Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-23 / 94. szám

ü PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. ÁPRILIS 23., SZOMBAT 3 Az örök lázban égő néptribun Fekete György országgyűlési képviselő Csengey Dénesről Tegnap délután Horváth Balázs országgyűlési képvise­lő emléktáblát avatott a főváros XII. kerületének a Ki­rályhágó tér és a Németvölgyi út sarkán, annak az épü­letnek a falán, amely Csengey Dénes utolsó lakóhelye volt. A három évvel ezelőtt elhunyt költő-politikusról Fekete György országgyűlési képviselő emlékezett meg. Fekete Györgyöt az emléktábla-avatás előtt beszélgetés­re kértük. Csáti György a délszláv válságról Fegyverkorlátozással a békéig — Mondhatjuk-e, hogy Csen­gey Dénes a Magyar Demok­rata Fórum mártírja? — Amikor Csengey Dé­nesi, mint fiatal avantgárd költőt megismertem, nem gondoltam, hogy személyé­ben egy olyan alkotót isme­rek meg, akinek a költészet egy eszköz a nemzetalakí­táshoz. És amikor az édes­apja halála alkalmából rész­vétemet nyilvánítottam ne­ki, nem gondoltam, hogy hamarosan úgy kell vele foglalkozni, mint a halál ala­nyával. És amikor a temeté­sen álltam megrendültén, nem gondoltam arra, hogy mennyivel erősebb egy párt akkor, ha mártírjai is van­nak. Katasztrófa kimonda­ni, de az MDF-nek ma már két olyan mártírja van, mint Csengey Dénes és Antall Jó­zsef. Mindketten a munká­ba haltak bele és abba, hogy magukra vették az or­szág súlyos közéleti terheit, erőn felül, minden önérde­ket félretéve. — A Magyar Demokrata Fórum, a Reguly Alapít­vány ,a Lakitelek Alapít­vány és az Euro-Hungária Alapítvány emléktáblát állít Csengey Dénes utolsó lakó­helyén. Miről fog beszélni ebből az alkalomból? — A mártírok sok min­denre köteleznek bennün­ket. Ugyanis teljes képtelen­ség, hogy a haláluk hiábava­ló legyen. A mártírok halá­la nem csupán életeket zár le, hanem biztatást és erőt ad az élőknek arra, hogy ér­demes élni. Érdemes egy nemzet feltámadása érdeké­ben, az új generációk értel­mes tevékenysége érdeké­ben. Úgy látszik, a túlélé­sünkhöz, a történelmi tanul­ságok megvonásához időn­ként az értékes emberek ha­lála is kell, bármilyen ne­héz is ezt kimondani, de a magyar történelem számos példájából erre következte­tünk. Egy kicsit félek ettől az alkalomtól és a zavaro­mat úgy fogom leküzdeni, hogy elmondom azt a foga­dalmat, amit mint képviselő- jelölt szeretnék megfogal­mazni, és azt, hogy mit je­lent Csengey Dénes után képviselőnek lenni. — Csengey és Antall ha­lála között történelmi lépték­kel mérve nem sok idő telt el. Mi azonban tudjuk, hogy ez a rövid idő rengeteg vál­tozást hozott. Csengey nem élhette meg, amit Antall Jó­zsef: az MDF, a nemzeti erők belső válságát, a nagy megrázkódtatásokat. Mi a véleménye, vajon Csengey támogatta volna-e Antall Jó­zsef politikáját? — A kérdés nagyon ke­mény és nehéz rá válaszol­ni. Azt hiszem, hogy egy le­hetséges nemzetépítő lélek egyik sarokpontja volt az antalli nyugalom, _ elegan­cia, tűrőképesség. Ő mindig képes volt a lényegtelen kér­déseket félretenni, és a fővo­nalra koncentrálni. Csengey Dénes, a másik sarokpont viszont egy szenvedélyes, lobogó indulatoktól fűtött, örök lázban égő, fantaszti­kus néptribun volt, a szó­nak a legnemesebb értelmé­ben. A két ember halála azért is nagy veszteség, mert bennük azt a két sarok­pontot veszítettük el, ame­lyek közé maga a Magyar Demokrata Fórum illeszthe­tő be. Egy értelmes, okos, tisztességes, gyorsító, építő radikalizmust és bölcs, hig­gadt, nyugodt, távolságtar­tó, elegáns európai jobbkö­zép intellektust. Nélkülük kicsit nehezebb középen maradni, de ha a halált nem csupán úgy fogjuk fel, mint­egy tragikus epizódot, ha­nem mint a nagy tanulsá­gok megvonását kikénysze­rítő erőt, akkor a két ember életműve arra sarkall min­ket, hogy minél többet me­rítsünk belőlük, tanuljunk tőlük. Bánó Attila (Folytatás az L oldalról) 3. Budapesten úgyneve­zett „likvidizációs” konfe­renciát kell tartani, ame­lyen felkészíthetők lesz­nek az utódállamok a nemzetközi közösségbe való visszatérésre. Az orosz diplomáciá­nak a válság megoldásá­ban vállalt eddigi szerepé­ről Csóti György elmond­ta, hogy bizonyos tevé­kenysége osztatlan elis­merést aratott a világban, de ennek ellenére közis­mert, hogy Moszkva, a szláv testvériségre való hivatkozással, nyíltan a szerb érdekek védelmé­ben lép fel a nemzetközi politikai porondon. — Vitathatatlan, hogy Az elmaradott térségekért Mintegy 800 millió forint állami támogatás szolgálja az elmaradott térségek fel­zárkóztatását a megépítés­re kerülő összekötő vagy bekötőutak által. A Közle­kedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztérium, a Föld­művelésügyi Minisztéri­um, valamint a Környezet­védelmi és Területfejleszté­si Minisztérium közös pá­lyázatának eredményeként 58 önkormányzat 136 kilo­méter hosszúságú útszaka­szának megépítése válik va­lóra — mondotta Scham- schula György, a KHVM minisztere a tegnap dél­előtti sajtótájékoztatón. A fenti összeg a három minisztérium által biztosí­tott Útalapból, Mezőgazda- sági Fejlesztési Alapból és a Területfejlesztési Alap­ból tevődik össze. A beér­kezett 138 pályázatból a bí­ráló bizottság több fő szem­pont szerint értékelte a be­adványokat. Ilyen ismérv volt például az összekötő utak korszerűsítése, a több település közúthálózati kap­csolatát biztosító jelenlegi földutak helyettesítése, a kommunális művek megkö­zelítését elősegítő utak épí­tésére vonatkozó pályáza­a NATO most kényszerpá­lyán van és nem lehet arra kényszeríteni, hogy minden lépéséhez megsze­rezze az orosz jóváha­gyást — mondta a külpoli­tikai bizottság elnöke. — Oroszofszág nem tagja a NATO-nak, tehát a „bel­ső” ügyeket illetően nincs vétójoga. Az észak­atlanti szövetségnek foly­tatnia kell a válság megol­dására irányuló tevékeny­ségét, de a nemzetközi kö­zösségnek változatlanul a politikai rendezésre kell törekednie. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a környe­ző országoknak csakis a nemzeti kisebbségek be­vonásával kell döntenie (Folytatás az 1. oldalról) Több mint 90 szerkesztő­ségbe küldtünk el meghívó­kat, nagy országos napila­pokhoz is, mint a Romá­niai Magyar Szó', vagy a Vajdasági Magyar Szó, de kisebb lapokhoz, hetilapok­hoz, napilapokhoz, ifjúsági fórumokhoz is. A határon túli magyar szerkesztősé­gek listája nagyon sokszí­nű, széles a paletta, meg le­het találni a sportlapoktól kezdve a női lapokig szinte mindent, s túlzás nélkül ál­líthatjuk, színesebb, mint a hazai sajtópaletta. Nekünk anyaországbeli -sajtószak­embereknek feladatunk, hogy a megmaradáshoz hi­tet és reménységet sugároz­zunk határon túli pályatár­sainknak. Hírt kell adnunk, hiteles információkat arról, hogy mi történt itt az el­múlt 3-4 évben, hogy mi­lyen jelenleg Magyarorszá­gon a társadalom, a politi­ka, a sajtó helyzete. Fon­tos, hogy az ő gondjaikkal is foglalkozzunk, mert a rosszkedv és az apátia meg­érintette őket. Olyan előadók szólalnak fel ezen a konferencián, mint Nemeskiirty István, sorsukról. Megengedhe­tetlen ugyanis, hogy nél­külük szülessen bármi­lyen erre vonatkozó meg­oldás. Horn Gyulának azon véleményére reagálva, hogy Szlovákiával elő­ször az alapszerződést kell megkötni, s azután tárgyalni a kisebbség kér­déséről Csóti György el­mondta, hogy amennyi­ben egy ilyen államközi szerződés nem tartalmaz szilárd garanciákat a nem­zeti kisebbségek jogaira vonatkozóan, tudni kell, hogy a későbbiek, folya­mán rendkívül nehéz len­ne megfelelő eredményt elérni. Páskándi Géza, Sára Sán­dor, Albert Gábor, Czine Mihály — majdnem min­denki tehát, akik akkor is szót emeltek a kisebbségek megsegítéséért, amikor csak kevesen merték, és nem volt még divat. E két­napos rendezvény megszer­vezésében Stefka István, a MÚK titkára, valamint Ku- binyi Bianka segédkezett. A programról röviden annyit tudtunk meg, hogy Nemeskürty István mond bevezetőt, első napi elő­adók: Ablonczy László, Sára Sándor, Albert Gábor, Nahlik Gábor lesznek. Pén­teken az egész napos mű­sor keretében Márkus Bé­la, Czine Mihály, Alexa Ká­roly, Páskándi Géza tarta­nak beszámolót. A felsorolt nevek kétség­kívül a magas szellemi, szakmai színvonalat fémjel­zik. Az előadásokat, felszóla­lásokat eszme- és tapaszta­latcsere követi. A vendéglá­táson túl, a Nemzeti Szín­ház felajánlására az érdek­lődők Illyés Gyula Különc című drámáját is megtekint­hetik. Balázs Adina B. M. A hiteles tájékoztatás jegyében Újságíró-találkozó a MÚK székházában Kohl kancellár és a pesti konyha Közismert dolog, hogy az állandóan ref­lektorfényben állók az átlagembernél jó­val nagyobb figyelmet kénytelenek fordí­tani a küllemükre. Filmsztárok és neves politikusok egyaránt igyekeznek fizikai­lag is minél vonzóbb jelenségként hatást gyakorolni közönségükre, választóikra. A minapi miniszterelnöki (kancellári) közös sajtótájékoztatón elejtett szavai szerint ez alól Helmut Kohl német kan­cellár sem kivétel. A nagydarab politi­kussal kapcsolatosan ugyanis nem túl régen a szemfüles német újságírók kide­rítették, hogy évente egyszer elvonul egy szanatóriumba és súlyos márkaezrek árán igyekszik megszabadulni fölös kiló­itól. Úgy tűnik, hogy az idei fogyókúrájá­val nincs szerencséje, mert az említett sajtóértekezleten szó szerint a következó'- ket mondta: — Már azért is megérte Budapestre utaznom, mert az ebéd rendkívül finom volt. Már korábban is tudtam, hogy Ma­gyarországon jót lehet enni, s ezért a fo­gyókúrámat az ideutazásom idejére fel­függesztettem. Ha igaz a nők által hangoztatott do­log, hogy a férfit mindenekelőtt a hasán keresztül lehet „megfogni’', bízvást hi­hetjük, hogy a nemzetközi porondon Magyarországnak Kohl kancellár szemé­lyében egy biztos támogatója, elkötele­zett híve találtatik. (b-h) Öt százalék az álmuk Nem hivatalos adatok szerint összességében mintegy 200-250 ezren vettek részt a múlt vasárnapi, Köztársaság Párt napja elnevezésű orszá­gos kampányrendezvény fővá­rosi és vidéki programjain. Az óriási érdeklődés alapján úgy vélem, hogy jó esélye van a pártnak a szavazatok 5 százalé­kának megszerzésére, azaz a parlamentbe kerülésre — mondta tegnap sajtótájékozta­tó keretében Palotás János, a Köztársaság Párt elnöke. A pártelnök elmondta: párt­ja azt szeretné, ha egy-egy mű­sorban csak öt-öt párt képvise­lője szerepelne, mert ezzel a módosítással a pártok és a tévé­nézők, rádióhallgatók is nyer­nének. — Azt, hogy mely pár­tok kapnak szót az egyes adá­sokban, sorsolással kellene el­dönteni — tette hozzá. Véleményt mondott a Ma­gyar Televízió 3-as csatornája értékesítésére vonatkozó kor­mányhatározatról is. — A Köztársaság Párt meg­győződése szerint törvénybe üt­köző az a mód, ahogy a televí- ziócsatoma koncessziós jogát értékesíteni kívánja a Közleke­dési, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztérium. R. Z. Megfélemlített újságíróknak Mint tegnapi számunk­ban arról hírt adtunk, Szentgyörgyvölgyi Pé­ter, Budapest köztársa­sági megbízottja perek tömegét nyerte meg a liberális fővárosi ön- kormányzattal szem­ben. Ezekről a perek­ről 1991-ben még meg­jelentek híradások a sajtóban, de napjaink­ra — nyilván a sajtó- szabadság gyönyörű hajtásaként — kiszo­rultak az újságoldaiak- ról. Kiszorultak azért, mert a liberális és kom­munista hatalomátvé­telben érdekelt ma­gyar újságírók (a szak­ma tán kilencven szá­zaléka) jobbnak tart­ják, ha az információá­ramlást e téren meggá­tolják, hiszen az elvesz­tett perek rossz fényt vethetnek Demszky Gábor főpolgármester­re és köreire, aki, illet­ve akik a törvénytelen­ségek tömegét követ­ték el az elmúlt évek­ben. így válik teljesen érthetővé a Szabad De­mokraták Szövetségé­nek az a választási prog­rampontja, mely sze­rint ők nagystílűén, nyilván törvénytelen tobzódásuk érdekében a köztársasági megbí­zotti státust megszün­tetnék. A vak is látja, szeretnének útjukból eltávolítani egy olyan hivatalt, amelyik lám- csak, több mint két­száz alkalommal nyert pert velük szemben. Ez a tény önmagáért beszél. Kíváncsi len­nék rá, hogyha a libe­rálisok és a kommunis­ták ismét teljhatalom­ra tennének szert és minden gátat eltakarí­tanának az útjukból, akkor vajon miféle saj­tószabadság érvénye­sülne Magyarorszá­gon, ha ma, amikor ke­resztény és nemzeti kormány van hatal­mon, megfélemlíthe- tők a liberális újság­írók, akik egyébként minden érdekességre olyannyira fogéko­nyak. A kormány te­lepszik rá a rádióra, a televízióra és'a sajtó­ra? Még ha akarna se tudna rátelepülni, hi­szen azokon teljes ter­jedelmével már rajta fekszik a Szabad De­mokraták Szövetsége, meg a baloldali „hala­dó” hagyományokat fölvállaló Magyar Szocialista Párt szak­embergárdája. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents