Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-08 / 56. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 8., KEDD Újjáéled a vallási szabadság Havel a Vatikánban Tegnap egynapos hivatalos látogatást tett a Vatikánban Václav Havel cseh köztársasági elnök, ahol fogadta őt II. János Pál pápa. A találkozó után II. János Pál annak az óhajának adott hangot rövid nyilatkozatában, hogy igazságos megoldást találnak a volt csehszlovák katolikus egyháztól elvett javak visszaadásának ügyében. Reményét fejezte ki, hogy a Cseh Köztársaság képviselői mély bölcseséggel, szilárd akarattal fogják kezelni ezt az ügyet. A pápa szólt az elkobzott zsidó vagyonról is. „őszintén reméljük, hogy ez a probléma is mielőbb igazságos megoldást nyer” — hangsúlyozta. II. János Pál cseh vendégének kifejtette azt az álláspontját, hogy milyen nagy jelentősége van a vallási oktatásnak az iskolában, a lelkipásztori szolgálatnak a kórházakban és annak, hogy a sorkatonáknak is biztosítsák a szabad vallásgyakorlást. Václav Hável a maga részéről azt hangsúlyozta, hogy a Cseh Köztársaságban az évtizedekig tartó ateista rezsim elmúltával újjáéled a vallási szabadság. A Cseh Köztársaságnak — mely nem akar egy bizonyos ideológiára helyezkedő állam lenni — az a célja, hogy a társadalomban az ösz- szes vallás az őt megillető helyre kerüljön — mondta. Hozzátette, hogy a saját, meglehetősen korlátozott lehetőségeivel élve, mindig igyekszik hangsúlyozni a tolerancia, a különböző kultúrák együttélésének szükségességét. Havel emlékeztetett arra, hogy 1990-ben rendkívül nagy jelentősége volt II. János Pál pápa csehszlovákiai látogatásának, és kifejezte az a reményét, hogy a katolikus egyház feje elfogadja meghívását. s belátható időn belül felkeresi a Cseh köztársaságot. Václav Hável római tartózkodása során találkozott Oscar Luigi Scalfaro olasz államfővel is. Moldovai referendum A függetlenségre szavaztak A szavazati jogukkal élt moldovai állampolgárok mintegy 90 százaléka Moldova függetlenségének fenntartása mellett szavazott a vasárnapi referendumon. A szavazólapon mindössze egy kérdés szerepelt: „Kívánja-e Ön, hogy Moldova mint függetlem és szuverén állam az Egyesült Nemzetek által 1990. június 23-án elismert határok között fejlődjék tovább?” Az előzetes eredmények szerint a 2,9 millió választó- polgár mintegy kétharmada vett részt a referendumon. Az oroszajkú lakosság önmagát függetlennek nyilvánító államában, a Dnyeszter menti Köztársaságban bojkottál- ták a népszavazást. A volt szovjet köztársaság a Független Államok Közösségének tagállama. Mircea Snegur államfő javaslatára azért szerveztek népszavazást, hogy eloszlassák a Romániával való egyesülésről terjedő híresztelések létalapját. Moldova területének jelentős része Romániához tartozott 1940 előtt. Könnyen felejtő nép vagyunk. Ez manapság jóval több puszta ténymegállapításnál, hiszen évtizedekre szóló döntés előtt áll a magyarság. Azok a politikai erők, amelyek 1990-ben — amikor a közakarat nemzeti-keresztény koalíciót állított az ország élére — háttérbe szorultak, erre a kollektív amnéziára építik félretájékoztató, csúsztatásokkal megtűzdelt sajtómanipulációikat. Kezdetben kitalálták a „boszorkányüldözést”, mintha nem emlékeznének azokra az évtizedekre, 1945-től egyhuzamban, amikor bizony üldözték — no, nem a boszorkányokat, hanem sok tízezer honfitársunkat. Ám akkor valahogy senki nem kiabált „boszorkányüldözésről”. Sajnos sokan vannak, akik nem emlékeznek, pedig talán az ő családtagjaikat is üldözték egykor, 1945 és ’56 között, vagy '56 után. Charták szólították fel a magyarságot, hogy — úgymond —: „Tégy a gyűlölet ellen!” Gyertyákat gyújtottak, rágalmaztak, ferdítettek, majd külföldi elvbarátaik és üzlettársaik segítségével szerte nyugaton a német sajtóvilágtól az amerikai szenátusig költötték rossz hírünket. És most itt állunk két hónappal a sorsmeghatározó döntés előtt. Gyűlölet és emlékezés... Valahogy úgy fest a dolog, hogy a „Tégy a gyűlölet ellen!” bölcsei csupán az 1945-től kezdve évtizedeken át megalázott, meggyalázott és szenvedő magyarság emlékezetét és érzelmeit óhajtják megre- gulázni. 1990-től máig viszont éppen ellenkezőleg: ők szítanak gyűlölködést (lásd például Dabas-Sári ügyét), és elővesznek a talonból a gyűlölet gyakorlati kivitelezéséhez jól értő figurákat is. A polgárok jó része — feltehetően napi egzisztenciális gondjaitól is befolyásoltan — érzékenyebb az őt személy szerint az elmúlt négy évben ért hatásokra, mint a szüleit, nagyszüleit, rokonait sújtó 30-40-50 évvel ezelőtti iszonyatos megpróbáltatásokra és tragédiákra. Már ha egyáltalán tud róluk. Mert ma is vannak, akik még most sem merik elmondani gyermekeiknek, Japán és amerikai támogatás Segély a visegrádiaknak Japán 1 milliárd dolláros nagyságrendben hajlandó támogatást nyújtani a középeurópai országoknak, segíteni elsősorban azok környezetvédelmi erőfeszítéseit — közölte Macunaga Nobupo, a japán külügyi intézet elnöke. Az amerikaiak egyelőre nem vállaltak konkrét elkötelezettséget a hatoldalú nemzetközi tanácskozáson. A Nagano közeli Karuizava üdülőhelyen folyó nemzetközi értekezleten Japán és az Egyesült Államok mellett a visegrádi országok, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia vesznek részt. Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumának vezetője elmondta, hogy a visegrádi országok igyekeztek tisztázni, milyen feltételekkel valósulhatnak majd meg a kilátásba helyezett közös amerikai— japán tervek, többek között azt, hogy mekkora lenne a támogatás segélytartalma, hogy részt vállalnak-e a különböző nemzetközi szervezetek a finanszírozásban és, hogy milyen kritériumok alapján ítélik majd oda a támogatásokat. Értesülések szerint az amerikai bürokráciát meglehetősen felkészületlenül érte Clinton elnöknek a japán— amerikai stratégiai együttműködéséről tett bejelentése. Az, hogy az elnök már Prágában utalt a közép-európai régió megsegítésére, egyesek szerint összefüggésben állhat azzal is, hogy Clinton elnök mintegy kárpótolni akarta a térség országait azért, mert nem teljesülhetek a NATO garanciáihoz, illetve a katonai integrálódáshoz fűződő várakozásaik. Az amerikai megfontolásokat érzékelteti az is, hogy az értekezleten elghangzott: a támogatási programot esetleg a volt szovjet köztársaságokra is ki kellene terjeszteni. Izrael nem enged Nem volt légitámadás A NATO eddigi ismeretei szerint a szerbek vasárnap nem intézhettek légitámadást a muzulmánok kezén lévő, közép-boszniai Maglaj ellen. — Á nápolyi parancsnokság adatai szerint az adott időpontban rendkívül rosszak voltak a légköri viszonyok és a látótávolság, így célzott légitámadás nem volt lehetséges — közölték Brüsszelben. Muzulmán katonai források vasárnap jelentették, hogy a szerbek a maglaj i harcok során harci repülőgépeket is bevetettek és lerombolták a város hídját. A legnagyobb körültekintéssel kell kezelni a boszniai háborús felektől származó információkat. Nyilvánvalóan egyesek megpróbálják provokálni az észak-atlanti szövetséget — vélik Brüsszelben. Izrael nem járul hozzá nemzetközi erőknek a megszállt területekre vezényléséhez — ismételte meg tegnap Jichak Rabin kormányfő, elutasítva a PFSZ egyik követelését, amelynek teljesítéséhez köti az autonómia-tárgyalások újrakezdését a hebroni vérengzés után. A jeruzsálemi Héber Egyetemen a békefolyamatról tartott szimpóziumon Rabin azt mondotta, hogy a palesztin követelés teljesítése az oslói, majd az azt követő kairói megállapodás új- ranyitását jelentené, és „mit ér a tárgyalás, ha az elért egyezményeket röviddel később megkérdőjelezzük”. A kormányfő sürgette a PFSZ-t, hogy mielőbb kezdjék újra a tárgyalásokat, ne adjanak alkalmat sem a palesztin, sem az izraeli szélsőségeseknek a szünet kihasználására. A PFSZ a hebroni öldöklés, mintegy 50 palesztin meggyilkolása után a megszállt területek lakosságának nemzetközi védelmét, a hebroni izraeli telepesek eltávolítását és általában a telepesek lefegyverezését követelte a megszakított tárgyalások újrafelvételéhez. Simon Peresz izraeli külügyminiszter osztja miniszterelnöke nézetét, és amint egy Kneszet bizottsági ülésről távozóban a sajtónak kifejtette, úgy látja: a legértékesebb hozzájárulás ahhoz, hogy változás álljon be a mostani helyszetben, az autonómiamegállapodás valóra váltása lenne. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei % Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője szerint „csak politikai anafalbéták” várhatják el, hogy a boszniai szer- bek csatlakoznak a boszniai horvátok és muzulmánok (szerinte eimuzul- mánosodott szlávok) tervezett föderációjához. Djordje Bjegovic kraji- nai szerb vezető rádiónyilatkozatában tagadta, hogy a Boszniában lelőtt négy repülőgép Ubdinéből, a horvátországi szerb Kraji- nából szállt fel. Nem engedték be tegnap reggel Szlovéniába Vlagyimir Zsirinovszkijt, az orosz Liberális Demokrata Párt vezetőjét. A szlovén hatóságok Ljbul- jana repülőterén tartóztatták fel Zsirinovszkijt, aki magánlátogatás céljából érkezett Moszkvából. * Az alkotmány megsértése miatt indít pert Hoszoka- va Morihito kormányfő ellen a tisztességes verseny- szabályok felett őrködő bizottság egyik volt alkalmazottja. Hárommillió forintnak megfelelő összegre perli Hoszokavát, amiért az a színfalak mögötti egyeztetésekkel, jogkörét túllépve fogadtatta el a parlamenttel a politikai reformtörvény-javaslatot, ík Ismeretlen fegyveresek három vonatra is tüzet nyitottak tegnap hajnalban Felső-Egyiptomban. A támadók feltehetően iszlámista terroristák voltak. A vonatok utasai közül 11 személy könnyebb sérüléseket szenvedett a belőtt ablaküvegek szilánkjaitól. Felejtő nemzet vagyunk? mi történt velük a nehéz időkben. Ki tudja?... Hátha visszajönnek. .. Azaz: a közvélemény önmagában és nem nemzetben, hazában gondolkodik (így nevelték 45 éven át). Ezért kötelességünk tehát, hogy — hangsúlyozva a valódi keresztényi szeretetnek a gyűlöletet kizáró alapállását — szóljunk: emlékezz, magyar! Könnyen felejtő nép vagyunk? Vannak, akik szerint kollektív tulajdonságunk a veszélyérzet hiánya, és ezt ázsiai tunyaságunkkal, közönyünkkel magyarázzák. A felejtés ilyen kritikus helyzetben mindenesetre komoly veszély. Áz emlékezés viszont nem gyűlölködés. Bármelyik manapság aktuális és milliókat foglalkoztató kérdés jöjjön is szóba, akár magánbeszélgetésekben, akár televíziós, rádiós purpárlékban, illetve a sajtó hasábjain, a 40 esztendő szenvedései többnyire kiesnek a „szürke- állományból”. Mintha átaludtunk volna csaknem fél évszázadot. Ez azért is különös, mert sok vitatéma önmagában is indukálja a múltat (például a jelenlegi nyugdíjak és az egykori fizetések összefüggései). Nem tudunk emlékezni, vagy mások nem akarják, hogy emlékezzünk?... Azt mondják most nekünk, hogy a Kádár-rendszerben jobb volt. Mi volt jobb? A több mint 400 magyar szabadságharcos hóhérkézre juttatása? A pufajká- sok verései, kínzásai? Az országból kitántorgó 200 ezer ember? A megtorlások ezrei? A szovjet katonák grasszálása és kártevései szerte az országban? A kolhozrendszer végleges bevezetése? Ez a kormány tönkreteszi a mezőgazdaságot, szétveri a szövetkezeteket? Ne felejtse el választó polgártárs: a magyar mező- gazdaságot a szovjet-kollaboránsok tették tönkre 1948 és 1962 között (ekkor fejezte be Kádár Rákosi parasztellenes munkáját). Szétverik a kolhozokat? Miért kell sajnálni a magyar parasztság börtönét?... Elfelejtette már a közvélemény, hogy amikor a magyar parasztot megfosztották egzisztenciájától — s ami még fontosabb: életvitelétől, életcéljától, hitétől, egyházaitól, papjaitól, egész identitásrendszerétől —, akkor hány gazda lett öngyilkos, hányán kerültek ideggyógyintézetekbe, hány züllött el a szocializmus ipari lepratelepein? Hát már nem emlékeznek? Azt mondják: ez a kormány kevés nyugdíjat fizet. És a fizetést, amely ennek a nyugdíjnak a jogi alapja és forrása, azt vaj’h kik állapították meg?... Ki és mikor döntött úgy, hogy egy középiskolai tanár, egy orvos, vagy bármilyen lateiner „bére” annyi legyen, mint egy bécsi „kukásé”? Nem Rákosi és Kádár szovjet-kollaboráns kormányai, a véres kezű nómenklatúra?... Kevés az orvosok fizetése. Mióta? A tanároké is kevés. Mióta? Emlékezzünk egy kicsit. Kik tették mindezt velünk? Most munkanélküliség van, Kádár alatt nem volt — mondják. Megint az a fránya emlékezet! Biztos, hogy nem volt? Még nagyobb volt? Még nagyobb volt, mint a mai, csak másképpen kezelték. Ügyesen, hazugul. A fölösleges ember ott volt a munkahelyén, nem csinált semmit, felvette a bérét, amit azoktól vett el, akik valóban megtermelték a vállalat pénzét. Ilyen egyszerű volt. Jól vigyázz hát, magyar választó! Te nem emlékezel, de az ellenfeleidnek kiváló memóriája van. ők jól ismerik a múltat, a te múltadat is, és éppen azért akatják, hogy felejts. Sorsunkat — talán véglegesen — mehatározó döntés előtt áll ma minden felnőtt állampolgár. Jól gondoljuk, hát végig ezt a fél évszázadot. Ha valamit nem tudunk, ha nem emlékezünk, kérdezzük meg a szülőket, a nagyszülőket, az idősebb rokonokat, a barátokat. Kilencmillió ember nem szenvedhet amnéziában. Emlékezz hát, magyar! 7 Kajetán Endre
