkőletétele 1992. szeptemberében volt. A ren­dezvényen részt vett Kónya Imre belügyminiszter, Már­kus László az OTSH taná­csosa és Török Gábor or­szággyűlési képviselő. Mol­nár Imre, Vecsés polgár­­mestere megnyitóbeszédé­ben elmodta: hogy Früh­­wirth Mihály német nemze­tiségi képviselőnek köszön­hetően az épület építészeté­ben a sváb hagyományok is jelen vannak. Kónya Imre elmondta, hogy mintegy hétszáz tornacsarnok és tor­naterem építésére benyúj­tott pályázatból már több mint négyszáz el is készült. Örömét fejezte ki, hogy ezek egyike éppen a vecsé­­si. Ezután a falusi plébános megáldotta az építményt. A hősök és a mártírok napja A történelemhamisítás ellen Elesett hőseinkre emlékeztek a Hősök terén Ötven év után ismét szabadon emlékezhet Magyarország a két világháborúban, majd a második világégést követő dikta­túrában a nemzetért életüket áldozókra. Tegnap a Hősök te­rén a magyar hősök hagyományát ápoló szervezetek nagygyű­lést szerveztek, amelyen többen is emlékeztek a keserű múltra. Regó'czi Ottó, a Politikai Fog­lyok Országos Szövetségének szóvivője nemzetünk súlyos múltját a következőképpen fog­lalta össze: — A XX. század nem csak vér-, de más áldozatokat is kö­vetelt. Meggyalázta a nemzet lelkét és öntudatát, hiszen kol­lektív bűnösnek, nacionalistá­nak és fasisztának bélyegezte a magyarságot. A hőseinkre és mártírjainkra való emlékezés 1944-ben megszakadt. A II. vi­lágháború a hősök napját meg­szüntette, pedig az utolsó világ­égésben az ő számuk megsok­szorozódott. A zsarnokok azon­ban ezzel sem elégedtek meg. Azt követelték, hogy a jeltelen sírokon nőtt vadvirágot önként tapossuk el. Nem siratni, ha­nem meggyalázni kényszerült az anya a fiát, az özvegy a fér-Több évtizedes szünet után a katolikus egyházban Tábori püspököt szenteltek jét. Ez ellen a történelemhamisí­tás ellen van most itt az ideje felemelni ötven év távlatából a szavunkat. A hősök és mártí­rok napjának felelevenítésével kívánjuk a nemzet szívét és lel­két megerősíteni — mondta többek között Regőczi Ottó. — Mártírjaink megérdemlik az emlékezést. Ők valóban sze­rették a hazát — hangsúlyozta Micskei Miklós, a HOHE szóno­ka. — Testüket megtörhette az önkény, lelkűket azonban nem. Az ünnepség végén elhelyez­ték a kegyelet koszorúit és virá­gait az ismeretlen katona sírján. (b-h) Balról jobbra Angelp Acerbi, Paskai László és az újonnan felszentelt Ladocsi Gáspár az ünnepi szentmisén. írásunk a 3. oldalon Vimola Károly felvételei Meglévő értékek tisztelete Nem a lecsúszás, az elsze­gényedés kezdetét, hanem meglévő értékeink tisztele­tét és felfedezését jelenti, ha egy-egy család falun, vagy tanyán tölti szabadsá­gát. Ezt Csáky Csaba, a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Szövetsé­gének elnöke mondta Deb­recenben. Az 1989-ben megala­kult szövetség eddigi mun­káját összegző és terveit bemutató sajtótájékozta­tón hangsúlyozták: a falu­si-tanyai vendégfogadás újrahonosításával szeret­nék elérni, hogy a hoz­zánk látogató turisták az ország egészét ismerjék meg, ne csak a fővárost, a Balatont és a pusztákat. Je­lenleg a szövetségnek 280—300 településen van szálláshelye. Hatszáz csa­lád foglalkozik vendéglá­tással, s csaknem ötezer vendégágy várja naponta a turistákat. egnézhetjük magunkat? A Szabad Demokraták Szövetsége Központi Bizottsá­gának kijelölt vezetői vigyázó szemüket máris a sajtó­ra vetették. Természetesen nem beszélnek politikai indítékú rendcsinálásról, avagy beavatkozásról, ami nagyon is érthető. Akik oly nagy súlyt helyeznek a saját eszükre — elterjedt szóhasználattal: szürkeállomá­nyukra — mint ők, azok jól tudják, hogy efféle szán­dékot csakis az ellenfelekről illik feltételezni. így az­után mindössze tájékozódásról, a sajtóval kapcsola­tos elképzeléseinek az ismertetéséről ejtenek ártat­lan szavakat. A Szabad Demokraták Szövetségének médiaügyek­ben tanúsított aktivitása figyelemre méltó. Úgy kap­kodnak, mint kölyökkutya a farka után, így aztán nem csoda, ha hibákat ejtenek. Meghívták például a rádiósok egy részét a Kossuth klubba. A Híradó stáb­ját azonan — talán az elfogulatlan médiapolitikai je­gyében — nem engedték be az összejövetel helyszíné­re, csak azután, hogy a jelenlévők ezt megszavazták (lehet, hogy a demokrácia erősebb, mint a Szabad Demokraták?). Később Hack Péter úr nyilatkozott a Híradónak és bár szemüvegéből kevés jóindulattal csillogott Pálffi G.-ék felé, dicséretes önuralommal jelentette ki: az összejövetel célja az volt, hogy az SZDSZ megismerje a rádiósok véleményét. Mondta ezt annak ellenére, hogy a meghívó szövegéből en­nek ellenkezőjére lehetett következtetni, vagyis arra, hogy épp az SZDSZ kívánta tájékoztatni a rádióso­kat a saját elképzeléseiről. Vajon miért e sietség, miért e kapkodás? Miért, ha váltig hangoztatják, hogy nem kívánnak érdemi vál­toztatásokat a sajtóban? Miért, ha a médiatörvény mellett szónokolnak? Tán csak nem a törvény gyors megszületésétől tartanak? Tán csak nem attól, hogy ez megnehezítené számukra a közszolgálati médiába való beavatkozást? Pedig ezt a törvényt — feltehetően kormányzati po­zícióból — részint ők hozzák majd tető' alá. Lehet, hogy már a saját törvényeiktől is félnek, mert be kell azokat tartani? Ha így van, akkor megnézhetjük ma­gunkat. S nem csak a tévések, a rádiósok és az újság­írók. Bánó Attila Május 15-e: a családok napja A jövőre gondol, aki fát ültet dók Az ENSZ 1994-et a családok évének nyilvánította, május 15-ét pedig a csalá­napjának. Egy év és egy nap nem nagy idő, hi­szen egy év alatt a családok ügyében nem lehet sokat tenni, ám arra elegendő, hogy felhívjuk a figyelmet a témára — hangsúlyozta Bagdy Gábor, a Népjóléti Minisztérium helyettes ál­lamtitkára tegnap délután, az Aszódi Fiúnevelő Intézet­ben rendezett családi ünnep­ségen, amelyen a volt inté­zeti növendékek és tanárok, nevelők is szép számmal je­len voltak — legtöbben csa­ládjukkal együtt. — Azért gyűltünk össze, hogy fát ültessünk, és meg­nézzük hogy tíz-húsz év múlva mekkorára nő . — monta ünnepi köszöntőjé­ben Szarka Attila, az intézet igazgatója. — Miként a fa, a fiúkkal való foglalkozás, törődés is majd évek múlva hoz igaz eredményt, amikor az intézetből kikerülők csa­ládot alapítanak. Vannak körünkben olyan idős nevelők, akik több mint harminc ’ éven át dol­goztak itt, sőt családok is, akik generációkon keresz­tül segítették és segítik mun­kánkat, hangsúlyozta Szar­ka Attila. Az igazgató egye­bek között felolvasta Göncz Árpád üdvözlő táviratát és jó kívánságait. A faültetés bizakodást je­lent, hiszen aki fát ültet, az a jövőre gondol — mutatott rá ünnepi beszédében Ba­­gyin József, Aszód polgár­­mestere. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents