Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

'ME* ZJfUT A P iilivL/ii XXXVIII. ÉVFOLYAM, 111. SZAM Ára: 13,50 forint 1994. MÁJUS 13., PENTEK Interjú Úgysem tudják meg­állni a nagytakarítást címmel Katona Ta­mással készült inter­júnk lapunk 9. olda­lán olvasható Szlovák javaslat Vízmegosztás Herman János külügyi szóvivő tegnap megerősí­tette, hogy a Szlovák kül­ügyminisztérium jegyzék­ben javasolta a magyar fél­nek: május 18—19-én tart­sanak tárgyalásokat a Duna ideiglenes vízme­­gosztásáról. A dokumen­tum hangsúlyozza a szlo­vák fél készségét olyan, hatékony intézkedések fel­kutatására, amelyek az Eu­rópai Unió szakértőinek javaslatai alapján ered­ményre vezethetnének. A szóvivő elmondta: a Ma­gyar külügyminisztérium tanulmányozza a szlovák javaslatot, és megfelelő időben választ ad arra. Román csatlakozás Románia csatlakozott az Emberi Jogok Európai Konvenciójában foglalt egyik kulcsfontosságú megállapodáshoz, s ezzel a román állampolgárok számára is lehetővé vált, hogy az Emberi Jogok Eu­rópai Bíróságához fordul­janak végső jogorvosla­tért — közölte Teodor Melescanu külügyminisz­ter. Névadó ünnepség Vácott Emléktábla az iskola falán Király Ernó' köszönetét fejezi ki A patinás, nagy hagyományokkal ren­delkező váci Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tegnap benső­séges ünnepség keretében felvette jog­elődje, az Ontőipari Szakiskola alapító­jának, Király Endrének a nevét. Az ün­nepi eseményen az iskola tanárain, okta­tóin és diákjain kívül részt vett Bartos Ferenc polgármester, Inczédy János, a Talum Attila felvétele megyei közgyűlés elnöke, Király Endre három gyermeke, illetve számos tiszte­lője és egykori kollégája, valamint Max Dahimtem svájci nagykövet is. A diplo­mata azért kapott meghívást a jeles alka­lomra, mert a magas kort megért néva­dó 1958-tól hét évvel ezelőtti haláláig Svájcban élt. (Folytatás a 4. oldalon) Felújított hagyomány Hősök és mártírok napja Negyvenöt évig mély hallgatás övezte a két világháború­ban, majd a második világégést követő időszakban a nem­zetért és a magyar ügyért életüket áldozókra való emléke­zést Magyarországon. Mindeddig nem nagyon lehetett be­szélni róluk, hiszen a II. világháború győztes nagyhatalmai kollektív bűnösnek kiáltották ki az egész magyar nemzetet. A két világháború között hagyománya volt a hősök nap­ja megünneplésének, s ezt a tradíciót szándékozzák felújíta­ni mindazok a szervezetek, amelyek tagjai bármi módon közvetlenül érintve vannak a háborúkban vagy azokon kí­vül életüket áldozok szempontjából. (Folytatás a 3. oldalon) Perbálon sikerült megegyezni Hazatért földbirtokosok Bár eleinte sokan csak reménykedni mertek, végül mégis győzött a józan ész: létrejött a megegyezés teg­nap Perbálon a leendő földtulajdonosok között. Az árverés, amely már a harmadik volt a községben, ki­sebb döccenőkkel ugyan, de tulajdonképpen simán lezajlott. A Pest Megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal munkatársai így kora délutánra befejezehet­­ték az árverést. A licit előtt a résztvevők között kemény vita dúlt, noha mindenkinek egy volt a célja: meg kell egyez­ni. Azonban egyeseknek mindössze néhány arany­koronányi érték volt a ke­zükben, mellyel — érthető­en — minél nagyobb föld­höz szerettek volna jutni. Volt viszont olyan is, aki több százezer forintot érő kárpótlási jegyeivel talán a teljes — licitre kitűzött — földterületet megvehette volna. Hozzátartozik az is, hogy némelyek most jut­hattak volna először föld­höz, mások pedig már ren­delkeztek — a korábbi ár­verések útján — saját tulaj­donú területekkel. Volt, aki visszalépett, volt, aki engedett a többiek javára, s így — a megegyezés alapján — az első árvere­zésre szánt tábla ezerforin­tos aranykoronánkért áron, licit nélkül elkelt. Maracska Károly, egy háromhektáros rész új tu­lajdonosa elégedetten tá­vozott, hiszen — mint mondotta — ekkora terüle­ten már érdemes gazdál­kodni. A résztvevők közül viszont sokakat meglepe­tésként ért a térképek ki­nyomtatása. Kiderült, hogy a néhány aranykoro­nájukért csak három-négy méter széles nadrágszíjpar­­cellákat kaptak. (Folytatás a 4. oldalon) Expo ’96 Megalakult az utazási iroda A Világkiállítási Iroda há­rom pályázó magyar cég közül a Cooptourist Rész­vénytársaság ajánlatát fo­gadta el, így vele együtt­működve alapítja meg az Expo ’96 hivatalos utazási irodáját, amely közös gaz­dasági társaságként mint fővállalkozó készíti elő és bonyolítja le a világkiállí­tással kapcsolatos idegen­­forgalmi feladatokat — je­lentette be Barsiné Pataky Etelka, az expo főbiztosa egy tegnapi sajtótájékozta­tón. A főbiztos elmondotta: több mint két hónapon ke­resztül folytattak szakmai vizsgálatokat és tárgyalá­sokat, ezek nyomán szüle­tett meg - döntésük. Fő szempontjaik közé tarto­zott, hogy az Expo ’96 partnerét ismerjék az ide­genforgalmi szakmában, legyen tekintélye és neve a hazai és külföldi piaco­kon. A felsoroltakon túl fon­tosnak tartották, hogy ren­delkezzen olyan háttérrel és pénzügyi stabilitással, amelyek minden tekintet­ben garantálják megbízha­tóságát. (Folytatás a 3. oldalon) Nyakra, magyar! A budapesti Lukács-fürdő az egyik legpatinásabb uszodája fővárosunknak. A patinát az adja, hogy ide sok szellemi kiválóság járt és jár úszni. Csak a már el­mentek közül említek néhányat: Kodály Zoltánt, Ko­lozsvári Grandpierre Emilt, Ránki Györgyöt és Jé­­kely Zoltánt. Halálukkal esett ugyan a színvonal, de azért még mindig a művelt közönség kedvelt felfrissü­lőhelye a bizony kopott uszoda. Néhány nappal az első választási forduló után ma­gam is tapasztalhattam, hogy a vízből áradó párán kí­vül a szellem is ott lebeg a medencék fölött. Az egyik pádon szárítkoztam, mikor egy idősebb hölgy állt meg előttem, gúnyos arcából megvetést sugározva Pe­tőfi Sándor néhány sorát vágta a képembe: „Dicsősé­ges nagy urak, hát / Hogy vagytok?”Ezt a hölgyet csak látásból ismertem, de ha ő hölgy létére megszólí­tott, úgy gondoltam, illik reagálni. Ezért visszakérdez­tem: Hát az elvtársak hogy vannak? Elrohant, már amennyire öreg lábai engedték. Én elmerengtem. Az idézett Petőfi-vers így folytató­dik: „Viszket-e úgy egy kicsit a / Nyakatok? / Új diva­­tú nyakravaló / Készül most / Számotokra ... nem cif­ra, de jó szoros.”A győztesek finomságát jelzi, hogy ezt már nem vágta a fejemhez. Talán tudta rólam, is­meretlenül is, hogy nem tartozom a viszketősök közé. Aztán felmerült bennem egy Lukács-fürdői emlék. Tíz éve, 1984-ben történt. Akkoriban jelent meg Spi­­ró György „Jönnek”című verse, benne a másság tisz­teletét árasztó sorok: „Jönnek a dúltkeblű mélyma­gyarok megint / fűzfapoéták, fűzfarajongók, / jönnek a szarból. ”S ez a nyakravalóra célozgató hölgy akkor boldog helyesléssel tárgyalta egy elvtárssal az Élet és Irodalom egyik cikkét, mely hasonló egyetértéssel ele­mezte a szocialista líra eme gyöngyszemét. S e művelt hölgy boldog elégedettséggel idézte a verset, élvezve minden sorát, minden szavát. Azt is! Hát így állunk. A nép, az istenadta nép — hitem szerint — nem erre adta-adja a mandátumot az utód­pártnak. Török Bálint Horn Gyula elhagyta a kórházat Vizsgálják a baleset körülményeit Horn Gyula, a Magyar Szo­cialista Párt elnöke tegnap délelőtt megnyugtató álla­potban elhagyta a Miskolci Megyei Kórházat — közöl­te az MTI-vel dr. Katona Zoltán, a kórház orvos igaz­gatója. A pártelnök május 5-én, az MSZP miskolci országos kampányzáró nagygyűlésé­ről hazautazóban szenve­dett autóbalesetet Nyéklád­­háza és Ernőd között, a 3-as számú főúton, amikor kocsi­ja belerohant egy műszaki hiba miatt várakozó IFA pótkocsis teherautóba. Az orvos igazgató szerint Horn Gyula a körülmények­hez képest igen jó állapot­ban van, az elszenvedett bal­esetet jól viseli. A pártel­nök budapesti otthonába, családjához távozott, azon­ban továbbra is folyamatos orvosi kontrollra, majd reha­bilitációs kezelésre van szüksége. Ugyancsak elhagyta a miskolci, illetve a diósgyőri kórházat Mosolygó István, a gépkocsi vezetője, vala­mint Zsidey Jenő, a pártel­nök kísérője. A rendőrség mindenre ki­terjedő nyomozást folytat Horn Gyula május 5-én tör­tént autóbalesete ügyében. Túrós András vezérőr­nagy elmondta, hogy teg­nap délelőtt Miskolcon is­mételten kihallgatták tanú­ként Zsidey Jenőt, a politi­kus kísérőjét, aki elmondta, hogy a baleset előtt az út jobb oldalán egy gyalogost látott, majd pedig egy felvil­lanó fényt. A rendőr tábor­nok utalt arra, hogy a volt kormány őr az elsődleges meghallgatáskor közvetle­nül a baleset után még azt mondta: nem emlékszik semmire. Lehetséges azon­ban, hogy azóta tisztult az emlékezete. Túrós András arról is tá­jékoztatott, hogy még továb­bi szakértők meghallgatását tervezik, így a SAAB cég il­letékesének is kikérik a szakvéleményét. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents