Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-13 / 111. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. MÁJUS 13.. PÉNTEK A nép szava Isten szava? A krónikás — szíve szerint — az 1994-es országgyűlési választásokról szóló cikkét bókokkal kezdené, gratulálva a választópolgárok bölcsességéhez, a politika eseményeit tökéletesen átlátó értékeléséhez s a fentiekre alapuló döntéséhez. Ámde, nem teheti. Mert hiába tartja a régi latin mondás: Vox populi, vox Dei — Nép szava, Isten szava — mi mégis szorongunk. A legutóbbi lengyelországi választások alkalmával — amikor is a lengyel elvtársak sikeres lépést tettek hátrafelé, — sokan úgy vélték, hogy ez nálunk — ugyebár magyaroknál! — nem történhet meg. És lám: Budapest is elesett, akárcsak Varsó (hogy a litván fővárosról ne beszéljünk). Litvánia, Lengyelország, Magyarország — immáron hárman vagyunk: három nemzet kívánkozik viszsza a bár komfort nélküli, ámde „meleg” és „biztonságos” akolba. Mit gondoljon hát az ember — ha magyar?... A lélek első moccanása a megdöbbenésé. Éreztük a bajt, a veszélyt, de hogy 45 esztendei rabság, szenvedés és mindössze 4 évnyi szabadság — szabad szó, szabad sajtó, szabad gyülekezés, tüntetés, sztrájkjog, szabad gondolat lehetősége — után ekkora pofont kapunk, immáron önmagunktól — ezt nem hihettük. A második reflex már a gondolaté. Mit vétettünk, hol tévedtünk és mekkora szerepe van az események alakulásában a magyarságot soha el nem hagyó végzetnek?... A racionálisan felfogható tényezőknél maradva az első — és talán legfontosabb — az a spirituális bilincs, amelyre mind lapunk, mind pedig több más, nemzeti-keresztény eszmeiségű orgánum oly sokszor rámutatott, nevezetesen, hogy a nemzet az elmúlt parlamenti ciklus során nem tudott kigyógyulni a 45 éves bolsevista szuggesztio, varázslat, megbabonázottság állapotából, a lelkeken rajt’ maradt a bilincs, s az ezeréves magyar keresztény szellem még mindig Csipkerózsikaálmát alussza. Ezt a tényezőt felismertük, de talán későn és nem súlyának megfelelő mértékben. Ugyanis ez az a főok, amely miatt a nemzet nem tudta elviselni a politikai rendszer megváltozásával járó anyagi nehézségeket, nem volt hajlandó „kifizetni a demokrácia számláját”. Sarkosabban fogalmazva: semmire sem tartotta a politikai demokrácia áldásait: a teljes közéleti szabadságot, a nemzeti és keresztény gondolat felmutatását, az újjászülető egyházak áldozatos lélekgyógyító tevékenységét, ’56 dicső emlékét, történelmi rangunk rehabilitálását, a II. világháború hősei és a kommunista uralom ’45-ös, '48-as, ’56-os áldozatai becsületének visszaszerzését és egyáltalán: magyarságunk puszta megmutatásának lehetőségét. Mindez nem került a tömeglélek serpenyőjébe 1994. május 8-án. A nemzet e morális-spirituális meghasonlottsága, történelmi amnéziája következtében természetesen minden ellenállóképességét elvesztette az elmúlt négy év valóban embert próbáló változásaival szemben. Régi közhely — az individuálpszichológia csak úgy ismeri, mint a kollektív tudat tudománya —, hogy a fizikai (egzisztenciális) megpróbáltatásokat mindig a belső erővel — hittel, meggyőződéssel, szilárd erkölcsi és életbölcseleti vértezettel rendelkező egyének és csoportok (nemzetek, vallásfelekezetek stb.) vészelik át, sokszor megerősödve. Negyvenöt esztendei kommunista idomítás után, az 1990-ben felálló kormányzatnak talán erősebben kellett volna gondolnia a szent ágostoni értelemben vett sokaság potyavirslis, potyasörös vörös május elsejék néplélektanára és az ebből következő egyszerű politikai gesztusra: azonnal adni kell. (Gondoljunk arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után miként segítette az úgynevezett szocialista tábor Kádárékat, hogy adni tudjanak, tehát mindenki késztetve legyen kimondani a bűvös két szót: most jobb. (Nos, ehhez most a Nyugat segítsége kellett volna; az elvtársak ugyanis egy lyukas kopejkát sem hagytak maguk után, amit adni lehetett volna.) Ők bezzeg ’48 után adtak: a kifosztottak, kiraboltak vagyonából adták a népnek. Mibe volt az nekik?...) A Nyugat viszont ezúttal nem segítette a szocializmusból testben-lélekben megnyomorítva kilábaló fiatal demokráciákat. Pedig csak úgy lehetett volna a sorsdöntő lépést megtenni — hogy a többség ezt mondhassa: most jobb. Ugyanis az 1989—1990 után fokozottan jelentkező egzisztenciális visszaesés — szükségszerű lévén — nem kormányzati balfogás volt. Ha hozzávesszük mindehhez, hogy a pincsikutyává nevelt, nemzetét, hazája ezeréves keresztény múltját zömében megtagadó értelmiségünk milyen szellemi polgárháborúba kényszerítette azt a kicsiny hányadot, amely ezen értékek hirdetésére vállalkozott, úgy megértjük, hogy miért hullott minden nemes mag rossz földbe. Szándékosan hagytuk e gondolatsor végére azt a feneketlen gyűlöletet, amelylyel, az 1990—94-es ellenzék mindvégig gyalázta, rágalmazta a nemzeti-keresztény kormánykoalíciót. Még a saját fészkébe nem piszkító madár példájára sem figyeltek, hiszen megbízottaik külföldön is annyi mocskot terjesztettek róla, hogy még jóízlésű amerikai és angol liberálisok is megsokallták. No, de ne siránkozzunk. A történelem nem áll meg, készülnünk kell az elkövetkező választásokra. Talán ez a kudarc összefogásra serkenti majd a nemzeti erőket; ugyanis egyesülnünk kell, ha ’98-ban is választani akarunk. Addig pedig tegyük a dolgunkat. Persze nehéz keserűség nélkül tudomásul venni a tényt, hogy a nemzet önnön kezével próbálja kitörölni magát önmagából. Mégis, inkább a kötelesség szava szólaljon meg bennünk: jobban kell cselekedni, ha e kis nemzet, e töredék kis ország javát akarjuk. Soha nem volt időszerűbb Szabó Dezső intelme, mint ma: MINDEN MAGYAR FELELŐS MINDEN MAGYARÉRT. Kajetán Endre Nem tud mit kezdeni a kárpótlási jegyével? Sok adót fizet? MEGOLDÁS QUAESTOR Részvényt- Kárpótlási jegyét 100%-on beszámítjuk- befektetése leírható az adóalapból- a részvények tőzsdei bevezetésre kerülnek- a társaság magas osztalékot fizet. HÁT NEM MEGÉRI? Jegyezhető: 1994. május 9-e és június 10-e a felsorolt takarékszövetkezetekben: Alsónémedi és Vidéke Biatorbágy és Vidéke Nagykáta és Vidéke Nagykőrös és Vidéke Pécel és Vidéke Túrái Veresegyház és Vidéke Döbrököz és Vidéke Dunaföldvár és Vidéke Fadd és Vidéke Fehértó és Vidéke Halászi Iregszemcse-Felsőnyék és Vidéke Jánossomorja és Vidéke Kis-Rába Menti Kötesd és Vidéke Lébény-Kunsziget Lövő és Vidéke Nagykónyi és Vidéke Nagymányok és Vidéke Nyúl és Vidéke Pannonhalma és Vidéke Pincehely-Ozora és Vidéke Rábaközi Rajka és Vidéke Tamási és Vidéke Tengelic és Vidéke Téti Völgységi között, Alsónémedi, Fő út 61/A Biatorbágy, Szabadság u. 11/A Nagykáta, Szabadság tér 7. Nagykörös, Rákóczi út 1. Pécel, Kovács u. 2. Túra, Bartók tér 31. Veresegyház, Lenin u. 17. Döbrököz, Páhy út 5/A Dunaföldvár, Béke tér 20. Fadd, Mátyás király u. 40. Enese, Soproni u. 13. Halászi, Kossuth Lajos u. 98. Iregszemcse, Kossuth tér 13. Jánossomorja, Óvári út 6. Beled, Rákóczi út 131. Kölesd, Dózsa u. 8. Lébény, Fő út 85. Lövő, Fő út 203. Nagykónyi, Kis u. 520. Nagymányok, Petőfi u. 96. Nyúl, Kossuth u. 50. Pannonhalma, Dózsa u. 1. Pincehely, Vörösmarty tér 2. Csorna, Szent István tér 23. Rajka, Kossuth u. 37/A Tamási, Szabadság tér 41. Tengelic, Kossuth u. 4. Tét, Fő u. 86. Bonvhád, Szabadság tér 5-6. Pófyápaíc ifeMútfU Pest Megye Önkormányzata pályázatot hirdet a Vác, Zichy H. u. 18. szám alatt működő Nevelési Tanácsadó vezetői állásának betöltésére A megbízás öt évre szól, kezdő időpontja várhatóan 1994. szeptember 1 -je. Pályázati feltétel: pszichológus végzettség, legalább ötévi szakmai gyakorlat. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent a szakirányú intézményben szerzett vezetői gyakorlat. Bérezés: az 1992. évi XXXIII. törvény figyelembevételével, megállapodás szerint, a vezetői pótlék 16 E Ft. A pályázatnak tartalmaznia kell:- szakmai önéletrajzot- az intézmény vezetésére vonatkozó programot- az iskolai végzettséget igazoló oklevelet- erkölcsi bizonyítványt- az esetleges publikációk jegyzékét. A pályázatok benyújtásának határideje: a Művelődési Közlönyben való megjelenést követő 30. nap. A pályázatokat Pest Megye Önkormányzatának Hivatalához juttassák el, cím: Budapest, Városház u. 7. 1052. A pályázóknak felvilágosítást nyújtanak a hivatal művelődési osztályán. V______________________________y — Tedd csak el, a lényeg az, hogy papírod legyen valamiről! Jelenszky László rajza
