Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-30 / 100. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. ÁPRILIS 30., SZOMBAT 3 Surján László Monoron A párbeszéd kormányára készülünk Mi magyarok eleve cáfolatai vagyunk mindenféle fajgyűlöletnek, hiszen sok nemzet fiainak vére csörög ereinkben, ezerféle agyagból gyúrattunk. A magyarság ha lassacskán is, de mindig megtalálta a választ a történelem nagy kérdéseire, hiszen talpra álltunk Trianon után és a II. világháború végeztével is. Ám most, a kommunizmus bukását követő negyedik évben, mikor végleg fellélegezhetnénk — nem érzem a nép lelkesedését, lendületét. Posványbán élünk. Ma- rakszunk — kezdte csütörtök esti monori beszédét Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt pártelnöke. — Az oroszok kivonulásakor is zúghattak volna a harangok — folytatta a népjóléti miniszter —, de a fel- szabadulást, a megbocsátást hirdető harangszó helyett, folytott némaság maradt, amely egy nép örömmámora hiányában belső pártos viszályokhoz vezetett. Ma is hiányzik a kézfogás, mert bármilyen kicsi e nép — a revansista, restau- rációs politikát folytató hatalmi szerveződések gátat emelnek a nemzeti összefogás elébe. Furcsa, többpártrendszernek álcázott egy- pártrendszer rémképe riogat, ahol olyan miniszterelnök áll majd az ország élén, aki pufajkáját szögre akasztván siet, hogy ünnepi beszédet mondhasson 1956 ürügyén. A kereszténydemokraták nem szövetkezhetnek efféle pártokkal, mert nem válhatunk alibi párttá, megcsúfolandó a keresztény eszméket. Ha az általam vezetett KDNP alakíthatna kormányt, ígérem, a párbeszéd kormánya leszünk. Megoldjuk az adórendszer problémás kérdéseit. Emellett a gazdaság fellendítése, egy újra erős középosztály megteremtése a legfőbb célunk — fejezte be beszédét Surján László. — Mi, kereszténydemokraták — a közvetlen népszavazás általi demokrácia hívei vagyunk, ám a közvetlen és a közvetett demokráciát kénytelenek lennénk ötvözni. E szintézis eredményeképp el szeretnénk érni, hogy a köztársasági elnököt a nép szavazata juttassa pozícióba — mondotta Ru- bovszky György, a KDNP ügyvezető titkára, a Pest megyei 7. szám választókörzet képviselőjelöltje. — Az alkotmányt is új alapokra kell helyezni — folytatta ekképpen. — Célunk még a kétkamarás országgyűlés hosszabb távon történő megszervezése, valamint az ügyészség intézményének a reformja. Az est másik vendége Mészáros Gyula, a KDNP Pest megyei elnöke arra mutatott rá, hogy pártjai a legegyszerűbb és a legvilágosabb agrárprogramot képviselte a kormányon belül, mégsem tudtak érvényt szerezninézeteiknek. N. V. A KDNP programjában a családi adózás A gondos szülődet kell támogatni A családi adózás a kereszténydemokraták programjában kitüntetett helyen szerepel. Fejéregyházi Sándorral beszélgettünk erről, az ország egészét érintő problémakörről. — Miért fontos a családi adózás bevezetése Magyarországon? — A társadalom minőségének záloga a család. A családok jólétének, a családokban uralkodó harmóniának és a családok közötti egyenlőségnek a megteremtése elengedhetetlen feltétel egy hitében, erkölcsében megingott nép fölemelkedéséhez. Az egyenjogúság alapvető emberi jogi kérdés, ám a különböző életnívón álló családok egyenjogúsítása egyfajta káros, liberális fölfogás, hiszen miképp lehet egy anyagi szinten a hatgyermekes, illetve az egygyermekes család, még ha a családfők mindkét esetben jól is keresnek? A hatgyermekes családban a férjre nyolcszoros teher hárul: el kell látnia önmagát, a gyermekeit és a feleségét. Az adózás szempontjából nem veszik figyelembe a család nagyságát, tehát érvényesül az a nézet, amely az adózást és a szociálpolitikát mereven különválasztja, csekély átfedést engedélyezve. Például a családi pótlék levonható az adóból. Ez az elhatárolás a nyugateurópai normáknak is ellentmond, ahol az adókivetésnél már figyelembe veszik a családok jellegét, mi több népesedéspolitikai következményei is beláthatatlanok. A rendszerváltás óta a magyarországi közép- osztály jelentős része elszegényedett, márpedig minden társadalomban az erős középréteg határozza meg a társadalmi értékrendet amellett, hogy ez a legfőbb adózó társadalmi csoport, s gyarapodásuk, nyugodt életkörülményeik miatt a legalkalmasabb feltételeket biztosíthatják több gyermek vállalásához. Ám a jelenlegi adóstruktúra mellett, ha valaki sok gyermeket nevel, elszegényedik. A nép általánosít: a nagycsalád egyenlő a szegény családdal, így egy-két gyermeknél többet egyre kevesebben terveznek. — Mi a véleménye a jelenlegi magyarországi szociálpolitikáról? — A magyarországi szociálpolitika kompenzációi arra elegendők, hogy valamivel a létminimum fölött, az éhen hálást épphogy elkerülve tengődjenek százezrek. Ha valaki nem képes eltartani önmagát, s a családját önhibáján kívül, akkor az állam bűnt követ el megadóztatásával. Az elkövetkező parlament feladata lesz az adóreform meghozatala is, ugyanis a létminimumot szociális fölmérések alapján kell meghatározni, s nem hasra ütve, a valóságtól elrugaszkodottan. — A családi adózás megvalósítási formái is érdekelnének bennünket... — A családi adózás komplex, szociálpolitikával összefüggő szakkérdés tehát, pontos kidolgozást igényel. Megvalósulási formái: az összevont keresetek megadóztatása (a keveset kereső családtag hozzáadhatja a bérét a többi jövedelemmel bíró családtag béréhez, s ezután adóznak); a negatív adózás (a kevés jövedelmű csaláVeresegyházon ülésezett a népjóléti bizottság Pest Megye Közgyűlésének népjóléti bizottsága tegnap kihelyezett ülést tartott a veresegyházi községházán. A testület nemcsak az augusztus 19-i határidővel felépítendő gyermekliget helyszínét tekintette meg, hanem a létesítmény tervezésével és kivitelezésével kapcsolatban időközben felmerült gondokat is megvitatta. Az ülésen áttekintették még a megye gyermek- védelmi koncepcióját, majd tájékoztató hangzott el Pest megye szociális intézményeiben a közelmúltban végzett felmérések eredményeiről, a Jókor jött a gyermeknevelési támogatás Csak a fülbevalójuk különböző' Már csak hármat kell aludni, és itthon lesz az apukám — újságolja a hétesztendős Nóri, miközben magával von a szobájába. — Ezt rajzoltam neki — mutatja büszkén a színes papírvirágokat. Az öttagú Kovács család Vácon, az úgynevezett De- ákvár-negyedben él egy 1 + 2 félszobás, szolidan berendezett lakásban. Az édesanya gyermeknevelési támogatást kap: addig lehet otthon, amíg az ikrek, Nóri és Kati be nem töltik a 8. évüket. A lányok délelőttönként óvodába járnak, az anyukának így jut ideje a mosásra, főzésre és takarításra, ám a délután mindig a gyerekeké. Rendszeresen kirándulnak például Királyrétre, Magyar- kútra és Törökmezőre kis Trabantjukkal. A festő édesapa már másfél esztendeje dolgozik külföldön, egy német—magyar kft. alkalmazottjaként. Reméli, hogy a világkiállítás előtt itthoni munkára is kapnak majd megbízást. Kint tud csak annyit keresni, hogy egyenesbe kerüljünk — jegyzi meg Éva, a feleség. Tudom, értünk teszi — mondja mosolyogva az asszony —, mert bizony kell a pénz a lakásfelújításra és sok más egyébre is. Az alig tízéves házban a falak már repedeznek, az épület pedig süllyed. Arról álmodozunk, hogy egyszer majd lesz egy kis kertes házunk, ahová a gyerekek örömére kutyát, cicát és nyuszit is befogadhatunk. Sokat nem tudunk félretenni, mert a párom mindig hoz a gyerekeknek ezt-azt — folytatja Éva. A legutóbb például ikerbabát kaptak a kicsik. Fürkészem a lánykákat, miként is tudnám megkülönböztetni őket. Jé, csak a fülbevalójuk nem egyforma... A hajukat nemrég vágatták le: Kati volt a merészebb, ő ült elsőként a székbe. Az édesanya még örvendett is, hogy Nóri fél a fodrászollótól, mert így legalább majd meg lehet különböztetni őket. Ám amikor Nóri megpillantotta húga új frizuráját, odasúgta: ő is olyanra vágyik. A lányok elevenek, barátságosak, kedvesek, huncu- tak. Nóri rendkívül figyelmes, még mielőtt rajzolna nekem valamit emlékül, megkérdezi, melyik a kedvenc színem. Ezután azt a ceruzát veszi kézbe... Lerajzolja a családot is. Nóri vagy Kati ül a jobb oldalon? Vimola Károly felvétele — Mindnyájunknak jó, hogy itthon lehetek velük. Amikor betöltötték a 3. évüket, visszamentem a gyárba dolgozni, ám az óvodában folyton elkaptak valami betegséget — emlékezik visz- sza az anyuka. — Állandóan lelkifurdalásom volt, ha hőemelkedéssel vittem őket oviba, és persze azért is, mert sokszor mégis otthon kellett maradnom, így a munkatársaim nem számíthattak rám mindenben — fűzi hozzá. Amikor az egyik kislány súlyosan megbetegedett, az anyuka megfogadta: nem érdekli a gyár, a fizetés, otthon marad a gyerekekkel. Hála Istennek, hamarosan bevezették a gyermeknevelési támogatást, így ezek az évek beszámítanak a majdani nyugdíjba. A család tagja a Nagy- családosok Országos Egyesületének, Éva szívesen besegít bármilyen szervezési munkába. Ánnyira szeret gyerekek között lenni, hogy elhatározta: még mielőtt lejár a gyet, felvételizik az óvónőképzőbe. Az első vizsgán már sikeresen túljutott. Mialatt az édesanyával beszélgetünk, Nóri és Kati kétoldalról hozzábújnak, s dók ne adókedvezményben, hanem plusz jövedelemben részesüljenek); a családok társadalmi teljesítőképessége alapján kivetett adó- és segélyrendszer. A család társadalmi teljesítménye nem jelent egyebet, mint a családon belüli nevelés, a hozzállás mikéntjénél. Vegyünk két családot, mindkettőben négy-négy gyerekkel. Az egyikben a szegény, de gondos szülők négy kiváló, a társadalomba beilleszkedni tudó gyereket nevelnek föl, míg a másikban az alkoholista szülők (folyamatosan fölélve a póüékokat, segélyeket) deviáns, esetleg bűnöző gyermekeket „nevelnek”. A jelenlegi rendszer szerint úgy tűnik, jobban jár tehát, aki könnyelmű életet él. Az értékes nemzedéket nevelők kevésbé támogatottak, a negatívan viselkedőket ellenben nem ösztönzik változtatásra, de meg nem érdemelt segélyekkel ellátják. Közvetve ezek a problémák is hozzátartoznak a családi adózás gondolatköréhez. Novák Valentin Pándi Értelmi Fogyatékosok Otthonában megtartott higiénés szemle tapasztalatairól, valamint arrról, mennyi pénz áll rendelkezésre gépek és műszerek beszerzésére. A népjóléti bizottság ülése lapzártánkkor még tartott. (k. m.) ők is bekapcsolódnak a társalgásba. Elújságolják például, hogy zeneoviba és dzsesszbalettra járnak, a bátyjuk pedig furulyázni tanul. Pétiké zene tagozatos a Karolina Katolikus Általános Iskolában. — Meddig lehet így élni? — faggatom a feleséget és édesanyát arra célozva, hogy meddig bírják még a családfő távollétét. — Most egy kicsit feltöltődtünk, mert néhány hétig itthon volt a párom — válaszolja. — Petinek egyébként annyira hiányzik az apja, hogy egyik este gyertyát gyújtott és imádkozott érte. Az édesanya ezen meghatódott, ám meg is döbbent. — Sokáig biztosan nem lehet ezt csinálni, sokat beszélünk erről a férjemmel. Most érezzük át igazán, hogy mennyire hiányzik a másik. A távoliét különben sok mindent kihoz az emberből, többoldalas leveleket írunk egymásnak, és mindennap beszélünk telefonon. Persze, ha minden pénzünket telefonálásra költjük, nem fogunk ám meggazdagodni — nevet Éva. Tibay Ágnes Horn úr, hova lett a „munkás”? Tegnap reggel csak úgy bekapcsoltam a kormánybefolyás alatt állói televíziómat, s kit látok szónokolni, mint nyilván a kormány parancsának eleget tevő Horn Gyulát. Szerényen, mint az ibolya, arról beszélt, hogy az utóbbi években a munkás szót szinte szégyen kiejteni, mert ez a fogalom kiment a köztudatból, értsd: a munkások sorsát nem vállalja föl a kormány. A Horn Gyula-féle demagógiáról természetesen azonnal eszembe jutott, hogy lám csak, ez a szemforgatás magasiskolája. Szemforgatás azért, mert ha jól emlékszem, Horn Gyula pártja, a Magyar Szocialista Párt, még a rendszerváltozást megelőző időkben Magyar Szocialista Munkáspárt volt, majd egy napon a munkás szót ez a gyülekezet törölte a nevéből. Érdekes módon a munkást törölte és nem a szocialistát. Ha a szocialistát törölte volna, akkor ma így néznének ki: Magyar Munkás Párt. De ez nagyon konkrét lenne, ők pedig a konkrétumokhoz az elmúlt negyven évben nem szoktak hozzá, ők inkább a ködösítést szeretik, ami a szocialista fogalomba sokkal 'inkább beleillik. Tehát törlik a munkást a nevükből, most meg jajgatnak a munkások miatt. Ez pont olyan, mint amikor gyilkost kiált a gyilkos... (Vödrös)
