Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-08 / 56. szám
§ PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. MÁRCIUS 8., KEDD 3 A A MUK állásfoglalása A Magyar Újságírók Közössége történeti folyamatában és bonyolult összetettségében szemléli a magyar újságírásban végbemenő eseményeket, amelyek nem a mostani rádiós elbocsátásokkal kezdődtek, hanem akkor, amikor az 1990-es demokratikus választás eredményeinek láttán az újságírók egy része szembefordult a szabadon választott parlamenttel és a parlamentnek felelős kormánnyal. Ennek a folyamatnak az elemzése nélkül minden, önmagában erkölcsösnek feltüntetett vagy annak látszó kiállás uszító hangoskodássá válik, és tovább fokozza azt a zavart, amely a magyar újságírást hosszú évek óta uralja. A Magyar Újságírók Közösségének Elnöksége Ügyfélszolgálat Csíkszeredán Határontúliak kárpótlása Parlamenti napló \ Médiaháború nehéztüzérséggel (Folytatás az 1. oldalról) Tekintettel az összeg nagyságára és az első .tapasztalatok szerint a határon túl élő magyar kárpótoltak tájékozatlanságára, égető szükség volt az iroda megnyitására. Szabó Tamás a sajtótájékoztatón cáfolta meg azt a Romániában elterjedt rémhírt, miszerint a kárpótlási jegyeket a határozat kézhezvételét követő 40 napig lehet csak felvenni, illetve, hogy. a kárpótlási jegyek idővel elveszítik érvényességüket. Szabó Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény nem szab határidőt a kárpótlási jegy felvételére és érvényességére, ezért azt tanácsolta, hogy a kárpótlásijegy-tulajdo- nosok ne kapkodjanak, ne értékesítsék azonnal, alacsony A Magyar Kolping Szövetség oktatási központot hoz létre Esztergomban, a német kormány jelentős — egymillió márka értékú — támogatásával. Egy volt művelődési házat alakítanak át erre a célra. A terv szerint a szeptemberi tanévkezdésre elkészülő intézménybe elsősorban hátrányos helyzetű és az általános iskolában tanulmányi gondokkal küszködő fiatalokat várnak. A leendő diákok egy évig részben úgynevezett ismeretalapozó és -bővítő foglalkozásokon vesznek részt. Emellett hat szakmacsoport (Folytatás az I■ oldalról) A júniusban kezdődő — és várhatóan jövő év márciusáig tartó — beruházás során a Hungaroőamion Rt. 5 hektáros területrészével bővítik á piac 19 hektárját: Ezen a területen egy 5400 négyzetméteres csarnokot építenek, amelyben 40 korszerű gyümölcsérlelőt, és 25 zöldséggyümölcs hűtőtárolót alakítanak ki. A piacszemlével egybekötött sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az 1990-ben megnyílt piac mára a hazai import zöldség-gyümölcs forgalmazás központjává vált. Az eláron kárpótlási jegyeiket, hanem várják meg a legkedvezőbb befektetési lehetőséget. Szabó Tamás elmondta, hogy a jegyek kedvező felhasználása érdekében felkérte az ÁVÜ-t és az ÁV Rt.-t: dolgozzanak ki egy tervezetet, olyan határ menti áruház megépítéséről, ahol az áruért a vevők kárpótlási jeggyel fizethetnének. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke óriási jelentőségűnek tartotta az iroda működését, mely lehetővé teszi, hogy a Romániában élő kárpótlásra jogosultak megismerkedhessenek a privatizációval és hogy kárpótlási jegyeiket ne spekulánsok szerezzék meg, hanem kedvező befektetésekre használhassák fel.-— fa-, fém-, textil-, nyomda- és vendéglátóipar, valamint a festés, mázolás — alapjaival ismerkednek meg. A legjobb eredményt elérők ezután szakmunkás- képzőbe jelentkezhetnek át, a többiek pedig a már említett szakmacsoportokban betanított munkás! képesítést szereznek. Az esztergomi Kolping oktatási központ tannyomdája már elkészült. A többi, ugyancsak korszerű műhely kialakítása pedig folyamatban van. Kollégiuma 20-25 távolabb lakó tanulót lesz majd képes fogadni. múlt két és fél évben 750 ezer tonna zöldség-gyümölcs, burgonya, déligyümölcs és termelői élelmiszer cserélt gazdát a piacon. Denszky Gábor elmondta azt is, hogy a nagybani piac háromszor nagyobb forgalmat bonyolít, mint az egykori Bosnyák téri piac. Kö- zép-Kelet-Európa egyetlen ilyen jellegű piaca iránt élénken érdeklődnek térségünk nagyvárosai is. Közülük Varsó és Szentpétervár polgár- mestere már személyesen megtekintette a nagybani piac működését, mivel ők is szeretnének hasonlót létesíteni városukban. Az Országgyűlés napirend előtti vitával kezdte meg tegnapi munkanapját. A Magyar Rádióban történt elbocsátásokkal foglalkozó — indulatoktól sem mentes — polémiában felszólalt a kormányfő is. Pető Iván, az SZDSZ elnöke rámutatott: szégyen, hogy a demokratikus választások után négy évvel ismét politikai okokból bocsátottak el embereket a Magyar Rádióból, ráadásul még az 1956 utáni retorziókat is meghaladó arányban. A kormánypártok azzal, hogy tárgyilagos műsorkészítőket eltávolítanak az intézményből, másokat ezzel megfenyegetnek, a választásokat akarják befolyásolni. Ez rendszerváltás visszafelé — mondta a szónok, hozzátéve: a Rádióból elbocsátottak egy xé- sze többet tett a nyilvánosságért, mint azok, akik elküldték őket. A kormány most — utolsó heteiben — megtette azt, amit a gyengülő egypárt- rendszer nem mert megtenni. Pető Iván felhívta a figyelmet: az ellenkező állítások ellenére a kormány aktív szereplője volt az eseményeknek, az elbocsátandók listája azután készült el, hogy Csúcs László, a rádió alelnöke konzultált a kabinettel. A kormány még anyagi támogatást is biztosított az alelnöknek, aki annak tudatában tette’ meg törvénytelen intézkedéseit, hogy a jogorvoslatra csak a választások után kerülhet sor. A frakcióvezető leszögezte: ha hazánk képe romlani fog a világban, az nem a „belső árulók aknamunkájának” lesz a következménye, hanem a kormányzatmédiapolitikájának. Pető Iván végül bejelentette, hogy pártja nem vesz részt a médiatörvény egyeztetésében. Gál Zoltán (MSZP) frakcióvezető felszólalásában azt hangoztatta, hogy a Rádióban politikai tisztogatás történt, mert a kormány az elektronikus közszolgálati intézményeket egyetlen politikai értékrend szócsövévé akatja átalakítani. A frakcióvezető ezután felszólította a kormányfőt, hogy kezdeményezze a Rádió és a Televízió alelnökének felmentését. Deutsch Tamás (Fidesz) beszéde elején — az MSZP-re utalva — kijelentette: annak a pártnak, amelyik Hajdú Jánost indítja a választásokon, nincs erkölcsi felhatalmazása a tiltakozásra. A szónok emlékeztetett: a Fiatal Demokraták Szövetsége mindig is ellenezte a két alelnök kinevezését, mindvégig kitartott Hankiss Elemér és Gombár Csaba mellett. Csúcs László mostani döntése megsemmisítette a tiszta választási kampány reményét; a kormány most arra törekszik, hogy elterelje a közvélemény figyelmét „Végbizonyítványa egyéb dicstelen részeiről”. — Megálljt kell parancsolni az eseményeknek — mondta végül Deutsch Tamás. Csépe Béla (KDNP) frakcióvezető —: utalva arra, hogy sok ellenzéki képviselő szolidaritásának jeleként kék szalagot tűzött zakója hajtókájára — rámutatott: a szalag hiánya a koalíciós képviselőkön még nem jelenti azt, hogy ők nem demokraták. Csépe Béla úgy vélekedett, hogy méltatlan 1956-hoz Pető Iván összehasonlítása. Kijelentette: az elbocsátások nem lelkesítették a koalíciót sem, de ezek olyan események, amelyek más intézményekben is megtörténnek. Csurka István (MI- ÉP) elöljáróban leszögezte, hogy a Magyar Rádióban történtek forgatókönyvét nem ő írta, de már 1990-ben hasonló intézkedéseket javasolt, mert az elbocsátottak nagyon sokat hazudtak és ártottak az országnak. Ezért jogos, hogy----a kár politikai okból is — eltávolították őket az intézményből. A hazai értelmiségnek pedig észre kellene vennie végre, hogy az életéről van szó; a türelemnek vége szakadt — tette hozzá Csurka István. Király Zoltán (független) Csépe Bélának válaszolva hangoztatta, hogy a kék szalag nemcsak a rádióból eltávolítottaknak szól, hanem minden munkanélkülinek. Király Zoltán hangsúlyozta, hogy mérhetetlen a szakadék a jelenlegi sikerpropaganda és a valóság között. A szónok végül arra kérte Csúcs Lászlót és Nahlik Gábort, hogy menjenek visz- sza a szakmájukba. Boross Péter kormányfő emlékeztetett, hogy a Magyar Rádiónak 2100 dolgozója van, közülük 130-at bocsátottak el vagy küldtek nyugdíjba. Ez jóval kisebb szám, mint a máshonnan elbocsátottak száma. Most sem a 130 elbocsátott, hanem csak néhá- nyan közülük, váltották ki a rádiós leépítést kísérő reakciókat. A mostani időszakot megelőzően is bocsátottak el embereket, a két médiumtól — folytatta a kormányfő —, az ellenzék mégsem tiltakozott, nem tűzött ki kék szalagot. Egyébként Boross Péter úgy vélekedett, hogy nem célszerű és nem illdomos őt ebben a tárgykörben alkotmányos kötelezettségeire emlékeztetni. — Akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni — tette hozzá az SZDSZ elnökéhez intézve szavait. A kormányfő ezután a Magyar Rádióban kialakult tarthatatlan állapotokról beszélt, arról, hogy az intézmény vezetőjét rendszeresen megakadályozzák vezetői jogkörének alkalmazásában, a folyosókon hangosan és trágáran üvöltöznek; az elbocsátottak magatartása pedig olyan messze állt a BBC etikai kódexétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Leszögezte: a kormánynak nincs politikai kapcsolata Csurka Istvánnal, de a „Csurka név ne legyen vádirat-kiegészítő minden olyan mozzanatban, amely nem tetszik a baloldalnak”. A miniszterelnök úgy vélekedett, hogy más országok sajtója is sokat foglalkozik majd az elbocsátások tényével, ez azonban azoknak köszönhető, akik az elmúlt években gondosan kiépítették kapcsolatukat a külfölddel. Boross Péter megerősítette, hogy a kormánynak nem volt szerepe a Rádióban történtekben, de az nem lesz hátrány, ha mostantól kevesebb lesz az elfogult gyűlölet hangja az intézményben. Gál Zoltán arra figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy az alelnöknek a közalkalmazotti törvény alapján fegyelmit kellett volna adnia azoknak, akik „a folyosón szaladgáltak”, nem pedig elbocsátania őket. Emlékeztette a kormányfőt arra is, hogy Csúcs László nem a folyosói rendbontásokkal magyarázta döntését, hanem azzal, hogy így valósulhat meg a rendszerváltás a Rádióban. Gál Zoltán ezután — Deutsch Tamással szemben — megvédte Hajdú Jánost, mondván: a változások előtt a magyar értelmiség előszeretettel nézte az ő tévésműsorait. Pető Iván kiemelte, hogy a szabaddemokrata frakcióban ülnek a legtöbben azok közül, akik megvédték Kulin Ferencet, amikor eltávolították a Mozgó Világtól. Hozzátette: Boross Péter „rémtörténetei” a Magyar Rádió belső viszonyáról őt is elborzasztották, de ezek miatt Csúcs Lászlónak fegyelmi eljárást kellett volna kezdeményeznie, ahol védekezhetnek az érintettek. Kulin Ferenc, az MDF frakcióvezetője kifejtette: a történtek nem kedveznek a kormánykoalíciónak, s ezzel egyúttal azt is bizonyítottnak tekintette, hogy az intézkedések mögött nem húzódott meg kormányzati szándék. Az egész médiaügy kilátásta- lanságáért az ellenzéket okolta, amely megítélése szerint kezdettől saját javára igyekezett fordítani a törvényjavaslat körüli huzavonát. Emlékeztetett, hogy csaknem konszenzusjött létre az egész jogszabályról, s arról is, hogy a Tévé és a Rádió vezetője rendszeresen konzultál az ellenzék képviselőivel. Ezt a formálódó megállapodást Kulin Ferenc szerint azért rúgták fel az ellenzék képviselői, mert úgy érezték: jobban járnak, ha médiaügyben minden felelősséget a kormányra háríthatnak. Deutsch Tamás rámutatott, hogy a kormány a „Kádárrendszer klasszikus morális csapdája” elé állította a rádiósokat: vagy kiszolgálják azokat, akikkel nem értenek egyet, vagy feladják elveikért az egzisztenciájukat. Ezt azonban egy polgári demokratikus állam nem teheti meg. Csurka István kijelentette, hogy az elbocsátott rádiósok milliókat vágtak zsebre, még — tette hozzá egy közbekiabálásra —- 28 milliónál is többet. A közszolgálati intézményben ugyanis pazarlás folyt, a „főkolomposok” óriási honoráriumokat utaltak egymásnak. Csurka István hangoztatta, hogy a máshonnan elbocsátott dolgozók — a rádiósokkal szemben — nem kenték be virágfölddel kevert ürülékkel az intézmény vezetőjének székét. Gyűjtés a 168 órásoknak Szegény emberek!... Tegnap — hozták a hírt szerkesztőségünkbe — az EMKE-aluljá- róban pénzt gyűjtöttek Mester Ákosnak és a 168 óra munkatársainak, akikkel oiy mostohán bánt az a gonosz Csúcs László alelnök, ki meg is érdemelte, hogy áldott kezek bemocskolják hivatali székét. Az emberek, kik tán magukból indulnak ki, azt hiszik, hogy szegény jó Mester Ákos is nélkülözésre fog fanyalodni, miután elveszítette kicsinyke kenyeret adó munkáját a, 168 óránál. Mester Ákos nyilván koldusbotra fog jutni, ha ugyan még nem maradt abból a pénzecskéből, amelyet Mesterék néhányan a 168 óra című lap kiadásából kasszíroztak, úgy mondják; havonta szerény milliócskára rúgott ez az összeg. Persze csak mindaddig, amíg az említett gonosz ember, Csúcs László ezt a kis kalácskát jelentő miliiócská- kat nem rendezte úgy, hogy abból semmi nem maradt a mára nélkülözővé váló 168 órásoknak. Amikor erről az ügyről Rózsa T. Endre rádiós beszélni kezdett, a gombári rádió azonnal el is távolította munkahelyéről, ám ha jól emlékszem, Rózsa T. Endrének senki nem kalapozott az EMKE- aluljáróban, s gyanítom, Rózsa T. ezt nem is engedte volna meg. Ezek a szerencsétlen temberek azt hiszik, hogy van valami közük ahhoz a Mester Ákoshoz, akivel most sorsközösséget vállalnak. Ezek a 168 órások, minden mondatukból sugall, öncélúak, s egy külön kasztot alkotnak. Mentalitásukat jól ismerve biztos vagyok benne, hogy minden nemzeti gondolkodásút ugyanúgy cifraszűrösnek és bőgatyásnak tekintenek, ahogy azt egykor szellemi vezérük az SZDSZ hajdani elnöke, Kis János tette. Ezeknek az embereknek, gyűjtsenek bár nekik készpénzt vagy használt ruhát, arra sose lesz szükségük, köszönik szépen, megvannak, s ahogy az Egyen- legeseknek Soros úr gründolt egy televíziót, ugyanúgy majd nekik is gründol egy hullám- hosszacskát Biztosak lehetünk benne, nagyon jól meglesznek a későbbiekben is, mint ahogy korábban is nagyon jól megvoltak. (Vödrös) Egymillió márkás támogatás Kolping oktatási központ Bővítik a nagybani piacot
