Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-06 / 79. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. ÁPRILIS 6.. SZERDA Bármikor bevonulhatnak a szerbek Gorazde végveszélyben Tragikus helyzet alakult ki a kelet-boszniai Gorazdé- nál, a várost ostromló szerb csapatok már négy kilomé­terre megközelítették a tele­pülés határát — jelentette a szarajevói rádió. A szerb of- fenzíva már egy hete tart, de a város most került a leg­súlyosabb helyzetbe, a kül­ső védelmi vonalakat a szer- bek áttörték, s bármikor be­vonulhatnak a településre, ahol hatvanezren zsúfolód­tak össze. A legutóbbi támadások következtében Gorazdéban ötvenen életüket vesztették és mintegy kétszázan megse­besültek. A környező falvak­ból a városba menekülnek az emberek, de ott sem érez­hetik magukat nagyobb biz­tonságban, a Drina partján fekvő körzeteket is tűz alatt tartják a szerb csapatok. Az ENSZ már tavaly vé­dett övezetnek nyilvánította Gorazdét is, de most sem­mit sem tettek a kéksisako­sok a város védelméért, sőt, Michael Rosé tábornok, a boszniai ENSZ-csapatok pa­rancsnoka eltúlzottnak ne­vezte a gorazdei helyzetről szóló muzulmán jelentése­ket. Rosé tábornok kabinet­je tegnap közölte, hogy a fő­tiszt rövidesen, már valószí­nűleg ma szemleutat tesz Gorazdéban, s a városba egy ukrán ENSZ-alakulatot küldenek. A drámai helyzetről egyébként pártatlan forrá­sok is hírt adtak: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is megerősítette a várost súj­tó szerb ostrom különösen kegyetlen jellegét. Milova- novic boszniai szerb vezér­kari főnök is elismerte azt, hogy Gorazdénál a szerbek támadásba lendültek, de azt állította, hogy muzulmán of­fenzívára válaszul indítot­ták akcióikat, s átvették a kezdeményezést. Végül is hol a fasizmus mostaná­ban? A kérdés tisztázása meglehető­sen sürgős, most, hogy fejét a náci közveszély éppen Izraelben ütötte föl, a történelem pedig éppen most szólít fel: „vigyázó szemetek Rómá­ra vessétek”. Változik a világ, s a változások folyamatában „lélegzet­elállító” helycserék történnek. Teg­napi értékítéletekhez ragaszkodni ve­szélyes; tegnap óta feketék fehéred- tek s viszont, ,jó kutyánk, a Burkus megveszett, s Mári szolgálónk, a né­ma, hars nótákat dalolt”. Akit harmincas évekbéli hittanórá­kon arra tanítottak, hogy a jezsuitánál nincs veszedelmesebb lény a világon, eszement volna, ha ma ebben a koordinátarend­szerben látná a világot. A tegnapi üldözött mára üldözővé vá­lik, s kinek elődei egykor rettegett zsarnokok voltak, ma igaz­ságtalan gyűlölet áldozata. Végül is Fini ide, Fini oda, Itáliában a „nemzeti mozga- lom”-má szelídült fasiszta utódpárt Duce-unokái nem hoztak létre „squadrá”-kat, nem menetelnek római lépésben és római karlendítéssel, nem gyilkolnak lépten-nyomon, s a terroristák nem éppen közülük kerültek ki. Ezzel szemben Báruch, Golds­tein és csapata automatafegyverrel hátulról mészárolt le gya­nútlanul imádkozó embereket. Eközben budapesti rádióalkal­mazottak (akiket törvényesen és törvényes végkielégítéssel, mint Számvevőszék-megállapította létszámfelesleget bocsátot­tak el) fasiszta rohamosztagot alakítottak, betörtek a közintéz­mény elnökének szobájába és székét trágyával szennyezték be. Hol a fasizmus mostanában? Ma mindenki a „liberális” jelzőt aggatja magára, akárcsak a harmincas években a „szocialistát”. Üstökösként fut fel a nép­szerűség egére az a (Komszomol-nevelte) orosz liberális de­mokrata, aki — Führer-jelmezben — nyíltan hirdeti a világ új felosztását, új orosz hódító hadsereget jövendöl és Adolf Hit­ler forgatókönyvéről veri le a port. Demokratikus Chartának nevezi magát ama jól meghatározott (mert mindig ugyanaz) c vérszomjas tízezer Budapesten, mely meglincseli a gyanútlan polgárt, aki elhitte, hogy demokráciában él és nyíltan deklarál­hatja ellenvéleményét. Hol a fasizmus mostanában? Itália, miközben kifogástalan törvényességben, szabadság­ban és titkosságban, az Alpoktól le mind Szicíliáig szavaz — ezúttal, mert törekvéseit ez fejezi ki — a nemzeti jobboldalra, még az alkotmányt is módosítja elenyésző számú vallásos zsi­dó polgára kedvéért: két napra nyújtja a választást, hogy a hit­hű zsidók vallási előírásaik megsértése nélkül szavazhassa­nak. Másnap az európai liberális sajtó a mosdatlan szájú szi­dalmak olyan özönét zúdítja a népakaratból győztes olasz pár­tokra (az olasz népakaratra), amilyent még a hajdani Dúcétól sem, csak Hitlertől, no meg a „láncos kutya”-szerű költői ké­pek ugyancsak bajuszos alkotójától szoktunk meg. Hol a fasizmus mostanában? Budapesten egy ittas nyilvántartott bűnöző, oda-vissza frö- csögő gyűlöletkisülések után, kését egy magát zsidónak valló polgárba döfi. A késelőt tüstént letartóztatják: évekig nem fog szabadulni. Német földön egy kísértetszekta, náci reliktum, felgyújtja a lübecki zsinagógát: a válasz általános népi felzú­dulás (1933-ban az apák és nagyapák általános népi helyeslé­Új lendület a magyar—orosz kapcsolatokban Moszkva nem fenyeget Kedvezően értékelte az orosz külügyminisztérium szóvivője Viktor Csemomir- gyin orosz miniszterelnök múlt heti magyarországi lá­togatásának eredményét. Grígorij Karaszin tegna­pi moszkvai sajtóértekezle­tén elmondta: a látogatás új lendületet adott a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok és a kereskede­lem terén. Karaszin szerint mindazonáltal van még mit tenni, mivel a látogatás nem oldott meg minden problé­mát, a megbeszéléseken csak kijelölték azokat az el­sődleges fontosságú kérdése­ket, amelyek megoldásán még dolgozni kell. Karaszin a látogatást mind­azonáltal sikeresnek, időszerű­nek és fontosnak minősítette. Alaptalanok a radikális orosz nacionalizmustól való félelmek Kelet-Európábán és a volt szovjet' köztársasá­gokban — jelentette ki Bo­risz Jelcin orosz elnök a spa­nyol El Pais című lapnak adott nyilatkozatában. „Oroszország nem lehet virágzó és stabil állam, ha a szomszédait fenyegeti. Ha titkos, hátsó szándékaink let­tek volna, nem vontuk vol­na ki csapatainkat. Elegen­dő lehetőségünk lett volna arra, hogy ott maradjunk” — mondta. Az orosz elnök szerint „sajnos egyes országok poli­tikusai mesterségesen felfo­kozzák a félelmeket és pa­naszesőt zúdítanak a nemzet­közi szervezetekre”. „Általá­ban ezek mögött a mestersé­ges aggodalmak mögött konkrét, adott időpillanatra szóló politikai számítások húzódnak meg: például így akarják elérni gyors belépé­süket a NATO-ba, vagy az „orosz fenyegetés” rémké­pét használják a belső politi­kai harcban. Azok, akik arra számítanak, hogy Oroszor­szág visszatér az imperialis­ta doktrínához, olyan meg­határozott szélsőséges politi­kusok kijelentéseire alapoz­nak, akik messze vannak at­tól, hogy országunk külpoli­tikáját formálhassák” — hangsúlyozta Borisz Jelcin. Jelcin úgy ítélte meg, hogy miután ma már Orosz­ország nem fenyegeti sem a világot, sem Európát, a kí­vánt céllal éppen ellenkező hatást vált ki a jelenlegi NATO fenntartása, mivel az észak-atlanti szövetséget egy meghatározott ellenség­gel való kemény összecsa­pásra hozták létre. „Új biz­tonsági formulákat kell ke­resni, természetesen abból kiindulva, hogy a NATO- nak hasznos tapasztalatai és intézményei vannak, ame­lyeket fel kell használni. A nagyvilág hírei ¥ Kétnapos látogatás­ra hétfő este Washing­tonba érkezett Szabad György, az Országgyű­lés elnöke. ¥ Közép-Európa volt kommunista országai 1996 végéig nem válhat­nak az Európai Unió tag­jává — jelentette ki a Szófiában tárgyaló Willy Claes belga külügymi­niszter. % Fénykép bizonyítja, hogy Thaiföldre mene­kült a vörös khmerek vezetője, Pol Pót, mi­után a kambodzsai kormánycsapatok a kö­zelmúltban támadást intéztek pailini főhadi­szállása ellen — közöl­te tegnap a kambo­dzsai kormányfő, No­rodom Ranariddh her­ceg. VÉLEMÉNY Hol a fasizmus mostanában? se), százezres kórus követeli a tettesek szigorú büntetését (az apák és nagyapák „Sieg heil”-e az idő feneketlen fekete lyuká­ban). Izraelben véres gyűlöletextázis, Hebronban tüntető tö­meg zúgja; „szeretünk, Báruch Goldstein!” (ez hát a Horst Wessel-dal kíséretében gázkamrába menetelt százezrek túlélői­nek ivadék-nemzedéke). S nincs rendőri intézkedés, felelőse sincs az izraeli Horst Wessel Káin-rítusának (az egyetlen őri­zetbevétel csak most, április 2-án történt, kormányönvédelem­ből: mélységesen mély kutakból táplálkozik a KACH önbizal­ma). Hol a fasizmus mostanában? Szakállas már a mese, mit újnak hitt József Attila: a „fasisz­ta kommunizmusé”. Immár újabb mesék morajlanak: orosz és zsidó fasizmus, sötétlila radioaktív felhők a láthatáron. Magyarország választásra készül; a légkört félelem árnyé­kolja be. Kik félnek? Az egykori állampárt tagjai? Talán a zsi­dó származásúak? A nemzetközi liberál-újságpapírforma sze­rint így kellene lennie. Más a valóság: a magyar falu és a ma­gyar kisváros száz- és százezrei nem merik nevük és személyi számuk feltüntetésével kiadni kezükből a jelölőcédulákat, me­lyek annak a jobboldali képviselőjelöltnek tartalmaznák ne­vét, akivel rokonszenveznek. Soha ilyen keresztény kurzust! 1991-ben a „testvériség és egység”, a „halál a fasizmusra” hegylakó népei egymásnak esnek. Tömegsírokban SS-modell szerint legyilkolt bosnyákok; szerbek, katyni módszer szerint legyilkoltak; tömegsírok egymásra hányt horvát holttestekkel (fél évszázada a negyvenezer magyar hekatombája volt az elő­játék). Az „Endlösung” új nevet kapott: „etnikai tisztogatás”; az önigazgatás illúzióját az önbíráskodás valósága váltotta fel, s annak láttán ami történt, az SS szégyenkezve kotródott vol­na tova. Hol a fasizmus mostanában? Az emberiség emlékezetében élnek időálló mítoszok. Eze­ket óvni kell, mert igazak, mert az emberi létértelem magvát rejtik magukban. Ám vannak hamis mítoszok, s ezek veszedel­mesek- céljuk, hogy embertömegeket tehetetlen, kiszolgálta­tott ömlesztett zúzalékká tegyenek. A szlovák, ki egykor a rozsnyói utcán kijelentette; „a magyarok mind grófok voltak”, ilyen hamis mítosz áldozatává vált. A fajmítosz egyként rabul ejthet németeket, oroszokat és zsidókat. Ha a harmincas évek­ben német fiatalokba injekciózzák, miszerint a germán Herren­volk a legmagasabbrendű faj a világon („faj”!), s ha 1948 óta zsidó nemzedékeket nevelnek föl a felsőbbrendűség és kivá­lasztottság tudatában, a'„nekünk mindent szabad” gőzében — mi a különbség? S melyik jobb vagy rosszabb: az-e, hogy a vi­lág a kultúrát és a civilizációt a magyaroknak köszönheti (hi­szen „a sumérok a magyarok ősei voltak”), vagy az, hogy a ro­mánok az európai kultúra teremtői, hiszen „a dákok utódai” s Európa „legkorábbi kultúrált birodalma a dák volt”? Ugyan mit teremnek ezek a „mítoszok”? Nevetségesek volnának („én vagyok én, te vagy te, ki a nagyobb szamár, én vagy te”), csak­hogy mélyükön a pokol tüze izzik. S nem mítosz-e maga a fasizmus szóhasználat? Hiszen a „fascismo” eredetileg Mussolini mozgalma volt, túlságosan is sok ponton érintkezőleg a leninizmussal, oly változatban, mely a római mítoszra építve kísérletezett nagyzási hóbortos olasz uralmi igénnyel a Mediterráneumban. Nevét a római konzuli hatalom jelvénye, a „fasces”, az etruszk eredetű vesz- szőnyaláb (a bárddal) adta. A német nemzetiszocializmus már nem is fasizmus volt, annál sokkal szélesebb, paranoidabb és mélyebbre ható. Ma minden totális nacionalista állammítoszt fasizmusnak nevezünk, s így a szó voltaképpen a rasszista és erőszakra épített sovinizmust jelenti. Ugyan mi indokolja, hogy ne rasszista és erőszakra épített, totalitárius sovinizmus­ként határozzuk meg az egykori szovjet hatalmat? S miért ne volna az Izrael államrendszere, amely a földnek, amelyen be­rendezkedett, őslakóit évtizedek óta mezei vadként vadássza, s az állampolgárságot a nürnbergiekhez hasonló „fajtisztasá­gi” feltételekhez köti? S milyen címen fenyegetik ezzel a meg­bélyegzéssel azt a Magyarországot szüntelen, amelynek törvé­nyei tiltják az etnikai származásnak még a tudakolását is, és amely befogad és egyenlő elbánásban részesít minden mene­dékkérőt, etnikai és vallási megkülönböztetés nélkül? Vajon a szellemi kábítószerezett Európában nem a „libera­lizmus” fedőnevű, immár nagyon is gyanúsan hangzó foga­lom annak a bizonyos fasizmusnak mai megjelenési formája? Vajon ez a valami, ez az úgynevezett liberalizmus nem a pénz totalitása-e? Vajon az olyan antikrísztusi egyházutánzat mér­gezett cukorba áztatott leple alól, mint a „Hit gyülekezete”, nem lóg-e ki á sátáni lóláb? Vajon az olyanfajta példátlan saj­tómonopólium, mely Magyarországon az ország lakosságával ellenséges csoportok formális-jogi csalárdsággal és ebül szer­zett bitor-birtoka, nem nyilvánvaló tiprása-e a sajtószabadság­nak? Azok az életyeszélyes fenyegetések, melyeket egy na- 'gyon is jól meghatározott kör zúdított egy közintézmény tör­vénytisztelő fejére, nem annak újjászületése-e, ami a náci ter­ror volt a „Machtergreifung” előtt és után? Hol a fasizmus mostanában? Nem az a tolvaj, akire a tolvaj ráfogja. Az emberiség geneti­kus és krónikus betegsége az eredeti bűn: a rasszista és erő­szakra épített sovinizmus ennek a betegségnek XX. századi gyulladásos klimaxa. S ez járványos: nincs nép és nincs etni­kum, melynek védettsége volna vele szemben. A holocaustum milliónyi zsidó áldozata az emberiség örök lelkifurdalása lesz, míg emberiség létezik. Az irántuk való tisztelet tiltakozik az ellen, hogy komor áldozatukat akár sunyi, akár SS-sé vadult kufárok zsarolásra, üzleti haszonszerzésre vagy terrorra hasz­nálják fel. Azt, akinek őse rabszolga volt, semmi sem jogosít­ja fel, hogy rabszolgaságra vessen másokat. Azt, akinek ősét meggyilkolták, semmi sem jogosítja fel, hogy elvegye másnak életét. Hallani sem akarunk másról, mint az emberi jogegyenlőség elvéről és gyakorlatáról. Ahol ezt megsértik, ott a fasizmus mostanában. Messzehangzóan és nyíltan megbélyegezzük az etnikai, „fa­ji” vagy vallási kiváltságigényt és suttogó propagandával ter­jesztett IQ- („intelligenciahányados”) ranglistákat. Ahol ezek megjelennek, ott a fasizmus mostanában. A /

Next

/
Thumbnails
Contents