Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-06 / 79. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1994. ÁPRILIS 6., SZERDA Antall Józsefné ajándéka Dávid Krausz felesége (balról) és Antall Józsefné az új­pesti otthonban Parlamenti napló Érvényüket vesztő előterjesztések Az Izraelita Hitközség Új­pesti Szociális Otthona kap­ta meg azt a képet, amelyet Hájim Herzog izraeli elnök ajándékozott Antall József miniszterelnöknek, 1991-es budapesti látogatása során. A festményt a néhai kor­Fennállásunk öt éve alatt alapvető szemléletváltozás történt a Közgyűjteményi es Közművelődési Dolgo­zók Szakszervezetének tag­jai körében, akik rájöttek ar­ra, hogy nem a munkahelye­ken, hanem a központi ér­dekegyeztető fórumokon döntenek sorsukat befolyá­soló ügyekben — mutatott rá Vadász János, a KKDSZ Talum Attila felvétele mányfő özvegye adta át teg­nap az otthon lakóinak. A bennsőséges rendezvényen részt vett Mádl Ferenc mű­velődési és közoktatási mi­niszter és Dávid Krausz, Iz­rael állam budapesti nagy­követe is. országos titkára tegnap az április 8-án megtartandó III. kongresszusuk program­ját ismertetve. Az alapszervezetek 242 küldöttet delegáltak, első­sorban az érdekvédelmi munkáról hallhatnak majd beszámolót, s elfogadják a KKDSZ új programját és alapszabálytervezetét. (k. m.) (Folytatás az I. oldalról) Az Országgyűlés működé­sének befejeztével a képvi­selői mandátumhoz kötött, ám a ciklusváltásig nem tárgyalt előterjesztések ér­vényüket vesztik. Az új kormány, az új parlament és az újonnan felálló bi­zottságok pedig mérlege­lik majd, hogy az elődjük által kidolgozott, illetve napirendre tűzött indítvá­nyok közül melyeket és mi­lyen változtatásokkal kí­vánnak sajátjukként előter­jeszteni. Ezt is tartalmazza az a levél, amelyben az ügyrendi bizottság elnöke, Jártunk a helyszínen, ott ahol a történelmi csata emlé­kére minden esztendőben március 15-én és április 6-án országos ünnepségeket ren­deznek, de más alkalmakkor is felkeresik az iskolások, a kirándulók a települést. A Csata utcából nyílik az út az emlékműhöz, a házak ablaká­ból odalátni. Április 1-jén történt a dúlás, de a koraesti órákban még minden rend­ben volt. Éjszaka dobálták szét a koszorúkat, melyeket azóta a polgármesteri hivatal munkásai visszahelyeztek. Ám a földön, az emlékmű kö­rül még tegnap is ott hever­tek a piros-fehér-zöld zász­lók széttépett foszlányai. Dávid Ibolya (MDF) tol­mácsolja a bizottság véle­ményét Szabad György­nek. Az Országgyűlés elnö­ke arról kérte a testület ál­lásfoglalását, hogy mi tör­ténjen azokkal az ügyek­kel, amelyek tárgyalását a T. Ház a ciklusváltásig nem tudja befejezni. A le­vél tervezetével tegnap, az ügyrendi bizottság ülésén egyetértettek a jelenlévő képviselők, határozat azon­ban nem született, mert a testület nem volt határozat- képes. A levél, amelyet Dávid Ibolya és a bizott­ság tagjai írnak majd alá, A honvédsírok hozzávetőle­gesen kb. egy kilométer távol­ságban vannak ettől a hely­színtől. Szórakozóhely nincs a közelben, kizárható annak a lehetősége, hogy emelkedett hangulatú mulatozók, hazafe­lé tartva követték volna el a rongálást. Kik tehették és miért? A helybeliek nem figyeltek fel az eseményre. Szabó Zoltán körzeti megbízottal érdeklőd­tünk, aki elmondta, éppen köz­lekedési akcióban vett rész azon a napon. Nem volt a kö­zelben amikor a dúlás történt. Az eddig hallottak alapján gyanakszik valakikre, de erről egyelőre nem beszélhet. Tóthné Pacs Vera polgár­kitér arra is, hogy az újon­nan napirendre vett tör­vényjavaslatok és határo­zat-tervezetek vitáját az új Országgyűlésben indokolt elölről kezdeni. Jóllehet azok az előter­jesztések, amelyek olyan előterjesztőktől érkeztek, akiknek státusza független az országgyűlési képvise­lők választásától illetve a kormányváltástól, tovább­ra is érvényben maradnak, az ügyrendi bizottság elnö­kének levele értelmében, ajánlatos ezek tárgyalását is elölről kezdenie az új Országgyűlésnek. mester — akitől telefonon ér­deklődtünk — nem szívesen nyilatkozott az ügyről, mely mint mondta nem jellemző a hagyományokat tisztelő tele­pülésre. Az önkormányzat éppen most határozta el, hogy félmil­lió forintért restauráltatja az emlékművet. A sírokat rendbe- tették, szeretnék elfelejteni az egészet. A nyomozást vezető Ko­vács Zoltán százados, a Gödöl­lői Rendőrkapitányságon, a körzeti megbízotthoz hasonló­an bízik abban, hogy megtalál­ják a tetteseket, akik nagy va­lószínűséggel helybeliek lehet­nek. (ga. j.) KKDSZ-kongresszus Megrongált emlékművek Isaszegen Plakátháború Dunakeszin? Bibó István szellemében Egy öreg sárga Skoda járja mostanában Dunakeszi utcáit. Oldalait és motorházának tetejét a Fidesz és az SZDSZ választási plakátjaival tapétázták ki, hogy mindenki jól lássa: a járművel a két liberális párt aktivistái közleked­nek. A fiatalemberek az SZDSZ-es Kuncze Gábor, és Kiss Róbert, illetve a Fideszes Apor Péter arcmását ábrá­zoló plakátokkal díszítik a hirdetőoszlopokat és a hirdető- táblákat. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen kampány van. Ám egy hónappal a választások előtt baljós előjeleket kelt a szemlélődőkben a plakátok elhelyezésének módja. Az SZDSZ és a Fidesz plakátjai ugyanis többfelé a MIEP plakátjaira kerültek, ami sajátos kampányetikát tükröz. A jelek szerint Dunakeszi liberálisai kissé szabadon értelme­zik a szabadelvűséget és korán kezdik azt a plakáthábo­rút, ami a kampány végén se tekinthető ízlésesnek és kívá­natosnak. (bánó) A szerző felvételei A Külügyminisztérium kabinetirodája közleményt juttatott el tegnap az MTI-hez, amit az alábbiakban ismertetünk. „Az április 5-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megnyílt nemzetközi Holocaust konferenciát Jeszenszky Géza is üdvözölte. Nem tervezett felszólalását — mint jelezte — el­sősorban az előtte elhangzott hivatalos köszöntések inspirál­ták, különösen pedig Schweitzer József főrabbi szavai, aki han­got adott annak a reményének, hogy a tanácskozás az igazság megismerését és a lelkek megbékélésének igényét fogja szol­gálni. A magyar külügyminiszter azért is jogosnak tartotta azt a kí­vánságot, hogy az új nemzedékek ismerjék meg az 1944-es fe­kete esztendő történetét, okait, mert napjainkban új népirtások folynak és az etnikai tisztogatás csöndes formái 75 éve ismere­tesek a Kárpát-medencében. Fölhívta a figyelmet, hogy a ma­gyar zsidóságot ért tragédia okai messzemenőek, szerteágazó­ak, ez ahhoz hasonlítható, ahogy az 1914-es világháborúval kapcsolatban is elmondható, hogy igen sok volt a felelős, de egyeseket jóval súlyosabb felelősség terhel a történtekért, mint másokat. A magyar kormányt, amelyet a történészek kor­mányának szoktak nevezni, de amelyben ma sajnos eggyel ke­vesebb történész foglal helyet, továbbra is az a szellem vezér­li, és azt az értékelést vallja az 1944-es évről, amit Bibó Ist­ván 1948-ban a zsidókérdésről írt tanulmányában kifejezett. Jeszenszky, mint mondotta, örül, hogy a konferenciát meg­nyitó beszédekben kifejezett gondolatok döntő többségével személy szerint is azonosulni tud. Az 1944-ben történtek okai között föltétlenül látni kell az I. világháborút és az azt követő igazságtalan rendezést, az 1919-es terrorhullámokat (amelyek­ben nem az áldozatok számának összevetése a legfontosabb), látni kell a szomszédos országok és a nagyhatalmak politikájá­nak felelősségét. Egyetértett azzal, hogy nem lehet a zsidó ál­dozatokat a hadsereg veszteségeivel összemosni, de indokolt­nak tartotta, hogy a magyar nemzetet zsidó állampolgárainak halálával érő veszteség mellett emlékezzünk meg a hasonló arányú többi áldozatról is. Végül utalt arra, hogy a nácizmus tette lehetővé Magyarországon is a bolsevizmus térhódítását és hogy ezért nem lehet elfeledni, hogy á felszabadítás egyben egy új, több évtizedes diktatúra bevezetésének volt a kezdete. Idézte a néhai Antall miniszterelnököt, aki arról beszélt, hogy a nácizmust és a kommunizmust, ezeket az ordas eszméket együtt és egyszerre kell elítélni. Ekkor a terem egyik sarkában elkezdtek tapsolni, de mint kiderült, nem az egyetértés, hanem az egyet nem értés jele­ként, azzal a szándékkal, hogy a miniszter beszédét ne tudja befejezni.” Ha a sötét lép Mint mindnyájunknak, nekem is van buta isme­rősöm. A butaságát bizo­nyítja: az egypártrend- szer híve. Ahányszor ta­lálkozunk, mindig azok­ról a régi szép parlamen­ti ülésszakokról beszél, amikor egység volt a ku­pola alatt. A mai parla­ment munkáját nem érti, fogalma sincs, hogy me­lyik párt mit mond, kép­telen eligazodni a pártok között, a függetleneket meg egyáltalán nem tud­ja hova tenni, s éppen ezért azt a számára jól érthető, ám teljesen jel­legtelen törvényhozást szeretné visszahozni, ame­lyiket még az 5 szellemi képességeivel is föl tudott fogni. Negyven évig né­hány politikus jelent meg minden este a televízió képernyőjén, s azokról tudta, hogy ők az ország vezetői, s amit ők monda­nak annak úgy kell len­nie. Ismerősömnek a de­mokratizmusról fogalma sincs, ő már a népi de­mokráciában született, abban a rendszerben, amelyik, mint afféle vele­jéig hazug rendszerek, minden volt, csak nem de­mokrata. Ennek az isme­rősömnek bizonnyal örö­met fog szerezni a Pest megye 7. választókerüle­tének szórólapja, amely­ben Kincs Istvánná a Munkáspárt képviselője­löltje igyekszik „szellemi­ségüket” terjeszteni. A szórólap első mondatá­ban tudatja velünk, hogy „ma rosszabbul élünk, mint négy éve.” Arról nem ír, hogy a négy év előttit megelőző időszak­ban is az ebben a brossú- rában olvasható jelmon­datok kiagyalói irányítot­ták az országot, s hozták olyan helyzetbe, amiből kimászni nehezebb, mint belekerülni volt. íme a bárgyúságot mutató jel­mondatok sora Kincs Ist­vánná képviselő-jelölttől: „Helyre kell állítani a normális viszonyt szom­szédainkkal.” — „Vissza kell szerezni hagyomá­nyos piacainkat.” — „A nép ellenőrizze a külpoli­tikát.” — „Az országgyű­lésben a dolgozók, a mun­kások, a parasztok, a mű­szaki- és agrárszakembe­rek, a tanító pedagógu­sok, a gyógyító orvosok, az alkotó értelmiség kép­viselői is kapjanak he­lyet.” — „A fiatal tanul­hasson. A fiatal dolgoz­hasson.” — „A gazdaság aktív fejlesztésével a mun­kanélküliséget öt-hat év alatt öt százalék alá is szo­ríthatjuk.” Kincs István­ná szórólapja olyan, mint­ha a Munkáspárt képvise­lőjelöltje nem is most él­ne, hanem a távoli múlt­ban, s mintha felesküdött volna rá: a demagógiát kívánja szolgálni egész életében. Csak reméljük, hogy ezt majd nem a Par­lamentben teszi. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents