Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-12 / 110. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TERMESZETBARAT 1994. MÁJUS 12.. CSÜTÖRTÖK A régi úttöró'szövetség sokféle tevékenység gyűjtőhelye volt. Sokan dolgoztak ott anélkül, hogy az ideológiát fi­gyelemre méltatták volna. Őket csak a munka érdekel­te, a tevékenység a gyermekekkel. így voltak azok is, akik annak idején ifjúsági tűzoltócsapatokat szervez­tek. Amikor a szövetség széjjelhullott, a lendület vitte volna tovább ügyüket, de körülöttük csak a nagy űr ma­radt. Az egyedül lévő csapatok kapcsolatot kerestek egymással, így indult útjára a Magyar Diáktűzoltó Szö­vetség, melynek vezetőivel beszélgettünk munkájukról. A vasadi telephelyen a rendőrségnek is dolga akadt Csak háromszáz négyszögöl! Rózsa Katalin a megszállottak szívósságával harcol már évek óta azért, hogy a Fekete Ist­ván Országos Állatvédő Egyesületben minél előbb helyére rázódjanak a dolgok. Koráb­ban, a mindennapi gondokon túl, úgyszól­ván semmi akadálya nem volt az elveszett, megsérült, utcára „küldött” ebek gondozásá­nak és az új házőrző-tulajdonos felkutatásá­nak. A jól bejáródon menetrend akkor válto­zott meg, amikor egy csoport, Rózsa Katalin szavai szerint, puccsszerűen átvette a hatal­mat. Ettől kezdve megindult a szekér a lej­tőn. Meglehetősen rövid idő alatt kiderült, hogy a később a bírósági döntés szerint is il­legális vezetőség nem tekintette szívügyé­nek az állatok védelmét. Olyannyira elfajult az ügy, hogy még a régi vezetőséget is kitil­tották a korábban rendkívül nehezen haszná­latba vett irodából. A ,.régiek” és az „újak” folyamatos tor­zsalkodásában, mint általában lenni szokott, a gondjaikba vett házőrzők húzták a rövideb­­bet. A korábbi 400-420-as létszám egy pilla­nat alatt a negyedére csökkent. Állítólag, ér­dekes módon, az általuk elfogyasztott éle­lem mennyisége ezt csak kevéssé jelezte. A dolog feltűnhetett a Fekete István Egyesüle­tet támogató német testvérszervezetnek is, mert szinte egyik napról a másikra beszüntet­te a segélyezést, ami igen komoly megpró­báltatás elé állította a szemben álló feleket, de legfőképpen a tevékenység zökkenőmen­tességét. A vasadi telephelyen azóta sem vé­konyodnak a viharfelhők, habár az anyagi ügykezeléssel kapcsolatosan már a rendőr­ségnek is dolga akadt. A még folyamatban levő vizsgálatról Rózsa Katalin sem óhajtott nyilatkozni. Szerinte (is) meg kell várni a végkifejletet. Ő azonban sehogyan sem tud belenyugodni, hogy Budapest és környéke utcáin magukra hagyott kutyák kóborolnak. Szűkös anyagi helyzete ellenére nagy elhatá­rozásra jutott. Saját telephelyet szeretne létre­hozni, s ehhez mindössze háromszáz négy­szögölnyi területre volna szüksége. Több he­lyen is válaszra vár a kérvénye, de minded­dig a hivatalok semmilyen érdemleges vá­laszt sem adtak. Előtte viszont csak a „nagy cél”, a házi kedvencek megmentésének szán­déka lebeg. És most már számára az sem vi­gasz, hogy az egyesületben némileg kezde­nek helyrerázódni a dolgok. A csak az üzle­tet szem előtt tartókkal való keserű tapaszta­lata következményeként minél előbb — úgy­mond — saját gazdája szeretne lenni. A még létező ebállomány, nagyobbára puli, pedig új gazdát keres, hogy helyét átadhatja a feke­te és fehér (olykor tarka) bodor, de méltatla­nul elhagyott társaknak. Nem lehet elhinni, hogy kihalófélben len­nének környezetünkben a kutyabarátok. Re­méljük, hogy nem tévedünk, és a 163-5105-ös telefonon gyakoribbá válnak a hívások. Reméljük. B. M. A természet kalendáriuma Május — tavaszutó (I.) Tóth Sándor felvétele — „Az úttörőzés” végén, mivel a további munka már nem volt kötelező, sok peda­gógus behúzta a féket — mondja Révai Kálmán, a karcagiak vezetője, elnökhe­lyettes —, tovább csak azok dolgoztak, akik igazán szerették ezt a munkát. A mi kis csapatunk is egyedül maradt, de az elsőnek lépő fővárosiak mintául szolgál­tak számunkra, később ve­lük kerestük a kapcsolatot a szövetség létrehozásában. Ez nem ment egyből, előbb három éven keresztül zaj­lott egyre több csapattal a gróf Széchenyi Ödön diáktű­­zoltó-csapatverseny. Egyre nőtt a részt vevő ifjak szá­ma, akik újszerű verseny­számokban mérhették össze tudásukat, felkészültségüket. Két éve működik szövet­ségünk, folyamatosan jelent­keznek újak, főként apró te­lepülésekről. Lassan lépünk előre, de talán már elindult valami körülöttünk. Szeret­nénk eljutni minél több helyre, szeretnénk a fiatalsá­got megnyerni ügyünknek. 1. Újra kell gondolni az érde­keltségi rendszereket a környe­zetvédelemben (központi tá­mogatások, progresszív szank­cionálások) oly módon, hogy a fenntartható fejlődés érdeké­ben érvényesíthető legyen a termelői felelősség, a szennye­ző fizet és a kölcsönös gazda­sági érdekeltség elve. 2. Az Európai Közösséghez való csatlakozás érdekében fo­kozatosan igazodjunk az EU- ban alkalmazott elvekhez, módszerekhez, normatívák­hoz, a jövőben csak olyan kör­nyezetvédelmi szabályozásra kerülhessen sor, amely az EU környezetvédelmi szabályozá­sának szellemében készült. 3. A környezetvédelmi jog­szabályok, cselekvési progra­mok, fejlesztési elképzelések kidolgozásakor és bevezetésé­nek ütemezésekor, az eredmé­nyes végrehajtás érdekében alapvetően a nemzetgazdaság realitásait, a gazdasági élet va­lós lehetőségeit kell figyelem­be venni, és ennek megfelelő­en szükséges a feladatok végre­hajtásánál a fokozatosság elvét meghatározónak tekinteni. 4. A környezetvédelmi jogi szabályozást alkotók és a vég­rehajtók, ill. érintettek közötti összhang megteremtése érde­kében az előkészítő munkafázi­sokban az eddigieknél lényege­sen jobb, alaposabb, a gazdasá­gi vonzatokat figyelembe vevő és átgondoltabb együtt­— Mivel telnek el a diák­­tűzoltók találkozói? Melyek a legfőbb tevékenységeik? — Amire legtöbbet ké­szülünk, azok a különféle versenyek. A fiatalok felké­szültsége itt válik szembetű­nővé. Készülünk még elmé­leti vetélkedőkre, de kiír­tunk már irodalmi és rajzpá­lyázatot is a tagok részére. Folyamatos tűzvédelmi ok­tatást is tartunk, és a gyere­keknek egy kis füzetet is ki­adtunk már a különféle alap­ismeretekről. — Az olvasók számára nem biztos, hogy egyértel­mű, mi a pontos szerepe a diáktűzoltóknak. Talán tűz­nél is bevetik őket? — Erről szó sem lehet, végzetes felelőtlenség len­ne. Fiataljaink megtanulhat­ják a tűzoltás csínját-bínját, az egymás iránt való felelős­séget. De ha megszeretik a szakmát, akár utánpótlást is jelenthetnek. — Milyen kapcsolatok a legfontosabbak a szövetség életében? — A csapatok elsősor­működés, ill. munkamegosz­tás szükséges. 5. A közeljövőben fokozott figyelmet kell fordítani a kör­nyezetvédelmi célú átvilágítás és a környezeti hatásvizsgála­tok szakmai, módszertani és ér­tékelési kérdéseinek egyértel­mű tisztázására, különös tekin­tettel a környezetvédelmi ható­ságok tevékenységére. Ellen­őrizhetővé kell tenni az ilyen vizsgálatokat végzők szakmai függetlenségét és szakmai megfelelőségét. Ki kell dolgoz­ni a KHV módszertanát a meg­lévő létesítmények átalakítása esetére. 6. Egyértelműen rendezni kell a környezetvédelmi szakér­tői engedélyek kiadásának sza­bályozását. 7. Ki kell dolgozni a veszé­lyes technológiák és üzemek fe­lülvizsgálati, ellenőrzési mód­szereit, és mielőbb életbe kell léptetni a műszaki biztonság­­technikai felügyelet hatósági rendszerét. 8. Fontos a környezetvédel­mi oktatás területén a felső fokú környezetvédelmi graduá­­lis képzés tananyagainak össze­hangolása a képzés gyakoriad hatékonyságának fokozása ér­dekében. Budapest, 1994. április 28. A konferencia szekcióveze­tői és szakmai bizottsága nevé­ben: Szarvas Zoltán és Olessák Dénes ban az iskolákra épülnek, a pedagógusok munkája által — válaszolt erre a kérdésre Tábori József elnök. — Fon­tosak a családi kapcsolatok is. A tűzoltóhagyomány apáróf fiúra száll. Ez abból is meglátszik, hogy első­ként a kis falvakban folytat­ták tovább a munkát, a váro­sokban kezdetben szinte el­halt szövetségünk. A falu­nak azt jelenti a csoport, hogy a sokrétű tevékenység segítőkésszé és életrevaló­vá teszi a fiatalokat. Jó a kapcsolatunk az ön­kéntes tűzoltókkal, és a hi­vatásosokkal is. Sok csapa­tunk jár külföldre, ottani diáktűzoltók meghívására. Amit ott látnak, lelkesíti őket a folytatásban. A Magyar Diáktűzoltó Szövetséget hivatalból Gáti István tűzoltóalezrédes pat­ronálja. Őt a hivatásos tűzol­tóság által nyújtott támoga­tásról kérdeztük. — Mi, a tűzoltóság köz­vetlen anyagi támogatást nem tudunk adni. Ezt más állami szervek oldják meg. Szakmailag támogatjuk őket, felszereléssel, főleg versenyeiken, és segítjük a nemzetközi programjaikat. Nagyon fontosnak tartom az önszerveződést, nagy szükség van a ' szöve.tség szerepére a tűzvédelmi fel­készítés és az utánpótlás te­rén. Visszakapja rangját Madarak és fák napja Ezentúl, minden esztendőben május 10-én a madarak és fák napja lesz. A Környezetvédel­mi és Területfejlesztési Minisz­térium kezdeményezése lénye­gében egy nagyon régi hagyo­mányt kíván feléleszteni. Her­mann Ottó ötlete nyomán, 1906-ban, az akkori vallás és közoktatási miniszter rendel­eté honosította meg ezt az ün­nepet hazánkban. Azóta, e szá­zad eleji rendelet a feledés ho­mályába merült. A környezet­védelmi tárca viszont szeretné visszaadni a madarak és fák napja korábbi rangját. Idén, először a főváros, pon­tosabban a városligeti Petőfi Csarnok adott otthont a vetél­kedőkkel, kézműves foglalko­zásokkal, filmvetítéssel tarkí­tott megemlékezésnek, ame­lyen több száz diák vett részt. Ä jövőben szélesebb körben tartanának ilyen rendezvénye­ket, hogy a vidék is bekapcso­lódhasson az ünneplésbe. A cél megegyezik a múltban megfogalmazott elképzelések­kel: a gyermekek ismerjék meg a természet szépségeit, ér­tékeit. Ez a szándék pedig nap­jainkban még nagyobb hang­súlyt kap, hiszen az évek so­rán egyre több környezeti gonddal kell megbirkóznia az emberiségnek. S ezt csak úgy teheti meg sikerrel, ha idejeko­rán, azaz már gyermekkorban felkészül rá. , Május hónapunk nevét Vulca­­nus isten feleségéről, a termé­kenységet és meleget adó Ma­iáról kapta. Régi kalendáriu­mokban találkozhatunk még a május régies neveivel is. így hajdan nevezték pünkösd ha­vának vagy tavaszutónak. Május a virágok hava. Az emberek többségének ez a leg­kedvesebb hónapja, tegyük hozzá, nem is véletlenül. A hosszú őszi, téli majd kora ta­vaszi hónapok szürkés-barnás egyhangúsága után a május mintegy varázsütésre a zöld megszámlálhatatlan árnyalatá­val ajándékoz meg bennünket. Mindezt csak tetézi a szebb­nél szebb virágok sokszínű tar­kasága. A levegő megtelik a csodálatos virágillattal, virágil­latok keverékével. A hangula­tot fokozza, hogy a madárvi­lág is ebben a hónapban a leg­hangosabb. Ekkor gyönyör­ködhetünk a legváltozatosabb madárdalban is. Május a ter­mészet megújulásának, vala­mint a szerelem hónapja is. Május leghíresebb napjai a fagyosszentek — Pongrác (ma tartjuk a nevenapját), Szervác, Bonifác, valamint ide sorolják a május 25-i Or­bánt is. Rossz hifük évszáza­dos tapasztalatokon és termé­szetmegfigyeléseken alapszik. Általában ezen napok környé­kén sarkvidéki eredetű hideg légtömegek hatalmas hullá­mokban árasztják el vidékün­ket. Májusban jelennek meg elő­ször nagyobb tömegben a gombák. Ä korábban megjele­nő kucsmagomba mellett már találhatunk csiperkét, tinta­gombát, susulykát és vargá­nyát is. A májusi rétek, mezők üde zöld színben pompáznak, és szinte naponta újabb és újabb virágok bontogatják szirmai­kat. Messziről világítanak, mint megannyi apró napko­rong a boglárkák sárga virá­gai. A szárazabb rétek, szikla­gyepek díszei a szintén sárga virágú napvirág és naprózsa. Az erdők ebben a hónap­ban már teljesen kilombosod­nak. A legtöbb cserje és fa is ebben a hónapban bontja szir­mait. Ékes bizonyíték erre, hogy a kertekben is mindenütt virágzó gyümölcsfákat látha­tunk. Ebben a hónapban virág­zik a kellemes, szinte bódító il­latú akác mellett a gyakori parkfaként ismert vadgeszte­nye vagy más néven bokréta­fa. A közismert és kedvelt or­gona a lila megszámlálhatat­lan változatában, illetve fehér színben pompázik. Az erdők aljnövényzete is sok virágzó növényt rejt, még­is a május egyik legkedvel­tebb és talán legismertebb virá­ga a gyöngyvirág. Virágai apró gyöngyszemként viríta­nak az üdezöld levéltömeg­ben. A legtöbb tölgy erdőben előfordul, néhol tömegesen. A gyöngyvirág ezt a megkülön­böztetett szeretetet mégsem formájával, hanem diszkrét il­latával vívta ki. Emellett rég­óta kedvelt gyógynövény, amelyet rengeteg nyavajára használtak fel egykor. így a fejfájástól kezdve a szívnyug­­tatókig számtalan betegségre alkalmazták. Májusban kezdenek virá­gozni a növényvilág arisztok­ratikus szépségű, alakban és színben egyaránt legkiemelke­dőbb tagjai, az orchideák ha­zai fajai, a kosborok. Ezek kö­zül kiemelkedik szépségével, virágának sajátos alakjával és nagyságával a fokozottan vé­dett boldogasszony papucsa, de egyes vidékeken nevezik papucskosbomak, rigópohár­nak, pohárvirágnak is. Neveit felfújt, papucsszerűen kiöblö­­södő, sárga mézajkairól kapta, amely lényegében tartálycsap­da. A nektárt kereső rovarok beleesnek, és csak a porzó és a bibe érintésével juthatnak ki ebből a csapdából. Virágai a szárak csúcsain rendszerint magánosán, ritkán kettesével fejlődnek. A papucs formájú mézajak 3—5 cm hosszú, cit­­romságra vagy aranysárga szí­nű. A külső, sallangszerű le­pellevelek bíborbamák. A töt» bi kosborhoz hasonlóan jel­lemző rá a gombafonalakkal való gyökérkapcsolat. 1 Andrási Pál N. T. Ipar és környezetvédelem Az 1994. április 20—21—22-én megtartott I. országos ipari környezetvédelmi konferencia ajánlásaiból: A Magyar Diáktűzoltó Szövetségről A hagyomány apáról fiúra száll

Next

/
Thumbnails
Contents