Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 13., PÉNTEK 7 KÖNYVJELZŐ Harsányt László Honi tükör című könyvét nemrég mu­tatták be a budai Várban lévő Litea könyvesboltban. A kötetet ifj. Fekete Gyula közgazdász, szociológus méltatta. A Felső-Magyarország kiadó gondozásában napvi­lágot látott mű az utóbbi fél évszázad közéleti, gazdasá­gi, társadalmi változásait tálja az olvasó elé. A könyv­ben található írások, tanul­mányok magvát az adja, hogy az említett változások milyen módon érintették a Duna-táj országait, Euró­pát, és ezen belül a magyar sorsot. A szerző 1925-ben szüle­tett Budapesten. Iskoláit Marcaltőn, Pápán és Buda­pesten végezte. A háború után francia hadifogságba került. Az 50-es évektől rendszeresen jelentek meg gazdasági tanulmányai. Honi tükör című alkotása akár tankönyv is lehetne. Kitér benne az államadós­ság, a magánosítás, a költ­ségvetés, a jogrend, az al­kotmányosság kérdéseire. A kötet célja az olvasó tájé­koztatása a keresztény-nem­zeti elkötelezettség hangvé­telében. A könyv három főbb fejezetre oszlik: globá­lis és regionális jelen, a Ma­gyar világ és a Magyar sors címűek. Amint az a címek­ből is kitűnik, a szerző rend­kívül alaposan foglalkozik hazánk közelmúltjával, jele­nével és kikerülhetetlen mó­don a jövőjével is. Harsányi László 1991-ben kezdte írni, gyűjteni a most könyv alakban megjelent ta­nulmányokat. A kötet tavaly októberben került a nyomdá­ba, s bár a szerzőnek nem volt szándéka a napi politiká­ról véleményt mondani, az­zal foglalkozni a műben, az olvasónak mégis úgy tűnhet, hogy az írások a jelenről is szólnak. (szűcs) Könyv egy vecsési hagyatékból Hosszú várakozás után fi­gyelemre méltó könyv lá­tott napvilágot a Szépha­lom Könyvműhely kiadásá­ban. Táncsics Mihály egyetlen felnőtt kort meg­élt gyermeke — Eszter, és férje, Csorba Géza 1873 — 1876-ig vezetett közös naplója nem csak érdekfe­szítő olvasmány, hanem va­lóságos kortörténeti forrás is. Bepillanthatunk egy fia­tal házaspár mindennapjai­ba, egy korabeli kispolgári háztartás életébe, napi örö­­mébe-gondjába, de az 1870-es évek frissen létre­jött Budapestjének fejlődé­sébe is. Hiszen a józsefvá­rosi Tömő utca egyik házát ma is Táncsics-háznak ne­vezik. E ház kertjében ál­lott egy azóta elbontott kis ház, amelynek padlója alatt egy szűk üregben rej­tőzött el Táncsics az őt ke­reső osztrák rendőrök elől. Sokszor megírták felesé­gének hűségét és lelemé­nyességét, amellyel férjét megmentette. Táncsics Esz­ter is ekkor született, édes­anyja nem vállalhatta üldö­zött férjét és kénytelen volt a beszállásolt katonák­ra fogni az apaságot. Kü­lönben Táncsicsék előző pesti lakása is a Józsefvá­rosban volt, a Sárkány utca és az Örömvölgy utca sar­kán. Ez a városrész akkor még annyira periféria volt, hogy a gulyákat hajtották el az ablak előtt. Ezért és közbiztonsági okokból köl­töztek néhány 100 méter­rel „beljebb” a városba. Amikor eladták a Tömő ut­cai házat, Pest első francia­tanára lett az új tulajdonos (Mutschenbacher Alajos), Táncsics Mihály Ceglédre költözött, de gyakran meg­látogatta gyermekét a fővá­rosban. Eszter és Géza egyetlen életben maradt gyermeke, Ida 1878. július 30-án szü­letett Komáromban. Meg­halt 1964. április 4-én Ve­­csésen, ahol hosszú évtize­deken át tanított, más állo­máshelyek után itt végleg megtelepedve. Urát Kiss Mártonnak hívták. Az ő gyermekeik közül ketten nyugdíjas tanítóként élnek ma ugyanitt: Cziráky Emil­­né, született Kiss Terézia és Kiss Géza. Kiss Géza fia, lánya, uno­kái folytatói a nemzedékek rendjének. A napló ma is az ő tulajdonuk, szövege idegeneknek hozzáférhetet­len. Őket illeti a köszönet, mert hozzájárultak publiká­lásához, s a naplót — leg­alább részben — közkincs­­csé tehették a kiadó munka­társai. Sajnos, amikor a front 1944. novemberében átvo­nult Vecsésen, a relikviák nagy része megsemmisült. A kézirat válogatása, szerkesztése és bevezetése nagy munkát rótt Búza Pé­terre. A szöveg tisztelete miatt az egyes napi bejegy­zéseket nem rövidítette meg, inkább a kevésbé fon­tos napokat hagyta ki.. Nagy szerepet kaptak a nap­lóban az általuk olvasott új­ságok. Ezek adatait külön jegyzék tartalmazza. Ko­runk gyermekének jó tám­pontot nyújt a naplóban elő­forduló budapesti utcane­vek mai^ változatainak felso­rolása. Élvezetes és tanulsá­gos olvasmányt vehetünk kézbe az öt év várakozás után megjelent kötettel. Róbert Péter Gyúlékony idő — avagy: a látható múlt* Szántó Tamás fényképeiről Szántó Tamás: A teázó férfi Szántó Tamás tizenkilenc éve fotózik; kenyérkereső foglalkozása és egyben hi­vatása a fényképezés. Bár magát szerényen „csak” saj­tófotósnak titulálja; s való­ban ezen a téren is alkotott kiemelkedőt. 1983-ban tánc­képeiért a lapkiadó díját nyerte el. Az ősi hagyomá­nyokat megelevenítő moz­gáskultúra, az egzotikus tán­cok iránti vonzalma azóta sem szűnt meg — lásd a ka­ribi, szenegáli, tahiti vagy az amerikai néger táncosok­ról felvonultatott képeit. Két évvel ezelőtt a sajtófo­tó-pályázaton a legjobb ma­gyar hírképért járó első díj­jal, az Escher Károly-díjjal ismerték el tehetségét. Amely tálentum — most mindenki saját szmével meggyőződhet róla — ré­gen túlnőtte a fényképeszke­­dést, mint korrekt szakmai foglalatosságot, magas szín­vonalú, egyedi hangú, egyé­ni szemléletű művészetté nemesedett. Szántó Tamás az öntörvé­nyű, autonóm, a falkaszel­­lemtől, divatoktól, allűrök­től tartózkodók közül való. Klikkektől távol vívja küz­delmét. És ez a magányos­ság, ez a nem idomulás átok is meg áldás is. Végig­tekintve eddigi munkássá­gán, hiszem, inkább az utób­bi a domináns. Ezek az ere­deti látásmóddal megalko­tott képek vallomáserejűek. A magyarság eredetét kutat­ják, múltját faggatják. Azt suggallják, nem szakadt el a köldökzsinór az őshazá­tól. Nem véletlenek hát at­*Elhangzott a kőbányai Pataky Galériában, má­jus 6-án megnyílt fotóki­állításon. avisztikus vonzódásának tá­jai: Kazahsztán, Tádzsikisz­tán, Grúzia, Örményország. A szó elszáll, de az írás sem marad meg mindig, s ha igen, akkor is manipulál­ható. Ám a sorsszabdalta emberi arcoknál nincs hite­lesebb tanúság. Ez nem az olvasható, ez a látható múlt, s ez sugárzik a képek­ről, rejtőzködve is, meghatá­rozza a jelent, s alakítja fi­nom áttétekkel a jövőt. S mindeközben fantasztikus azonosságokra lelhetünk. A karakteres arcok, gesztu­sok, a kenyérsütő nők moz­dulatai, ruházatuk díszítő motívumai bármelyik ma­gyar falubélire jellemzőek lehetnének. Itt a megragadott s kime­revített pillanata nem az al­kalom ünnepélye, hanem a hétköznapok természetes­sége, a részletek költésze­te, amelyből összeáll és megörököl az élet, a kis epizódok teszik halhatat­lanná és mélységessé. Eze­ket a képeket bölcsesség­gel kordában tartott életö­röm feszíti, ívüket filozó­fia adja. A látvány és a lé­nyeg megrendítő, tehát ki­vételes egységét érzem, s azt a paradoxont, mintha a művész témájául szolgáló világ közt nem is létezne közvetítő eszköz... már­mint a gép. Számomra itt kezdődik egy magasabb di­menzió — itt kezdődik a művészet. Amikor szikár tények fölszabadítják a képzeletét. Nézzük például a Teázó férfit. Hogy tartja a csészét, és elnéz fölötte, valahová, ahogyan akarat­lanul és mégis beavatva fi­gyelhetjük, hogy egy ősi szokás, az egyszerű szom­­jat oltó teázás hétköznapi aktusa miként válik többré­tegűvé, kultikussá; hogyan telik meg rejtélyes, borzon­gató időtlen időket felidé­ző tartalommal. A férfi el­néz a csésze fölött, és más alakban látja az ég irdatlan kékjében köröző sasmada­rat. De ez más stílus a ké­pen, és mégis odalátjuk. És még valamit a kiállí­tás címéről: Gyúlékony idő'. Tág értelmezési-tarto­mányi megjelölés. Első je­lentése kegyetlenül aktuá­lis: háborúk lángolnak most ezeken a vidékeken, tűzben és vérben születik, születhet valami új. Vagy­is: halál után a fellángolás. A főnixmadár legendája: elhamarkodásból újra élet­re kelni. És remény: a múlttal megbabonázott je­len magasabb szinten egy­szer áhított jövendővé ér­het. Talán ezért, és emiatt, hogy még a gyászról szóló képek is, a gyertyák láng­jai is élni segítenek. Ez Szántó Tamás hitval­lása. Merítsünk belőle. Döbrentei Kornél Nyári egyetem a családért Eletápolás, erőforrás, felelősség <«G Ismét együtt ülhe­­tünk nemsokára a Gödöllői Agrártudo­­mányi Egyetem evangéliumi jelenetekkel dí­szített falú tanácstermében — az épületben eredetileg működött premontrei rend­ház ebédlőjében —, talán a levendulák is éppen virágoz­nak majd a kertben, a nyitott ajtókon túl, megtöltve illatuk­kal a helyiséget, mint meg­szokhattuk, akik hallgató­ként, résztvevőként, előadó­ként megjelenünk a Nemzet­közi Családóvó Nyári Egye­tem foglalkozásain, melyek­re immár hatodszor kerül sor július 3-a és 9-e között. Mint Kecskés József, a Gö­döllői Petőfi Sándor Művelő­dési Központ igazgatója, a VI. Nemzetközi Családóvó Nyári Egyetem soros elnöke tájékoztatott, idén, a család évében a családban való együttélés során adódó gon­dokkal foglalkoznak. Vizs­gálják, milyen az idősek a gyermekek, a különböző fo­gyatékossággal sújtott embe­rek, a szenvedélybetegek he­lye a családban. Alkalmuk lesz tapasztalatot cserélni azoknak a humán szakembe­reknek, akik napi munkáju­kat végezve kerülnek kapcso­latba családokkal, szembesül­nek az azokon belüli nehézsé­gekkel, feszültségekkel. A család: életápolás, erő­forrás, felelősség — ezt az összefoglaló címet viseli a rendezvénysorozat, ahol ta­pasztalt, neves pszichológu­sok, pedagógusok, szocioló­gusok, teológusok tartanak majd előadásokat. Néhány elődás címe: A családmegtar­tó erő, Az ifjúság és a csa­lád, Szorongás, agresszió, ön­bizalom, Az értelmes élet is­kolája, Akik a fészekből ki­hulltak..., A fogyatékos gyer­mekek élete, Európa előszo­bájában: a gyermekek jogai Magyarországon. A megjelentek az előadá­sokon kívül részt vehetnek kiscsoportos tréningeken, me­lyek élményszerű helyzetek előállításával fejlesztik látás­módjukat. A nyári egyetem estéin olyan emberekkel találkoz­hatnak a hallgatók, akik évek óta eredményesen működtet­nek társadalmi önsegítő cso­portokat, akiknek hite és ta­pasztalata őket is hasonló kö­zösségek szervezésére ösztö­nözheti. A Bárka Közösség, a Betánia Egyesület vezetői és mások arra kínálnak min­tát, mit tehet a cslád, mit te­hetünk közösen azért, hogy világunk otthonosabb és biz­tonságosabb legyen. Remélik tehát a nyári egyetem szervezői, hogy eb­ben az évben is eljönnek Gö­döllőre július 3-a és 9-e kö­zött főiskolai és egyetemi hallgatók, óvónők, tanítók, ta­nárok — nem maradva el a kis falvakban tevékenykedők sem —, nevelőszülők, akik­nek nagyon jelentős tudást kí­nál évről évre a nyári egye­tem előadásainak, tréningjei­­nek sora. (nádudvari) Feszty-körkép A Feszty-körkép restaurálá­sát felügyelő nemzetközi szakértőbizottság csütörtö­kön Opusztaszeren, a Nem­zeti Történeti Emlékpark­ban megtekintette a restau­ráció harmadik szakaszá­nak munkálatait. A nemzetközi zsűri véle­ménye szerint a lengyel res­taurátorokból álló Ars Anti­qua csoport oly mértékben előrehaladt a munkálatok­kal, hogy megkezdődhet a felújítás leglátványosabb ré­sze, a körkép festészeti res­taurációja. Az elmúlt hónapokban a szakemberek helyükre emel­ték a képszeleteket, elvégez­ték a magassági korrekció­kat, a képdarabokat egymás­hoz illesztették és összedol­gozták. Megtörtént az eddigi munkamenet legkényesebb mozzanata, az úgynevezett forgási hiperboloidforma ki­alakítása, amelynek során bebizonyosodott, hogy az éppen 100 éves régi vászon búja a terhelést. Az 1600 négyzetméteres körkép vászna 4 tonna súlyú. Harsányi honi tükre

Next

/
Thumbnails
Contents