Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-12 / 110. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TERMESZETBARAT 1994. MÁJUS 12.. CSÜTÖRTÖK A régi úttöró'szövetség sokféle tevékenység gyűjtőhelye volt. Sokan dolgoztak ott anélkül, hogy az ideológiát figyelemre méltatták volna. Őket csak a munka érdekelte, a tevékenység a gyermekekkel. így voltak azok is, akik annak idején ifjúsági tűzoltócsapatokat szerveztek. Amikor a szövetség széjjelhullott, a lendület vitte volna tovább ügyüket, de körülöttük csak a nagy űr maradt. Az egyedül lévő csapatok kapcsolatot kerestek egymással, így indult útjára a Magyar Diáktűzoltó Szövetség, melynek vezetőivel beszélgettünk munkájukról. A vasadi telephelyen a rendőrségnek is dolga akadt Csak háromszáz négyszögöl! Rózsa Katalin a megszállottak szívósságával harcol már évek óta azért, hogy a Fekete István Országos Állatvédő Egyesületben minél előbb helyére rázódjanak a dolgok. Korábban, a mindennapi gondokon túl, úgyszólván semmi akadálya nem volt az elveszett, megsérült, utcára „küldött” ebek gondozásának és az új házőrző-tulajdonos felkutatásának. A jól bejáródon menetrend akkor változott meg, amikor egy csoport, Rózsa Katalin szavai szerint, puccsszerűen átvette a hatalmat. Ettől kezdve megindult a szekér a lejtőn. Meglehetősen rövid idő alatt kiderült, hogy a később a bírósági döntés szerint is illegális vezetőség nem tekintette szívügyének az állatok védelmét. Olyannyira elfajult az ügy, hogy még a régi vezetőséget is kitiltották a korábban rendkívül nehezen használatba vett irodából. A ,.régiek” és az „újak” folyamatos torzsalkodásában, mint általában lenni szokott, a gondjaikba vett házőrzők húzták a rövidebbet. A korábbi 400-420-as létszám egy pillanat alatt a negyedére csökkent. Állítólag, érdekes módon, az általuk elfogyasztott élelem mennyisége ezt csak kevéssé jelezte. A dolog feltűnhetett a Fekete István Egyesületet támogató német testvérszervezetnek is, mert szinte egyik napról a másikra beszüntette a segélyezést, ami igen komoly megpróbáltatás elé állította a szemben álló feleket, de legfőképpen a tevékenység zökkenőmentességét. A vasadi telephelyen azóta sem vékonyodnak a viharfelhők, habár az anyagi ügykezeléssel kapcsolatosan már a rendőrségnek is dolga akadt. A még folyamatban levő vizsgálatról Rózsa Katalin sem óhajtott nyilatkozni. Szerinte (is) meg kell várni a végkifejletet. Ő azonban sehogyan sem tud belenyugodni, hogy Budapest és környéke utcáin magukra hagyott kutyák kóborolnak. Szűkös anyagi helyzete ellenére nagy elhatározásra jutott. Saját telephelyet szeretne létrehozni, s ehhez mindössze háromszáz négyszögölnyi területre volna szüksége. Több helyen is válaszra vár a kérvénye, de mindeddig a hivatalok semmilyen érdemleges választ sem adtak. Előtte viszont csak a „nagy cél”, a házi kedvencek megmentésének szándéka lebeg. És most már számára az sem vigasz, hogy az egyesületben némileg kezdenek helyrerázódni a dolgok. A csak az üzletet szem előtt tartókkal való keserű tapasztalata következményeként minél előbb — úgymond — saját gazdája szeretne lenni. A még létező ebállomány, nagyobbára puli, pedig új gazdát keres, hogy helyét átadhatja a fekete és fehér (olykor tarka) bodor, de méltatlanul elhagyott társaknak. Nem lehet elhinni, hogy kihalófélben lennének környezetünkben a kutyabarátok. Reméljük, hogy nem tévedünk, és a 163-5105-ös telefonon gyakoribbá válnak a hívások. Reméljük. B. M. A természet kalendáriuma Május — tavaszutó (I.) Tóth Sándor felvétele — „Az úttörőzés” végén, mivel a további munka már nem volt kötelező, sok pedagógus behúzta a féket — mondja Révai Kálmán, a karcagiak vezetője, elnökhelyettes —, tovább csak azok dolgoztak, akik igazán szerették ezt a munkát. A mi kis csapatunk is egyedül maradt, de az elsőnek lépő fővárosiak mintául szolgáltak számunkra, később velük kerestük a kapcsolatot a szövetség létrehozásában. Ez nem ment egyből, előbb három éven keresztül zajlott egyre több csapattal a gróf Széchenyi Ödön diáktűzoltó-csapatverseny. Egyre nőtt a részt vevő ifjak száma, akik újszerű versenyszámokban mérhették össze tudásukat, felkészültségüket. Két éve működik szövetségünk, folyamatosan jelentkeznek újak, főként apró településekről. Lassan lépünk előre, de talán már elindult valami körülöttünk. Szeretnénk eljutni minél több helyre, szeretnénk a fiatalságot megnyerni ügyünknek. 1. Újra kell gondolni az érdekeltségi rendszereket a környezetvédelemben (központi támogatások, progresszív szankcionálások) oly módon, hogy a fenntartható fejlődés érdekében érvényesíthető legyen a termelői felelősség, a szennyező fizet és a kölcsönös gazdasági érdekeltség elve. 2. Az Európai Közösséghez való csatlakozás érdekében fokozatosan igazodjunk az EU- ban alkalmazott elvekhez, módszerekhez, normatívákhoz, a jövőben csak olyan környezetvédelmi szabályozásra kerülhessen sor, amely az EU környezetvédelmi szabályozásának szellemében készült. 3. A környezetvédelmi jogszabályok, cselekvési programok, fejlesztési elképzelések kidolgozásakor és bevezetésének ütemezésekor, az eredményes végrehajtás érdekében alapvetően a nemzetgazdaság realitásait, a gazdasági élet valós lehetőségeit kell figyelembe venni, és ennek megfelelően szükséges a feladatok végrehajtásánál a fokozatosság elvét meghatározónak tekinteni. 4. A környezetvédelmi jogi szabályozást alkotók és a végrehajtók, ill. érintettek közötti összhang megteremtése érdekében az előkészítő munkafázisokban az eddigieknél lényegesen jobb, alaposabb, a gazdasági vonzatokat figyelembe vevő és átgondoltabb együtt— Mivel telnek el a diáktűzoltók találkozói? Melyek a legfőbb tevékenységeik? — Amire legtöbbet készülünk, azok a különféle versenyek. A fiatalok felkészültsége itt válik szembetűnővé. Készülünk még elméleti vetélkedőkre, de kiírtunk már irodalmi és rajzpályázatot is a tagok részére. Folyamatos tűzvédelmi oktatást is tartunk, és a gyerekeknek egy kis füzetet is kiadtunk már a különféle alapismeretekről. — Az olvasók számára nem biztos, hogy egyértelmű, mi a pontos szerepe a diáktűzoltóknak. Talán tűznél is bevetik őket? — Erről szó sem lehet, végzetes felelőtlenség lenne. Fiataljaink megtanulhatják a tűzoltás csínját-bínját, az egymás iránt való felelősséget. De ha megszeretik a szakmát, akár utánpótlást is jelenthetnek. — Milyen kapcsolatok a legfontosabbak a szövetség életében? — A csapatok elsősorműködés, ill. munkamegosztás szükséges. 5. A közeljövőben fokozott figyelmet kell fordítani a környezetvédelmi célú átvilágítás és a környezeti hatásvizsgálatok szakmai, módszertani és értékelési kérdéseinek egyértelmű tisztázására, különös tekintettel a környezetvédelmi hatóságok tevékenységére. Ellenőrizhetővé kell tenni az ilyen vizsgálatokat végzők szakmai függetlenségét és szakmai megfelelőségét. Ki kell dolgozni a KHV módszertanát a meglévő létesítmények átalakítása esetére. 6. Egyértelműen rendezni kell a környezetvédelmi szakértői engedélyek kiadásának szabályozását. 7. Ki kell dolgozni a veszélyes technológiák és üzemek felülvizsgálati, ellenőrzési módszereit, és mielőbb életbe kell léptetni a műszaki biztonságtechnikai felügyelet hatósági rendszerét. 8. Fontos a környezetvédelmi oktatás területén a felső fokú környezetvédelmi graduális képzés tananyagainak összehangolása a képzés gyakoriad hatékonyságának fokozása érdekében. Budapest, 1994. április 28. A konferencia szekcióvezetői és szakmai bizottsága nevében: Szarvas Zoltán és Olessák Dénes ban az iskolákra épülnek, a pedagógusok munkája által — válaszolt erre a kérdésre Tábori József elnök. — Fontosak a családi kapcsolatok is. A tűzoltóhagyomány apáróf fiúra száll. Ez abból is meglátszik, hogy elsőként a kis falvakban folytatták tovább a munkát, a városokban kezdetben szinte elhalt szövetségünk. A falunak azt jelenti a csoport, hogy a sokrétű tevékenység segítőkésszé és életrevalóvá teszi a fiatalokat. Jó a kapcsolatunk az önkéntes tűzoltókkal, és a hivatásosokkal is. Sok csapatunk jár külföldre, ottani diáktűzoltók meghívására. Amit ott látnak, lelkesíti őket a folytatásban. A Magyar Diáktűzoltó Szövetséget hivatalból Gáti István tűzoltóalezrédes patronálja. Őt a hivatásos tűzoltóság által nyújtott támogatásról kérdeztük. — Mi, a tűzoltóság közvetlen anyagi támogatást nem tudunk adni. Ezt más állami szervek oldják meg. Szakmailag támogatjuk őket, felszereléssel, főleg versenyeiken, és segítjük a nemzetközi programjaikat. Nagyon fontosnak tartom az önszerveződést, nagy szükség van a ' szöve.tség szerepére a tűzvédelmi felkészítés és az utánpótlás terén. Visszakapja rangját Madarak és fák napja Ezentúl, minden esztendőben május 10-én a madarak és fák napja lesz. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kezdeményezése lényegében egy nagyon régi hagyományt kíván feléleszteni. Hermann Ottó ötlete nyomán, 1906-ban, az akkori vallás és közoktatási miniszter rendeleté honosította meg ezt az ünnepet hazánkban. Azóta, e század eleji rendelet a feledés homályába merült. A környezetvédelmi tárca viszont szeretné visszaadni a madarak és fák napja korábbi rangját. Idén, először a főváros, pontosabban a városligeti Petőfi Csarnok adott otthont a vetélkedőkkel, kézműves foglalkozásokkal, filmvetítéssel tarkított megemlékezésnek, amelyen több száz diák vett részt. Ä jövőben szélesebb körben tartanának ilyen rendezvényeket, hogy a vidék is bekapcsolódhasson az ünneplésbe. A cél megegyezik a múltban megfogalmazott elképzelésekkel: a gyermekek ismerjék meg a természet szépségeit, értékeit. Ez a szándék pedig napjainkban még nagyobb hangsúlyt kap, hiszen az évek során egyre több környezeti gonddal kell megbirkóznia az emberiségnek. S ezt csak úgy teheti meg sikerrel, ha idejekorán, azaz már gyermekkorban felkészül rá. , Május hónapunk nevét Vulcanus isten feleségéről, a termékenységet és meleget adó Maiáról kapta. Régi kalendáriumokban találkozhatunk még a május régies neveivel is. így hajdan nevezték pünkösd havának vagy tavaszutónak. Május a virágok hava. Az emberek többségének ez a legkedvesebb hónapja, tegyük hozzá, nem is véletlenül. A hosszú őszi, téli majd kora tavaszi hónapok szürkés-barnás egyhangúsága után a május mintegy varázsütésre a zöld megszámlálhatatlan árnyalatával ajándékoz meg bennünket. Mindezt csak tetézi a szebbnél szebb virágok sokszínű tarkasága. A levegő megtelik a csodálatos virágillattal, virágillatok keverékével. A hangulatot fokozza, hogy a madárvilág is ebben a hónapban a leghangosabb. Ekkor gyönyörködhetünk a legváltozatosabb madárdalban is. Május a természet megújulásának, valamint a szerelem hónapja is. Május leghíresebb napjai a fagyosszentek — Pongrác (ma tartjuk a nevenapját), Szervác, Bonifác, valamint ide sorolják a május 25-i Orbánt is. Rossz hifük évszázados tapasztalatokon és természetmegfigyeléseken alapszik. Általában ezen napok környékén sarkvidéki eredetű hideg légtömegek hatalmas hullámokban árasztják el vidékünket. Májusban jelennek meg először nagyobb tömegben a gombák. Ä korábban megjelenő kucsmagomba mellett már találhatunk csiperkét, tintagombát, susulykát és vargányát is. A májusi rétek, mezők üde zöld színben pompáznak, és szinte naponta újabb és újabb virágok bontogatják szirmaikat. Messziről világítanak, mint megannyi apró napkorong a boglárkák sárga virágai. A szárazabb rétek, sziklagyepek díszei a szintén sárga virágú napvirág és naprózsa. Az erdők ebben a hónapban már teljesen kilombosodnak. A legtöbb cserje és fa is ebben a hónapban bontja szirmait. Ékes bizonyíték erre, hogy a kertekben is mindenütt virágzó gyümölcsfákat láthatunk. Ebben a hónapban virágzik a kellemes, szinte bódító illatú akác mellett a gyakori parkfaként ismert vadgesztenye vagy más néven bokrétafa. A közismert és kedvelt orgona a lila megszámlálhatatlan változatában, illetve fehér színben pompázik. Az erdők aljnövényzete is sok virágzó növényt rejt, mégis a május egyik legkedveltebb és talán legismertebb virága a gyöngyvirág. Virágai apró gyöngyszemként virítanak az üdezöld levéltömegben. A legtöbb tölgy erdőben előfordul, néhol tömegesen. A gyöngyvirág ezt a megkülönböztetett szeretetet mégsem formájával, hanem diszkrét illatával vívta ki. Emellett régóta kedvelt gyógynövény, amelyet rengeteg nyavajára használtak fel egykor. így a fejfájástól kezdve a szívnyugtatókig számtalan betegségre alkalmazták. Májusban kezdenek virágozni a növényvilág arisztokratikus szépségű, alakban és színben egyaránt legkiemelkedőbb tagjai, az orchideák hazai fajai, a kosborok. Ezek közül kiemelkedik szépségével, virágának sajátos alakjával és nagyságával a fokozottan védett boldogasszony papucsa, de egyes vidékeken nevezik papucskosbomak, rigópohárnak, pohárvirágnak is. Neveit felfújt, papucsszerűen kiöblösödő, sárga mézajkairól kapta, amely lényegében tartálycsapda. A nektárt kereső rovarok beleesnek, és csak a porzó és a bibe érintésével juthatnak ki ebből a csapdából. Virágai a szárak csúcsain rendszerint magánosán, ritkán kettesével fejlődnek. A papucs formájú mézajak 3—5 cm hosszú, citromságra vagy aranysárga színű. A külső, sallangszerű lepellevelek bíborbamák. A töt» bi kosborhoz hasonlóan jellemző rá a gombafonalakkal való gyökérkapcsolat. 1 Andrási Pál N. T. Ipar és környezetvédelem Az 1994. április 20—21—22-én megtartott I. országos ipari környezetvédelmi konferencia ajánlásaiból: A Magyar Diáktűzoltó Szövetségről A hagyomány apáról fiúra száll
