Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-30 / 100. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1994. ÁPRILIS 30.. SZOMBAT Csökkenő népesség, növekvő támogatás A család 1994-ben — nemcsak hazánkban, de az egész világon — a hivatalos szervek programjaitól a helyi kezdeményezésekig a figyelem középpontjába kerül. Erre az esztendőre hirdette meg ugyanis az Egyesült Nemzetek Szervezete a nemzetközi családévet, sőt május 15-ét ugyanez a testület nemzetközi családnappá nevezte ki. Hazánkban már az év elejétől folyamatosan zajlanak a témához kapcsolódó rendezvények, illetve hasonló tárgyú programok kidolgozásával, pályázatok kiírásával, majd az azokra érkező munkák elbírálásával rendszeresen a nyilvánosság előtt szerepelnek az érintett kisközösségek. A téma időszerűségét hazánkban elsősorban az évek óta megfigyelhető kedvezőtlen népesedési folyamatok indokolják. Ma már közismertek azok a számok, melyekkel kapcsolatban egy minap tartott, s lapunkban is részletesen elemzett sajtótájékoztató keretében hallhattuk Surján László népjóléti miniszter szavait és gondolatait. Ennek lényege, hogy az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan csökkent a születések száma hazánkban, sőt a megelőző két esztendőben ez a tendencia drasztikus népességapadáshoz vezetett. E kritikus irányt mutató számok, s a mögöttük meghúzódó tények arra késztették a kormányt, s azon belül is az érintett szakirányítást, hogy dolgozzon ki hatékony népességpolitikai elveket. Surján László miniszter javaslatára megalakult az a tárcaközi bizottság — dr. Bagdy Gábor helyettes államtitkár vezetésével —, mely a nagycsaládosok ügyeinek áttekintését kapta feladatául. A dolog lényege, s ez az alább olvasható beszélgetés fő gondolata is, hogy az idei nemzetközi családév rendezvényeivel, eszméjével összhangban nagyobb figyelmet kell fordítani a több gyermeket vállaló kisközösségekre. Nem utolsósorban azért, mert ezek a társadalmi csoportok elsősorban nem a saját, különleges, hanem minden gyermek, s általában a családok érdekeit tartják szem előtt. — A nemzetközi rendezvénysorozat kiemelt lehetőséget nyújt számunkra ahhoz — mondta a helyettes államtitkár —, hogy felhívjuk a figyelmet a családok helyzetére, illetve ezeknek a kisközösségeknek a társadalomban betöltött fontos és nélkülözhetetlen szerepére. Követjük azt az ENSZ-javaslatot, melynek értelmében az 1994-es nemzetközi családév kapcsán ne egy világrendezvény keretében tudatosítsuk az emberekben e téma fontosságát, hanem nemzeti szinten szervezett sokféle és a helyi adottságokhoz, szokásokhoz jobban igazodó programok segítségével érjük el a kitűzött célt. — Hol tart ezeknek a programoknak a szervezése? — A megyei önkormányzatok által meghirdetett pályázatok megvalósítására a tárca térségenként már eddig is 500-500 ezer forintot osztott el. (Szűkebb hazánkból például egy diósdi és egy pilisszentkereszti rendezvény kapott 150, illetve 200 ezer forint összegű támogatást. — szerk.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a fenti pályázókon kívül más már nem vehet részt az idei rendezvénysorozatban: várjuk azoknak a helyi, főként társadalmi szervezeteknek is a jelentkezését, amelyek valamely meghirdetett programhoz kívánnak csatlakozni. Nagy fontosságot tulajdonítunk az április végi határidővel kiírt gyermek- rajzpályázatunknak is, melyre már a mai napig is mintegy 300 munka érkezett. — Mit tett, tesz a szaktárca a népesség katasztrofális csökkenése ellen? — Közvetlenül a fenti programok is azt. segítik elő, hogy az emberekben tudatosodjék a család fontossága, az, hogy a gyermekvállalás tulajdonképpen a jövőbe vetett hitet tükrözze. Mindezt amellett is vallom, hogy tudom: abban a kisközösségben, ahol több a gyermek, egyértelműen szerényebbek a fizikai, anyagi körülmények. E fenti tényhez hozzáteszem: meglepő, hogy — s ez bizonyított tény nem növekszik egyenes arányban a születési kedv azáltal, hogy anyagi támogatásban részesítjük a családokat. Mindemellett az is igaz, hogy a több gyermek vállalása egyértelműen az adott kisközösség pénzügyi helyzetének romlását hozza magával. Nos, összefogva más tárcákkal igyekszünk feltérképezni ezeket a negatív tendenciákat. Utóbbiak ismeretében pedig arra törekszünk, hogy odajuttassuk a kiemelt támogatást, ahol a legnagyobb arra a szükség. — Ezt a célt leghatékonyabban a napokban ismertetett népesedési elvek szolgálják... — Valóban, ezek az elképzelések foglalják ösz- sze a legcélravezetőbben azokat a tennivalókat, melyeket ebben a kérdésben tenni kell. Ezt a sokoldalú, s sok résztvevővel megtervezett programot foglalja össze, koordinálja az a tárcaközi bizottság, melyben nem utolsósorban a leginkább érintetteknek, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének is sorra vesszük javaslatait, elképzeléseit. Munkánkra az a jellemző, hogy nem kampány- szerű figyelemfelhívó akciókkal lépünk a nyilvánosság elé: olyan programokat dolgoztunk ki, melyeket méltán vállalhat az utánunk következő, akár más összetételű kormány is. Ez egyben azt is jelenti, hogy az idei nemzetközi családév ne szorítkozzon egy naptári esztendőre, hanem a szemléletalakítást, nevelésbeni változtatást mint hosszú távú kormányzati és helyi célok együttesét a hazai népesedéspolitika folyamatos teendői közé soroljuk. Mailár Éva A politikus élen jár: maga is nagycsaládos, feleségével négy gyermeket nevel MSZOSZ- és MSZP-befolyás Beszélgetés Lántzky Lászlóval, a KESZOSZ elnökével Egyesületként indult 1990. májusában, ma már mintegy 100 ezer tagot számláló érdekképviseletként működik a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége (KESZOSZ), amely alapszabályának módosítása után ágazati és regionális szerveződéssel 1993. januárjában állt fel jelenlegi formájában. Olyan sikereket mondhatnak magukénak, mint azt, hogy a tavaly májusi társadalombiztosítási választásokon közel 250 ezer szavatatot kaptak, ami azt bizonyította be számukra: az embereknek szükségük van egy a keresztény- nemzeti értékeket nyíltan felvállaló szervezetre. Lántzky Lászlót, a KESZOSZ elnökét arról kérdezte lapunk: miképpen tudnak megfelelni tagjaik bizalmának, hogyan képviselik érdekeiket a munkaadókkal szemben?-— Állítom, jelenleg nincs érdekvédelem a munkahelyeken — hangsúlyozta beszélgetésünk elején, majd hozzátette: — Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének tagszervezeti és rajtuk keresztül a Magyar Szocialista Párt uralják a munkahelyeket, olyan légkört teremtve, hogy más érdekképviseletek gyakorlatilag nem rúghatnak labdába mellettük. Fontosnak tartom ezzel kapcsolatban elmondani, hogy az MSZMP már 1989-ben előkészítette, hogy utódpártja, az MSZP révén visszaszerezze a politikai hatalmat az 1994-es választásokon. Most a meglévő harcálláspontjaikban bíznak a régi elvtársak, abban, hogy a „megnyomorított” lakosság örömmel fogadja majd őket, akik mint megmentők, diadalmasan térnek vissza a politika porondjára. Remélem, a május 8-ai választások eredménye rácáfol majd erre. — A KESZOSZ elsősorban tagjai munkahelyének megőrzéséért tesz meg minden tőle telhetőt — folytatta. — Úgy véljük, teljeskörű érdekvédelemre van szükség, amely nemcsak a dolgozókat, hanem azok családját is védik. Ennek az elképzelésnek a megvalósítására hoztuk létre a szövetségen belül, a Munkanélküliek Érdekvédelmi Szövetségét. Tettük ezt olyan megfontolásból, mert ha valaki az utcára kerül nem csupán az ő gondja, családját is súlyosan érinti. Ha már ennél a témánál tartunk. Ellenezzük a nők nyugdíjkorhatárának a felemelését, mert ez a lépés a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyeit rontja a leginkább. Javaslatot dolgozunk ki arra nézve, hogy a munkaidő csökkentésével miképpen lehet segíteni az állást keresőket abban, hogy munkához jussanak. — Ha nem létezik a munkahelyeken hatásos érdekvédelem, akkor ön szerint, hol történik a munkavállalók érdekképviselete, — Az Érdekegyeztető Tanácsban, ahol ha nem is látványos, de apró, kézzelfogható eredményeket értünk el a tárgyalások során más szak- szervezetekkel egyetemben a kormány és a munkáltatók képviselőivel szemben. Mivel azonban az MSZOSZ az ÉT-ben is elzárja az utat a rajta kívül álló szakszervezetek elől, nagyon megnehezítik a dolgunkat. Mindenesetre a tb-választások, amelyen jól szerepeltünk, a valós erőviszonyokat tükrözték. Ez már nem mondható el az üzemi és a közalkalmazotti tanácsok megalakításánál tapasztaltakról. Bátran ki merem jelenteni, ezek a választások nem voltak szabadok, mert már a jelöltállításnál is az MSZOSZ befolyása érvényesült. — Hogyan kell viselkednie a mindenkori hatalomnak a szakszervezetekkel szemben ? — Bármelyik párt van a kormányrúdnál, az érdekvédelemmel kapcsolatban csak egy feladata lehet. Mégpedig az, hogy biztosítja a szabad szerveződés lehetőségét. Ezen túlmenően garanciát nyújt a Munka törvénykönyvében foglaltak betartására amellett, hogy teret ad az újonnan megalakult érdekvédelmi csoportosulásoknak is. Klug Miklós Mi folyik a csapból? Egy szörnyű jajkiáltás nyilallott végig az országon: volt egy hét hazánk történelmében, amikor az MSZP csak egyetlen-egyszer szerepelt a tv Híradó műsorán. A vészkiáltást kommentárok özöne követte az eltiport közszolgá- latiságról és sajtószabadságról, a részrehajlásról, a média elfoglalásáról. A dolognak csak egy szépséghibája van: Az, hogy nem igaz. Azon a héten — egy független médiafigyelő szolgálató szerint — az MSZP hatszor szerepelt, saját nevén (márc. 16., 19.33 Tv 1; 21.14 Tv 2; márc. 20., 19.20, 19.30 Tv Hét; márc. 21., 19.57 Tv 1; 21.17 Tv 2). És ebben nincsenek benne a híradóműsorok parlamenti beszámolói, ahol az MSZP-t is mutatják, felszólalásaikból részletet adnak. A történethez hozzátartozik, hogy a médiában szinte minden párt és minden politikus mellőzöttnek érzi magát, emiatt reklamál, és általános az elégedetlenség, igaz, hogy a szereplések gyakoriságában elég nagy a szórás. Ha az összes szereplések számát (és nem időtartamát) megnézzük heti bontásban március hónapban, akkor kétségtelen, hogy az MDF szerepel a legtöbbet, 17,0—33,0% gyakorisággal. Követik: az SZDSZ 17,6—24,9%; MSZP 6,5—15,2%; Fidesz 7,3—13,9% gyakorisággal. Őket követi a KDNP 6,8—10,8% rendszeres szerepléssel. Mérhető még az FKGP, Ml ÉP, EKGP jelenléte; nyolc kisebb, frakcióval nem rendelkező párt már csak az „egyéb” között, összesítve szerepel. Vagyis a sorrend és a gyakoriság nagyjából megfelel a jelenlegi parlamenti erőviszonyoknak. Ha azonban a legtöbbet szereplő politikusok listáját megnézzük, akkor rá kell jönnünk, hogy nem feltétlenül pártfavorizáltság- ról van szó. Tetszik-nem tetszik, a gyakorisági listát a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a külügyminiszter vezetik. Őket igen változatos összetételben, egy-egy hétre felbukkanva, majd eltűnve, de nagyjából azonos szereplésszámmal különböző miniszterek, pártvezetők és főhivatali vezetők követik, mintegy harmincán, közülük egy-egy hétre tizenkettő kerülhet be egy tizenöt fős toplistára, és elégg gyakran tűnik fel az illusztris személyek között Horn Gyula MSZP-elnök neve, míg mások ritkábban. Kétségtelen, hogy akinek két funkciója van, pld. miniszter-pártelnök, mint Surján László, vagy Für Lajos, annak nagyobb az esélye, mint az egy- funkciós minisztereknek vagy pártelnököknek. De hát médiafigyelő legyen a talpán, aki egy-egy ilyen szereplésnél el tudja választani a tárcavezetőt a pártembertől. És ekkor merülnek fel a kétségek. A köz- társasági elnök nem tagja egyik pártnak sem. De volt! Mi lenne az arány, ha az ő szereplését egykori pártja szerepléséhez számítanák hozzá? A toplistán ugyanis messze megelőz mindenki mást és ez természetes, hiszen naponta tucatjával szerepel eseményeken, természetesen elnöki minőségben. De a miniszterelnök és a külügyminiszter is. Talán ne vállaljanak reprezentációt? Vagy: Nagy Sándor MSZOSZ-elnök gyakori szerepléseit, nemkülönben Szőlőssyné elvtárs-asszonyéit, ugyan mire véljük, hová számítsuk? Mindketten MSZP-színekben indulnak a választásokon, de a vizsgált időszakban ez még nem volt hivatalos. És ha hivatalos lesz, akkor ők most függetlenek, vagy MSZP-szereplők? Különben is, az efféle összevetések a szemlélőben különös emlékeket elevenítenek fel. Volt negyven év az ország életében, amikor lett-légyen valaki pártfőtitkár, államelnök, miniszterelnök, bankelnök, tábornok vagy gyárigazgató, „tudós”, „művész”, nagykövet, mártír, hős, ellenálló, kitüntetett vagy leváltott, feltaláló vagy szabotőr, partizán, sok- gyermekes anya, világbajnok és Guinness-re- korder, tsz-elnök, képviselő, politológus, masiniszta, kisdobos vagy dadus, a médiából hajnaltól éjfélig, a vízcsapból is az MSZMP folyt. Még ha most negyven évig egyetlen pillanatra sem folyna utódpárt, akkor is kérdés, hogy kvittek lennénk-e? Dessewffy László
