Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-06 / 79. szám

II PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. ÁPRILIS 6.. SZERDA 13 Mi várható az ellenzéktől? Egy rendszer értékét az mutatja, kell-e félni a be­csületes embernek. Csúcs László fenyegetettségéből mindenki megértheti, mit várhat a mai ellenzéktől a holnap. Benedek István Elárulták a szabad hazát ■ss#“Nem tartoztam és KjO tartozom semmi- WV lyen párthoz, de Nr mint polgármester egy dolgot tartok szem előtt, hogy azokat az erő­ket, amelyek a magyar nem­zeti érzést és összefogást táplálják és erősítik, maxi­málisan támogatnom kell. Csúcs László azokat a személyeket távolította el, akik a szabad Magyarorszá­got elárulták és elárulják. Ez kitűnik abból, hogy sok fórumon támadják és hallat­ják a hangjukat azok, akik még mindig az árulásnál, pocskondiázásnál, lejáratás­nál tartanak. Ennek eredmé­nye a külföldiek által is sok­szor szóvá tett „magyar pesz- szimizmus”. Tiltakozom a Csúcs Lász­ló személye és családja ellen irányuló nemzetellenes, ag­resszív fenyegetések ellen. Győri Péter polgármester Nagytarcsa Erkölcsi megújhodást! Egyik pénteken a konyhán ügyköd­tem, s hogy ne tel­jen egyoldalúan az idő, bekapcsoltam a tévé „Ablak” műsorát. Éppen egy hölgy beszélt és_ ilyenfé­léket mondott: „Én nem adom a gyerekemet katoli­kus iskolába, csakis világné­zetileg semleges iskolába járatom, mert az egyházi is­kolának a hatása rögtön meglátszik a gyereken.” Tisztelt hölgyem! Miért baj az, ha egy gyereken meglátszik az egyházi isko­la nevelésének a hatása? Örüljön neki! Biztos érte­nek ott a pedagógusok a munkájukhoz! Vagy talán rosszra tanítják ott a gyere­ket? Netán erkölcstelenség­re, istentelenségre, köteles­ségszegésre, embertelenség­re, szeretetlenségre, léhaság­ra, bűnözésre...? A történelem folyamán soha nem abból származott a baj, hogy a valláserkölcsi normákhoz alkalmazkod­tunk, hanem éppen abból, hogy ezeket mellőztük vagy hanyagoltuk! Meggyőződés­sel állítom, hogy ebben az országban nem lesz addig se gazdasági felemelkedés, se békés jólét, jó élet, míg nem lesz végre erkölcsi megújhodás. Nincs tehát ad­dig felemelkedés, amíg pe­dagógusaink nem nevelnek becsületes, lelkiismeretes, erkölcsös, dolgos magyar ál­lampolgárokat! Az iskolák­ban, a pedagógusok tisztes­séges munkáján fog eldőlni az ország sorsa, jövője, nem is annyira a tavaszi választá­sokon. Másik kérdésem: mi az, hogy „világnézetileg semle­ges” iskola? Ilyen nincs! Mert valamilyen hitet, világ­nézetet mindenkinek el kell fogadnia! Vagy ateista vala­ki, vagy hívő. Vagy az anyagban hisz, vagy a szel­lemben. Vagy a szabadság­ban hisz valaki, vagy a vég­zetességben, a predesztináci­óban. Hit nélkül nem lehet élni! Akinek semmiféle hi­te, meggyőződése, elve nincs, akinek minden mind­egy, aki „semleges”, ez is jó neki, meg az is, vagy semmi sem jó, az egy nihi­lista, gerinctelen, köpönyeg­forgató, jellemtelen, üres, semmi-ember. Mint Petőfi mondja: „Sehonnai bitang ember”. Ilyen emberekre nincs szükségünk! Ezek a társadalom salakja. Ilyen emberek egy országot tönk­retehetnek gazdaságilag is, erkölcsileg is, és sajnos tönkre is tették, mint az el­múlt negyven év alatt, a „magyar félmúlt” „szocialis­ta erkölcsével”!. így hát minden iskolá­nak, minden pedagógusnak kell valamilyen világnézeté­nek, erkölcsi meggyőződé­sének lennie, s kötelessége az ifjúságot is valamilyen vi­lágnézetre nevelni. Nem le­het tehát „semleges”! Mert a jövő nemzedéknek nem­csak olvasni, számolni stb. kell, hanem az életre is kell őt nevelni: hogyan éljen az emberi társadalomban, hogy maga is és embertár­sai is, viszony lag megelége­dettek, boldogok lehesse­nek. Mert mindannyian egy­másra vagyunk utalva. Egy­más nélkül és etikai szabá­lyok nélkül nem élhetünk. Köles Mihály Gödöllő A kórházi járat epilógusa Jfi-A Február 11 -én Kór- j ||házi busz címmel írásom jelent meg e lapban, amelyben rendszeres járatot kértem a kerepestarcsai kórház kapu­jáig, megjegyezve, hogy is­merem a kocsihiány kérdé­sét. Bogáti Zoltán úr a Vo­HISTÓRIA Eckhart Ferenc Kossuth Lajos és a liberális eszmék ❖ I Kossuth Lajos zemplén- • megyei, evangélikus, kis- nemesi családból származott (született 1802-ben), Sárospa­takon tanult jogot és a va­gyontalan nemesség kedvelt pályájára, az ügyvédire lé­pett. Zemplénben a> megye­gyűléseken már fiatalon sze­repelt ellenzéki beszédekkel. Az 1832—36-i országgyű­lésen mint távol levő mágnás­nak a képviselője vett részt az alsó táblán. Mikor a kor­mány nem teljesítette a ren­deknek azt a kívánságát, hQgy a tárgyalásokról cenzú­ra nélkül nyomtatott közlé­sekben számolhassanak be á közönségnek, Kossuth meg­kezdte az „Országgyűlési tu­dósítások” kiadását, előbb kő­nyomatos alakjában, utóbb, amikor a sokszorosítás e mód­ját megtiltották neki Bécsből, az országgyűlési ifjak írásá­ban. Az őt jellemző színes stí­lusban és szertelen módon hangsúlyozta az egyes liberá­lis beszédek fontosságát, a re­formeszmék terjedésének nem csekély hasznára, nagy szolgálatot téve a liberális el­lenzéknek, amit persze Bécs- ben izgatásnak tartottak. Az országgyűlés ideje alatt a kor­mány érthető politikai okok­ból nem férhetett közelébe, de amikor Kossuth új kézira­tos „Törvényhatósági Tudósí­tásaiban” a megyék politikai * Részletek a Magyarország története cí­mű, 1933-ban megjelent műből. életéről számolt be, amelyek­ben tovább folytatták a visz- szaérkező követek jelentései nyomán a reformok tárgyalá­sát, hosszas tanakodás után el­fogatták és négyévi börtönre ítélték (1837). A „jakobinusok” véres ül-' dözése évtizedekre elnyo­mott minden szabad politikai véleménynyilvánítást, a libe­rális eszméket azonban a poli­tikai köztudatból ily eszkö­zökkel többé kiirtani nem le­hetett. A racionalizmus és a fran­cia forradalom gondolatköré­ből kiinduló liberalizmus, amely az egyén teljes felsza­badulását hirdeti mind álla­mi, gazdasági és társadalmi, mind szellemi és vallási tekin­tetben s amelynek elnyomásá­val Közép-Európában hiába próbálkozott a szentszövet­ség rendszere, a júliusi forra­dalom után mindenfelé új erő­re kelt. Magyarország sem volt többé a nyugati eszmeá­ramlatoktól elszigetelhető, s minket is elöntött az új szelle­mi mozgalom árja, miután az ellene emelt gátak a külső és belső nyomás alatt meglazul­tak. Még Mária Terézia idejé­ben Bécsből jöttek a szellemi befolyások, Bessenyei, Ka­zinczy, sőt a két Kisfaludy is a bécsi szellemi életnek kö­szönhették a kapcsolatot a nyugattal, addig a harmincas évektől kezdve a magyar ifjú­ság vágyó szemmel Párizs felé nézett. Míg azelőtt csak a latin és néha a német nyel­vet beszélték a műveltebbek, addig most az újabb nemze­dék lázas szorgalommal ta­nulta az idegen nyelveket. A polgárkirályság idejében újra­éled Franciaországban a nagy forradalom kultusza és a francia irodalom, de a né­met költészet is a liberális po­litika szolgálatába szegődik. A francia és a német történel­mi és költészeti művekből áradnak szét a liberális esz­mék nemcsak hazájukban, ha­nem nálunk is. Míg az apák, akik csak retorikai műveltsé­get kaptak az iskolában, a Corpus Jurison és a kalendári­umon kívül egyebet alig ol­vastak, addig fiaik már falják a forradalmi irodalmat. Az új magyar szellemi áramlatok másik kiinduló for­rása a berlini egyetem volt. A protestáns iljúságnak Ferenc uralma alatt szigorúan tilos volt a német és a svájci egye­temek látogatása, ami pedig évszázadok óta éreztette hatá­sát a hazai kulturális fejlődé­sen. Ezt sehogy sem pótolhat­ta a Bécsben felállított protes­táns teológiai kar. 1835-ben azonban szabad lett Berlin is, amelynek aránylag új egyete­mén ebben az időben Hegel szelleme uralkodott, a negy­venes években az ott tanuló magyar ifjaknak már állandó egyesülete munkálkodott a magyar és német szellemi kapcsolatok élénkítésén. A külföldi utazás sem volt többé csak a vagyonos főu­rak privilégiuma. Alig akad már jobbnevű író és politi­kus, aki ne ismerné a külföl­det s ott jártában ne hasonlíta­ná össze szomorúan a külföl­di viszonyokkal az otthoniak elmaradottságát. A fejlődő technika, nálunk a gőzhajó, nyugaton meg már a vasút, könnyebbé téve az utazást, közelebb hozta egymáshoz az országokat. A külföldet megjárt ifjú itthon is csak azo­kat a könyveket és újságokat olvassa, amelyek az idegen szellemet lehelik és azok esz­méit itthon tovább terjeszti, így jött létre elsősorban a fia­talabb nemzedékben olyan li­berális reformokra vágyó han­gulat, amely a politikai élet­ben is egyre erősebben érvé­nyesült. Az üldözésekkel, pe­rekkel a kormány céljának ép­pen ellenkezőjét érte el. Az 1839-ben újra egybehí­vott országgyűlésen már nemcsak a tekintélyes tagok­kal, mint Bezerédy István és Klauzál Gábor, megerősö­dött, de még mindig kisebb­ségben lévő liberális ellen­zék kívánta Deák Ferenc ve­zetése alatt a reformokat, ha­nem a konzervatívok sem zárkózhattak el előlük. Párt­juk, a korán elhalálozott nagytehetségű Dessewffy Aurél gróf vezetése alatt, be­látta szükségüket, de Széche­nyi tanácsát követve, cs^k a kormánnyal egyetértésben gondolt megvalósításukra. lánbusztól válaszolt és ér­vei közt első helyen volt a kocsihiány. Azután A kórházi dolgo­zók érdekében címmel leve­let írt Schalkház Miklósné Gödöllőről, s ebben a Vo­lán válaszát nem fogadta el, a harmadik oldalra, a kórhá­zi dolgozók érdekeire hivat­kozva. Egyetért azzal, hogy önálló kórházi járatokra nincs szükség, de kéri, hogy az arra járók térjenek be a kórházhoz. Továbbra is állítom: a kórházkapuig járó buszra szükség van, akár kórházi, akár ide betérő buszról van szó, az utasnak mindegy. Csak ne kelljen a HÉV-től az aluljárón át gyalogolnia. Hiszen ezért járat a BKV a kórház kapujáig kék buszt. Epilógus: már a lapban olvastam a híradást arról, hogy a kórház vezetősége és a Volán megegyezett já­ratok indításában és bővíté­sében. Csak minél többet ál­lítsanak be! Biztosan nem lesz kihasználatlan. Fazekas Mátyás Veresegyház ki együttműködés reményében Tisztelt Szerkesztőség! Megköszönjük segítségü­ket Katona Tamás képvise­lőjelölt Hírlevelének ügyé­ben. A félreértések tisztázá­sa érdekében kérjük az alábbiak közzétételét: I. sz. postahivatal veze­tőjének GÖD Tisztelt Asszonyom! Hiszek és bízom abban, hogy nem túl szerencsés megismerkedésünk a köl­csönös jóindulat hatására pozitív együttműködésként folytatódik. Sajnálom, hogy a nyomda az önök irá­nyítószámára nem közvet­lenül küldte a terjesztendő Hírlevelet, ugyanakkor mi­vel helyettese határozottan állította, hogy látta és ki- hordták azokat, kénytelen voltam ennek utánajárni és a tényeket rögzíteni. Semmiképpen nem kívá­nunk önöknek kellemetlensé­get, netán hátrányt okozni munkahelyükön, de ez ellen önök tudnak legtöbbet tenni azzal, hogy munkájuk során precízen ügyelnek a pártat­lanságra és korrektségre. Ha ezt tapasztaljuk a továbbiak során, bennünk megvan a jó szándék az önök sokszor ne­héz munkájának elismerésé­re és köszönetére. Kérem, szíveskedjék sorai­mat munkatársaival is megis­mertetni. Őszinte tisztelettel Deák Zoltán az MDF gödi szervezetének elnöke Az ellenzéknek már a felső táblán is volt pártja, amelyet a nagyvagyonú, lovagias gondolkozású, ekkor 34 éves gróf Batthyány Lajos vezetett. A tehetségtelen La­jos főherceg vezetése alatt működő „államkonferencia” oktalansága, a központi kor­mányszékek kicsinyeskedő határozatlansága, az osztrák bürokrácia renyhe hanyagsá­ga volt az okozója annak, hogy a reformok ügyében a konzervatívokkal sem jött létre idejében megálla­podás. Miután az ellenzék a min­den jogfelfogás ellenére el­ítéltek szabadonbocsátását el­érte, csak az adóssági ügyek­ben voft a jogszolgáltatás" bi­zonytalanságának véget vető váltótörvény, az úrbéri törvé­nyek bizonyos javítása, így a jobbány * birtokképességé­nek kimondása, voltak az 1840. évi országgyűlés ered­ményei. (Folytatjuk) Az isaszegi csata A szabadságharc egyik jelentős ütközete volt az Lsa- szegi csata, a honvédség nagy tavaszi győzelmi soro­zatának fontos állomása. Március végére befejező­dött a csapatok összevonása, 31-én Görgey vette át a főparancsnokságot A haditervet Klapka dolgozta ki. A honvédség április 2-án győzött Hatvannál, 4-én Tá- pióbicskénél. Az osztrákok ekkor átcsoportosították haderejüket úgy, hogy /'estet és Vácot egyaránt fe­dezhessék. Az isaszegi csata 1849. április 6-án dél­után egy órakor kezdődött. Az előnyomuió 1. és III. hadtestet a tartalékba helyezett III. követte, a VII. hadtest pedig Hatvan irányából nyomult előre. Az Isaszeg melletti Királyerdő birtokáért bontakozott ki a csata első része. Veszélyes helyzet alakult ki, ami­kor Klapka hadteste megingott, katonái hátrálni kezdtek és Damjanich egysége háromszoros túlerő­vel szemben harcolt A hátráló honvédeket Görgey- nek személyes fellépésével sikerült megállítani, így helyreállt az egyensúly. Délután a császári lovasság indított rohamot a honvédek ellen, ezt azonban a ma­gyar tüzérség megállította, illetve Nagysándor József huszárszázadai éléri szétszórta a hátráló osztráko­kat. A harc még késő este is tartott csak ekkor vet­ték be a honvédek gyilkos szuronyrohammal az égő Isaszeget. Az ütközetben mindkét fél súlyos vesztesé­geket szenvedett, 1000-1000 fő volt az elesettek szá­ma. A magyar sereg győzelme miatt Windischgrötz másnap kivonta csapatait Gödöllőről. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents