Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŐKÉBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 13., PÉNTEK 5 Harmadik generációs tűzoltó így látják a szakemberek A parancsnok büszke a fiaira Négy évtizedes munkássá­ga elismeréseként a Tűzbiz­tonságért Érdeméremmel tüntették ki Varga Ferenc alezredest, a nagykátai tűz­oltók parancsnokát. A Dabason megrendezett megyei tűzoltóversenyen beszélgettem a parancsnok­kal, aki a több órán keresz­tül tartó nagy erőpróbán szurkolt a „fiainak”. Zuho­gó esőben szerelték össze másodpercek alatt a tömlő­ket, nyitották meg a csapo­kat, majd rohantak a mester­séges akadályokon keresz­tül a verseny résztvevői. Ép­pen úgy, mintha emberéle­tek múlnának azon, hogy minél gyorsabban teljesít­sék a feladatokat. A pa­rancsnok pedig ott állt a pá­lya szélén, és elégedetten mosolygott, mert látta, hogy minden rendben van. Azután egy kis időre szögre akasztotta az esőköpenyét, és leült velem beszélgetni az irodában. A pályafutásá­ról kérdeztem, a régi idők­ről, amikor még nem alezre­des úrnak szólították, mint mostanában. — Négyéves voltam, amikor az első tűzoltósap­kás fénykép készült rólam — kezdte a beszélgetést. — A nagyapám alapító tagja volt a nagykátai tűzoltóegy­letnek, s ő nyomta a fejem­be a sapkát. A hivatás szere­­tetét is tőle tanultam, meg a nevelőapámtól, aki szintén ezen a pályán működött. Természetes volt, hogy én is az ő mesterségüket foly­tassam. Már iskolás korában, ön­kéntesként tűzoltó volt, majd érettségi után lett hiva­tásos. Néhány évig Szent­endrén, majd Gödöllőn tel­jesített szolgálatot. Legény­emberként az sem jelentett gondot, hogy a laktanya lett az otthona. De az igazi még­iscsak az volt, amikor 1964-ben visszatérhetett Nagykátára, ahol nyolc év­vel később kinevezték pa­rancsnoknak. Büszke arra, hogy az or­szágban először náluk ala­kult meg a községi készenlé­ti szolgálat. S vannak újabb­­keletű örömei is. Például az a fecskendőautó, melyet Nagykáta és a környező te-Varga Ferenc: Négyéves voltam, amikor az első tűzoltósapkás fénykép ké­szült rólam Erdősi Agnes felvétele lepülések önkormányzatai tavaly vásároltak a számuk­ra, hogy minél eredménye­sebben dolgozzanak. Évente két-háromszáz­­szor vonulnak. Erdőtüzek, lakástüzek, eldobott csik­kek... ezek a legsűrűbben előforduló esetek. Az utób­bi időben nagyon sok a köz­úti műszaki mentés. Külö­nösen szomorúak a hét vé­gi, ismétlődő időszakos bal­esetek, amikor fiatal áldoza­tokat igyekeznek minél előbb kiszabadítani a roncs­­csá lett balesetes gépkocsik­ból. Ehhez a munkához is nagyon fontos a jó felszere­lés, meg a képzett szakem­bergárda. Varga Ferenc megemlí­tette, hogy a „fiúk" többsé­gének három-négy szakmá­ja van, és majdnem minden­ki megszerezte a hivatásos gépkocsivezetői jogosít­ványt. A parancsnok idén nyá­ron nyugdíjba készül. A családban nincs kinek átad­ni a stafétabotot: egy le­ánya van, aki pedagógus­nak tanul. A tűzoltás pedig férfimunka, nők nem dől-­­goznak a ,,vonulás” állo­mányban. így Varga Fe­renc a beosztottjait neveli a hivatás szeretetére, helytál­lásra a nehéz helyzetekben. Miközben beszélgettünk, eldőlt a megyei tűzoltóver­seny, melynek első helye­zettje a nagykátai csapat. (ga. j.) Szonda A fővárosi Astoria Szálló melletti aluljáró közepén jól öltözött, középkorú asszony téblábol. Láthatóan keres valakit vagy valamit. Szólni akar az emberekhez, ám a tömeg szinte elérhetetlen, mindenki siet. Végre néhány lépés erejéig egy szakállas férfihoz szegődik... — Uram, legyen kedves megmondani, hogyan jutha­tok el a Deák térre. A megszólított félvállról veti oda: — Semmi köze hozzá. Hagyjon engem békén, nem nyilatkozom... — Azzal hirtelen leblokkol, s kerekre nyílt szemekkel mered a hölgyre. — Bocsásson meg, már azt hittem, magát is a Szon­da lpsostól küldték... m. j. Turisztikai térkép a Tápióságról A Tápió vidéke nagyon jó levegőjű, aránylag tiszta kör­nyezet, amely mentes az ipa­ri és egyéb szennyezéstől, ahol fellelhető a falusi élet­forma minden szépsége és nyugalma — olvasható ab­ban az átfogó tanulmány­ban, amelyet a Kereskedel­mi, Vendéglátó-ipari és Ide­genforgalmi Főiskola mun­kacsoportja készített, s ame­lyet a napokban vehettek kézbe a megrendelők. Összefogtak a falvak Farmos, Tápióbicske, Tápió­­szentmárton, Tápiószőlős és Újszilvás önkormányzata ugyanis azzal bízta meg a szakembereket, hogy tárják fel a Tápió-vidéken a turiz­mus lehetőségeit, átfogó helyzetelemzés után dolgoz­zanak ki egy megvalósítha­tó koncepciót. Eddig ilyen nem létezett: részben önál­ló, részben összevont általá­nos tervekkel rendelkeztek a települések, ám azok funk­ciója eredendően eltér egy idegenforgalmi hasznosítási koncepció követelményeitől — tudtuk meg Veres Mi­hály tápiószőlősi polgármes­tertől, aki a tanulmány elké­szítését kezdeményezte. „A felkérésnek minde­nekelőtt az kölcsönöz nagy jelentőséget, hogy a hat falu önkormányzati vezeté­se felismerte az összefogás fontosságát, és felülemelke­dett a lokálpatriotizmus kor­látain. A hat település »le­küzdötte« az eltérő lakos­ságszámból, a falvanként különböző gazdasági fejlett­ségi és foglalkoztatási szint­ből, a hasonló, de mégis más és más mentalitásból eredő elválasztó tényező­ket. Farmos, Tápióbicske, Tápiószele, Tápiószentmár­­ton, Tápiószőlős és Újszil­vás reálisan számolt azzal a ténnyel, hogy külön-külön alig rendelkeznek számotte­vő turisztikai vonzerővel. Abból a kevésből pedig, amely rendelkezésre áll és fejleszthető, együtt sokkal nagyobb hatékonysággal va­lósíthatják meg térségfej­lesztő, turizmus- és környe­zetbarát elképzeléseiket” — szögezték le a tanul­mány bevezetőjében az anyag összeállítói. Akad itt is ritkaság A dr. Csizmadia László fő­igazgató és dr. Fekete Má­tyás főiskolai docens vezeté­sével működő csoport több hónapon át járta a területet, tanulmányozta a helytörté­netet, hagyományokat, folk­lórt, az itt élő emberek éle­tét. Tavaly novemberben az érintett önkormányzatokkal közösen kérdőíves felmé­rést is végeztek: a közel ezer kitöltött kérdőív egy­­egy család véleményét tük­rözi. Figyelemmel az átla­gos 3,24 fős családlétszám­ra, a felmérés mögött mint­egy 3 ezer lakos áll, azaz a leírtakból az önkormányza­tok vezetői is profitálhat­nak, hisz azok jelzik a prob­lémákat, településfejleszté­si feladatokat. Az olvasó viszont megis­merheti a vidéket. A farmo­­si Nádas-tó környékét pél­dául: a szikes, homokbuc­kás legelő megyei védettsé­get élvez. A terület növény- és állatvilága sok ritkaságot őriz még, noha egyre nehe­zebben képes biztosítani ezek életfeltételeit. Az anyagban sok szó esik a tér­ség foglalkoztatási helyzeté­ről, amiben aligha várható egyhamar változás. A meg­határozó ingázás inkább szűkül, mert a fővárosban is csökkennek a munkahe­lyek: nem marad más lehe­tőség, mint mezőgazdaság, amit viszont a falusi turiz­mussal érdemes kombinál­ni. A jó magyar ember azon­ban — állapította meg be­szélgetésünk alkalmával dr. Csizmadia László főigazga­tó — addig nem vált, amíg nem ébred rá, hogy nincs más lehetősége... Hátha kedvet kapnak Pedig akad őrizni s bemutat­ni való érték ezen a vidéken, ami egyúttal a jobb megélhe­tést is elősegítené. A Tápió­­ság még viszonylag érintet­len, tiszta táj, van itt szik és ősnádas, kocsányos tölgy, ős­láp, régi házak, kúriák, temp­lomok. Rendszeresen vannak búcsúk, vásárok, szüreti mu­latságok, élhetnének a kézi­munka- és hímzőkörök, is­mét meghonosodhatna a ló­szerszámgyártás. Külön vonz­ereje a Tápiómenti falvak­nak a termálvíz, a sok-sok va­dászlehetőség, kihasználat­lan a korlátlanul rendelkezés­re álló túraútvonal. A tanulmány készítői kü­lön összefoglalták célcsopor­tos programjavaslataikat: a táboroztatási helyeket, zene­délutánokat, disznóöléseket, az elképzelhető hagyomány­teremtő akciókat. Terveket adnak az image-ópítéshez, térségmarketinghez, s körbe­járják az önkormányzatokra váró feladatokat. Mellékelik például azt az alapszabály­mintát, amelyik a majdan megalakítandó Tápiómente Turisztikai Egyesület műkö­dési szabályzata lehetne. Az összefogás nem merülhet ki a tanulmány készíttetésében — vélekedett dr. Csizmadia László. A turisztikai koncepciót az önkormányzatok már megkapták, hamarosan nyomdába kerül az anyag, hogy szélesebb körnek mód­jában álljon elolvasni. Re­mélhetően sokan felismerik belőle saját lehetőségeiket. (tóth) Városhoz illő' külsővel A Dunakanyar egyik leg­szebb arculatú és hangulatú városa, egyben a hazái és külföldi turisták legkereset­tebb idegenforgalmi köz­pontja is Szentendre. Az el­múlt időszakban a város ve­zetői és lakói a különböző fórumokon, gyűléseken, megbeszéléseken felvetet­ték azt a gondolatot, misze­rint Szentendre építészeti értékeit, műemlékeit a Fő tér és a város korabeli han­gulatának megfelelően át­alakítsák. Részben emiatt újították fel a központban található könyvesboltot, amely ma már méltó külső­vel foglal helyet a városban. Az átalakulásról, az üz­let belső terének kialakítá­sáról beszélgettünk Ferge Lajos üzletvezetővel, aki az ELTE népművelés— könyvtár szakán végzett, majd 14 éven át a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársa volt. A rendszerváltás után létszámcsökkentés miatt ki­vált az a kis csapat, mely később a Dunaparti Műve­lődési Házban kezdett el te­vékenykedni. Ez időszak alatt került kapcsolatba a kereskedelemmel. Közben a Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat, amely ezt a boltot is üzemeltette, csőd­be ment; ez év február kö­zepén a felújítás miatt be­zárt az üzlet, majd a mun­kák befejezése után, április 15-én hivatalosan átadták az olvasóknak. Az itt található könyve­ket, színes olvasmányokat közel hárommillió forintos tételben 12 nagykereskedő­től szerezték be, tudtuk meg a szakembertől. A je­lenlegi üzemeltetők a Mag­vető Kiadói és Kereskedel­­mi Kft., valamint a Láng Ki­adó és Holding Rt. A beté­rő vendégeket hangulatos zene, kényelmes ülőberen­dezések és segítőkész, ba­rátságos eladók fogadják. Mindehhez számos jó mun­kaerő, tervező és kivitelező kellett. Az üzletvezető kü­lön is kiemelte Erdész Lász­ló nevét, aki az Erdész Ga­léria vezetője; egyben ő hozta össze azt a kis csapa­tot, amely a műszaki, átala­kítási, kivitelezői és belső­­építészeti munkálatokat vé­gezte. Az üzlet portáját Kiss László alakította ki, a berendezést, a bútorokat Belloni Ákos tervezte és ké­szítette el. Az építészeti és kivitelezési munkálatokat Ipacs István irányította, va­lamint Kocsis Józseféi Sza­lay András építészek közre­működése alapján valósult meg äz üzlet belső tere. A könyvesbolt ma már il­leszkedik a Fő tér század­­eleji hangulatához, és a je­lenlegi forgalommal a dol­gozók és a tulajdonos is elé­gedettek. Az üzletben a szép­­irodalmi művek mellett ide­gen nyelvű térképek, útleí­rások, kazetták, CD-k, fo­lyóiratok, különböző kár­tyák, könyvjelzők, Fotex­­filmek, holland és orosz művészeti képeslapok, fali­képek is kaphatók. Megvá­sárolhatók azok a művész­filmek is, amelyeket nem­rég a magyar mozikban lát­hatott a közönség. A tulaj­donos szerint a cél nem­csak az, hogy szolgálják az idegenforgalmat, hanem hogy a szentendreiek, a kör­nyékbeliek is betérjenek és vásároljanak itt. D. Cs. A turisták számára is kedvelt lehetne a tápiószőló'si Ba­golyvár-kúria Vimola Károly felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents